Esztergom és Vidéke, 1932

1932-02-11 / 12.szám

Majd ismertették Erzsébet főhercegnő karitászi irányitóját, melyet épúgy felvettek a diszjegyzőkönyvbe, mint Hász István dr. tábori püspök, diszelnök „Szent Gellért szózata a munkanélküliségben" c. jubiláris beszédét. Az indítványok között elfő gadták még azt is, hogy április 6-án Esztergomban kultuszszerdát rendeznek. Elhatározlak továbbá, hogy külön diszes Sz. Gellért dalképpel ellátott műsorban örökítik meg azon irók és művészkiválósrgok tehetségét és szervező erejét, akik műsorszámaikkal nagy lelkességet váltottak ki az Osztge kultusz-összejövetelein. Közülök kiemelendőknek találták : o. Gabányi János tábornokné által előadott s férje által irt rendkívüli hatású alkalmi költeményt. A művészvédői karba felvették a kiválóságok közüli: dr Gergelyffy Gábor, Cz. Baán Jolán, Vályi Nagy Géza költő-Írókat, Kubányi György, Vígh Endre, Wladár Róbert zeneszerzőket, G. Kunczy Teréz, K. Bodán Margit, T. Polyák Izabella opera és daléne

r kesnőket. A Himnusz lelkes elhangzása után a fehér asztalnál vitatták meg Mussolini üdvözlésével kapcsolatban a magyar olasz barátság kiépítését. Körséta a Pilisben ii. Pilismaróti templomnál befordulunk. Kalapot emelünk az Úr háza előtt és Dobozy Mihály magyar vértanú emléke előtt, melyen a pilismaróti Hősök neve hirdeti a hazáért halnikész magyar áldozatkészséget. Az utolsó házaknál jobbra fordulunk és bent vagyunk a Miklós Deák völgyben. Szép uradalmi erdei faiskola és fenyők között felállított milleniumi emlék fogad. Innét a völgy már nem völgy, hanem hegyi költemény. Pedig a szép csak most kö. vetkezik. Elértünk a Hamvaskői-rétre. Források szegélyezik és millió virág tatkitja. Ehhez hasonló szépségű rét kevés van az országban. Felső végénél Hamvaskő szürke sziklái és a Hirsch orom állanak őrt. Közvetlen a rét bejáratánál, két ér összefolyásánál sok százados cser 15—20 méter átmérőjű árnyékot vetett. Alatta pad és asztal. Katicapihenőjének hivták. Szép asszony pihent itt meg valaha, amikor belefáradt a virágszedésbe és ellankadt a virágillattól. Az asztal, a pad elkorhadt. A csert elégette a villám. Katica is régen pihen, de a nép emlékében még él. Amig ezen a réten találni a leg szebb margarétákat, addig a völgybe ereszkedő szakadékos erdőben pompázik a legszebb gyöngyvirág. Sehol olyan nagyszemű gyöngyvirág nem illatozik, mint itt. Apró angyal kák harangocskái ezek. A szentléleki patakvölggyel csaknem teljes háromszöget képez a Malomvölgy. Pár lépésnyire a Miklós Deák-völgytől nyílik ez a hosszú, folytonosan szűkülő, regényes völgy. Felvezet a dobogókői plató alá, a Disznós-árokba. Füzeskút, Leánykút és Hoffmannforrás kínálják friss vizüket. Ez utóbbinál gerendákból öszszerótt ház áll s Hoffmann-kunyhó a neve. Vig vadászok tanyáztak benne egykoron. Ma záporlepte turistáknak nyújt menedéket az ereszalja. A völgy első harmadában, a kődiós ültetvényeknél áll egy hatalmas terebélyű fa. Alatta pad volt. Ez a Gyurka kesergője. Egy fiatal erdész járt ide holdvilágos estéken elsírni szerelmi bánatát. Gyurkából azóta már csak György porai vannak meg valamelyik árnyas temetőben. Dömöiön vagyunk. Évszázados temetőjében egy darab omladozó fal áll. Olyan mint a felkiáltó jel. Béla király kastélyának, a későbbi dömösi apátság rommaradéka ez. Mi azonban végig megyünk a falun és befordulunk a Szőkeforrás völgyébe, mely Bükki puszta katlanba vezet. Mivel a Szőkeforrás völgy tilos út, hát térjünk jobbra a még tilosabb Rám-völgybe és beértünk egy miniatűr sveici völgyszakadékba. Ha a szelid Pilisről szabad úgy beszélni, hogy van vad, szaggatott része is, akkor ez a Rám-völgy. Csaknem teljes boltozatot képező sziklák alatt haladunk sziklatömbök között szökelő patakmederben, tömbről-tombre lépve. Egyszercsak mintegy ötméter magas ferde sziklafal zárja el utunkat, Tenyérnyi vastagon ömlik le rajta a Rámforrás; vize. Kéz és láb kapaszkodásra alkalmas lyukak segítségével átvergődünk a nem min dennapi akadályon. Közvetlen Dobogókő alatt vagyunk, öt, százados bükk árnyékában a Rám forrásnál. Ember ritkán, szarvas annál gyakrabban keresi fel a forrást. Gyönyörű hely. A dömösi országúton haladva elhagyjuk Horthy-telepet, csakhamar bejutunk a Pilis egyik legszebb völgyébe, a Lepence-völgybe. Tizenkét, tizenháromszor lépkedünk ,át kiálló köveken a Lepence-patak fürgén szökellő vizén. Egy szerelmes párra bukkanunk, a Jancsika és Juliska forrásokra. Közvetlen egymás mellett fakadnak. Innét már a völgy peremén haladunk. Felérve egy kis hágóra, le ereszkedünk Pilisszentlászlóra. Hatalmas erdőségektől körülvett völgykatlanban fekszik ez a budapestiek kedvelt kiránduló helye. Olyan mélyen fekszik a hegyek között, akár Pilisszentlélek. A két község között csak az a különbség, hogy mig az előbbinek jól kiépített útja van Szentendre felé, addig ez utóbbit éktelen rossz, elhanyagolt út köti össze Esztergommal. Pilisszentlászlón jól megpihenve, csendesen lopakodjunk be a „tilos" Apátkúti völgybe. Hogy szép-e ez a völgy? Pilis egyik hangulatos medencéje. Erdei tündérek sétahelye lehetne. Kár, hogy tilos. Most, hogy Visegrádra értünk, mondjunk búcsút a minket közelebbről érdeklő erdőkoszorúzta völgyeknek. Búcsúzzunk el a locsogó patakoktól és a hallgatag forrásoktól s nézzük meg Pilist fent is. Menjünk a magaslatokra, ahol tágul a tüdő, a szem és emelkedik a lélek fel ahhoz az^ öröktől fogva való, örökké levő Úrhoz, aki a természeti erőkön keresztül alkotta a völgyek, gerincek és csúcsok isteni változa tait. Ne csak nézzünk, hanem lássank és erezzünk is. Lássuk az isteni panorámát és érezzük a természet óriási nagysága mellett saját magunk eltűnő, kicsi törpeségét. Vitái István. ataiiiaiBHiftiiiUMtun* Farsang alán A bálok önfeláldozó rendezői nem a maguk szórakozására rendezkednek és nem is azért, "hogy egyszer jól kitáncolhassák magukat. Legtöbb ször nemesebb cél érdekében fejtik ki buzgóságukat. Rendszerint valami jótékonykodás vagy valamelyik egyesület életmentése érdekében. Hogy aztán egy ilyen ezer fáradsággal és kockázattal megrendezett bálnak milyen az anyagi sikere, azt úgy is "tudjuk előre. Nincs mindig ráfizetés. Az agyonstrapáit rendezők aztán bál után napirendre térnek a dolog felett és mindent-mindent a nehéz gazdasági viszonyokra fognak. Lehet, e-körül is lesz valami hiba., azonban nem ez az egyetlen ok, ami az előrelátható sikertelenséget okozza. A ma fiatalsága kinőtt a bálokból. A bál manapság már elavult forma arra, hogy a fiatalokat összehozza. Régebben szépen szolgálta ezt a célt s még lehetett hallani itt ott, hogy a báli ismeretségből eljegyzés lett. Ma már & fiúnak és a leánynak ezer más alkalma van az összetalálkozásra, összeismerkedésre. A leány ma már nem él elzárva a mama védőszárnya alatt, hanem — akár izlik, akár nem — korán ki kell lépnie az életbe és felvenni a ke nyérharcot. Sokan még sokkal hamarabb állanak a fiú, a férfi mellé és lépnek azokkal egyszerre: már az iskolában, az egyetemen. Ma már majdnem minden lány keres. Bármivel, bárhogyan, de pénzt csinál magának. Igy aztán, ha nagyon vágyódna a patinás emlékű és ódon zengésű báli szórakozásra, megveszi magának azt a pár méter selymet — legtöbb esetben saját maga meg is varrja — s bizony nem várja meg, hogy a papa a nehéz időkre hivatkozzék, hanem megcirógatja a mamát vagy a barátnője mamáját és elmegy — ha akar. Csakhogy a mai lány nem nagyon akar. Ha szeretne is, előbb gondolkodik s aztán — otthon marad. Mert tudja, hogy a régi szép idők szokása csak s a mult meséje az, hogy a vidéki gentri kisasszonyt felvitték Pestre bálozni s ha csinos volt, jól mulatott, sőt vőlegényt is szerzett. Manapság, ha valaki jól akar mulatni a bálon, jóelőre gondoskodjék egy-pár gavallérról, akik kötelességszerűen megtáncoltatják. De ha valakinek nincsen ismerőse, ülhet és unatkozhat. Nem igy vo't ez hajdanában, de különösen nem külföldön. Egy idegen, vidéki kislányt a nagynénje felvitte Gracba, egy bálra. Egyikük sem ismert senkit, mikor beléptek. De a bál jol meg volt rendezve. A kislány reggelig egy percre sem ült le. A mai bálokon a fiatal urak egycsomóban állanak és szemlélődnek, a lányok egy másik csoportban ülnek és várakoznak. Es egymást okolják, már t. i. a lányok a lusta fiukat szidják, a fiuk meg a lányokban keresik a hibát az elrontott éjszakájuk miatt. Pedig a hiba tulajdonképpen ott van, hogy a bál már nem illik bele a mai korba. Ma a sportok korát éljük. S akik ma a táncot űzik — maguk sem tudják talán — sportnak tekintik azt. Vannak, akik eveznek, mások korcsolyáznak és tenniszeznek, ismét mások szeretik a footballt, de vannak olyanok is, akik táncolni szeretnek. S a táncot önmagáért űzik és épp úgy nem a flört vagy a nők iránt érzett hódolat serkenti őket, akár a futóbajnokot vagy az úszót sem. A táncos rendszerint sokkai nagyobb rítmusérzékkel születik bele a világba s éppen ez az adottság fejlesztette ki benne a magasabb tánckulturát. A tánc-sportolók aztán iga zán megvannak bál nélkül, mert ezek abból a fajtából valók, akik nem táncolnak akárkivel, csakis az összeszokott partnerrel. Nagyvárosokban az 5 órai teák, a háznál rendezett táncdélutánok elég alkalmat adnak a szenvedélyes táncosoknak. S -ez az alkalom napról-napra szaporodik, a rádió tökéletesedésével és a gramofon elterjedésével párhu zamban. A rosszul záruló báli szezon után ne tessék kimondani, hogy nem si került, mert nagy a pénztelenség, mert a gazdasági helyzet lemondásra kényszerit. Sok egyéb sokkal költségesebb passziót engednek meg ma guknak az emberek. Csak egy kettő ezek közül. Ma már a középosztály családapái magánautót tartanak. Hol volt ez régen ? Ma már minden második gyereknek van biciklije és fényképezőgépje. Volt-e ez apáinknak? S azt sem állithatjuk, hogy a mai fiatal lányok valami szegényesen öltözködnének. Volt-e valaha a 18 éves lánynak bundája ? Régen, bizony még az úri asszonyok közül sem öltözködött mindenik selyembe, ha bálba ment. A batiszt jól megtette. Ma már a piacra is selyemruhát öltenek a nők. Egész biztosan nem a báliruha kérdés a probléma, sem az az elköltendő pár pengő. Hanem a modern fiatalság megváltozott lelki összetétele és a publikum másirányú igényei. S ha a rendezők a magasabb célok érdekében jövedelemre számítanak, nem szabad körömszakadtáig ragaszkodni a kegyvesztett bálok rendezéséhez, hanem új ötletek és modernebb gondolatok megvalósitói legyenek, v. H.-né Mentsük és segítsük a szegén? és züllés veszedelmének kitett ! Az esztergom-szenttamási napközi gyermekotthon folytatja jótékony működését. Minden a jó lelkek könyörületes felkarolá. ától függ. Azért kérjük a gyermekmentő lelkeket, ne fel dkezzenek meg a szenttamási gyermekotthonról s pénzbeli, vagy természetbeli adományaikat szíveskedjenek, mint az előző években is, a vízivárosi plébániára küldeni. II IHK K „Emlékezzél... 1" Midőn a koldusvilág a pogány szokás maradékaképen a farsang három utolsó napján a mindig, de ilyenkor különösképpen szomjúhozott örömet, és vigságot többé-kevésbbé, — inkább kevésbbé — kiélvezte, kielégítette, akkor az Egyház, -— az igaz, tiszta, tartós örömök egyedüli osztogatója — komoly figyelmeztetéssel szól híveihez, akiknek homlokát megjelölve a kereszt jelével ezeket a szavakat mondja : „E nlékezzél meg, ember, hogy porból lettél és porrá leszel!" Ember, ki létrehoztad a fáraók hatalmas emlékműveit; ki „napkirály "-nak nevezted magad; ki a földön, a föld alatt s a levegőben is hatalmas úr lettél; ki sokszor, — amikor csak bűnt követsz el — féktelen elbizakodottságodban vagy gonosz feledékenységedben, magával az Istennel, a mindenek Urával is szembeszállsz —, ember, emlékezzél: Porból vagy és porrá leszel! Porrá leszel akár ifjú vagy öreg, akár szegény vagy gazdag, akár király vagy közember voltál is! Mikor? Ezerkilencszáz s egynéhányban. Talán a hópihés, fehértakarós télen; talán a rügyfakasztó tavasszal ; vagy az élettel duzzadó, mindenféle gyümölcscsel teli nyáron ; esetleg a lombhullató Ősszel... De biztos . .., egyszer kiviszik hül tetemedet, — melyet felvirágoztak, körülálltak, megsirattak, a temetői házba. Onnét a sirba . .. letesznek, betakarnak ..., testedből por és hamu lesz ... Ember, a föld, a pénz, a munka, az élet.,, minden, minden elmúlik .., s a te egykor virágzó testednek elég lesz két méter hosszú s egy méter mély gödör. Ember, ennyi föld egy embernek elég! Emlékezzél azonban arra is, ember, hogy minden síron, porhüvelyen túl is él a földi lét folyamán az egyes lelkekben kialakított, felépített isteni ország, az Istenbe vetett bizalomnak és szeretetnek az országa. Mindnyájan elmúlunk, p_orrá válunk, de egyszer eljön az Űr, s elvesz minden nyomort, s letöröl minden könnyet, s „ki Benne hisz, ha meghalt is, élni fog !" ha.