Esztergom és Vidéke, 1933

1933-07-27 / 59.szám

ESnERGfttMDÉKE ÖTVENNEGYEDIK ÉVF. 59. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1933 CSÜTÖRTÖK, JULIUS 27 Előfizetési'ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. 16 üzlet Közeledik a jamboree ma a szépséget és az erkölcsöt vásárra vinni. Ugy látszik jó üzlet még ennek közvetítésében is részt ven ni. Ezt kellett gondolnunk, ami­kor végigtekintettünk az esz­tergomi strandfürdőben rende­zett szépségverseny hullámzó eseményén, ezt kell mondtnunk, amikor a szépségversenynek visszataszító háttere a szépség­verseny után lelki szemeink előtt újra megjelenik. Nem hisszük, hogy van ka­tolikus város, ahol ne tennék szóvá ezt a modern erkölcste­lenséget, ahol nem emelnék fel a tiltakozó szót az erkölcsvá­sár ellen, ahol ne bélyegeznék meg a résztvevőket: a rende­zőket azzal, hogy szennyes há­lójukba kerítik a tiszta erköl­csöt. Esztergomnak százszor in­kább fel kell emelnie szavát, százszor inkább tiltakoznia kell. Sőt! Meg kell bélyegeznie azo­kat, akik a szépség vásárával az erkölcsöt, a tiszta lelkületet tiporják, Esztergomnak, mint a magyar katolicizmus székhelyé­nek a kiközösítés megszégye­nítő bélyegzőjét kell rásütni azokra, akik vásárt ülnek az er­kölcs és az erények fölött, vá­sári portékának látják a leá­nyok, jövendő anyák erkölcsét és tiszta lelkületét és alkusz­nak, hogy ki és melyik meny­nyit ér. Mert ezek a lélekkúfá­rok mindenben üzletet látnak és szemükben és számukra az erkölcsvásár látszik a legjobb üzletnek. Számítanak arra, hogy káprázatos szavaikkal, Ígéretük­kel, szemfényvesztő színpadi rendezésükkel megnyerik ma­guknak a tömeget is, hogy az tapsolni fog. A legundorítóbb foglalkozás ez, olyanok a vá­sározók, mint megannyi júdá­sok. Álnokok, szőröslelkűek, kapzsik, önteltek, buták, ke­gyetlenek. Segítőtársaik is vannak ezek­nek a júdásoknak, ezeknek a lélekkerítőknek, ezeknek az er­kölcsvásározóknak. Ezek pe­dig azok, akik elősegítik az erkölcs vásárát megtartani, akik helyet adnak a lelkiismeretle­nek gyékényeinek. Mert üzletet akar csinálni az üzletből. A primási város, a katolikus Esztergom, a Magyar Sión meg­vetéssel fordul el ezektől. Ezeket a szavakat figyelmez­tetésként küldjük, többször nem figyelmeztetünk. Most, amikor reviziós törekvéseink mindinkább hangot adnak számot­tevő idegen országokban, igy első­sorban Angliában, a Gödöllőn meg­rendezendő cserkész világtalálkozó szinte felbecsülhetetlen propaganda erejével hat. A jámboré cserkészifjai, de elsősorban azok vezetői elláto­gatva megtépett hazánk földjére, sze­meikkel láthatják, füleikkel halhatják, hogy mivé tett bennünket a pillanat­nyi rövidlátás, megneméríés, mint tették kétségessé Trianonban Európa gazdasági életét és nem utolsó sor­ban békéjét. A cserkészjamboreet az olimpiá­szok mintájára négyévenkint rende­zik. Minden negyedik évben más-más országban. Legutóbb Londonban zaj lott le a cserkészvilágtalálkozó, ahol Magyarország cserkészifjai szép szám­mal vettek részt és felkészültségük folytán számos barátot állítottak igaz­ságos ügyünk szolgálatába. Az eddigi jelekből ítélve joggal állithatjuk, hogy a gödöllői cserkész­találkozó még a londoninál is na­gyobbszabásu lesz. Az öt világrész minden számottevő népe elküldi hoz­zánk képviselőit. Az afrikai, ázsiai, ausztráliai szigetvilág ifjai éppen ugy képviselve lesznek Gödöllőn, mint a művelt európai, amerikai nemzetek cserkészifjai. Joggal mondhatjuk, hogy a jamboreen megismerhetjük a világ minden emberfaját, hiszen a szélrózsa minden irányából 54 nem zet cserkészifjait láthatjuk a gödöllői cserkészvárosban. A világjamboree táborparancsnok­sága mindent elkövet a siker érde kében. Budapestről helyiérdekű vas­úton, autóbuszon, vonaton naponta 100.000 ember kiszá'lit4sát biztosítja kényelmesen Gödöllőre. A táborbe­lépőjegyek árát a lehető legmérsé­keltebben állapították meg, amennyi­ben 50—250 filléres jegyeket bo­csátanak ki. A gyermekek, akik szü­leikkel mennek a tábor megtekinté­sére, 10 éven alul ingyen nyernek bebocsátást. Mondanunk sem kell, hogy a tábor létesítése százezrekbe került. Követ­kezésképpen senki sem kifogásol­hatja azt, hogy belépőjegyekkel kí­vánják biztosítani a kiadásoknak legalább egy részét. Hisszük, hogy az augusztus 1-én lángralobbanó gödöllői magyar cser­késztábortűz nemcsak látványosság lesz hanem lángralobbantja a mű­velt világ lelkiismeretének hamu alatt szunyadó zsarátnokát is, akik hisz­nek az emberi megbékélés, egymás­ratalálás jobb jövőt formáló erejében és Magyarország feltámadásában 1 Az „Esztergom" állástfoglal a legényegyleti kérdésben F. hó 20-iki számunkban cikket irtunk a Kath. Legényegylettel kap­csolatban és pedig abból az alka­lomból, hogy tudomásunkra jutott, miszerint a Legényegyletben egyházi elnökválasztásra készülnek és ebből a célból választmányi és rendkivüli közgyűlést össze is hívtak. Tekintettel arra, hogy ismertük az általános véleményt és óhajtást a le­gényegyleti elnökségi változással kap­csolatban azt írtuk: helyesnek tart­juk, ha az egyházi elnökségi tiszt­ségre egy egyházi méltóságot kérnek fel. A szervező munkálkodást, a belső élet közvetlen vezetését és el­lenőrzését, mint más városban is, az egyházi másodelnök vagy egy arra rátermett káplán végezze. Az egyházi elnöki tisztség betöl­tésével kapcsolatban azt is megírtuk, — ugyancsak azon az alapon, hogy ismertük az általános véleményt, — hogy helyesnek találtuk volna, ha az eddigi egyházi elnök lemondását változás követi a világi vezetőségben is. Ez természetszerű lett volna. Ma is állítjuk, hogy szükség van még bizonyos változásra, mert csak ezáltal látjuk biztosítottnak, hogy új szellem érvényesül a Legényegylet­ben. (Nemcsak a közönség köréből, hanem a legényegyleti tagok részé­ről is kifejezték ezt ez óhajtást.) Az „Esztergom" c. helyi lap a mult heti cikkünkre vasárnapi szá­mában válaszol. Azt irja, hogy cik­künk irója — pardon nem névtelen cikkíróról van szó, hanem lapunk véleményéről — ugy állítja be Le­gényegylet dolgát, mintha inspirációit magasabb helyről nyerte volna. Mi nem mondhatunk mást, minthogy nem írtuk és nem írhattuk, hogy magasabb hely véleményét tolmá­csoljuk,, nem is volt arra szükség, mert hiszen elegendő volt, hogy az általános véleményre hivatkozhat­tunk. Cikkünkkel kapcsolatban három legényegyleti vezető fentjárt ama magasabb fórumnál — írja az „Esz­tergom" — de ott azt a választ kap­ták, hogy „a cikkel sem közösséget nem vállalnak, sem azzal egyet nem értenek." Csodálkozunk ilyen állítólagos nyi latkozaton, mert hiszen az „Eszter­gom" nem nevezi meg, hogy melyik az a magasabb fórum. Ilyen állítást nem fogadhatunk el az „Esztergom" részéről először, mert nem lehet el­fogadni olyan nyilatkozatot, amely­nek forrását nem nevezik meg és amelyre nem lehet egy esetleges el­lenyilatkozattal válaszolni, a közöl­teket megcáfolni, másodszor, mert tapasztaltuk már, hogy eredeti nyi­latkozatot egészen másképpen hozott igen tisztelt laptársunk és egészen más értelemmel magyarázott, mint ahogy az megjelent, vagy elhang­zott. Egyebekben nem reflektálunk az „Esztergom" kijelentéseire és ko­rábbi cikkünkben tett állításainkat és a közölt véleményt mindenben fenn­tartjuk. Sobieski emlékmű Esz­tergomban Báthory István lengyel király ez­évi emlékünnepélyeivel kapcsolatban nagyszámú lengyel küldöttség fogja szeptember hóban Bécset és Buda­pestet felkeresni, amelyben a lengyel nemzet legelőkelőbb tagjai is részt­vesznek a lengyel hercegprímás ve­zetésével. A magyar-lengyel történelmi kap­csolatok kimélyitésén báró Nyáry Albert elnöklete alatt álló Magyar­Lengyei Egyesület évek óta elisme­résre méltó módon buzgólkodik. Ez az egyesület most egy Sobieski­emlékművet kíván felállítani Esz­tergomban a Serédi-parknak a Szkalka házzal szemben fekvő ré­szén. Az emlékművet egy neves ma­gyar szobrászművész tervezte meg és a terveket már be is nyújtották a város közönségének. A várostól hozzájárulásképpen az alapozási mun­kálatokat és a tér kertészeti kikép­zését, valamint 350 P-t kér az egye­sület, amely a lengyel cserkészek­nek augusztus hó 12 én városunkba való látogatása alkalmával, a len­gyel követ és más előkelő lengyel személyiségek jelenlétében kívánná az alapkőletételi ünnepélyt megren­dezni és a szoborművet a lengyel küldöttség részvételével szeptember 11-én leleplezni. Örömmel üdvözöljük a szép ter­vet, amely nemcsak a nagy keresz­tény felszabadító lengyel király em­lékét örökítené meg, hanem díszéül szolgálna a városnak és elősegítené a város jövendő legszebb sétányá­nak gyors létesítését is. Kívánatos­nak tartanánk, ha a város vezető­sége már csak idegenforgalmi szem­pontból a szép tervet hathatós tá­mogatásban részesítené. lascbik Álmos iskolája Sárospatakon Hat év óta mind en esztend őben Esztergom ba jött tanitvánvaival a kiváló festőművésztanár és grafikus ttscjtik^j^mos^Nyaranta már szinte elképzelhetetlen volt az öreg Szent Tamás, a Várhej^_J^is£hik—Álmos és növendékei nélkül. Szinte érez­zük, hogy hiányzik vajami Eszter­gom művészetéből, hiányoznak azok a művészkutatások, amelyeket nya­ranta a kitűnő művésztanár irányí­tása mellett Benedek Katóval - egy­egy művész seta alkalmával meg­tettünk, jártuk a szenttamási kál­váriát, be be néztünk udvarokba és örültünk, ha látni tudtunk művészi szemmel olyan dolgokat, amelyek mellett azelőtt vakon, közömbösen elmentünk. Mily nagyszerű művészi élmény volt végigsétálni a király ­városon és hallgatni Jaschik Álmos vagy Benedek Kató szavait. Mennyi szépet, mennyi új művészetet fe­deztünk föl és annak vettük, hogy gyarapítjuk Esztergom művészetét. Az idén nem jött ek Jaschikék Ész­té rgoml^aTLévlil^^ p tu nk, ~h ogy; az idén S árospa takonKWt^~Te\\m&~­vészet sátrát. Megérkezett hozzánk egy sárospataki újság is a „Határ-

Next

/
Thumbnails
Contents