Esztergom és Vidéke, 1932

1932-12-15 / 99.szám

ségtelenül éppen a liberális eszmék nagymérvű elterjedésének hatása alatt a mi korunk nem termelt ki magá­ból elegendő számban olyan katoli­kus közéleti férfiakat, akik nemcsak a hitélet fejlesztése terén dolgoznak, nemcsak a fórumon hirdetik a krisz­tusi elveket, de akik amellett, hogy azok szerint élnek, hajlandók azok­nak a közéletben való gyakorlati al­kalmazásáért is megalkuvás nélkül sikraszállni. Ha szemlét tartunk hazánk kato­likus közéletében, ötféle tipusával találkozunk ott a katolikus közéleti férfiaknak. Az első típushoz azokat sorolom, akik csak névleg katolikusok. Ez a legveszedelmesebb tipus mert telje­sen közömbös a katolikus Egyház­zal, annak törvényeivel és érdekei­vel szemben. A második típusba azok tartoznak, akiknek igazi katolikus meggyőződé­sük nincsen és csak azért hirdetnek keresztény és katolikus elveket, mert e révén óhajtanak a közéletben ér­vényesülni. Az Egyházra nézve ugyancsak veszedelmesek, mert az zal, hogy magánéletükben nem kö­vetik azokat az elveket, melyeket a fórumon hirdetnek, diszkreditálják a katolicizmust és kiölik a tömegek­ből a katolikus igazságokba vetett hitet. A harmadik kategóriába a meg­alkuvó katolikusokat sorozom. Ezek hirdetik is a katolikus igazságokat és élnek is — de csak a hitélet te­rén — az Egyház parancsai szerint, de azonnal visszavonulást fújnak, ha komolyan helyt kell állni meggyő­ződésükért. Nem mernek a küzdő­térre kiállani akkor, amikor egy ka tolikus elv érvényesítéséről, egy ka­tolikus igazság megvédelmezéséről van szó. A negyedik kategóriát az úgyne­vezett sekrestyekatolikusok képezik. Ezek azok, akik azt vallják, hogy a vallás csak a templomba való. Hithű és buzgó katolikusok ezek, akik min­denben teljesitik a vallás parancsait, sőt ennél gyakran többet is tesznek, hitüket bátran meg is vallják de, félnek és irtóznak a harctól. Az utolsó, ötödik kategóriába vé­gül azok az igazán öntudatos kato likusok tartoznak, akik nemcsak ben­sőséges katolikus hitéletet élnek nem­csak bátran és nyíltan megvallják hitüket, de mindig és minden körül­mények között megalkuvás és tak­tikázás nélkül száz százalékig helyt is állanak meggyőződésükért és haj­landók ennek következményeit még akkor is levonni, ha ez reájuk nézve súlyos áldozattal jár. Ezek Krisztus király igazi katonái és csak az a baj, hogy ma még nincsenek elegen ahhoz, hogy a krisztusi elveket köz­életünk minden vonalán valóban ér­vényesíthessék. De reméljük, hogy számuk állandóan szaporodni fog, hogy előbb-utóbb sikerül majd a katolikus közélet terén a vezetést is elnyerniök és akkor majd meg fog­ják valósítani közéletünkben Krisztus király korlátlan uralmát. Báró Kray István végül azokról a tennivalókról beszélt, amelyek révén nemcsak külsőségbeli katolikus ered­ményeket érünk el, hanem belső eredményeket is: a katolikus öntu­dat megacélosodását és az erre az alapra helyezett igazi katolikus köz­életet. Beszédjét lelkesen fogadta a nagy­számú közönség. A beszéddel kap­csolatban csak annyit kívánunk meg­jegyezni, hogy ilyen beszédekre több­ször lenne szükség Esztergomban. De másutt is. Pécsi tojás-brikett ismét kapható a DGT hajóállomásnál. Forgalmiadó kedvezményt kapnak a segédet alkalmazó iparosok A segéd nélkül dolgozó kézmű­iparosoknak forgalmi adó alól való mentesítése még 1930-ban megtör tént. A rendelet az adómentességet ahhoz köti, hogy az il ető iparosnak legfeljebb két tanonca legyen. A ki­tanult inas tehát mint segéd nem maradhat meg tovább mesterénél, de másutt sem igen tud elhelyez kedni és ezáltal a munkanélküliek számát szaporítja. Ennek elhárítására a pénzügy miniszter most rendeletet adott ki, amelynek fontosabb in'ézkedései a következők : A tanonctartó iparosoknál felsza badult segéd, ha felszabadulása után is a felszabadító mesternél marad alkalmazásban, a forgalmi adó szempontjá­ból a felszabadítás napjá­tól még egy évig tanonc­nak számit. Ha tehát olyan iparos, aki n m fize­tett forgalmi adót, mert csak két tanonccal dolgozik, egyik tanoncát felszabadítja és mint segédet tovább alkalmazza, adómentességét még egy évig megtartja. A segéd nélkül dolgozó, legfeljebb két tanoncot tartó iparos nem veszti el a forgalmi adómentességet akkor sem, ha legalább egy ötven szá­zalékos hadirokkant segédet alkalmaz. Akkor is mentes marad az iparos a forgalmi adó alól, ha nem hadi­rokkant segédet alkalmaz, ebben az esetben a mentesség azonban csak 1933 június végéig illeti meg és fel­tétele még az is, hogy a segédet még ebben az évben föl kell vennie. Azokra az iparosokra, akik a for galmi adót átalányban fizetik, a ren­delet úgy intézkedik, hogy nem szabad felemelni az 1933. évre szóló forgalmi­adó átalányt az iparosnál akkor, ha az iparos az 1932. év végéig még új segédeket alkalmaz. A rendelet végrehajtása hivatalból történt, az iparosok tehát ezzel a ren­delettel kapcsolatban semmi­féle bejelentésre nem köte­lesek. Ha azonban mégis előfordulna, hogy valamelyik iparos részére az őt meg­illető mentes c éget hivatalból nem ál­lapítanák meg az iparos akár szó­val, akár Írásban adja elő az illeté­kes forgalmi adóhivat&lnál kérését. Ismeretterjesztő előadások Tokodon Tokodon a Tokodi Üveggyári Nép­művelési és Jótékonysági Bizottság december 4 én és 11-én jólsikerült ismeretterjesztő előadásokat rende­zett, melyen a község lakossága nagy számmal vett részt és élvezet­tel gyönyörködött az ottani műked­velők ügyes játékában. December 4-én Szoleczky Sándor igazgató tartott előadást a gombák­ról, mely után eljátszották „A be­csületes megtalá'ó" c. 3 felvonásos vígjátékot dicséretes előadásban. Sze­repeltek : Adamecki Berta Kiss Bandi, Pelz Fáni, Gerő József, Kecskés László, Szkupi János, Adamcsák Ma­riska, Gangl István, Lengyel András és Adamecki Juci. December 11-én nagyobbszabású Horthy Miklós ünnepélyt tartottak. A Magyar Hiszekegy eléneklése után Fentős Ferenc jegyző emlékezett meg ünnepi beszédben Horthy Mik­lós kormányzóról. Majd hazafias sza­valatok voltak, melyet iskolás fiúk és leányok adtak elő. Kiemelkedő része volt az ünnepélynek Oberma yer Adolf éneke, ki „Hol van Horthy Miklós" c. dalt adta elő nagy tet­szés mellett. A szépen sikerült ün­nepély a Himnusszal fejeződött be, melyet az ottani dalárda énekelt. Dicséretünket és elismerésünket küldjük a Népművelési Bizottság ve­zetőségének, kik fáradságot nem is­merve, iparkodnak ezen ismeretter­jesztő előadásokkal a község lakos­ságának kulturigényeit kielégíteni. Az esztergomi Magyar Egyházirodalmi Iskola 100 óves jubileumi ünnepsége A mai magyar életben nagy szük­ség van a neues hagyományok ápo­lására, viharokat, nehéz időket átélt intézményekre. Ha olyan intézmény­nyel dicsekedhetünk, amely nem eb­ben a században született meg, ha­nem még a mult századnak is a leg­elején, akkor nemcsak büszkék le­hetünk, hanem tüntethetünk is, mert ezekben a nemes hagyományokban, egy évszázadot átélt intézményben ősi láng ég, tiszta magyar erő és szent magyar életrevalóság. Az esztergomi szeminárium Ma gyar Iskolája immár 100 éves jubi­leumához ért. Kincset ér ez a jubi­leum Esztergomnak de kincset ér a magyar közéletnek is. De nem any­nyira a hosszú idő ér kincset, ha­nem ennek az elmúlt évszázadnak a Magyar Iskolából kitermelt nagyjai, akik egykor megindultak a Magyar Iskolából, hogy az életben kiváljanak, kitűnjenek az emberi sokaság közül és naggyá legyenek. Lelkes hallgatóság jelent meg a szeminárium Magyar Iskolájának 100 éves jubileumi ünnepélyen, amelyet az elmúlt vasárnap délután 5 órakor tartottak meg a szemináriumban. Az ünnepélyen megjelent Serédi Jusz tinián dr. biboros-hercegprimás is, ott volt Breyer István dr. felszentelt püspök, Machovich Gyula dr. érseki helynök, Drahos János prel.-kanonok Meszlényi Zoltán dr. primási iroda­igazgató, prelátus-kanonok, Szokolay Antal prelátus kanonok és többen a papság köréből. Ez alkalomra a szeminárium Ma­gyar Iskolájának intézősége szép mű­sort állított össze. Megnyitóul a sze­minárium kitűnő énekkara Pikéthy —Endrődi: „Aporból az égbe" c. nagyszerű énekszámot adta elő nagy tudással. Az énekkar kiváló szereplése. Béres István theológiai tanár érdeme. Doehner Gyula II. ;h. h. Lehmann Imre II. h. h. ez alkalomra irt szép költeményét szavalta el hatásos elő adásban. Ezután Hubay: 4. sz. Csárdajelenete következett, amelyet hegedűn Haintz Rudolf, zongorán Koloszár Elemér III. é. h. hallgatók játszottak tökéletes technikával és művészi átérzéssel. Az ünnepi beszédet Csepregi Jó­zsef V. é. h. h. mondotta el. 1832. április 29-én alakult meg Nagyszombatban a Magyar Iskola amely az első években inkább nyelv­képző iskola volt. Nagyszombatban nem sokáig működött, mert már 1848-ban búcsút kellett mondani a városnak. A Magyar Iskola áttette székhelyét Esztergomba A nagyobb jelentőségű munka azonban itt csak 1859 ben kezdődött. Először az egy­házirodalmat művelték később há­rom szakosztályt alapítottak: a ma­gyar, a német és a tót szakosztályt. Ebből csak kettő maradt fenn, a német megszűnt. A nyelv és az egy­házirodalom művelése volt a Magyar Iskola feladata 1866-ban indult meg az az átfogóbb munka, amely az iskolát magasabb fokra emelte és amely lelkesedést teremtett a hall­gatókban. Jött azonban egy primási rende­let, amely minden hallgatónak köte­lezővé tette a Magyar Iskolában való részvételt. Letört a lelkesedés, unal­mas összejövetelek következtek; a Magyar Iskola elvesztette életrevaló­ságát jelentő lüktetését. De segítsé­gére jött a megváltozott élet. Meg­jelentek Ketterer röpiratai, munka­és vitatkozási anyagot adott a pol­gári házasság kérdése, impulzust adott XIII. Leó pápa enciklikája is, továbbá a munkáskérdések és szo­ciális problémák mind hozzásegítet­ték, hogy irások és prédikációk alap­ján a Magyar Iskola eg/ későbbi fel­lendülés felé íveljen. Végül arról be­szélt Csepregi, hogy mi a feladata ma a magyar Iskolának. Az igazi katolikus sajtóról is megemlékezett figyelemreméltó szavakban. Kár, hogy nem foglalta beszédébe azokat a ki­válóságokat, akiket a Magyar Iskola nevelt és adott az életnek. Serédi Jusztinián dr. biboros her­cegprímás közvetlen meleg beszédet intézett a Magyar Iskola ünneplői­hez. Hangsúlyozta, hogy a teológiá­nak mindenkor a pasztoráció szol­gálatában kell állania és amikor a Magyar Iskola emellett az irodalmat, a költészetet és a művészetet is mű­veli, ápolja és fejleszteni igyekszik,, ez a hivatása ma különösen szüksé­ges, mert mint tapasztaljuk, az iro­dalom, a költészet és művészet igen eltávolodott a szépnek és jónak kife­jezésétől. A jubileumi ünnepély Lakner Fe­renc Ií. é. h. h. sikerült színdarab­jával ért véget. Vasárnap délelőtt leplezik le Katona Istvánnak a nagy történetírónak emléktábláját Már jeleztük, hogy a Balassa Bá­lint Irodalmi és Művészeti Társaság és az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat az érs. nőne­velő-intézet nagytermében Katona István emlékünnepélyt rendez a nagy magyar történetirónak, Esztergom város egykori polgárának 200 éves születési évfordulója alkalmából. Az emlékünnepély f. hó 18-án, vasárnap délelőtt pontosan 11 óra­kor lesz megtartva az alábbi mű­sorral : 1. Arany—Révffy : Rendületlenül. Énekli az Esztergomi Turista Da­lárda Hajnali Kálmánnak, a Balassa Bálint Társaság r. tagjának vezény­letével. 2. Elnöki megnyitó. Mondja dr. Lepold Antal prelátus-kanonok, a Ba­lassa Bá'int Társaság és az Eszter­gom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat elnöke. 3. Katona István Esztergomban. Irta és felolvassa Sinka Ferenc Pál, az Esztergom vidéki Régészeti és Történelmi Társulat igazgatója, a Ba­lassa Bálint Társaság 1. tagja. 4. Himnusz. Az emlékünnepély után Katona István egykori lakóházán, a Szent János-utca 6. számú házon elhelye­zett emléktáblát fogják leleplezni és megkoszorúzni. Ke/tyű, harisnya, zsebkendő óriási választékban filléres árakkal KEMÉNYNÉL.

Next

/
Thumbnails
Contents