Esztergom és Vidéke, 1933

1933-08-03 / 61.szám

sok és községek szőlőhegyein épült présházakra és az ott épült legfel­jebb egy szoba, konyhás épületekre is. Ez a rendelkezés nem mentesiti a háztulajdonost az alól a kötelezett­ség alól, hogy kéményének tüzren­Meglepő leirat ment szét a bel­ügyminisztériumból a vidéki városok törvényhatóságaihoz, amely a nyár derekán jóelőre figyelmezteti a pol­gármestereket, hogy télre ne számít­sanak állami inség segélyre, mert az idén a termés sokkal jobb, mint tavaly volt. A belügyminiszter arra utasítja a polgármestereket, hogy már most készíttessék el a téli inségakció so­rán végrehajtandó úgynevezett szük­ségmunkák tervét. Ezeket a terveket legkésőbb aug. 31-igfel kell terjeszteni a belügyminisztériumba, ahol azokat a polgármesterek együttes értekezletén szeptemberben letárgyalják. Az idén a nyomor leküzdésének során, állami támogatásra aligha számithatnak a városok, mert „az államháztartás nehéz helyzete és az adófizetők csökkenő teherbíró képes­sége miatt kétséges, hogy biztosítani tudom a mult évben nyújtott fede zetet." Igy szól a leirat, amely kár­pótlásul azzal igyekszik vigasztalni a városokat, hogy az ezévi jobb ter­méseredmények bizonyára éreztetni fogják hatásukat ugy a mezőgazda­Az Urnák 1876. esztendejében egy bájos fiúgyermek látott napvilágot. Apja a törzsgyökeres cseh nemzedék­ből, Csasze községből származott, ki egy napon meggondolva magát, zsebre rakva csizmadia szerszámát bevándorolt a tejjel-mézzel folyó ma gyar Kánaánba. Itten idők multával tót leányt vett házastársul s ebből a frigyből származó't e bájos gyermek aki felcseperedvén okosságával és ta­nulékonyságával mindenkit elragadott s apja csakhamar lakatos inasnak szerződtette a szépreményű csemetét. Az apát Flekácsnak, a íiut Pepkó­nak hívták. Pepkó szorgalmasan veregette a vasat és különös képességeket árult el. Különös képességeit azonban a műhely szerény és munkás falai kö­zött érvényesíteni nem tudta s ami­kor 1919. évben a kommün idejében megismerkedett a kommunisztikus el­vekkel, rátalált sajátmagára, elhagyta nehéz kalapácsok csengésétől han gos műhelyt s egyéniségének meg­felelőleg politikai pályára lépett. Itten képességeit rögtön felismerték és po litikai biztosi állással honorálták. Ha­talmát ebben a minőségben azonban nem sokáig gyakorolhatta, az ubor­kafa eltörött és a politikai biztost a kommün alatt tanúsított érdemeiért a románok elfogták és minden igye kezetükkel, puskatussal, szíjjal, do rongokkal és egyéb hathatós eszkö­zökkel igyekeztek őt meggyőzni ar ról, hogy máskor a kommunista ira­tokat ne a kamaslijába dugja. A ro­mánok kezéből kiszabadulva a ma­gyar hatóságokkal gyűlt meg a baja és kommunista üzelmei miatt Zala­egerszegre internálták. Azonban a lelket elaltatni nem lehet, ott is zen­dülésben vett részt, hol meg is sebesült. Circa másfél évi fogolytábori tar­tózkodása után Hacher Gyula köz­ségi főjegyző közbenjárására vissza kapta szabadságát, a vezetőség abban a reményben nyitotta meg előtte a desz-ti szempontból szükséges tisz­tántartásáról gondoskodjék. A háztulajdonos és a kéménysep­rőiparos között felmerült vita eseté­ben az iparhatóság dönt. sági mint az ipari jellegű városok­ban. A miniszter arra hivja fel a ható­ságok figyelmét, hogy a téli inség­akcó keretében a munkaképes Ínsé­geket csakis megfelelő értékű mun­kateljesítmény ellenében szabad ellá­tásban és segélyben részesíteni. A munkákat lehetőleg akkordbér­rendszerrel kell elvégeztetni, viszont napszámbérrel csak a csökkenő mun kaképességű, törődött egyéneket lehet foglalkoztatni. Jövőre tehát akkord­munkát vezetnek be az inségmunká­latoknál és szigorúbban érvényesitik azt az elvet hogy népkonyhai ellá­tásban csak azok részesülhetnek, akik előre megáolgoztak érte. A leirat a vidéki városokban ért­hető feltűnést okozott, mert épen azoktól a városoktól vonják meg az állami támogatást, amelyek az állami inségadó legnagyobb százalékát fize­tik be az állam kasszájába. A váro­sok ezzel a támogatással is alig alig tudták lebonyolítani a téli nyomor eny­hítését, ami a mostani rendelkezés ér­telmében teljesen kilátástalanná vá­lik. fogolytábor kapuját, hogy a szen­vedések jobb belátásra birták a mint igy megváltozott eszmékkel lelki be­tegségéből kigyógyulva a társadalom­nak ha nem is hasznos, de békés polgára lesz. A hosszas szenvedések ugylátszottak megtörték és falujába visszatérve egy ideig nyugodtan vi­selkedett. De később már nem tudta magát többé beleélni a régi iparos életbe, vezetni és uralkodni vágyott társai felett. Evekkel ezelőtt meggyőződé­sétől hajtva falujának vezére akart lenni. Maga köré gyűjtötte a falu béliéit, akiket minden erejével a sa­ját meggyőződésére akarta birni és az ő általa elgondolt nagyszerű szo ciális elgondolásainak magvait igye­kezett a nép lelkében elhinteni. Csév község főjegyzője erélyes kézzel és hazáját szerető szívvel, teljes erővel megakadályozta és el­fojtotta ennek az embernek minden politikai és társadalmi béke ellen irányuló összeesküvéseit. Erre Flekács Pepi teljes erővel harcot kezdett a főjegyző és az ösz­szes intelligencia ellen. Először is a volt plébánost felje­lentette, de mivel a főegyházmegyei hatóság a rágalmak alaptalanságáról meggyőződött, egyéni akció indult meg a p'ébános ellen magyar ér­zelmei miatt. Izgatások, botrányoko­zások állandóan napirenden voltak. A volt plébánost ezek az állapotok annyira megviselték, hogy kérte az áthelyezését és a felőrölt idegeinek gyógyítása miatt.^távozott a köz­ségből. Ezután a főjegyzőre került rá a sor. Ellene minden hivatali tekintélyt letörő rettenetes hajszát indított Egyik feljelentés a másikat kisérte. A főjegyzőt újságokban meghurcolta és rágalmazta. Feljelentéseit először a f< jegyző közvetlen hatóságához in tézte és ez kivizsgálta, a felsorakoz tátott vádakat alaptalanoknak ta­lálta. A főjegyző többszörösen bíróság­nál is keresett elégtételt, ahol Flekács Pepit annak rendje és módja sze­rint el is ítélték. A „Komárom-Esztergom Várme­gyei Hírlap" f. évi 29. számában, valamint a „Magyarság" 1933 évi jul. 20-án megjelent lapszámában egy szenzációsan beállított cikk lá­tott napvilágot, amely azt állítja, hogy a Flekácsok csak és kizárólag magyarul tudnak és kisgazdák, holott köztudomású tény, hogy Flekácsok mind otthon, mind a társadalmi érint­kezésben csakis tótul beszélnek, tót könyveket olvasnak és terjesztenek, tót dobszót követelnek, mert állitá suk szerint „ez tót föld". Hogy a három Flekács testvér közül a volt politikai biztos mi cimen kisgazda, nem tudjuk, mert bevallása szerint teljesen vagyontalan. Amikor az esztergomi járás fő­szolgabirája betekintett Csév község falusi életébe és megvizsgálta Flekács Pepi viselt dolgait, az is kiderült, hogy a Flekácsok maguk jelentették ki, hogy nem magyar, hanem cseh állampolgárok. A járási főszolgabiró hosszabb határidőt adott a Flekácsok nak magyar állampolgárságuknak iga­zolására, de ők arra rá sem hederi tettek, mert teljes tudatában voltak cseh honosságuknak, az adott határ­idő letelte után pedig lakhatási en­gedélyért, mint cseh honosok fo­lyamodtak. Ezek tehát azok a szin­„magyarok", akik még tótul sem tudnak. Most azonban, amikor meg­jelent az itélet, ahelyett, hogy az apjuk adófizetését igazolták volna szerkesztőségekbe rohantak, hogy a hivatalos Ítélkezés ellen a közvéle­ményhez apelláljanak eltévesztve azt, hogy már elmultak azok a régi idők, hogy vörös posztóval bevont hordó tetején a néphangulatnak a feléb­resztésével maguknak előnyt, rangot, hatalmat, állampolgárságot és jólétet biztosítsanak. Könnyelműségnek kell minden ma­gyar embernek tartani a „Komárom­Esztergom Vármegyei Hirlap "-ban le­közölt egyik cikknek a bekezdését, ahol az újságíró úgy hallja, hogy Flekácsok Eckhardt Tibor képviselő nél keresnek menedéket és köz­vetett segítségével akarják tervüket megvalósítani. Eckhardt Tibort mindnyájan olyan magyar embernek ismerjük, aki ké­pes hazájának az érdekeiért dolgozni és küzdeni, de nem tudjuk feltéte­lezni, hogy az újságcikk alapján segédkezet nyújtson egy volt poli tikai biztosnak, aki még ma is azon dolgozik, hogy a tekintélyeket le rombolja, hogy a népben a hivatalos személyek iránti bizalmat letörje és Magyarország sírjának megásásában segédkezik, mert ő volt az, aki cse­heknek megszállásakor Csévről Pár­kányba ment, hogy a cseheket üd­vözölje és Csév község megszállására birja. Ez a valóság! Sz. E. 32 lengyel cserkész Esztergomban Kedden délután 4 órakor 32 ke rékpáros lengyel cserkész érkezett Párkány felől Esztergomba. Zuhogó esőben értek a városba, ahol pihe­nőt tartottak. A „Magyar Király "-ba szálltak, hogy egy éjjelt itt töltve, szerdán reggel friss erővel folytas­sák útjukat Gödöllőre. A lengyel kerékpárosok a mult csütörtökön indultak a lengyel ha­tárról. Lengyelország minden részé­ből adtak itt találkozót egymásnak a vállalkozó szellemű kerékpáros cserkészek. Parancsnokuk W. Wegr zecki, aki motorkerékpáron kisérte cserkészeit. Velük jött Jurkievilz Emil Gdynia városának rádióigaz­gatója is. Gdynia a Balti-tenger pa-t­ján fekszik. Beszéltünk Jurkievicz igazgatóval, aki meglepetésünkre ma­gyarul felelt kérdésünkre és elmon­dotta, hogy gyönyörű útjuk volt a Kárpátokon keresztül. Általában köny­nyen jöttek, baj nélkül. A rádióigazgató 1905-ben a bu­dapesti egyetemnek volt a hallgatója, innen van, hogy tud magyarul. 1912-ben beszélt utoljára ma­gyarul. Megérkezésük után első gon­dolatuk volt, hogy felmennek a Várba a Sobiesky-emléktáblához. Itt eléne­kelték a lengyel hymnust, majd a a bazilika előtt rövid ájtatoskodást tartottak. Az itt töltött pár perc hó­dolat kifejezést akart jelenteni. Ked­ves volt ez. Bár csak egy délutánt és egy éjjelt töltöttek itt a lengyel testve-' rek, ez alatt az idő alatt és az esz­tergomiak, akik velük találkoztak, igen nagy elismeréssel és szeretettel nyilatkoztak róluk. Szerdán reggel 4 órakor indultak Gödöllő felé. Vissza nem Esztergo­mon át, hanem Miskolcnak térnek hazájukba. • tmitimmii mm ititi» Zászlóaljnap Esztergomban Szép ünnepségre készül a m. kir. „Vak Bottyán" 3. honvéd kerékpá­ros zászlóalj. Augusztus 6 án, zász­lóaljnapot, Vak Bottyán-emlék ünne­pet tart. Az ünnepség sorrendje : 1. Délelőtt 8 órakor ünnepélyes istentiszte et vallásfelekezetek szerint. A katholikusok a belv. templomban. 2. Délelőtt 10 óra 30 perckor ünnepélyes diszkivonulás a Széche­nyi-térre. Meghivott vendégek kéret­nek, hogy fentartott helyeiket (Szent­háromság-szobor) 10 óra 25 percre foglalják el. Az ünnepély tartalma kb. 40 per*:. A fenti ünnepségeken Esztergom város közönségét szívesen látja a m. kir. „Vak Bottyán" 3. honvéd kerékpáros zászlóalj. HIREK A hercegprímás itthon. Serédi Jusztinián dr. biboros hercegprímás kedden félbeszakította nyári pihenő­jét és Röjtökről Esztergomba érke­zett. A biboros főpásztor szombaton Budapestre utazik és vasárnap Gö­döllőn janboree misét mond. Ezu­tán augusztus 14-ig folytatja pihe­nőjét, majd 15 én Esztergomban a Nagyboldogasszony-napi, 2)-án Bu dapesten a Szent István-napi ünnep­ség nagymiséjét pontifikálja. Kinevezések. Lingauer Sándor dr. főispán törvényadta jogánál fogva Mihályi Géza tatai szolgabírót he­lyettes főszolgabíróvá nevezte ki. Mihályi dr. székhelyéül Komáromot jelölte ki a főispán. A komáromi főszolgabiró, Reviczky István — saját kérelmére — Tatára helyezte­tett át, amihez tudvalevőleg a me­gyei közgyűlés hozzájárult. Reviczky István főszolgabiró tatai hivatalát július 31 én vette át hivatalosan és a komáromit átadta Mihályi Géza helyettes főszolgabírónak. Kinevezte továbbá a főispán dr. Loór István közigazgatási gyakornokot tb. szol­gabiróvá, dr. Thaly Dezsőt dijas közigazgatási gyakornokká és Reusz Józsefet közigazgatási gyakornokká. A zalavári bencés apát kitün­tetése II. osztályú érdemkeresz­tel. A kormányzó a miniszterelnök előterjesztésére Kroller Miksa kor­mányfőtanácsos, za'avári bencés apát­nak egyházi és társ idaimi (éren ki­fejtett érdemes működéséért a II. osztályú magyar érdemkeresztet ado­mányozta. Halálozás. Bakay István aszta­losmester f. hó 30-án 70 éves ko­rában rövid szenvedés után elhunyt. Temetése hétfőn délután volt a bel­városi temetőben. — ZomokM.Ma.­Az idén nem kapnak állami inség­segélyt a városok mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Mi az igazság a bárom csévi kisgazda ügyében ?

Next

/
Thumbnails
Contents