Esztergom és Vidéke, 1933

1933-06-29 / 51.szám

ESTÍRGGHo/HtK ÖTVENNEGYEDIK ÉVF. 51. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1933 CSÜTÖRTÖK, JUNIUS 29 Előfizetési'ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. son, új kiindulásnál, új lelkiélet kezdésnél, új lélekerő forrásnál, ismét magára talál, újra bizakodik, reménykedik, lelkesül, hisz, szeret s — imádkozik. Imádkozik, hogy áldja meg az Ég üra új vezérét, a csodaembert, ki magát égeti el, hogy másokat melegítsen; az új csodakérőt, aki szétválasztja a tenger vizét, hogy hiveit az ígéret földjére átmentse, mert hisz egynek sem szabad elvesznie azok közül, akiket Isten az Ő gondjaira bízott. Imádkozik a nép a plébánosáért, aki küzdeni, harcolni, életet jött önteni közéjük. Közéjük jön szeretettel, együttérzően, hogy a gyermekekkel tudjon kicsit lépni, az ifjakkal mosolyogni, a felnőttekkel megértően bánni, a jámborokkal Istennel társalogni, a bűnösökhöz kegyes lenni, hogy tudjon az Ég igazi küldöttje, Isten szerinti pap lenni. És akkor, ha valóban Isten bizalmasa, népének igazi pásztora, gondozója lesz a ma ünnepeltje, akkor a nap is vele lesz, megérti, támogatja, segíti, s ott a végén boldogan írhatja végrendeletébe a nagy Prohászka szavait: „Mig köztetek voltam, nálatok voltam Istené, s miután hazatértem, Istennél vagyok népemé." Isten hozta, Isten éltesse, Isten vezérelje új plébánosunkat! Horváth Anselm áz Esztergomi Katolikus Nyári Egyetem megnyitása és első előadásai Június 25-én délután az égen egyre sűrűbben gomolygó fellegek, lent pedig tikkasztó meleg. Zivatar készül. Esztergom utcáin mégis nagyszámú közönség igyekszik a fellobogózott tanítóképző felé, ahol délután fél 5 órakor nyílik meg az első Katolikus Nyári Egyetem. Autók, hintók sokasága sorakozik már a lejtős úton. Esztergom intelligenciája és a magyar tudományos világ számos előkelősége a képző fehér halljában várakozik. — Jön a hercegprímás és a kultuszminiszter! — száll szájról-szájra a hamarosan megtelő nagyteremben, melynek zöld asztalánál a kir. magyar Pázmány Péter Tudományegyetem rektor magnifikusa, Trikál József dr. áll, nyakán a vastag rektori aranylánccal. Mellette dr. Szekfű Gyula egyetemi tanár, a neves történetíró, a Kat. Nyári Egyetem megszervezője áll. Mellettük egy külön asztalon több fővárosi újságíró jegyzi a jelenlévő fővárosi előkelőségeket. A tornaterem bordás falánál az előadói kar sorakozik. Fehér dominikánus csuhában ott látjuk Haynal András gráci egyetemi tanárt, a ciszterciták fekete-fehér reverendájában dr. Baranyai Jusztin budapesti egyetemi tanárt és dr Varga Damjánt, a pécsi egyetem volt dékánját, utóbbi dr. Kasztner Jenővel, a pécsi egyetem jelenlegi dékánjával együtt az Erzsébet Tudományegyetem képviselője. Szálas alakjával kiválik dr. Kühár Flóris bencés, a pannonhalmi főiskola tanára és az esztergomiak előtt már jól ismert dr. Gerevich Tibor, a primási múzeum igazgatója, akinek a mult héten a rádióban „Esztergom műkincseiről" elmondott ismertetőjeért hálás lehet a primási székváros közönsége. Dr. Erdélyi László bencés a szegedi egyetemet képviselte. Az esztergomi főkáptalan tagjai is egymásután sietnek helyeiket elfoglalni. Dr. Lepold Antal prelátus-kanonok rendezkedik, ő a helyi rendezőbizottság elnöke, de tulajdonkéden egy személyben az egész rendezőbizottság. Az ő kezén ment át a nyári egyetem minden technikai ügye, a hirdetmények, a hirlapi kommünikék, jelentkezési, elszállásolási és étkezési problémák, műsor egybeállítása, az előadók stb. Arcán mosoly ül: tele a terem, még a karzat is megtelt, — van érdeklődés. Mellette dr. Breyer István felszentelt püspök nyájas arca ragyog. Egyszerre feláll a közönség. Bevonul a hercegprímás, nyomban utána dr. Hóman Bálint kultuszminiszter szép szálas alakja, majd Huszár Károly volt miniszterelnök, Szily Kálmán és Gévai-Woljf Nándor államtitkárok, dr. Lingauer Sándor főispán, Glatz Gyula polgármester és még számos előkelőség. A Himnusz eléneklése után mindenki elhelyezkedik és Serédi Jusztinián dr. biboros hercegprímás a megnyitó beszédbe kezd. Még egyszer nyilik az ajtó és dr. Kemenes Illés c. főigazgató kíséretében besiet dr. Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát. Kedves meglepetés, mert megérkezését nem jelezte. A hercegprímás megnyitójában a katolikus Egyháznak a tudomány érdekében tett maradandó érdemeit sorolja fel. Amióta az emberiség az Egyháztól és igy az Istentől is eltévelyeg, nemcsak az erkölcsök romlottak meg, hanem visszaesés volt észlelhető a tudományok terén is. Az Egyház amikor erkölcsi téren az emberiség megjavításáért fáradozik, a tudományok terén is vissza akarja az embereket az igazsághoz vezérelni. Beszéde végén a főpásztor üdvözölte a megjelenteket, kiemelve a kultuszminiszter személyét, akit hivatalától eltekintve is lelkesen üdvözöl, mint aki nagyértékű történelmi műveivel arról tett bizonyságot, hogy ő az igazság embere. Dr. Lingauer Sándor főispán rövid, megkapó beszédben a házigazda kedvességével és közvetlenségével mond Isten hozottat az ország minden részéből Esztergomba jött hallgatóságnak és a tudós előadóknak. Általános figyelem közt szólal meg dr. Hóman Bálint kultuszminiszter, aki a magyar kormány nevében üdvözli a Kat. Nyári Egyetem eszméjét. Az emberiség mai nagy gazdasági és erkölcsi válságának a mult század utolsó évtizedeiben lábrakapott vallásellenes irányzat a főoka. A nyári Egyetem a vallásosságot mélyíti, a kath. világnézetet erősíti és ezzel a nemzet erkölcsi erőit, összefogását célozza. Dr. Trikál József prelátus, a budapesti tudományegyetem rektor magnifikusa mondott ezután frappáns beszédet arról, hogy az Istentől elforduló emberi gondolkodást mindig nyomon követték a nagy társadalmi katasztrófák, viszont minden hasznos és üdvös reformnak elsősorban az emberek lelkében kell előkészülnie, hogy azután megvalósulva áldásos lalins 1-én és 2-án szombat, vasárnap Pánik a városban 8-tól folyt. 5, 7, és 9 kor Történet a dzsungel királyról, oroszlánokról és cirkuszról. MOZGÓBAN Az Ószövetségben szólott az Úr! Mózeshez: „Láttam Egiptomban népem nyomorúságát és hallottam kiáltását, jöjj és vezesd ki népemet Egiptomból". Az Újszövetségben is hangzik örökké az ör szava: „Menjetek népemhez, keressétek a lelkeket, az ő papjaihoz vándoroljatok népetekkel együtt, tartsátok meg a népet Istennek, kössétek össze az eget és földet, örvendezzetek az örvendezőkkel, sírjatok a sírókkal." A mai napon, az apostol-fejedelmek ünnepén az Úr elküldi az esztergomi belvárosi plébániára is az Újszövetség Mózesét, új lelkipásztorát, hogy új állomáshelyén végezze munkáját, mint Krisztus jó katonája, hogy „harcoljon Istenért, a lelkekért — nem bocsájtkozva világi dolgokba —, hogy annak tessék, akihez szegődött. Hiszen a versenyző is csak akkor nyer, ha szabályszerűen versenyzik." Elküldi az Úr az 0 bizalmasát, hogy legyen népének menetrendkönyve, hogy lapozzon benne mindenki, aki benne lapozni kíván, aki tudni akarja, hogy merre is kell indulnia, e földön mily sínpáron kell járnia, hogy az örökkévalóságba eljusson. Elküldi a megyésfőpásztor, Őeminenciája nyájához a mai útvesztő világba a biztos útmutatót, menetrendkönyvet, hogy forgassák mentől többen, legyen tájékoztatója keztyűs kezeknek, de legyen szolgálatára a kérgeseknek is. Adja tudtára a reábizottaknak, hogy sok út vezet Rómába, de még több a menyországba, hogy minden pillanatban indul a vonat a másvilágra. Megjön az új lélekapostol, hogy hirdesse úton-útfélen a menyország vasúti szabályzatát, amelyet egy régi olasz könyv egyrészt hangos mosolyt, másrészt mélységes megdöbbenést keltőén igy foglal össze : „Vonatok indulása minden órában. Viteldíjak : 1. osztály — ártatlanság és vértanúság. II. osztály — szeretet és hűség. 111. osztály — bűnbánat. Ezt a szabályzatot kell megismertetnie a lelkek pásztorának; ezt kell ébrentartania ; s meg kell értetnie az emberekkel, hogy irodából, istálóból, konyhából, műhelyből, szalonból egyaránt vezet az út Istenhez. És az életembereknek, az életosztóknak, a lelkek gondozóinak ezen mind szellemet, mind az egész lelket lefoglaló, testet kifárasztó, üdvözítő munkájukban ott áll, bíztat az Úr: „Én veled leszek!" „Veled leszek napi munkádban, álmatlan éjszakáidon, könnyes magányos perceidben én állok melletted, vigasztallak, hogy el ne lankadjál, kétségbe ne essél. En adok neked buzgóságot, öntöm beléd a lelkek nagy szeretetét, nyújtok természetfölötti segítséget, hogy valóban önzetlenségeddel, érvényes életeddel a „lelkek buzgó keresője" lehess. Tőlem kapod a lelket megmentő munkában — amely tán sokszor reménytelennek látszik, csekély az eredmény — a hegyeket is áthelyező hitet és szeretetet, amely mindent elvisel, mindent eltűr. Az én ajándékom lesz kedves, barátságos, figyelmes, előzékeny lelkület a reád bízott hívekkel szemben, hogy minden testi lelki nyomorúságot átérezve, szerető lélekkel építs, mindenütt kelts, támassz honvágyat, epedést az örök haza iránt. Mindig ott leszek melletted, hogy krisztusi szereteted lankadatlanul kitartson még akkor is, amikor a sok sikertelenségek után oly lemondó csüggedést érzel is, mint amit Mózes érzett a sivár sziklák előtt a lázongó nép közepette," Az Úr eme vigasztaló gondolatai, szavai mellett ott áll ott imádkozik ma, a beiktatás fönséges perceiben — majd a hétköznapiság nehéz gondjaiban — az újra lelki vezetőt nyert hívők nagy serege, amely sereg sokat tapasztalt, sokat csalódott, sokszor elkeseredett, meghasonlott önmagával, meg talán hozzátartozóival, a felsőbbséggel, talán magával az Egyházzal is, de most új állomá-