Esztergom és Vidéke, 1933

1933-06-11 / 46.szám

mából július 9-én és 10-én rendezett országos amateur evezős verseny és díszközgyűlés, amelyeken az ország összes versenyző evezős egyletei legjobb csapatjukkal vettek részt és amely versenyek országos viszonylatban is megálltak helyüket. Hogy az egylet mult évben számottevő eredményeket nem tudott elérni, ennek kizárólagos oka az volt, hogy nem rendelkezett megfelelő versenyző anyaggal. Sajnos az esztergomi fiatalság nem vállalkozott a nehéz ön feláldozó tréningre és ezért kénytelen volt a vezetőség Esztergomban csak átmenetileg időző versenyzőket szerepeltetni, ily körülmények között viszont összmunkáról szó sem lelhetett, enélkül pedig csapatversenyekben győzelemről álmodni sem lehet. A túraevezés terén is hanyatlás mutatkozott, aminek oka elsősorban az, [hogy a magyar középosztály standard of lexe is süllyedt. Városunkban is a kereset és elhelyezkedési lehetőségek megszűkültek, igen sok evezős kényszerítő okok miatt vonult vissza az evezéstől. De a ha nyatlás oka az is, hogy az egyleten kívüli evezés, hogy úgy mondjuk jött divatba, az előkelő urak exclu ziv mulatságának csúfolt regattázás a sportoló lakosságnak egyik legfelkapottabb szórakozása lett s ma már százan és százan művelik ezt gyakorlatilag városunkban is. Bár ez az egylet taglétszámát és ezzel bevételét apasztotta, az igazgatóság magasabb objektiv szempontból mégis örül ennek, mert az kétségtelenül az egylet propaganda munkájának eredménye , minthogy az evezősportnak ÉS2 te gombán az EHE volt az úttörője. A vizisport városunkban laslas-lassan eléri azt a fokot amelyet a mi gyönyörű Dunánk és városunk pompás vizikörnyéke megérdemel. A Duna a magyar gondolatnak, a magyar bánatnak, a magyar reménységnek legerősebb kifejezője. A vizi sport ápolása, fejlesztése és diadala különösen nagyjelentőségű a határvárossá lett Esztergomban, mert egyik leghatalmasabb, el nem vitatható bizonyítéka a magyar kultúra fölényének a tulsóparti megszállókkal szemben. A titkári jelentés még megemlékezett az egyesület jóbarátairól és mecénásairól és megcáfolta a legutóbbi közgyűlés óa elhalt Palkovics László alispánt, Marosi Ferenc kereskedelmi tanácsost és dr. Berényi Zoltán ügyvédet. Az utóbbi kettő az egylet szanálói közé tartozott és az egyletért több ezer pengő anyagi áldozatot hozott. A művezető Philipp József az egylet versenyzői tevékenységéről adott nagy tetszéssel fogadott beszámolót. V. Zsámbéki Pál pénztárnok pénztárnoki, Rayner Ernő szertárosi és Berán Károly háznagyi je lentésüket terjesztették elő, amelyeket a közgyűlés köszönettel tudomásul vett és az elnök indítványára a közgyűlés a jelentés előterjesztőinek és összes funkcionáriusainak hálás köszönetet szavazott. Az alapszabályok rendelkezéseihez képest az egylet egész tisztikara és választmánya lemondott. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel dr Lingauer Sándor főispánt választotta meg elnökévé, aki a tagok éljenzése közben foglalta el az elnöki széket. Philipp Józsefet az egylet érdekében tett fáradhatatlan és eredményes munkálkodásának elismeréséül örökös művezetőnek választották meg, a művezető eddigi munkatársa György László lett, jegyző dr. Mattyasóvszky Dénes. Egyébként a tisztikar és választmány változatlanul maradt maradt, utóbbiba még beválasztották Glatz Gyula polgármestert, Karcsay Miklós vármegyei főjegyzőt, v. SzivósWaldvogel József ny. tábornokot. A közgyűlést társasvacsora követte, amely a legjobb hangulatban még éjfél után is egybe tartotta a szépen feldiszitett és fellobogózott klubház ban a tagokat. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm A tanítóképző énekkarának idei utolsó szerepléséhez Híreink között megemlítjük, hogy a vasárnapi turistamisén az idei tanévben utoljára szerepel a tanítóképző énekkara. A jól végzett munka után jól megérdemelt vakációra mennek a fiuk. Nem mehetünk el szó nélkül eme szezonzáró szereplés mellett. Az elmúlt tanévben annyi szépet nyújtott nekünk ez az énekkar, oly sok gyönyörűséges percet szerzett városunk közönségének, hogy méltán szeretnénk nekik búcsúzásul átnyuj tani az elismerés babérkoszorúját, melynek minden egyes levelét egyegy szereplésükkel érdemelték ki. Emlékszünk még a karácsonyi hangversenyre. Agyonhajszolt, fáradt, lelkünkbe szinte belelopták a kara csony hangulatát, örömét, boldogsá gát. Ugy éreztük, a kis Jézussal szivünkben távozunk a hangversenyről, mikor még fülünkbe csengett az angyali ének. A farsangi napokban a Stefánia Szövetség kulturelőadásain régi magyar dalokat énekeltek. Vidám est jükön egy gondtalanabb világ pajzán jókedvű mosolyát csalták ajkunkra, kuruc estjükön pedg a mostoha sorson is úrrá levő magyar akarat dicsőségét zengték. Szomorú gyásznapok következtek azután. Egymás után temettük el Palkovics László alispánt és Háber János reáliskolai tanárt. Lelkünk fáj dalmát ismét az ő énekük enyhítette. Imára kulcsolódott a kezünk, mig a gyászszertartás énekeit hallgattuk És az imádságban megnyugvást talál még a gyászoló lélek is. A szentgyörgymezői plébánia temp lomban többször végezték a szertartásokat. Gyertyaszentelő, barka és buzaszentelő .. . nem csoda, hogy úgy megszerették őket. Fegyelmezett megjelenésük, szívből fakadó énekük annyi áhítatot lehel. És mikor a virágvasárnapi passiót adták elő, valóban átélték a hallgatók a borzalmas Krisztus-tragédiát. Húsvét óta minden vasárnap énekeltek a turista misén. Az egyházi muzsikát valóságos idegenforgalmi tényezővé tették. Sok kirándulótól hallottuk, hogy legszebb esztergomi élménye a képzősök éneke volt, sőt voltak sokan, akik csak azért jöttek városunkba, hogy őket meghallhassák. Májusban a tanitó gyűlésen kellett bemutatniuk, hogy milyen éneket kivan az Egyház a templomban. Nehéz, kényes feladat, de fényesen megoldották. Valóban követendő min tát állítottak a nagy hallgatóság elé. Ezen szereplésükről a legnagyobb elismeréssel emlékeztek meg a pesti napi- és szaklapok is. Ki győzné tovább felsorolni szereplésüket. Csak éppen megemlítjük a nagymarosi templomi hangver' senyt és a gyönyörű ballagást. És hány oly szereplésük volt, melyről csak a közelállók vettek tudomást I Ifc>y iskolai zártkörű ünnepélyek, pl. Apponyi megemlékezés és különösen az iskolai lelkigyakorlat, mely egészen újszerűen volt megrendezve, mert a lelkigyakorlatos beszédek gondolatait a stílszerűen hozzáválogatott énekszámok mélyítették el. Fogadja az énekkar e helyről a város közönségének a háláját és elismerését. Sok szép percet, sok fölemelő élményt köszönünk nekik. És tudjuk, sok munkájukba került. Érdeklődtünk azután is, hogy mikor készültek, az iskolai munka mellett hogyan tudtak erre is időt szakítani. És csak nagyobb lesz az elismerés, ha azt is tudjuk róluk, hogy az intemátusban esti szabadidejük önkéntes föláldozásával tartották próbáikat. „Ilyen eredményt nem is lehet más kép elérni csak a fiuk Önkéntes lelkesedésével" — mondotta az ének kar vezetője Pántol Márton dr. Igaza van, de mi hozzátesszük, hogy szükséges az a lelkesítő erő is, amely az ő egyéniségéből árad a fiukra. Külön köszönjük az ő munkáját, melyet kellőképen nem is lehet méltányolni. Az Isten áldja meg érte: Kívánunk az énekkarnak jó vakációt 1 És azzal búcsúzunk tőle : a viszontlátásra ! Szakmunkásokat kell alkalmazni az építőiparban A kereskedelmi miniszter több oldalról hozzáérkezett panaszból értesült arról, hogy az építőiparokban több munkanem elvégzésére, amelyek az egyszerű napszámos munkanivóját már meghaladják (mint pl. a falazás, a vasbetonmunkáknál a vasbetonváz elkészítése, a zsaluzás és beton bedolgozása, stb.), nem szakmunkásokat, hanem szakképzettség nélküli, vagy kevés gyakorlattal rendelkező napszámosokat alkalmaznak E helytelen gyakorlat folytán, különösen a nagyobb, bonyolultabb szerkezetű épületek építésénél, bár a munkát elvállaló épitő mester, kőművesmester, stb. teljes felelősséggel tartozik, a kivitelezés körül gyakran történnek hibák, sőt szerencsétlenségek is, amelyek ugy a közérdeket mint a jogos magánérdekeket sértik mert egyfelől a közbiztonsági követelmények nincsenek kellően megóva, másfelől a laikus építtető a szakszerűtlen munka folytán csekélyebb értékű építmény birtokába jut. Ezenfelül pedig a szakmunkások körében észlelhető nagyarányú munkanélküliségnek ez a gyakorlat az egyik oka. Ezekre való tekintettel a miniszter 10.766/1933. K. M. szám alatt kelt rendeletével valamennyi másodfokú iparhatóságot felhívta, figyelmeztesse az ipartestületek utján is az építőiparosokat, hogy saját felelősségükre való tekintettel, de a szakmunkások nagyarányű munkanélküliségének enyhítése érdekében is a szakmunkák elvégzésére a jövőben minden esetben kizárólag szakmunkásokat alkalmazzanak. A leventezenekar válságba került Nem először irjuk meg, hogy az esztergomi leventezenekar válsággal küzd. Nem tudja magát fenntartani. Mindenki elismeri, hogy szükség van a leventezenekarra ünnepek, ünnepélyes alkalmak, fogadtatások a leventezenekar nélkül nem folyhatnak le. A hivatalos emberek is elismerik, hogy a leventezenekart nélkülözni nem lehet. És mégis mi történik ? A leventezenekarnak nincs pénze, kifogyott az ereje. Hiába közöltünk felhívást, hogy segítsük adományok kai a leventezenekaron, a felhívás nak igen gyönge eredménye volt. Ha összehasonlítjuk zenekarunk helyzetét, más város zenekarának helyzetével, azt találjuk, hogy más város a költségvetés keretében gon doskodik zenekaráról. A zenekart úgy kell ma tekintenünk, mint az idegenforgalom egyik elengedhetetlen követelményét, de elsősorban ünnepeink emelése céljából kell azon lennünk, hogy leventezenekarunk fennmaradjon. Most, amikor leventezenekarunk hosszú fáradozás és tanulás után már kitűnő zenekarrá fejlődött, vétek lenne felbomlását megengedni, még nagyobb vétek közömbösséggel, nemtörődömséggel viseltetni irányában. Igen kérjük a város polgármesterét, foglalkozzék a fentiek szerint a leventezenekar ügyével és tegye lehetővé, hogy a város költségvetésében kapjon megfelelő biztosítékot a fennmaradásához. Radikálisan kell elintézni ezt a kérdést, huza-vona, gyűjtögetés a leventezenekar elnémulását jelenti. Ojtó gumi, ojtó pamut, ojtó kés, ojtó viasz Schwachnál. Áramszünet. A Hungária Villamossági R. T. értesiti a n. é. közönséget, hogy f. hó 11-én, azaz vasárkak reggel 5—5 óráig halaszthatatlan hálózati munkák miat áramszünetet tart. *mwMBtw$mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Egy kis vihar a városi közgyűlésen Szomorúan kell konstatálnunk, hogy olyan kérdés körül volt zaj, lárma, veszekedés, mondhatni vihar, amely kérdés inkább összetartást, békés tárgyalást és megértést érdemel. A képviselőtestület csütörtökön délután rendkivüli közgyűlést tartott. Ennek a rendkivüli közgyűlésnek a tárgysorozatból kiemelendő pontja az országzászló felállításának kérdése volt. Sajnos egyes, képviselőtestületi tagok azt hitték, hogy ezen a közgyűlésen dönteni fognak az országzászló helye fölött. De nem ez képezte a tárgyalás középpontját, hanem az, hogy a képviselőtestület bízza a helymegválasztás kérdését egy vegyes bizottságra, amelyben nemcsak képviselőtestületi tagok vesznek részt, hanem szakértők, művészemberek is. Ez a bizottság javaslatot fog tenni. Dr. Zwillinger Ferenc úgy értei mezte ezt, hogy a képviselőtestületet elütik a döntés jogától. Azt követelte, hogy a kérdésben a képviselőtestület döntsön. Nagyon helyesen válaszolt erre dr. Brenner Antal főjegyző, aki azt mondotta, hogy nem is tudja elképzelni, hogy a képviselőtestület ne fogadná el a kijelölt bizottság döntését. A magunk részéről is csatlakozunk ehhez a véleményhez. Természetes, hogy egy olyan bizottság döntsön az országzászló helyének megválasztása fölött, amely bizottság nemcsak a szakszerűség szempontját tekinti, hanem a művészi kivitel és elhelyezés helyes megoldását is. Brenner Antal dr. főjegyző véleményét összekapcsoljuk vitéz SzivósWaldvogel József ny. tábornok véleményével, amely szerint nem szabad sokáig elhúzni a tárgyalásokat, mert úgy járunk, mint a Hősök-téri iskolával, amely fölött szintén sokat tárgyaltak, vitatkoztak és oda építették, ahová nem lett volna szabad építeni. Ebben Szivós-Waldvogel Józsefnek van igaza. Ez a körülmény még jobban indokolttá teszi, hogy bizottságra bízzuk a döntést, fia Zwillinger Ferenc aggályoskodik, kérje meghívását a