Esztergom és Vidéke, 1933

1933-06-01 / 43.szám

ESntRGOHJ/IDft ÖTVENNEGYEDIK ÉVF 43. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ••BHHHBHHBni 1933 CSÜTÖRTÖK, JUNIUS 1 Előfizetési ar 1 hóra: t pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. Nebántsvirág Bleyer Jakab május 9-én a magyar parlamentben nagy hangon tiltakozott a magyarországi németség elnyomása ellen. Bleyer kijelentéseinek forrásául a kedves sváb népe iránti határtalan szeretetét, aggódását jelölte meg. Bleyer német faji kapcsolatait nem teszük kritikánk tárgyává. A faji szeretetet sokra becsüljük minden embernél. De a tárgyilagosság oly nagy hiányát, a tényekkel való oly szembeszökő ellentmondást, mely átitatta Bleyer szavait, nem tűrhetjük el megjegyzés, tiltakozás nélkül. Kijelentései sebet ütöttek a magyar életen, melyet nem gyógyít be gyenge kimagyarázkodás. Előrelátó, külpolitikai szempontokat is tekintő kormányelnökünk ugyan megértéséről és barátságáról biztosította Bleyert, azonban épen ez az, amit tisztelettel kifogásolunk. Lehetséges, hogy az ifjúság a haza iránti fiatalos lelkesedésében túlméretezte Bleyer kijelentéseit, nem tagadható azonban, hogy Bleyer súlyos vadakkal illette a magyar életet; tényekkel, melyek a múltban és a jelenben egyaránt igen távol voítak a hivatalos nemzet törekvésétől. Bleyer beszéde — akárhogyan értjük — külpolitikailag megtette a maga hatását és emiatt nem lett volna szabad egyszerű kimagyarázkodással elintézettnek venni az ügyet. Magyarország mai nehéz helyzetében el kell némítani mindazokat, akik hamis, könnyelmű bel- és külföldi kijelentéseikkel rontják a magyar jövő sikeres kialakulását. A nemes magyar multat elfeledett, a nemzet jelen életét hazug színben feltüntető, de mégis a magyar élet talaján élősködő idegen elemek szava kell, hogy a jövőben szembetalálja magát a kormány erélyes hatalmával, sőt az államügyész vádjával. Igazunk birtokában is hallgatunk ? Mi magyarok mindent tűrjünk el? Magyarországon elnyomják a nemzetiségeket ? Akkor minek nevezzük a felvidéki, erdélyi, bánáti szegény testvéreink helyzetét. Ott van elnyomás. Azok érdekében tiltakozna Bleyer, hiszen ők neki is testvérei — ha nem is fajilag —, vagy tévedünk ? Mi magyarok sokszor tiltakoztunk, arra nem volt nemzeti megmozdulás. Az ezeréves magyar nemességtől, magyar vértől áztatott Kárpátok alján, Bánát földjén szabadon irtják még ma is mindazt, ami vérben mélyen a lélekben gyökerez : a magyar honérzést. A németség és a többi nemzetiség ezzel szemben a csonka hazában mindazt szabadon élvezik, amit a nemzeti élet megbontása nélkül élvezhetnek: önálló községeket alkotnak, iskolákat, egyesületeket, adminisztratív és lelkigondozó fórumokat birnak, fiaik bejuthatnak egyházi és világi méltóságokba. Mit akar ezenfelül Bleyer ? Tud ő ehhez hasonló megbecsülést felmutatni idegen nemzetek részéről a magyarság iránt ? Bleyer interpellációja súlyos csalódást termett a maga számára is. Az általa védett — elnyomottnak tulajdonított — németajkú magyarok taps helyett megbotránkozással fogadták Bleyer szavait. A németiajkú magyarság sorozatos hírlapi nyilatkozatokban elismeréssel hódol nemzetünk velük szemben folytatott mindenkori nemes lojalitásának. Ez a tény a legsúlyosabb elitélő kritikát gyakorolja Bleyer szerepét illetőleg, viszont sokat mondó, ha elgondoljuk, hogy a magyar kormány megértéssel vette Bleyer kimagyarázkodását. Most már látjuk, hogy áldozatai vagyunk a nemzetiségek iránti évszázados megértő politikánknak. Igaz, nehéz lett volna a monarchia idején más nemzetiségi politikát folytatni, de nem lehetetlen és akkor az egységes ezeréves magyar nyelvű ország nem jutott volna a Trianon oly szörnyű béklyójába. Most pedig, amikor önállóságunk módot adna nehézségnélküli magyarosító, egységesítő politikát folytatnunk, nem tesszük, sőt megbecsüljük más nemzetek fiainak kulturális, faji hagyományait. Jelenlegi nemzetiségi politikánk egyúttal biztositéka annak is, hogy a múltban öntudatosan s nem ránk erőszakoltan becsültük meg ellenségeinket. A magyar mult utolsó évtizedeinek talaján sok nebánts virág nőtt. Táplálói voltak szomorú, megcsonkított helyzetünk, kicsiségünk, idegen államokra utaltságunk (politikai, gazdasági). Nem lehetett hozzájuk nyúlni nagyobb nemzetközi tiltakozás felszólalás veszélye nélkül. Politikai, társadalmi, sport, sőt vallási életünk talaján is akadtak ilyen, a nemzet helyes vérkeringésén élősködő nebántsvirágok. Ha nem is erőszakkal, de izzó hazaszeretettől irányított ügyes politikával lehetetlenné kell tenni számukra a magyar talajon való életet. A magyar elet lehet sokszínű, de egységessé kell válnia a nemzeti erők mindent eggyé olvasztó megnyilatkozásában. Bár a hivatalos magyar politika külpolitikai szempontok miatt erélyesen nem mert Bleyerhez nyúlni (nebántsvirág!), a magyar erőktől szivben magyarrá nemesedett németajkúak tiltakozása, állásfoglalása elitélte, helyes értekére vitte vissza Bleyer kijelentéseit. A magyarországi fajtestvérek válasza hosszú idők óta az első őszinte elismerés, a magyar igazság első diadalmas feltörése, mely egyúttal útját egyengeti a többi magyar fájdalom orvoslásának is. Végül a magyarországi németség nyilatkozata gyökerében lehetetlenné tesz a jövőben minden — Bleyer ügyhöz hasonló — nemzeti egységet megbontó mozgalmat is. Ekker Jenő. Impozáns volt Esztergom város hősi emlékünnepe Vasárnap óriási közönség részvételével ülte meg Esztergom városa a hősök napját. Már 10 órakor megkezdődött a közönség kivonulása a Hősök szobrához. A legszebb lát vány a katonaság kivonulása volt. A menet élén egy század gyalogos, acélsisakos, tölgyfaleveles katona, majd a kerékpárosok hosszú sora következett. Az intézetek közül szép volt a bencésgimnázium kivonulása a cserkészzenekarral. A kitűnő zenekar nagy közönséget vonzott. Tizenegy órakor kezdődött a hősi emlékünnep. A Kath. Legényegylet Ammer József karnagy vezetésével elénekelte a Hiszekegyet, majd Kőhalmy László dr. nagy hatást keltett előadásban „A boldog szunnyadók" c. költeményt szavalta el. Horváth Anzelm bencéstanár ünnepi beszéde, amelynek főbb részeit érdemesnek tartjuk közölni. Hőseink életet, vért, könnyet, szenvedést, anyát, apát, hitvest és gyer meket áldoztak hazánkért és miértünk — mondotta Horváth Anzelm. Mi a mi kötelességünk? Az, hogy a magyar mult ne legyen a jelen vá dolója. Hőseink mindenképpen azon dolgoztak, azért éltek és haltak, hogy ezer éves hazájukhoz, ezer éves magyarságukhoz méltóknak mutatkoz zanak. És ők méltók is voltak, mert nem beszédekkel és hurrázással hirdették ők a haza érdekeit, hanem mig itthon éltek az élet apró, szürke kötelességteljesitéseivel, a kitartó munkával, a becsületességgel dolgoztak, a harc mezején pedig a legdicsőségesebb adománnyal, hősi halálukkal áldoztak. Harmadára csonkított ország a mi országunk, népét belső szú marja, emészti. Ez a mi hazánk! Egy mementos emlékművet látok, magyar testvéreim I Egy nagyot, egy hatalmasat. Fejfája elmondja, hogy mi mindent temettek el benne. Magyar életet, magyar boldogságot, ezeréves magyar hazát, magyar jólétet. Ez a mementos emlékmű, magyar testvéreim, mindnyájunkat tetemre hiv. Mi mindent tettünk már, mennyi palotát emeltünk, mennyi ünnepséget rendeztünk, mennyi emlékművet állítottunk, mennyi fogadkozás, mennyi dicsérő szó hangzott már el, de vájjon mindennek a fénynek a magasságához felér e a hősök ittmaradottainak a fénye. Van-e a hősök gyermekeinek, ezeknek az anyáinak fénye? Gondoskodtunk-e róluk úgy, mint ahogy gondoskodtunk az ünneplésekről ? Ez a mi kötelességünk, erre int minket a mementos emlékmű. A Hősök szobrának megkoszorúzásával és a Hymnus eléneklésével ért véget a gyönyörű ünnepség. Iró- és irodaszereket, papírárut, valamint imakönyveket és szépirodalmi könyveket vásároljunk Müller és Társa könyv- és papirkereskedésiben Esztergom, Kossuth Lajos-utca 20. Junius hó 1-én csütörtökön este 8 órától folytatólag Egy veszedelmes találmány elrablása 11 fejezetben. MOZGÓBAN