Esztergom és Vidéke, 1933

1933-08-15 / 64.szám

I ESZTERGOM ét VIDÉKE. 1033. augusztus 15. dani a háromhónapos ingóárverési tilalmat a gazdakategóriákra vonat kozóan. A mezőgazdasági társada­lomban az erre vonatkozó tárgyalá­sok a napokban kedvező kilátások mellett indultak meg. Ingyen rendelés a szegény tü­dőbetegeknek. A Tüdőbeteggon­dozó intézet (Szent Imre utca 24. sz) minden hétfőn és pénteken d. u. 6—7 óráig ingyen rendel a szegény tüdőbetegekneknek. Ünnepünk sorrendje 1333. augusztus 14-én: Este 8-tól 9 óráig: Turista-dalárda éneke és levente-zene a Primás-téren; tűzijáték a várfokon. Augusztus 15-én: Délelőtt 9 órakor: Díszfel vonulás Szent István, Szent László és Szent Imre ereklyéivel a Széchenyi-térről; 10 óra­kor a bazilikában zenésmise és szentbeszéd, amelyeket dr. Serédi Jusztinián bibornok hercegprímás tart. 11 óra után turistamise a vízivárosi plébánia-tem­plomban, 12 órakor a főszékesegyházban. Szent István király születési kápolnája, a bazilika Összes nevezetességei és a primási múzeum aznap megtekinthetők. D. e 11 órakor: Levente-zenekar felvonulása a MOVE Hajós Egylethez, hol térzene. — Vil2 órakor; Folyambaj­noksági úszóverseny a Kisdunán; délután 2 órakor pékek kerékpáros versenye (40 kgr. kenyérsúllyal.) Délután 3 órakor: Lovas, szekeres és kerékpáros felvonu­lás a Széchenyi-térről a Primásszigeten tartandó arató­ünnepélyre. Délután 4 órakor: Labdarúgó-mérkőzés a MOVE sporttele­pen az Újpesti Tornaegylet kombinált proficsapata és Esztergom vm. vál. csapata között. Utána lóverseny. Este 8 órakor: Velencei éjj a Kisdunán. • Egész délután és este nagy népmulatság a Primás­szigeten: levente-zenekar, cigányzene, népversenyek, látványosságok, kör- és hajóhinták, céllövő, cirkusz, árusító-bódék, borozó, tánc és tűzijáték. Csónak-átkelés. 307 lengyel cserkészflú és 70 cserkészleán? ünnepe és ünneplése Esztergomban Mint előre jeleztük, augusztus 12­én is nagy csoport külföldi cser­kész érkezett Esztergomba. Ezúttal a lengyelek jöttek el nagyszámban: 307 cserkészfíú és 70 cserkészleány. 3 A 10 órakor érkeztek vonattal Bu­dapestről és valóságos dzsembori képet öltött Esztergom. A vasútállomáson szépszámú kö­zönség gyűlt össze, de nem annyian amennyire számítottunk. Hiába Esz­tergomban nincs meg az a lelkese­dés, amit más városban minden elő­készítés nélkül megtalálhatunk. Miért olyan hideg, közömbös Esztergom közönsége ? Nem szabad olyan ön­zőknek lennünk, hogy csak magunk­kal törődünk. Ilyen alkalmakkor félre kell tennünk minden gondun­kat, minden munkánkat, hogy leg­alább egy órára szívvel-lélekkel ven­dégeink szolgálatára, fogadtatására készen legyünk. Meg kell monda­nunk végre, nagyon rossz a rende­zés, ezt most már kétszer egymás­után tapasztaltuk. Többen panaszol­ták ezt! Ha nem értenek a rende­zéshez, ha nincs a legkörültekintőbb gondosság, akkor az ilyenek ne vál­lalják nagy fogadtatások rendezését Hivatalosan nem lehet rendezni, oda sziv, melegség, lélek kell. Nézzük csak, mit csináltak más városokban a fogadtatások alkalmával, láthatjuk, hogy mi alig tudtunk valamit pro­dukálni. Hála Istennek és szerencse, hogy vannak lelkes, szives leányaink, akik minden programmtól és rende­zéstől mentesen maguk kezdemé­nyezték, hogy mosolyukkal, kedves­ségükkel, szives szavakkal pótolták mindazt, amit a rendezés elmulasz­tott. Azt hisszük, a lengyel cser­készfiuk hirül viszik Lengyelországba, hogy Esztergomnak kedves, vendég­szerető, lelkes és szives leányai vannak. A legnagyobb örömmel és a leányokkal szemben elismeréssel irjuk le ezeket. A vasútállomásnál Brenner Antal dr. főjegyző üdvözölte a lengyeleket a város nevében. Beszédet intézett hozzájuk Plywaczyk Szaniszló, a sza­lézirend tartományi főnöke is és lel­kes szavakkal köszöntötte őket. Ez­után megindult oszlopokban a len­gyel csapat. A dorogi bányászzene­kar a városon végig mindenütt szép zeneszámokkal tette ünnepélyessé a bevonulást. Elismeréssel kell meg­emlékeznünk róluk és köszönet a bányavezetőségnek, hogy átengedte a zenekart. Az utcákon végig lelkes fogadta­tásban részesítette a közönség a len­gyeleket. A járdán végig mindenfelé kendőlobogtatás látszott és éljenzés hallatszott. Jól esett ez a lengyelek­nek. Az utcán lengő zászlók is jó hatást keltettek. A lengyelek zeneszó mellett a ba­zilikába vonultak, ahol Meszlényi Zoltán dr. prelátus-kanonok, herceg­primási irodaigazgató misét mon­dott. A kóruson szűkített énekkar szép egyházi énekekkel emelte a mise ünnepségét. Mise alatt az egyik lengyel cserkész-vezető A. Szezgscikiéwicz, aki Lembergben ka­maraénekes, szép Mária-dalokat éne­kelt. Meg kell jegyeznünk, hogy vesze­delmes a kirádulókat, ebben az eset­ben a lengyeleket, azonnal a hűvös templomba vezetni. A meghűlésből nagy baj származhat. Máskor gon­doskodjék a rendezőség, hogy egy kis pihenő után térjenek be a temp­lomba. A mise után a dunaparton, a Se­rédi-parkban gyülekeztek a lengye­lek és a közönség. Itt folyt le a Sobiesky-alapkő ünnepélyes letétele. Az ünnepséget a Magyar-Lengyei Egyesület és a Sobiesky Emlékbi­zottság, a helyi vezetőkkel rendez­ték. Az ünnepségnek központja az alap­kő letétele és megáldása volt, amit Plywaczyk Szaniszló szalézi tarto­mányi főnök végzett szép és fel­emelő beszéd kíséretében. Beszédet mondott még báró Nyári Albert, a Magyar Lengyel Szövetség alelnöke és dr. Tomcsányi János iró. Az ün népség a magyar és a lengyel Hym­nus eléneklésével ért véget. A fel­emelő ünnepség mind a lengyelek­ben mind a magyar közönségben a legszebb érzéseket keltette. EGYRŐL-MÁSRÓL Hi az országzászló? Egy elfeledett fogalom. Régen ha­talmi jelvény, ma jelkép. Jelképe a múltnak, s biztositéka a jövőnek. Jelkép a nemzeti lobogó: a nem­zeti véres áldozatnak, az eszményi hevületnek s a reményifakasztó mun­kának a hirdetője. Jelkép az ország­zászló is: egy szétszakított, de meg­bonthatatlanul egységes országnak jelképe. Az országnak régen csak egy országzászlaja volt és lehetett: ott, ahol a király lakott s az ország­nagyokkal a nemzeti hatalom ural­kodott. Ezt az uralkodást, a nemzeti hatalom birtokát hirdette országgá, az akkori országzászló. A mai — száz meg száz, majd ezer meg ezer alakban megosztva szintén egy: a Remzeti akaratnak hirdetője. A szét­szórt országzászlók oltárok, ahová e nemzet fiai a múltért verekedni, a jövőért imádkozni járnak. Ezek az országzászlók a nemzeti léleknek hirdetői, tanitói, melyek mind egyet­len munkát végeznek: ránevelik ezt a múltjáról feledkező nemzedéket nemzeti kötelességére." Ez ennek a sokszáz, majd minden városban lo­bogó országzászlónak új jelentő­sége. Táncokról van szó Németországban. A sokat csúfolt Hitlerek ma reformálnak. Re­formálják a táncőrületet, a szabad­jára eresztett, fékevesztett ösztönö­ket szépen beterelik a helyes me­derbe. Táncolni akarsz ? Tessék! Itt a Friedrichshainer és a Gleichscritt­ler, az új négynegyedes taktusú, er­kölcsös tánc, ahol a boldog szela­don nem szorítja ki a levegőt jobb sorsra érdemes táncosnőjéből. A foxtrottnak, tangónak, onesteppnek befellegzett. Nem engedi meg a né­met erkölcs és nem engedi meg az az egészséges keresztény világnézet, amely ott a nemzetnevelést diktálja. Nálunk vén, kihullott fogú liberá­lisok még most is azon sírnak, hogy miért nem engedik meg a pizsama­viseletet a szegény kis nőknek a főváros utcáin. Elvégre Budapest fürdőváros! Hát vegyék tudomásul ezek a szegény, másvilágon élő em­berek, hogy nem a magyar férfiak, hanem a magyar nők tiltakoznak a hálószobák öltözetének utcára vitele ellen. A keresztény nemzeti szellem hulláma már végigsöpör egész Euró­pán s elsöpri kérlelhetetlenül azokat a múzeumba való figurákat, akik nyegle hányavetiséggel a császári Róma erkölcseit akarják Magyar­országra hozni. Néha beteljesül a közmondás: Ki szelet vet — vihart arat! Kiadó november hó l-re több szobából és mellékhelyiségből álló magányos ház a Kölcsey-utc á­ban. Érdeklődni lehet Bády György kőműves mesternél Előhegyen, a Csarnok-utca feletti lakásán. ÍREK Gondolatok a sötétkamrában. Nem látjuk Istent. Van, miként a fény, melytől az élet, melytől minden szépség, de a falon, a nagy vastag falon át nem hatol. És lészen a sötétség. Nem látjuk Istent. Testünknek falán Nem látunk át a hústalan világba. S lélek az Úr, ki megteremt és sarjaszt, s lelkünk a földtől még vak Isten-lárva. Sötétkamra . . . Voltunk az Istenségben, jöttünk Tőle, jöttünk a tiszta fényből és lelkek lettünk, lettünk külön képek, felvételek a fényes Istenségről. . . . Én is kópia vagyok az Istenről. Testem kazetta, — csak lélek a kincse. A nagy Fényképész rám lehelte Arcát s ember-valóm Isten-jövőm kilincse. Oly szívesen tennék békén csak lélek, úgy áhítom a választó-vizet, én, a véges, a véghetetlen titkot, mely áráért Isten-képpel fizet. Sötétkamrában, törvények vízében, a tízparancsban elmerülve fürdöm . . . S rémülve érzem, hogy fut az idő, hogy napról-napra több lesz ősz hajfürtöm. Mi lesz velem, ha nem lesz kész a kép, s a Fényességre úgy jutok ki vissza ? Mi lesz velem, ha még bűnös valóm a mindenszentek látomását issza! Meglátjuk Istent. A fény elvakítja a felnyitott, de nem lett kész lemezt. Meghalok, óh, ha így szólna az Úr: „ Ez nem vagyok ! Az én arcom nem ezt Uram segíts vegyítni életfürdőm : mennyi könny kell, hogy el ne ázzon képed, mennyi öröm, hogy meg ne égjen másod, a szívkoröm, jelöld ki, milyen széles. Alchimiad Csodátvarázsló titkát súgjad, Uram, alázatos fülembe, hogy tovább súghassam a megfejtésed, ha elém térdel bűnétbánó ember. Hogy legalább majd rájuk mutathassak: (kegyelmeid vizében én áztattam a lelküket, általam lettek jobbak) ha én tökéletlen képed maradtam. Hogy megbocsáss, míg azokban gyönyőr­[ködsz, kiken én segítettem Isten-arcod előjönni, kiknek a sötétséggel segítettem megharcolni a harcot. ... meglátjuk Istent Sötétkamrán kivül. Miniatűrré akarok szépülni, hogy meghalván az Úr örüljön nékem, mint jó fényképnek mi szoktunk örülni. Magasi Artúr Új tanfelügyelő. Bárdos Ádám kir. tanfelügyelőt a vallás- és köz­oktatásügyi miniszter Ege be helyezte át. Szeptemberre már el is foglalja új állomását. Fájó szívvel veszünk búcsút Bárdos Ádám ól, mert igaz ságszereto^neinbiértT^^Unitóság igaz barátját, a tanügy lelkes munkását ismertük meg benne. Két évig volt vármegyénk tanfelügyelője és ezalatt az idő alatt csak dicséretet hallot­tunk működéséről. Kivmjuk, hogy Egerben is hasonló megbecsülés ki­sérje működését. Helyjébe Szabó István kecskeméti kir. tanfelügyelő kerül. Eljegyzés. Augusziin Gyula pusx­takengyeli rk. tanitó, Augusztin Já­nos esztergomi tanitó fia, eljegyezte Marosi Rózsikát Vállajon (Szatmár m.) Főegyházmegyei kinevezések és áthelyezések. Lacza István dr. a budapesti mester-utcai felsőkeres­kedelmi iskolához — Fugli Gyula a Bulyovszky-utcaifőreálhpz — Bárány József a Salvator apácák tanitónő­képző-intézetéhez, — Tamás Ernő

Next

/
Thumbnails
Contents