Esztergom és Vidéke, 1933

1933-09-03 / 69.szám

Túlzottan ellenőrzik Esztergomban az üzleti zárórát Másodízben adunk helyet a jogos panasznak, hogy Esztergomban túlzottan ellenőrzik az üzleti zárórát. Megirtuk már egyszer, hogy a rendőrőrszem feljelentette azokat az üzlettulajdonosokat, akik 7 óránál vagy 8 óránál tovább tartották nyitva pár perccel az üzletet. Ezekben az Üzletekben vevők voltak és az üzlet tulajdonosa azért nem zárt pontosan, mert a vevők 7 óra vagy 8 óra előtt pár perccel jöttek. Elképzelhetjük, hogy bizony felesleges molesztálás az ilyen közbelépés. Tudjuk, hogy a rendőrőrszem kötelességét teljesiti, amikor az üzle tek záróráját ellenőrzi, de tudjuk azt is, hogy erre utasítást kap. Kérjük az esztergomi rendőrhatóságot, oktassa ki a rendőrlegénységet olyképen, hogy akkor, amikor zárórakor vevő van az üzletben, ne molesztálják az üzlettulajdonosokat és ne jelentsék azokat fel. A mai súlyos időkben, amikor úgyis pang minden, amikor a kereskedő és az iparos azt sem tudja, hogy hol is kezdje üzleti gondjai nak rendezését, amikor ma úgyis erősen megcsappant a forgalom és minden egyes vevőt, még a legkisebb pénzűt is meg kell becsülni, akkor nem lehet a rideg rendeletek szemüvegén keresztül nézni az üzIII. Mint mindenben úgy az építészetben is vannak túlzók, akik szélsőséges álláspontot képviselnek, akik egyszerre túlsókat kivannak és mindenáron ujat akarnak, a régi leszűrt eredményeknek és tapasztalatoknak figyelembevétele nélkül, de ez a törekvés, eltekintve attól, hogy az eredményei mai szemmel még kétséges értékűek, legtöbbször gazdasági okokból nem is vihetők keresztül. Egy teljesen korszerű követelményeknek megfelelő épület felépítése ma még bizony sokba kerül, de tekinteni kell azt, hogy annyival többet is ér, mint egy régi methodus szerinti építmény. Az az álláspont helyes tehát, ha felismerve az öröklött terhekből folyó hibákat és gátlásokat, igyekezünk azokat megszüntetni és józan belátással egészséges szellemet viszünk bele alkotásunkba. Mert mindennek megvan a fejlődésszerű alapja, a túlzó kívánalmaktól, a régi állapotokig sok fokozat van. Ezek közül a ma lehetséges vágyakat elégíthetjük csak ki, mert bizony a mai építészet leginkább kényszerépitészet, mely anyagiakban szűkölködik. A korszerű architektúra, igaz még tapogatódzik egyes dolgokban, de már is felismerhető és az előző korok alkotásaitól megkülönböztethető a mai épület. Nagyon sok leszűrt eredményről lehetne beszélni, de itt helyszűke miatt nem lehetséges. Egy dolgot említek csak fel, amely szemléltetően állítja elénk, hogy mekkorát fejlődött az építészet pl. szerkezeti téren ? A rómaiak által épített Pantheon kupolájának az átmérője 43 méter, a bol tozat falvastagsága 2.40 méter, a súlya 10.000 ezer tonna, — ezzel szemben az uj lipcsei vásárcsarnok építésénél 75 méter széles, tér átboltozására csak 2160 tonna anyagot használtak fel és az alkalmazott héj boltozat vastagsága csak 8 centiméter, tehát aránylag sokkal vékonyabb mint egy tojás héja. A lefolyó küzdelemben a m.radiak leti életet. Antiszociális intézkedésnek tűnik, ha az üzletek záróráját nem a viszonyokhoz és az üzleti élet érdekeihez kapcsolják, hanem az érzéketlen paragrafusokhoz. A rendeleteket pontosan be lehet tartani anélkül, hogy ártanánk vele, minden attól függ, hogy ki hogyan érzi át azokat. Hisszük, hogy a mi hatóságaink nem adnak ki olyan utasításokat, amelyeket tisztán a paragrafusok ridegsége és élettelensége sugall, ha nem átlátnak azokon és gondolnak a való életre, a közönség, a kereskedők és iparosok érdekeire is. Jellemző a panaszokra, hogy feljelentettek egy hentest, mert 6 óra helyett félhatkor nyitott. Nyáron korán kel a nép, a munkások már öt órakor mennek a vonathoz, de a hentes nem nyithat előbb, mint hat órakor, mert igy irja elő a rendelet. Ezért a munkás nem vehet magának öt deka töpörtyűt, a mezőre menő földmives tiz deka szalonnát, mert csak hat órakor szabad nyitni az üzlettulajdonosnak. Amikor tehát az illetékes hatóság figyelmét felhívjuk a túlzott elenőrzésekre, nemcsak a záróra, hanem a nyitás körül is kérjük a panasz mielőbbi orvoslását. sok kifogást emelnek, igy a legtöbbször hangoztatott ellenvélemény, hogy az épület tiszta egyszerűségével nem illik bele a város hangulatába. Az ifjúság szerint az újnak ép oly joga van az élethez, mint a réginek. Ha ezt az elvet nem vallották volna a múltban, akkor nem alakulhatott volna ki egy stilus sem. Ennek az elvnek az alapján sem volna sza bad új dolgot létrehozni, mert az a régitől mindig elütő és szokatlan lesz. Régi dolgokat igenis meg kell becsülni és vigyázni kell arra, hogy el ne rontsák egy utca, vagy tér kedves hangulatát, ha ez tényleg meg van. Pl. én emelném fel a sza vam elsőnek az olyan terv ellen, mely az esztergomi városházát le akarná bontani, vagy a homlokzatát megváltoztatni, mert ehhez az épü let értéke miatt ragaszkodom; de pártfogolni csak az arra érdemes épületeket szabad. Ez a műemlék védelem nem állitható irányelvül egy egész városra nézve, mert hiába, városkép szempontjából is a jövő az első és csak azután jöhet a mult romantikája. Különben is ma már nem tudjuk a multat utánozni, mert a ma épített stilusépületekből hiány zik a régi világ lelke, csak hamis és érzelgős eredménye lehet a kísérletnek, de sohasem lesz az meggyőző erejű. „Az élő építészet egymaga annyi problémát ad, hogy nem érünk rá a múlttal foglalkozni. De különben is mit adhat nekünk a mult, ahhoz az örömhöz képest amit a saját korának adott 1" (Orbán Ferenc). „Minden kor stílusa csak a kor talajából nőhet ki; a gótika a templomépítészetből, a reneszánsz a palota igényeiből és igy tovább egészen a ma stílusáig, melyet a bérház, a felhőkarcoló, az árúház, a gyár szükségletei alakítottak ki monumentálisan egyszerűvé és tömörré T (Bárdos Artúr.) Közelebbről vizsgálva a dolgot, milyen stílusban kellene pl. Esztergomban építeni ? Hiszen itt nincs régi kialakult városhangulat, mint pl. Sopronban, Egerben, vagy a százados német kereskedővárosokban ! Legfeljebb csak a Bottyán Jánosutcában, meg a Széchenyj-téren lehetne helyi stílusról beszélni. De akkor a finom barokk házak közé. miért épült az erős részletképzésű gimnázium, a járásbíróság hivatalos stílusa, vagy a takarékpénztár romanticízmusa ? Avagy miért rontották el a vármegyeház finomságát, egy féltucat ujabban átalakított és renovált széchenyitéri házzal egyetemben ? A Bazilika ároklasszikus stílusban épült és a szó teljes értelmében uralkodik a város felett nemes egyszerűségével, elemi formáival s tömegével (szinte közel áll a mai kívánalmakhoz) és mégis utána a primási palotát már olasz-franciabárokban építették fel a vízivárosi templom provinciális barokja mellé ! Régen volt bátorságuk az embereknek újat, merészet csinálni ? A mai városház palotának készült s ma hivatal van benne ! Hogy milyen hivatal, arról a benne dolgozó tisztviselők tudnának sokat beszélni, de erről az akkori tervező nem tehet l Tegyük fel, hogy ma kellene, mint új városházat felépíteni. Vájjon merné-e valaki követelni, hogy olyan kis ablakok, olyan nagy falfelületek és ezekből kifolyólag olyan sötét szobák készüljenek, mint a mostani városházán ? Aki ebben a régi stílusban akar építtetni, annak nem szabad megváltoztatni a falak és nyílások arányát, mert az nem lesz kifejezett stilus, ha a célszerű rendeltetésnek megfelelően állapítom meg a nyílások számát és nagyságát s azután tetszésszerinti, kor díszeit és requizitumait aggatom az ablakok köré és fölé 1 Az ujabb épületeknél tudomásom szerint szintén megkívánták a régi formák alkalmazását. Az új belvárosi elemi iskolánál pl. a tervező nem merészelt a célszerűséggel ellenkező apró kis ablakokat hasz nálni, de kérdem, a sűrű és nagy ablakosztással ellátott épületnek van-e valami hasonlósága a városháza finom barokjával ? Vagy a tanítóképző önmagában arányos sok nyilasával azt a hangot üti-e meg lelkünkben, mint a Bazilika vagy a kanonoki házak nyugodt megjelenése ? Fenti példákból tanulva pártfogoljuk azokat, akik a mi nyelvünkön akarnak szólani. „Férfias életöröm van abban, ha a saját körünk lehetőségeit kelthetjük életre I" Városaink hangulatát úgyis megváltoztatta már a betolakodott autó, meg a rádiópóznákkal teletűzdelt háztető s a modern élet egyéb velejárói. De különben is az igazi jó, saját korukból való építmények, még a legkülönbözőbbek is jól megférnek egymás szomszédságáb in. Pl. a velencei Szent Márk tér csodálatos szimfóniája, a gót Doge palota, a bárok Liberia di San Marco és a Szent Márk templom kupoláiból tevődik össze, sőt az utóbbin egymagán jóformán az egész művészettörténelmet végig tanulmányozhatjuk. A mult helyett bátran támogathatjuk tehát az új törekvéseket. Egyesek kifogásolják a nemzetköziség jellegét is, de ettől sem kell félni, mert amint volt olasz, francia, német bárok, reneszánsz vagy gót, úgy az új stilus is meg fogja kapni a maga nemzeti sajátosságát, hiszen már ma is felfedezhetők a differenciák a holland, a német, a francia, az osztrák építmények között. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Kereskedelmi és iparkamarák reformja Mint már megemlékeztünk róla, a kormány a kereskedelmi és iparkamarák mai szervezetének reformjára készül s most közzé is adták a tervezetet a kereskedelmi és iparkamarákról szóló 1858. évi VI. tc. némely rendelkezéseinek módosításáról. A reformtervezet is megtartja a kamara két szakosztályra tagozódását, de a szakosztályokon belül egyegy önálló választó alcsoportot létesít a gyáriparosok, illetve a pénzintézetek részére. Eszerint a kereskedelmi és iparkamarák továbbra két szakosztályra : ipari és kereskedelmi szakosztályra tagozódnának. A budapesti kamara százhúsz, a vidéki kamarák mindegyike nyolcvan rendes tagból áll. A rendes tagok felét azok közül kell választani, akiknek a kamara székhelyén van telepük, másik felét pedig azok közül, akiknek a kamarai kerületben, de a kamara székhelyén kivül van a telepük. A kamara rendes tagjait szakosztályonkint egyenlő számban titkos szavazással, választói csoportok szerint kell választani. A választói csoportokat az egyes választók által fizetett és a kamarai illeték kivetésénél számításba vett adó összegének, illetőleg egyes csoportoknál az adón kívül esetleg más ismérveknek alapulvételével kell megalkotni. A kamarák ipari szakosztályán belül azokat a gyárosokat, akiknek gyára Budapesten legalább kétszázötvenezer, a vidéken legalább százötvenezer pengő befektetésével létesült, külön választói csoportba kell sorolni. Ennek a csoportnak a budapesti kamaránál tizenkét, a vidéki kamaránál nyolc tagsági helyet kell biztosítani. A kamarák kereskedelmi szakosztályán belül a pénzintézeteket, a biztosító intézeteket, a fogyasztási szövetkezeteket, a közlekedési és szállítmányozási vállalatokat egy választói csoportba kell sorolni. Ennek a csoportnak a budapesti kamaránál tizenkét, a vidéki kamarák mindegyikénél nyolc rendes tagsági helyet kell biztosítani. A választási szabályzatot mindegyik kamara részére külön-külön, annak meghallgatásával a kereskedelemügyi miniszter rendelettel állapítja meg. Mindegyik szakosztályon belül azok a rendes tagok, akiknek a kamara székhelyén belül van telepük, a szakosztáiy állandó bizottságát alkotják, amely bizottság halasztást nem tűrő ügyekben, mint véleményező szerv jár el. ,A levelező tagokat minden kamarán belül az elnöki tanács által javaslatba hozott egyének közül a kamara közgyűlése választja. A levelező tagok száma nem haladhatja meg a rendes tagok számát. A levelező tag a kamara közgyűlésén, a szakosztályokba beosztott levelező tag ezen felül annak a szakosztály nak ülésein, amelybe a közgyűlés beosztotta, tanácskozási joggal vehet részt, szavazati joga azonban nincsen. A kamarának mind rendes, mind levelező tagjai teendőiket díjazás nélkül végzik. A kamara élén az elnök és két alelnök áll. A kamara elnökét a rendes tagok saját kebelükből öt évre választják. A kamara mindegyik szakosztálya saját kebeléből öt évre választja a maga elnökét. Mindegyik szakosztály elnöke egyszersmind a kamara alelnöke. Mindegyik szakosztály elnökének helyettesítésére ugyancsak öt évre szólóan egyegy alelnököt is választ. A kamara elnöke, alelnöke és főtitkára alkotják a kamara elnöki tanácsát. Tudnivalók a mai építészetről Irta: Puskás Károly építészmérnök