Esztergom és Vidéke, 1933

1933-01-12 / 4.szám

nőjének konyháján megindult a sü­tés. A kicsinyek itt is segédkeztek. Ki a diót törte és puculta, ki mákot tört. Mindeniknek akadt munkája. Einczinger Sándor pékmester 62 drb fonott kalács megsütését vállalta, díj­talanul. December 22-én egész nap osz­tották az ajándékot. Délelőtt azokat keresték fel tanitónőik vezetésével az apróságok, akiket betegségük sze­gényes otthonaikhoz kötött. Délután pedig megtartották az ünnepélyes ki­osztást. Kiosztottak 62 drb fonott kalácsot, 22 drb diós és mákoskalácsot, 10 kg 1 sztet, 30 kg babot, 6 üveg pa­radicsomot, 4 üveg és 1 fazék lek­várt, 4 kg diót, 1 kg darát, fél kg kekszet, 12 kg burgonyát, kb 200 A vármegye közigazgatási bizott­sága kedden Lingauer Sándor dr. főispán elnökletével ülést tartott, ame­lyen felolvasták Palkovics László al ispán jelentését. A jelentés igy szól: Az elmúlt hónap a csendes, zaj­talan munkában telt el, különösen szem előtt tartva, hogy a munka­nélküliek lehetőleg mindenütt mun­kához jussanak és megfelelő inség­akciók létesitessenek. Igy Esztergom városban megnyi't a népkonyha s az innen nyújtott élelmezés beszámít a munkába al­kalmazott egyének munkadijába Komárom városban a Szociális Missziótársulat által fenntartott nép­konyhán naponta átlag 300 an kap­nak meleg ebédet, ezenfelül 2691 P Köztudomású, hogy Mátéffy Vik­tor prépost-plébános javadalmaira zárlatot rendelt el a bíboros Herceg­primás a főkáptalannak okozott 720 ezer pengős megterhelés miatt. Erről a megterhelésről, amit károkozásnak is lehet nevezni, bőven olvashattunk a győri perben irt tudósításunkban. Azt is megirtuk annak idején, hogy Mátéffy Viktor ellen fegyelmi eljárás van folyamatban. Az ügy további fejlődéséről azért nem irtunk, mert mi nem avatkoz­hatunk be a fegyelmi ügybe és a döntést a bíboros Hercegprímásra, illetőleg a fegyelmi tanácsra bizzuk. Most, hogy Mátéffy Viktor ellen a fegyelmijén kívül vagyoni zárlatot is elrendeltek, arról is értesülünk, hogy Mátíffy támogatói házról-házra járnak és nagy ig\ ékezettel töreked­nek rábírni a híveket, hogy ivet irja­EGYRŐL-MÁSRÓL A politika ha szerte választja is az embereket Esztergomban, a nyomorúság össze­hozza azon a helyen, hol a gondok gyötrődései közt vergődő lélek eny­hülést kereshet és találhat, — a tem­plomban. Megilletődve látjuk évről­évre így újév táján, mikor a szoká­sos évi szentségimádások napját tartják a különböző templomokban, hogy milyen szépen, békésen, meg­értő lélekkel és megbocsátó szívvel fér meg az oltárlépcső körül s a templomhajók halk homályában az a sok izgatott kedélyű ember, kik né­hány hónap előtt még vérbenforgó kg fát, 100 kg szenet, némi ruha­neműt és még játékszert is. Szép eredmény. Sok könnyet fa kasztott e napon a váratlan öröm. De a jótett édes öröme csillogtatta meg a kis adakozók szemeit is, és a jó tanitónénik is érezték azt a bol­d gitó érzést, amelyet az ő lelkes elgondolásuk alapján szereztek á ka­rácsonynak kis angyalkái. Itt meg kell emlékeznünk azokról ak k tavaly voltak az iskohi tanulói és mosl: gimnáziumba járnak, szin­tén volt vöröskeresztesek. Ezek a jó­lelkek a. szent estén keresték fel ka­rácsonyfákkal, csomagokkal szegé­nyebb osztálytársaikat. A nemes cselekedet önmagát di­cséri. Szép példa Felnőttek is ta nulhatnak belőle. értékű ruhanemű osztatott szét. December hóban ejtették meg a megyei városokban a képviselőtestü­leti tagválasztásokat. A választások mindenütt rendben folytak le. Esz­tergomban az egyes társadalmi osz­tályok képviselete általában a régi maradt, maga a képviselőtestület pe­dig értékes tagokkal egészült ki. Komáromban a választásból az egyesült ellenzéki pártok kerültek ki győztesen, ami a részükről kifejtett erős ko r téziának tulajdonítható. Egyébként a társadalmi életben megemlítésre méltó esemény nem történt. Az ipar és kereskedelem helyzete változatlan. nak alá, amelyben arra kérik a bí­boros Hercegprímást, hogy Mátéffy plébános állásában megmaradjon. Nemcsak a Belvárosban, hanem a város többi plébánia-kerületeiben is gyűjtenek aláírásokat. Mátéffy em­berei az;onban nemcsak a katolikus híveket beszélik rá, hogy irják alá az ivet, hanem a másvallásuakat is. Sőt gyermekekkel is aláíratták az ivet. Sok helyen igen nagy vissza­tetszést kelt ez az akció. Az aláírásokat gyűjtők — az hisz­szük — csak ártanak Mátéffynak, hiszen bizonyos tekintetben ez az aláírásgyűjtés ellentétbe' helyezkedés a Hercegprímással, aki a fegyelmit megindította. Az igazság majd kide­rül. A hívek bízzák az ügyet a Fő pász'orra. Éppen azért az aláírások gyűjtését a magunk részéről eli él­jük és helytelenítjük. szemekkel álltak szemközt egymás sal ott a politikai stadion porondján s majdnem ugyanazon templomok árnyékában, hol most a közös nyo­morúság, a közös bajok és gondok idején szelíden ívelő nyakkal borul­nak össze az oltárra helyezett leg­tisztább Igazság előtt. Mert az a sok jelszó és ígéret, biztatás és rábeszélés, programm és politikai hitvallás, mi olyankor el­hangzik, csak tűnő szó és hívságos önösség., szines szappanbuborék és szertefoszló köd; — a lélek tiszta és őszinte hitvallása mégis csak az a beismerés, hogy ímhol, emberi esendő gyarlóságunkban és súlyta lan semmiségünkben még akkor is senkik és semmik vagyunk, ha va­gyon, rang, becsülés és jólét volna az osztályrészünk, nem pedig ha csak a ma, a jelen tűnő pillanata a miénk, de bizonytalan a holnapunk s a következő másodpercünk . . . Azért kellenek igy a lélekcsendes­ség idején ezek a szent napok, hogy ráeszmélhessünk a saját énünkre. Hogy ráeszmélhessünk annak a sok tülekedésnek és törtetésnek a ha­haszontalan voltára mely annyi jobb célra érdemes energiát köt le és pa zárol el gyakran meddő politikai harcok idején. Ott a szentségimádás halk óráiban, a nagy Igazság imá­dásában be kellene látnunk, hogy azok a jó és kevébbé jó cé'kitűzé­sek, miket a templom küszöbén kí vül mi rettentő nagy igazságoknak tartunk, tulajdonképen csak a bal gaság és a hiúság pilléreire épített szivárványhidak, melyeken keresztül még senki sem jutott be a menny­országba . . . Ezt a meggondolást, ezt a beis­merést és tudatot kellene magunk­kal vinnünk mindannyiszor, vala­hányszor belépünk a mi kis szűk határú közéletünk birkózó-ringjébe, a közgyűlési termekbe. Akkor köiös nyomorúságunk mel­lett a közérdek becsületes szolgá­lata, a tisztultabb közcélért való ön­zetlen munkálkodás ismét összébb hozná, összéb forrasztaná a mult szomorú eseményei által szétválasz­tott lelkeket és egymástól elidegení tett embereket ebben a szürke, de mégis szívünkhöz nőtt városkában ... A földgömb túlsó oldaláról levelet hozott nekünk a posta, mely december 1 én kelt Kashing-ban (Chinában) s január 6-án érkezett Esztergomba. A levelet az ottani francia vezetés alatt álló lazarista missiós szemináriumban theologiai tanulmányait folytató s oda még 1929 november havában kiutazott Nagy Gusztáv lazarista növendékpap — ki Esztergomban született s isko­láit is itt végezte — küldötte s le­velében karácsonyi és újévi üdvöz­letet küld szülővárosa lakóinak. A levél néhány sönt, melyben az egész világon terjeszkedő nyomorú­ságról is szól, itt közöljük kivonato­san : „Ha nem csalódom — irja — önöket is erősen sújtja a nagy gaz­dasági válság, szegény hazánk nyo­morúsága. Ugy hallom, hogy az el­múlt telet nehezen úszták meg, de az idei tél ezúttal még sokkal söté­tebb árnyat vetit előre. Itt is nehéz a telet átúszni, szobáink egész télen át fűtetlenek, nehéz az ilyen szobá­ban tanulni, de főleg írni, ahol a mosdótálban a víz jéggé fagy. De hány és hány család lehet otthon, akiknek nemcsak tüzelőre, de még a betevő falatra sem jut. Nekem még van jó ruhám, cipőm de meny nyi szerencsétlennek kell nélkülözni még az ily legszüks gesebbeket is. E nehézségek közepette mit kí­vánhatnék mást, mint igazi lelki bé­két és megelégedést az otthoniaknak. Karácsonyi és újévi üdvözletemül ezért esedezem a betlehemi Kisded nél. A gazdagság sokat jelenthet, sok jót is lehet vele művelni, az egészség is nagy kincs, de mind ezek élébe helyezem a lelki békét és megelégedést ..." A messzi, idegen világrészből kül­dött kedves karácsonyi és újévi jó­kívánságokat ránk gondoló érdemes honfitársunknak s földinknek midőn az „otthoniak" nevében szívből meg­köszönjük, viszonzásul mi is sok türelmet, kitartást, buzgóságot kívá­nunk neki nehéz feladataihoz. Job­bat valóban nem is kívánhatott volna az itthoniaknak, mint „igazi lelki békét és megelégedést", mert ezekre itt csakugyan nagy szükség van. Bár meghallgatná ott a földgömb túlsó felén értünk felszálló fohászát a bet lehemi Kisded . . , HIBEK A hercegprímás érsekkészen­telesének ötödik évfordulója. F. hó 8-án, az elmúlt vasárnap volt öt éve, hogy a pápa őszentsége Serédi Jusztinián dr. bíboros hercegprímást ünnepélyes keretek között érsekké szentelte. Bíboros érsekünk ezt az évfordulót esztergomi palotájában ülte meg. A közoktatásügyi miniszter , városunkban. Homan Bálint vallás­és közoktatásügyi miniszter tegnap, szerdán délelőtt 11 órakor Eszter­gomba érkezett. Megérkezésekor Lin gauer Sándor dr. főispánt kereste fel, majd pedig Serédi Jusztinián dr. biboros-hereegprimásnál tett tisztelgő látogatást­Nyugalombavonulás. A várme­gyei közigazgatási bizottsági ülésen Sajó Lajos vármegyei tiszti főorvos jelentéséből értesültünk, hogy Gönczv Béla dr. Kolos-kórházi igazgató fő orvos, egészségügyi főtanácsos és Vándor Ödön dr. a Simor-kórház főorvosa nyugdíjazásukat kérték A kérelmet teljesített >k. Mind Gönczy Béla dr. igazgató főorvos, mind Ván­dor Ödön dr. főorvos Esztergomban igen értékes orvosi munkásságot fej­tettek ki, mindenkor köztisztelet és közmegbecsülés nyilvánult meg felé­jük. Nyugalomba vonulásuk őszinte tiszteletet és sajnálkozást váltott ki Esztergomban. A hercegprímás köszönete. Ő­eminenciája a'biboros hercegprímás ezúton fejezi ki hálás köszönetét mindazoknak, akik az új esztendő alkalmával róla megemlékezni sz Íve­sek voltak. Gyászhír. Schenkengel Antalné szül. Schenkengel Katalin f. hó 10-én, 67 éves korában elhunyt. Temetése f. hó 12 én délután 3 órakor lesz a belvárosi temetőkápolnából. Halálá­val súlyos csapás érte iparostársa­dalmunk egyik előkelő és köztiszte­letben álló tagját, Schenkengel Antalt, akinek gyászában városunk közön­ségének legszélesebb rétege osztozik. Példás és szép családi életet szakí­tott szét a kegyetlen halál. Az el­hunytat kiterjedt rokonság gyászolja. Nyugodjék békében ! Engesztelő ájtatosság 'Buda­pesten. Január 29-én fejeződik be a pesti Oltáregylet engesztelő kilen­ced ájtatossága. A befejező ájta­tosságot Serédi Jusztinián dr. bíbo­ros hercegprímás végzi. Eljegyzés. St iner Piri (Eszter­gom) és Sommer György (Párkány) jegyesek. Köszönet lapunknak. Csárszky István dr., a Stefánia Szövetség esz­tergomi fiókjának elnöke az alábbi átiratot intézte lapunkhoz : „ \z Or­szágos Stefánia Szövetség 1932.de cember 23 án 2834—1932. sz. alatt hozzám intézett iratában arra kér, hogy köszönetét tolmácsoljam a hely­beli sajtó tényezőinek és mind­azoknak, kik az anya- és csecsemő­védelem ügyét propaganda tevékeny­ségükkel hathatós támagatásukban részesítették. Mid3n e megbízatásnak örömmel eleget teszek, legyen sza­bad ez "alkalommal az itteni Stefá­nia Fiókszövetség köszönetét is ki­fejeznem azért a szives figyelmükért, melyet Szövetségünk iránt tanúsíta­ni szívesek voltak és azt továbbra is kérem." Útépítési segély. A kereskedelmi miniszter útépítési munkákra 30 ezer pengő segélyt engedélyezett, amit a tardos—vértestolnai vicinális közút megkezdett építésének folytatására és a tát—mogyorósbányai vicinális út munkálataira fordítanak. A szentlé­leki út továbbépítésre kerül, amennyi, ben az inségalapból 4500 pengő fenn­maradt, 10 ezer pengőt pedig külön előirányoztak. Igy tavasszal a pilis­szentléleki útépítés folytatódik. Az alispán jelentése az inségakcióról és a városi választásokról mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Ne aláírásokat gyűjtsenek Mátéffy Viktor érde­kében, hanem bízzák a döntést a bibornok her­cegprímásra mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmtm

Next

/
Thumbnails
Contents