Esztergom és Vidéke, 1933

1933-04-06 / 28.szám

Hogyan akarják adósságmentesíteni a vidéki városokat A vidéki városok súlyos anyagi helyzetének egyik főoka az a nagy adósságteher, amelyet a két Speyer kölcsön okoz. Több város már meg állapodást is létesített a megfelelő névértékű kötvény visszavásárlására, a belügyminisztérium azonban eze ket a tranzakciókat nem hagyta jóvá és leiratban figyelmeztette a váro­sokat arra, hogy kötvényekkel az adósságot visszafizetni nem lehet. Ennek ellenére ez a kérdés állan­dóan foglalkoztatja a vidéki városo­kat és folyton ujabb és ujabb ter­vek merülnek fel a megoldásra. Egyes városok, mint pl. Szeged, állandóan vásárolják az országból visszaáramló kötvényeket és a kül­földi hitelek alapjába befizetett ka­matokat visszakapják a szelvénye­kért. Ez igen lényeges könnyebbsé­get jelent a városoknak, mert a név­érték negyedrésze meghozza nekik azt a kamatot, amelyet az egész kölcsön után kell fizetniök. Más városok ingatlanaik eladásá­val akarnak pénzt szerezni az olcsó Más években a húsvét előtti hetek­ben minden házban a nagy-mosás és nagytakarítás a programm, a kel lemes napsugár kicsalogatja a téli piszkot a lakásokból. Az idén azon­ban más takarítás izgatja a város közönségét: rendesen megjön egy piros cédula, ami most nem a jár­ványos betegség baját jelzi, hanem ennél sokkal nagyobb veszedelmet jelent. Annak, aki adóval tartozik — és nálunk, ahol szinte mindenki min­denkinek tartozik, ki ne tartoznék adóval — nem kisebb utasítást ad­nak, hogy fizesse ki azt az adóját, aminek még a kamatait sem tudja kifizetni. Hiába akar a nagy kinnal bajjal összekuporgatott filléreiből fi­zetni, ha nem tudja az egész összeg és kamatok húsz százalékát kifizetni, néhány nap múlva nagytakarítást csinálnak nála: majdnem minden bútorkáját kiviszik, de most nem az udvarra, hanem a város egyetlen nagyforgalmú üzletébe, az árverési csarnokba és megkímélik attól, hogy máskor nagy takarítania kelljen. Állítólag ennek az „erélyes behaj­tásnak" az az oka, hogy az adó­tartozások emelkednek. Lehetséges, de jó volna megnézni, hogy meny­nyivel nagyobb a befizetendő adó, mint volt a mult évben és mennyi­vel romlott a polgárok fizetőképes­sége I Bár az hirlik, hogy nagyobb összeg folyt be, mint más években szokott. Máshol is voltak „erélyes behaj­tások", sőt talán kíméletlenek is, mert zavart és botrányokat váltottak ki, de ott legalább olyan időkben tör­téntek ezek, amikor az embereknek pénzük volt. De itt, hol máskor is pénz­hiányról hallunk, ilyen lehetetlen időben küldenek „erélyes behajtás"­ra utasítást, szinte érthetetlen. A földmivesnek napszámra és tavaszi munkára ilyenkor semmi pénz sem elég (ezt belátva országosan kölcsönt is adnak erre a célra). Az iparos és kereskedő tudja hogy a nap melege leolvasztja a télikabátot, mi kicsinél­nagynál takarta a takarnivalót, tehát pótolni kell a legszükségesebbet és ettől vártak valami kis forgalmat, ők tudták, hogy a tisztviselők fize­tés „rendezése" után kisebb lesz a forgalom, de arra már igazán nem számíthattak, hogy azokat a morzsá­kat, miket a téli fűtés, világitás, ru­házat és fokozottabb élelmezés meg hagyott, az „erélyes adóbehajtás" fogja előlük összesöpörni és elvinni. kötvények visszavásárlására. Ilyen kísérletet tettek tavaly többek között Győr és Veszprém, de ezeket a tranz­akciókat a belügyminiszter nem hagy­ta jóvá. Most Miskolc városa kísér­letezik ilyen tervvel és a tulajdona ban lévő szomszédos Tapolcza-fürdőt akarja eladni. Getter Izidor ismert szolnoki ban­kár javaslata szerint a városok leg­nagyobb adófizetői tömörüljenek al­kalmi társasággá és az vásárolja vissza a kötvényeket. Ez az üzlet már önmagában is előnyös volna, mert a befektetett tőke évi húsz szá­zalékkal kamatoznék. Amikor pedig lehetővé válik a kölcsönnek köt­vénnyel való visszafizetése, ez az alkalmi társaság* adja át a kötvénye­ket a beszerzési áron a városnak. Ez a gondolat tényleg nagyon é'etrevaló és ha a vidéki városok jobbmód á lakosai ezt a tervet meg­valósítják, a legkönnyebben tudják városukat ettől a nyomasztó adós­ságtól megszabadítani. Itt, ahol oly feltűnő sok házon látni az eladó és kiadó szégyencédulát, a háziurak is reparálni szoktak ilyen­kor, de, ha a lakó házbérét nem látja, miből tegye ezt ? Egy iskolás leányka levelénél ér­demes egy pillanatig megállni. Az atyja pintérmester, kinek házacská­jára már az adótartozást régebben bekebelezték, minapában megkapta a veszedelmes piros cédulát. A leányka hallotta, hogy az egész csa­lád tehetetlenségében napokon-éjjele­ken keresztül futkos és sir anélkül, hogy ennek eredménye lenne, mert semmi kilátás sem volt arra, hogy ősz előtt a pénzéhez jusson az apa; a kicsike még nemrégiben heteken keresztül azt hallotta, hogy az új miniszterelnök vezetésével minden jó lesz ezután, gondolt bátrat és na­gyot és levelet irt „Gömbös bácsi­nak és ennek dacára halál-pontos­sággal a kijelölt időben megjelent a rettegett kocsi és kitakarították a nagyszobát is, a kisszobát is, sőt elvitték az ő kézimunkáját: a pár nácskát, hol kisírhatta volna első csa­lódását a hatósági segitségben. Aki ezeket, a könnyeket látta, nem sza­vaz meg többé luxuskiadásokat I A Szent Anna templom agilis és közszeretetben álló lelkésze már he tek óta dolgozik a hozzá menekülő hivek megmentéséért, eljár, küzd, harcol, de hiába. A város képviselő­testülete két héttel ezelőtt feljajdult a közgyűlésen, hogy ez a kímélet­len munka igy nem mehet tovább, itt sürgős segítség kell, de hiába. A kisgazdák kérvényt adtak be a fő ispánhoz, kapkodva az utolsó szalma­szálba, de hiába I A nagytakarítás megy tovább és tovább. Kell, hogy valaki megmagyarázza az illetékes helyen, hogy itt, egy ennyire elszegényedett városban nem „erélyes" adóbehajtás kell, hanem még a rendest is fel kellene függesz teni, legalább addig, míg az embe­reknek az ősziből valami pénzecs­kéjük lesz. Ennek a munkának az eredménye csak az lehet, hogy itt megáll minden élet és forgalom, ezt pedig senki sem akarhatja, ettől mindenki fél. A városunk polgármestere már a közgyűlési határozat szerint való­színűleg megtette a lépéseket, a fő­ispánhoz beadott kérvény is már megy a maga útján és mivel még minidig semmi eredmény, talán idő szerű lenne, ha a város országgyű­lési képviselője, ki a megválasztása után azt mondotta, hogy a város minden polgárának képviselője akar lenni — venné kezébe ezt az ügyet, ha pedig ez neki nem fontos, vagy ezzel az eljárással szemben ered­ményt nem tud elérni, talán van a parlamentben olyan képviselő, kinek szivén fekszik városunk csapása és tud is valamit elérni. Ez tovább nem mehet, itt sürgősen cselekedni kell, még pedig eredményesen. —ő. Az Öreg Hollók műkedvelői gárdája a színészekért A Fürdő Szállóban már március hó vége óta vendégszerepel Radó Sándor jónevű színtársulata, azonban a nehéz gazdasági viszonyok miatt igen csekély látogatottsággal. A nap nap után megismétlődő kis bevételek már a társulat egzisztenciáját is fe­nyegetvén, az öreg Hollók műked velői gárdája a legszebb cserkészpa­rancs : „A cserkész ahol tud segit! " alapján elhatározta, hogy a színtár­sulat javára /. hó 10-én, hétfőn elő­adja a korábban oly nagy sikert ara­tott „Arany kakas" cimű színdara­bot, a bemutató előadás pompás sze­reposztásban. A kedves Daxlmajer Nepomuk (Jedlicska Pista) mulatságos története bizonyára telt házat fog eredményezni a bajbajutott színészek javára. Az Öreg Hollók ezen nemes és eléggé meg sem dicsérhető elhatáro­zása már is teljes tetszéssel találko zott városszerte és joggal. A cserkész, másokon segítési, elvnek ilyen gya korlati megvalósítása a legszebb pró bája ennek a nagy jövőjű mozga­lomnak és kívánjuk kedves öreg Hollóknak, hogy méltó siker is ko ronázza vállalkozásukat. Lapunk ol­vasóit és a város egész közönségét ezúton is felkérjük, hogy támogassa az önfeláldozó műkedvelőket és ezen a réven szerezzen kedves húsvéti emléket a városból távozni kénysze­rülő színészeknek. Az Öreg Hollók vendégszereplése a sziníappal ellentétben nem a nagyhét szerdáján, hanem hétfőn ápr. 10 én este 'A 9 órai kezdettel lesz. Mindenki nézze meg a rendkí­vüli módon mulattató vígjátékot: az „ Arany kakas"-t. Mentsük és segítsük a szegény és züllés veszedelmének kitett gyermekeket! Az esztergom-szenttamási napközi gyermek-otthon folytatja jótékony működését. Minden a jó lelkek könyö­rületes felkarolásától függ. Azért kér­jük a gyermekmentő lelkeket, ne fe­ledkezzenek meg a szenttamási gyer­mekotthonról s pénzbeli, vagy ter­mészetbeli adományaikat szívesked­jenek, mint az előző években is, a vízivárosi plébániára küldeni. Épitő munka A nagyböjt az építőmunka ideje. Észrevétlenül, zajtalanul folyik. Néha­néha jelzi egy-egy híradás, hogy konferenciabeszédek és lelkigyakor­latok lesznek itt vagy ott. A lelki­élet fejlődésének örvendetes jelei év­ről évre szebben mu'atkoznak. Mos­tanában már nemcsak az iskolákban és kimondottan vallásos egyesületek­ben tartanak lelkigyakor atokat, de társadalmi különbség nélkül minden katolikus férfi és nő nem is köte­lességének, hanem lelkiszükséglet nek érzi, hogy nagyböjtben megne­mesedjék, fölemelkedjék a krisztusi magaslatokra. Csöndes, szép belső megigazu­lása ez a magyar katholicizmusnak. És egyben nagy biztatás is, hogy csüggedésre nincsen ok. Mert ha ez a lelkipásztori mUnka, ami most fo­lyik, nem lankad, hanem inkább erősödik és ha ez a hitélet igy mé­lyül fokozatosan, akkor a magyar katolicizmus, minden jelen letiport­sága ellenére is, néhány évtized múl­va nagyobb lesz, mint valaha volt. A hercegprimásra 10.000 pen­gőt hagyományozott egykori ta­nára Néhány nappal ezelőtt meghalt Reibner Márton címzetes főigazgató, a budapesti Kölcsey-reálgimnázium latin tanára, kinek Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás is tanítványa volt. Az elhunyt tanár végrendele tét most bontották fel. KiderOlt, hogy Reibner Márton után tekintélyes va­gyon maradt. Ebből tízezer pengő készpénzt Serédi hercegprímásra ha­gyományozott, azzal a rendelkezés­sel, hogy az ő legkedvesebb tanít­ványa ossza ki a szegények között. A piébánosválasztás. A belvá­rosi kegyúri templom plébánosi állá­sára a választás április 6 án, csütörtö­kön d. e. 11 órakor lesz. Mint ve­zércikkünkben is jelezzük, a közigaz­gatás az első helyen jelölt Felber Gyula dr. theológiai tanár mellett foglalt állást. A budapesti katolikus papság konferenciája. A budapesti lelkész­kedő és vallástanitással foglalkozó római katolikus papság április 4-én délután 5 órakor a központi pap­nevelőintézet dísztermében tartotta ebben a tanévben utolsó konferen­ciáját, amelynek Marcell Mihály dr. egyetemi magántanár, a pesi Szent Imre kollégium igazgatója és Hamvas Endre dr. hercegprimási titkár vol­tak az előadói. A budapesti Sziklatemplom új lelkésze. A Magyarok Nagyasszonya Sziklatemplomának bizottsága kedden ülést tartott, amelyen Mészáros Já­nos dr. érseki helynök bejelentette, hogy a biboros-hercegprimás a Szik latemplom lelkészévé Mátéffy Viktor prépostot nevezte ki. Frontharcosok első bajt ársi találkozója. F. hó 2 án, vasárnap, a vármegyeház nagytermében tar­totta meg a Frontharcos Szövetség Esztergomi Helyi Csoportja első baj­társi összejövetelét a helybeli front­harcosok élénk részvétele mellett. Szlabey Imre, ny. csendőrezredes, a csoport elnöke, nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitójában, mely egyúttal székfoglaló is volt, kifejtette programmját, majd összetartásra buz­dította a bajtársakat, Az elnököt v. Zsiga János dr., vármegyei szer­vező, a csoport nevében melegen üdvözölte és támogatásáról biztosi totta. A találkozón megjelent a do­rogi frontharcosok 20 tagú küldött­sége is formaruhában, akiket lelkes fogadtatásban részesítettek. Több aktuális kérdés volt a napirenden, melyekről az elnökség legközelebb sajtó útján fogja tájékoztatni a tá volmaradt frontharcosokat. Egyházi zene a turista misén. Vasárnap jött az első turista hajó városunkba. Utasaiknak kedves meg­lepetést szereztek az érs. tanítóképző intézet növendékei, akik dr. Pántol Márton vezetésével a számukra tar­tott szentmisén szebbnél-szebb ének­számokat adtak elő. Ezzel kapcso­latban beszéltünk dr. Pántol Márton­nal, aki elmondta, hogy a tavaly má­jusban itt tartott Cecília-közgyűléssel kapcsolatban vetette már fel azt az eszme', amely most végre meg is valósulhatott. Az egyházi zenében Esztergom fényes múltra tekinthet. És ha erre joggal büszkék vagyunk, kötelességünk is azon fáradozni, hogy a mult értékei a feledés homályába ne vesszenek. A legkiválóbb alkalom erre az u. n. turista-mise. Ameddig Nagytakarít a végrehajtó városunkban

Next

/
Thumbnails
Contents