Esztergom és Vidéke, 1932

1932-12-25 / 101.szám

sötétség borul Szent István országára. De a távoli láthatáron már megláthatja a betlehemi csillag fényét minden magyar, akinek szivében él még a hit, a remény és a szüretet. Már kezd derengeni a magyar hajnal. Karácsony szent ünnepén szálljon fel minden magyarnak hő imája a betlehemi kisded égi trónjának zsámolyához, kérve Őt, hogy szálljon le ismét a földre, az emberek szivébe, akik a betlehemi éjszaka fényét eddig oda beíogadni nem akarták, hogy igy végre megvalósuljon az egész világon a szeretet uralma, mely megváltja majd az emberiséget a nyomor, a szenvedés tengerétől és amelynek nyomán eljön majd a mi igazi karácsonyunk is, a magyar feltámadás ! Bankfúziók Esztergom gazdasági életének legszilárdabb és eddig megingathatatlannak bizonyult pillérei voltak a régi, kipróbált pénzintézeteink, amelyeknek létezése nálunk annyira fontos, mint az emberi szervezetben a sziv. Betegeknél, akikre operáció vár, a professzorok első sorban is azt állapítják meg, vájjon elbirja-e a sziv a szervezetnek megrázkódtatását és csak, amikor erről meggyőződtek, mernek a beteg testhez késsel hozzányúlni. A legutóbbi napokban a régi Esztergom-vidéki Hitelbank olvadt be a még régibb Keresk. és Iparbankba. Ezzel a művelettel a pénzügyi kormánynak korábban kifejezésre jutott fúziós törekvései közül egy újra megvalósult. 1913-ban a mai Magyarországon illetve annak területén 599 pénzintézet létezett, 1931-ben pedig e szám már 458-ra apadt le. Ez 21 %-os csökkenés a bankok számában, pedig a mozgalom még csak a kezdetén van. Gömbös Gyula miniszterelnök szombathelyi kijelentése szerint, további lényeges kamatláb csökkenés várható hazánkban. Ha ezt az Ígéretet a Nemzeti Bank csakugyan megvalósítja, akkor a betétállomány újból csökkenni fog, holott ez a Gazdaságkutató Intézet jelentése szerint az utóbbi két év alatt már 700 millió pengővel apadt. De ez egészen természetes! A A tőkés ember, amelyből mindig kevesebb és kevesebb van hazánkban, de mindenhol széles e világon, arra is törekszik, hogy biztosnak látszó befektetés mellett minél nagyobb hozamot érjen el és elfelejti, hogy vagyonának azonnali mobilitása a legnagyobb előny, amelyet elérhet. Az uj aranyzáloglevelek kurzusa is a felére lezuhant, tehát ezek iránt is megszűnt a bizalom. Az ingatlanok vásárlása is nagyon rizikós dolog, mert a hozamnak nagy hányada elmegy közterhekre és amellett egyes lakások üresek is maradhatnak, amely jelenség felborit minden kamatozási kalkulációt. Viszont, ha a bankok megfelelő betéttel nem rendelkeznek, miből adjanak kölcsönt a moratóriumokkal elhibázott intézkedések idején és miből tudjanak annyira megszilárdulni, hogy osztalék mellett még az elviselhetetlen adóterhekre is maradjon fedezet? Társulati, községi pótadó, szükség és inségadó, 100 °/o-os pótlék a vagyonadó után, stb. stb. olyan rettentő terhek, amelyekkel szembe kell nézni és azokra fedezetet kell találni, — ha lehet! Mindezt a bajt, a nehézségek végtelen sorát a kormány is jól látja, mert ímrédy Béla pénzügyminiszter többek között Magyar Pál orszgy. képviselőt is felkérte arra, hogy mint gyakorlati szakember tegyen javaslatot a bankkérdés rendezéséről. Tárgyalások, tervezgetések és elgondolásokban nincs hiány, de igenis hiány van fellendítő gazdasági lehetőségekben. Régi közmondás, hogy „Wo nichst ist, hat der Kaiser das Recht verloren." Ezek a hazánkban dívó próbálkozások semmiféle ügyet nem visznek előre, sőt minél többet foglalkozik a napi sajtó a bankügyekkel, annál több okot szolgáltatnak a bizalmatlanságra. Mi Esztergomban országos pénzügyi politikába belekapcsolódni nem kívánunk és nem is tudunk, de azért megállapítjuk azt, hogy amikor az Esztergomvidéki Hitelbank megszűnik, egy lényegében rokonszenves és becsületes intézménnyel lettünk újra szegényebbek. Nem az a lényeg, hogy egy szép bankportál szűnik meg és hogy rövid időn belül két pénzintézettel csökkent le rendkivül fontos intézményeink száma, hanem az, hogy a depresszió letért a kereskedelem, az ipar és a mezőgazdaság útjairól és viszi magával a pénzcirkulációt is az üzlettelenségbe, a válsáA major udvarán százával játszadoznak a gyerekek. Még fel se nőnek, már is negyed-, azután félkonvenciót kapnak. A pelyhesállú legény meg egész konvenciót húz. Az új emberpalánták jövője miatt nem fáj a feje sem az apának, sem az anyának. Ha egyáltalán fájt volna valakié, az csak az uraságé lehetett volna! A földbirtok ugyan nem gyarapodott a gyermekek arányában, de azért mindenkinek akadt munkája. Az árvaságra jutott apróságokat a kastély nevelte és ruházta, a jobb tehetségűeket az uraság taníttatta tovább. A kastély körül emberek nevelődtek, munkaszerető, törtető emberek, akik a maguk munkájából, nem pedig jelszavakból élnek. Ezek nem félnek az öregségtől, hiszen ha az uraság „nyugdíjazza" őket, akkor is megkapják a konvenciót, az ingyenlakást és végül az ingyen koporsót. Mig a majori gyermekek a kastélyban énekelnek, szüleik otthon az uraság jószivéről beszélgetnek. Lelki szemeiket a kastélyra függesztik, miként egykor a kastély ura a betlehemi Kisdedre. ~ A szent estén a falusi gazdák házai lomhán pislognak ki az utcára. Szinte összehúzódnak a világos, szép kastély láttára. Ógnakmógnak az öregek, tereferélnek a fiatalok, találgatnak a gyermekek — a karácsonyi ajándék körül. — fiát a templomnak mit hoz gos idők deprimált légkörébe. Ahogy a gazdasági bajok nem maradhattak meg egyes foglalkozási ágak keretei között és vitték magukkal a betegség csiráit oda, ahol virulens élet van és a bacillusok talajt találnak, ugy ma már kiterjednek a válság jelenségei a nagy, a gazdag kultúrállamok trezorjai felé is megfertőzik pl. a becsületességével állandóan dicsekvő francia mentalitást is, amely egyszerűen nem tesz eleget, — noha módjában van — állami fizetési kötelezettségeinek.! Gömbös azt is mondotta Győrben, hogy oly nagy a káosz, hogybeláthatatlanul nagy események előestéjén állunk. Vájjon mire célzott ezzel ? Ezt a generációt hidegvérre tanította az élet és mégis állandó idegességben várja a jobb holnapot. Tényleg itt az id?je annak, hogy a tisztességes fiatalság becsületes kenyérkereseti lehetőségekhez juthasson, mert a tétlenség, a szülők zsebén való élősködés rettentő lelki rombolásnak az előidézője. Nekünk konkrét fellendülési jelenségek kellenek, mert mihelyt ezek fel fognak tűnni a látóhatáron, a tőke, amely kissebb mértékben ugyan, de most is létezik, kilép rezerváltságából és felpattannak az eddig zárt ajtók, hogy azokon át új, tiszta, de főleg egészséges levegő áradjon a mostani kriptaszag helyébe. Lenkei Emil. Gyümölcsfa csemeték kiűzetése megkezdődött. Nem kell vidékről hozatni, ölveczky-féle oltványoknál biztos a siker. Előjegyzést elfogad Illés Sándor Széchenyi-tér 21. , ma a Jézuska? — vágnak közbe az öregek beszédébe a kicsattanó arcú pufókok. Erre bizony nehéz a válasz, mert az uraság Kisjézusa már úgy tele hordta minden szükségessel és széppel, hogy a templomnak nincs mása az egész vidéken. A szentsír, szobrok, képek, szőnyegek, oltár- és szószékterítők, áldoztató-kehely, miseruhák, vélumok, zászlók mind-mind az uraság kis Jézusától valók ! Anynyi biztos, hogy lesz a templomban csillogó karácsonyfa, „a mindenki karácsonyfája". ~ Hat óra körül már a kastélyba érkezik a kis Jézus. A házi csengetyű jelzi érkezését. Az uraság nyitja ki a szalon ajtaját. Utána lépnek be a család tagjai, a majoros gazda és a hajdú és családjuknak aprajanagyja. A sarokban csillagokat szór a mennyezetig érő karácsonyfa és az asztalok roskadoznak az ajándékok terhe alatt. Egy áhítatos pillanat és azután következik az ajándékosztás ... A kastély nagyasszonya, az „ifiúr", a ház alkalmazottjai, a népescsaládú gazda és hajdú minden gyermeke megkapja, amire szüksége van. Trombita, baba, ruhák, kabátok, cipők, csizmák mind lekerülnek az asztalról abban a sorrendben, amint a rang és a kor diktálja. Mindenki úszik a boldogságtól. Az uraság, hogy adott, a gazda és hajdú, hogy kapott. Mig könnybelábadt szemmel csókolják az uraság Az uraság karácsonya Irta: Horváth Detre dr. Félreállították a hétágú gyertyatartót, mert többé már nem tesznek bele gyertyát, hogy meggyújtsák ... összegöngyölítették a Thóra tekercsét, mert többé nem néznek bele, hogy parancsai szerint éljenek... Hiszen a Messiás elérkezett Nemcsak a földre, hanem az uraság lelkébe is. Húsz évvel ezelőtt volt az uraságnak első karácsony estje. Volt eddig is, de nem érezte. Csak azóta, hogy a keresztvíz és a Lélek átalakította lelkét. Hitet cserélt és szive is más lett. Nemcsak az övé, de egész családjáé. A Lélek parancsára új lett minden a kastélyban és a majorban, a faluban és a templomban egyaránt. ~ Leszáll az est. A szél gorombán rázza a kastély körül ágaskodó vadgesztenyefák ágait. Csizmák kopognak a csonttá fagyott utcákon és kutyák vakkantanak végig faluhoszszat, akár csak az orgona sípjai a rakoncátlan gyermekek kezenyomán. Kint minden hideg és rideg, de a kastély meleg. Nem a szobákat értem, hanem a sziveket. Mendikálók jönnek a kastélyba. Amint megszólal a csengő a konyhában, az uraság mindig ott terem. Végighallgatja az énekeseket: az óvodásokat és az iskolásokat, a gyerekeket és a legényeket, a falubelieket és a majoriakat. Szinte csapatostól jönnek, de mind meghallgatja őket. Énekelnek a csillagról, melynek fénye oly későn pattant ki számára a homályos égbolton, az Anyáról, a Kisdedről, akiket eddig hályog takart el lelki szemei elől! Ilyenkor nézett messze, messze ... Túl a földi határokon. Talán oda, ahonnan ősei jöttek, vagy még inkább oda, ahol a kis Jézus először megszületett. Először a földön ... először a lelkekben ...először az ő és családja lelkében ... ™ A konyhában volt egy zsák tele dióval. Ott hevert egy csomó aprópénz az asztalon. A gazdasszony jól tudta, kinek mennyit kell adnia mindegyikből. Nincs még öreg este, deákét zsák kiürül, az asztal is üres lesz. Az uraság szeme tele könnyel, a szive meg örömmel. Az éneklőgyermekeké is. Nem a dió miatt, nem is a néhány garas miatt! Hanem azért, mert szerették az uraságot. És ők azért szerették, mert szüleik is szerették és becsülték. ~ A kommunizmus alatt szintén csak olyan kommün volt a majorban mint előtte és utána! Az uraság(

nak nem kellett' menekülnie, sőt ! bent lakott a kastélyban. Béreseiből és kocsisaiból erőszakkal alakított j munkástanács őt választotta meg az I „urasági javak" kezelőjévé, j Nem csoda! Hiszen alattvalói va. lósággal bálványozták. Jólétben úsztak a kommün előtt, tehát a kom\mün nélkül is.