Esztergom és Vidéke, 1933

1933-05-14 / 38.szám

aki azt helytelennek, magára nézve sérelmesnek tartja, ellene jogorvos­lattal élhessen. Megkezdődnek a fel­lebbezések, a tárgyalások, a sirás, bizonygatás, beigazolás, bebizonyítás, amikről már annyi humoros cikket, kabarétréfát irtak, adomát költöttek és ami mégis véresen, irtózatosan komoly, annyira az, hogy bele is le­het pusztulni, el lehet benne vérezni, ha sikerre nem vezet. És itt már most leszögezhetjük, hogy csak nagy ritkán vezet eredményre. A küzdelem az esetek 90 % ában a kincstár győzelmével végződik és az adófizető polgár lelkében gyöke­ret ver a keserűség: az állam az ő exisztenciájára tör, az állam nem hisz neki, az állam azt kívánja tőle, hogy több adót fizessen, mint ameny­nyi őt megilleti. Ez a sikertelenség, a jogorvosla­toknak ez az eredménytelensége azonban mégsem az államhatalom könyörtelenségére, helytelen törvé­nyekre és felebbezési hatóságok sü­ket füleire vezethető vissza. Az állam hatalom csak a törvényes kereteket tartja be szigorúan, a törvények az adófizetőt is védik és a fellebbezési hatóságok előtt minden jogos és ala­pos indok meghallgatásra talál. De túlzás volna állítani azt is, hogy a jogorvoslatok eredménytelen­sége az elsőfokú adókivető hatósá­gok alapos és megdönthetetlen igaz­ságú munkájára vezethető vissza. Az adókivetés, éppen úgy mint az igaz­ságszolgáltatás : contradictorius eljá­rás, az „audiautur et altera pars" elve és a törvényben szabályozott, a jogszolgáltatás terén elfogadott bizo­nyítási eljárás érvényesül benne. Bi­zonyítás, ellenbizonyítás, adatok, té­nyek, vallomások szabad mérlegelése és a közvetlenség éppen úgy helyet kapott benne, akár csak a bíróságok előtti jogszolgáltatásban. És amiként a biró ítéletében sem igazságot, ha­nem jogot szolgáltat, nem azt mondja ki, hogy ez vagy az igy, vagy úgy van és máskép nem lehet, hanem csak azt, hogy a lefolyt eljárás : ada­tok, vallomások, meg nem cáfolt té nyek alapján ez derül ki, ez a tény­állás állapitható meg, éppen úgy az adókivető hatóság is csupán azt álla­pítja meg, hogy a rendelkezésére álló adatok alapján az általa kive­tett adó felel meg a törvényes elő­írásnak. És ahogyan az itélet ellen is van jogorvoslatnak, perújításnak, uj bizonyítékok felhozásának helye és sikere, éppen ugy dönthetők meg, cáfolhatók az adókivetés alapjául szolgáló adatok és tények és ezzel a kivetett adó mérve. Ha tehát azt kell mondanunk, hogy az adó elleni jogorvoslatok si­kere nagyon kétséges szokott lenni, ennek oka nem az adókivető ható­ságok, nem a fellebbezési forumok munkájában keresendő, hanem ab­ban, hogy a felebbezések, panaszok, bizottság előtti tárgyalások nem ren­delkeznek a kellő és a törvény által előirt fegyverzettel, hiányosak és nem adnak ennek folytán módot arra, hogy a fellebbezési fórumok az első­fokú kivetést megváltoztassák. A jog­orvoslatot felhasználja az adózó, de könnyelműen és komolytalanul jár el, sajátmaga játsza el a lehetősé­get arra, hogy igazsága kideríthető legyen. A helytelen és az igazságot sértő, azzal nem ritkán homlokegyenesen ellenkező adókivetés helytelen, az igazságot sértő és azzal nem ritkán homlokegyenesen ellenkező adóval­lomáson alapszik. Elfogadott véleménye az adófize­tőnek, hogy az adókivetés „hasból" történik és ezért elegendőnek tartja ahhoz, hogy ő a tényleges viszo­nyokon felül meg ne adóztassék, ha vallomásában deficitet mutat ki, fel­lebbezésében pedig a rossz gazda­sági viszonyokra hiva kőzik. Jellemző, hogy a deficites adó­vallomás alapján nem lehet tulajdon­képen adót kivetni, nincs adóalap, mégis minden ilyen adózó a vallo­mása elkészítése közben jól tudja, hogy azért mégis ki fognak rá vetni adót. És ez a kivetés — amint a későbbiekben látni fogjuk — nem is „hasból" történik, de mindenesetre úgy, mintha nem is adott volna vallomást. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy deficites vallomás alapján adó­kivetés mellőzése, adótörlés uem lé­tezik. Csak igazolni kell a deficitet, bebizonyítani a ráfizetést. Ez az iga­zolás, bebizonyítás pedig nem lehe­tetlenség, mert ha tény az, hogy én ráfizettem az üzememre, ha adós­sággal végződött az üzletévem és ennek ellenére adót vetettek ki rám kereset vagy jövedelem után, akkor az igazságot, a való tényállást va­lamilyen módon, elfogadhatóan, de okvetlenül tudom biztosítani, csak akarni kell és érteni kell hozzá. A hiba ott van, hogy az adófize­tőnek fogalma sincs az adókivetés technikájáról, nem tartja azt „ko­molynak" és ezért védekezése sem az. Igy méltán csodálkozhat, amikor a szerinte komolytalanul, az ő ko­molytalan védekezése dacára kivetett adót sokkal nagyobb szigorral, sok­kal könyörtelenebbül hajtják végre, mint a bíróságok ítéleteit. Emiitették, hogy az adókivetés contradictorius eljárás: az állam meghallgatja és pedig elsősorban meghallgatja az adófizetőt és jogot ad neki ahhoz, hogy állításait bizo­nyítsa, az adókivetőhatóság téves felfogását bizonyítékokkal megcáfolja még az adókivetés megtörténte előtt. De téves volna azt hinni, hogy az államnak nem állanak eszközök ren­delkezésére ahhoz, hogy a vallomá­sokat ellenőrizhesse, az adózó ada­tait, azoknak helyességét vizsgál­hassa. Kiterjedt szövevényes hálózat ez, egy nagyon alaposan, nagyon körültekintően megszervezett, együtt­dolgozó fogaskerékszerkezet, ami előtt nem igen marad rejtve semmi sem. Amikor az esztergomi ügynök bevallja jutalékból származó kere­setét, ugyanakkor a budapesti ügy­nököltető beállítja vallomásában az esztergomi ügynökének kifizetett ju­talékból felmerült kiadását, mikor az exportőr vallomást ad az elszállított árú értékéről, ugyanakkor a vasút, hajó kötelességszerűen bejelenti az illetékes adóhivatalnak, hogy az illető mennyit szállított; mikor a kiske­reskedő bevallja, hogy mennyit vá­sárolt, a nagykereskedőtől megtud­ják, hogy mennyit adott el neki; amikor a hentes közli az évközben általa levágott állatok számát és ér­tékét, fogyasztási adóhivatal kimu­tatása már régen ott fekszik az adó­kivetőhatóság asztalán és igy tovább. Jönnek, mennek az értesítések a ki­mutatás k, az u. n. „röpcédulák" az egyik hivatalból a másikba és ezek­nek a segítségével bizony nagyon sokszor kiderül, hogy az adóvallo­más adatai nem helytállók, nern fo­gadhatók el a kivetés alapjául. Ugyanez a helyzet, ha a vallomás adatai köztudomású, vagy egyébként rendelkezésre álló adatokkal vannak ellentétben. Kiderül a vallomás ko­molytalansága és megrendül az állam bizalma az egész vallomás iránt. Ilyenkor az áilam, az adókivető­hatóság nem tehet egyebet, minthogy kiveti az adót nem a vallomás alap­ján, nem az adózó adatai szerint, hanem a saját adatai, szabályai sze­rint és ráhárítja az adózóra annak terhét, hogy a tévedéseket, — mert ily körülmények között ez rossz né ven sem vehető — ellenbizonyítás sal orvosolja. Érdekes és némiképen humorosan hangzik, hogy az adókivető hatóság fenti eljárásával, amellett, hogy az államkincstár érdekeit védi, az adó­zónak is szívességet tesz. Megmenti attól, hogy adócsalás miatt ellene bűnvádi eljárás indulhasson. Az adó csalás ugyanis az 1920 évi 32. t. c. a 600/927 H ö. a 66.000/1927 V. U. szerint akkor tekintendő befeje­zettnek ha az elsőfokú kivetőható­ság a helytelen adatok bevallása alapján az adót a törvényesnél kis­sebb mértékben állapította meg. Hát ez nem szokott előfordulni. Az adó kivetőhatóság ilyenkor inkább töb­bet vet ki, mint kevesebbet és ezzel az adócsalás elkövetését kizárja. Amikor tehát az adókivetés ellen fellebbezni kell, ennek a jogorvos­latnak nagyon alaposnak kell lennie ha azt akarjuk, hogy az sikerre ve zessen és orvosolja a bevallás körül részben a saját hibánkból is kel et ­A Pázmány Péter Tudományegye­tem tanáraiból alakult bizottság az Országos Magyar Katholikus Akció­val karöltve a magyar püspöki kar jóváhagyása mellett városunkban dr. Serédi Jusztinián biboros-herceg­primás védnöksége alatt az érseki tanítóképző dísztermében június hó 25-től július hó 15-ig bezárólag összesen 16 hétköznapon, átlag napi 4 órában katolikus szellemű egye­temi előadásokat fog tartani. A Katolikus Nyári Egyetem gon­dolata és intézménye külföldön már évek során át kitűnően bevált. Hazai katolikus életünk erősen érzi ily intézmény hiányát. Ezen a hiányon kivan segíteni a Pázmány Péter Tudományegyetem tanári bi­zottsága és igy tervbe vette, hogy megindítja a katolikus zárt egyete­temet. örömmel üdvözöljük az ak­ciót és még nagyobb az örömünk, hogy az előadások városunkban lesz­nek. Az előadások rendje a következő : I. hét június 26 július 1. Kühlár Flóris 0. S. B., főiskolai tanár Pannonhalma: „IX. Pius pápa megnyilatkozásai a kereszténység egységére vonatkozólag." Baranyay Jusztin 0. C, egyetemi tanár a Pázmány Péter egyetem teo­lógiai karán: „A laikus társadalom a legújabb kor egyházában." Tóth Kálmán esztergomi teológiai tanár: „Szent Pál." Tóth László egyetemi magántanár a Pázmány Péter egyetem bölcsé­szeti karán: „A középkori keresz­tény állameszme." II. július 3—8. Iványi János egyetemi tanár a Pázmány Péter egyetem teológiai ka­rán : „A messiási kor hajnalán." Ibrányi Ferenc esztergomi teoló­giai tanár: „A keresztény etika böl­cseleti alapjai." Mihelics Vid magántanár a köz­gazdasági karon: „A- Quadragesimo Anno és a társadalmi fejlődés." A m. kir. erdőgazdasági szakiskola szo'gálatvezetőjét: Daróczy Mártont vasárnap tüntette ki a „Hubertus" Magyar Országos Vadászati Védegy­let ezüst vadászati érmével. Az ünnepség a „Hiszekegy"-gyei vette kezdetét, mely után vitéz Csé­csi Nagy Imre ny. altábornagy ma­gas színvonalú beszéd keretében nyújtotta át az érmet a kitüntetett­nek. A Magyar Erdészeti és Vadászati Műszaki Segédszemélyzet Országos Egyesülete képviseletében Brandt Vilmos ny. főispán, országgyűlési képviselő, az egyesület elnöke ugyan­csak ez alkalommal adta át Daróczy kezett tévedéseket. A törvények, té­nyek és tapasztalatok alapján bátran állitható, hogy az az adófizető, aki vallomását az adózás problémájának minden tárgyi és technikai ismerete nélkül készítette el, aki minden ko­moly érv és adat nélkül csupán arra az egyre törekedett, hogy vallomása egy tönkrement ember utolsó, elhaló sóhajához legyen hasonló, az a be­vallásától eltérően, a rendelkezésre álló adatok, arányosítás, helyi vi­szonyok, kulcsszámok alapján kive­tett adóját a fellebbezéssel feltétlenül orvosolja, ha ez a fellebbezés ko­moly munkát és bizonyitó erőt kép­visel Dr. Kardos Miklós Báró Brandenstein Béla egyetemi tanár a Pázmány Péter egyetem bölcsészeti karán: „Az Isten-eszme az újkori filozófiában." Gerevich Tibor egyetemi tanár a Pázmány Péter egyetem bölcsészeti karán: „A keresztény művészet stí­lusai." III. hét július 10-15. Hajnal András 0. S. D. gráci egye­temi tanár: „Jézusra vonatkozó evan­géliumi adatok és történeti megbíz­hatóságuk." Kuncz Ödön egyetemi tanár a Páz­mány Péter egyetem jógi karán : „A jóerkölcs konkretizálódása a verseny­jogban, a karteljogban és a rész­vényjogban." Gerevich Tibor egyetemi tanár a Pázmány Péter egyetem bölcsészeti karán : „A magyar liturgikus ötvös­ség, bemutatásokkal a primási gyűj­teményekben azok igazgatójának, dr. Lepold Antal prelátus-kanonok tá­mogatásával." Eckhardt Sándor egyetemi tanár a Pázmány Péter egyetem bölcsé­szeti karán; „A modern francia iro­dalom es a katolicizmus." Szekjü Gyula egyetemi tanár a Pázmány Péter egyetem bölcsészeti karán : „Néhány katolikus vonatko­zású magyar történeti problémáról." Az előadások látogatása ingyenes. Jelentkezési határidő 1933. június hó 10. Akik a tanfolyamon részt­venni óhajtanak, jelentkezzenek dr. Lepold Antal prelátus-kanonoknál. A megnyitó ülés június hó 25-én délután 5 órakor lesz a biboros hercegprímás jelenlétében az érseki tanítóképző nagytermében. Délelőtt 11 órakor a Bakács-kápolnában ün­nepélyes Veni Sancte. Az előadások június 26-án dél­előtt kezdődnek. Az előadásokon való részvételt bizonyító igazolványt a helyi rendező-bizvttság állítja ki, ára 2 pengő. A pontos ózarendet a résztvevők ezen igazolvánnyal kap­ják. Mártonnak, mint az egyesület ügy­vezető elnökének a fenti egyesület elismerő oklevelét. A földmivelésügyi minisztérium részéről Dr. Ajtay Sán­dor m. kir- főerdőmérnök, az erdő­gazdasági szakiskola részéről Szilá­gyi Ernő m. kir. erdőtanácsos, szak­iskolai igazgató, a m. kir. erdőőri és vadőri iskola tanulóifjúsága nevében Pintér Lajos erdőőri és vadőri isko­lai tanuló üdvözölte Daróczy Mártont. Szilágyi Ernő szakiskolai igazgató üdvözlő beszédében méltatta Daróczy Márton érdemeit annak megemlítésé­vel, hogy a kitüntetésekre a m. kir. erdőgazdasági szakiskola annál in­kább is büszke, mert egyik alkalma­Tizenhat napos Eatolikns Nyári Egyetem Esztergomban Kitüntetés az esztergomi m. kir. erdőgazdasági szakiskolánál

Next

/
Thumbnails
Contents