Esztergom és Vidéke, 1932

1932-09-08 / 71.szám

ÖTVENHARMADIK ÉVF. 71. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1932 CSÜTÖRTÖK, SZEPTEMBER 8 Főszerkesztő: Előfizetési T

ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Dr. KEMBNBS ILLÉS Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. Szeptember eleje az iskolát látogató gyermek szülője nek leggondterhesebb napja. Ami eddig csak tervezgetés volt, arra felvirradt az elhatározás napja. Minden szülő a legtöbbet akarná ugyan nyújtani gyermekének, mégis azt látjuk, hogy a súlyos gazdasági válság teljesen elvette a szülők tájékozó képességét. Majd mindenütt csak egy jelszót hallunk — csak valami kis állami állást tudjon a gyerek protekcióval elérni. Hogy ez a törekvés hova vezet — könnyű elgondolni. — A gyakorlati pályáktól teljesen elfordul az ifjúság, talán a másik szélsőség ez, mint amit 1919ben értünk meg, akkor minden tisztviselő ember próbált gazdálkodni, kereskedni vagy ipari munkával tölteni el szabad ideiét. Ma minden gyerekember Íróasztallal álmodik. Az állásnélküli diplomások problémáját egyformán Ítélik meg a munkanélküli lakatos segéd, vagy mesterével — mondván nem lehet elhelyezkedni ott sem. A két problémát nem lehet egyugyanazon uton levezetni. A gazdasági élet újraéledése nem az Íróasztalok — különösen nem az államiak — számát fogja megszaporítani. Annyi bank és váltóüzle-, kereskedelmi ügynökség, ipari és ke reskedelmi r. t. igazgatókkal, vezérigazgatókkal és csak ezekkel nem fog alakulni többet. Ezt már jól tudják azok, akik végkielégítésüket stb. sírják ezen a fe lendülésen. Az ipari válság is nagyrészben annak a mérhetetlen eltolódásnak következménye, amelyet a tőzsdei konjunktúrák hoztak létre. Látjuk ma, hogy a nagyüzemekben — nem nálunk — de az egész Európában a mérhetetlen regie költségek teszik drágává a termelést — ennek következménye a nagy gazdasági dep. resszió, a munkanélküliség Pedig nem képzelhető, hogy kulturigényünkről lemondjunk, már pedig ez másképen, mint a termelés oly átalakulásával, mely a szükségletet lehető olcsón és a kereseti lehetőségekkel egyensúlyban fogja kielégíteni — el sem képzelhető. A két feladatnak, a kulturigények olcsó kielégítésének problémája, az ipar mai feladata. Én úgy látom — egész rövid idő kérdése, — hogy csak az egész intelligens és képzett kisiparos fogja megtalálni a megélhetéséi, a gyári ipar nagy munkástömegei vissza fognak térni az ősfoglalkozáshoz. Fordról olvassuk, hogy ellentétbe került önmagával, mert a nagyipari üzem helyett a kis üzemek, sőt a mezőgazdasági termeléssel kombinált kis gyárüzemek keletkezésében látja a jövő fejlődését. Én azt hiszem, hogy az állam fel adata egy olyan iparos generációnak megteremtése, amelyik intelligens is, képzett is, meg tudja látni a szükségletet és ki tudja elégíteni azt. Az már azután természetes, hogy ha kereső ember lesz, lesz fogyasztó is. Neveljük gyermekeinket a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem — de ne az Íróasztal szolgálatába. Neveljük bele az ifjúságba, hogy az érettségivel, vagy más szakképzettséggel a zsebében az iparos, a kereskedő többet tud produkálni, mint ha csak azt lesi, hogy szerveznek-e valami uj ellenőri állást a szellemi munkanélküliek számára. Ha a társadalom is akar segi eni a szellemi munkanélkülieken, úgy az úriembert ne a jó kabát és frissen vasalt nadrágban, de az uri gondolkozásban keresse, tekintet nélkül arra, hogy esztergapad, gyalupad, vagy Íróasztal mellett keresi-e kenyerét. Ebben a mentalitásban nevelt ifjúság meg fog tudni élni — nem fogja szaporítani a munkanélküliek számát. Y Létezik-e a 30 pengős holdankint! jö vedelem a városi gazdaságban? Az „Esztergom és Vidéke" folyó évi 65. számában Schalkház Ferenc azt a kijelentést tette, hogy a város gazdaságát bérbe veszi, mert azt értékesnek és jövedelmezőnek tartja. Ennek az állitásnak helyességét, a legutóbbi, 1927—31-ig lefolyt öt év alatt módjában lett volna Schalk hász Ferencnek a város számvevősége által évről-évre beigazolni. Azonban ezek a kimutatások, illetőleg igazolások elmaradtak, bizonyára azért, mivel a számvevőség egyik évről sem volt képes a házikezelés alatti gazdaságból jövedelmet kimutatni. Schalkház Ferenc a város gazdaságát egy füzetben ismerteti, amelyet minden képviselőtestületi tag nak megküldött avégből, hogy a füzet 6-ik lapjának 4 ik bekezdésé ben jelzett 30.000 P kiadást, ami az utolsó öt év alatt beruházásokra fordíttatott, az 1931. évre mint jövedelem a gazdaság javára Írassék ; nemkülönben az 5 ik bekezdés szerint a cséplőgépre, traktorra és egyéb gépek árának törlesztésére fizetett 5478 P-t, a kamatjával együtt. Schalkház Ferenc nem azt a pénz összeget vétette be a költségvetésbe, amit a város jogosan várhatott haszonbér fejében a szomszédos bérletek alapján a házikezelésű gazdaságért, hanem annak körülbelül csak egyharmad részét. Pl. 1927-ben 5238 Pt, 1928-ban 5025 P-t, 19297775 P-t, jóllehet 1929-ben én 21.945 Pre számítottam ki a 340 holdas gazdaság évi jövedelmét. Mi volt a célja a csekély jövedelem beálli'ásának ? A gazdaság befizette az előirányzott összeget a város pénztárába, a többi pedig a pénztár mellőzésével beszerzésekre, épület átalakításokra stb. fordittatott évenként. Ezért hallottunk 1927-ben és 1928-ban dicsőítő énekzket a házi kezelésű gazdálkodásról, mert a gazdaság mindig beadta reá kivetett jövedelmet sőt, annál többet is, azonfelül néhány ezer pengő még beruházásra is ke rült. Pedig egyik év sem jövedelme zett annyit, mintha haszonbérbe lett volna kiadva a birtok. Ez az út nagyon kényelmes módja volt a boldogulásnak. Először nem kellett pénzt utalványoztatni a pénztárból, mégis be lehetett ru házni nagyobb összeget; másodszor nem kellett kamatot fizetni ; harmadszor pedig mert nem kel lett a tőkét visszafizetni. Ennek az eljárásnak meg voltak az árnyoldalai is, amennyiben a városnak nem lévén készpénz tőkéje, azért az időnkint a gazdaságból be nem folyt pénzösszegek helyett a város kénytelen volt nagyobb kamatra kölcsönt felvenni, amely után ugy a kamatot mint a törlesztést már nem a gazdaság fizette, hanem az adózó polgárok. Az elmondott okoknál fogva a föntemlitett és öt év alatt történt beruházásokra stb. fordított 30.000 P-t nem szabad még egyszer a gazdaság jövedelmébe betudni, mivel az nem le t mint jövedelem a város pénztárába befizetve. Ha a pénztárba be lett volna fizetve, akkor az jövedelemnek mondható, mert ha onnét a pénztár újra kifizeti azt az összeget pl. beruházásra, úgy ez a pénzösszeg állandó terhe lesz a gazdaságnak, amely után kamatot fizet a gazdaság és részletekben le is törleszti azt. 1929. évi jövedelemkiszámitás al kalmával 6056 P fordittatott évenkinti épülettőke, eleven és holt leltári tőketörlesztésre, amely összeg a tehenészet és sertészet beállítása és épület átalakítás folytán tetemesen emelkedett, minekfolytán az 1931. évben a gépek árának 5478 P öszszegét, mivel az a 6056 P-t nem haladja meg, a teljes egészében mint évi törlesztés jövedelemnek nem vehető. Ha több lett volna 6056 P-nél a törlesztés, úgy a többlet jövedelemnek volna számitható. A hátralékos kamat mindig a gazdaság terhe. E szerint a házikezelésű gazdaságnak az előadói javaslat 4-ik lapján emiitett Schalkház féle 30 pengős holdankénti hozam az 1931. évre nem létezőnek mondható. Kubovich Ignác nyugalmazott kasznár Fényes győzelemmel nyitották meg a 14-es Holló cserkészeink XX. jubileumi esztendejüket A néhai Parcsami Henrik és Werner Gyula főgimnáziumi tanárok által alapított „Holló" cserkészcsapat az 1932—33 iskolai évben ünnepli XX éves jubileumát s igy a Magyar Cserkészszövetség az ország egyik legrégebbi és legkiválóbb vizicserkészcsapatát tüntette ki akkor, a nikor a jubileumra való különös tekintettel a Hollókat bizta meg a III. Országos Vizicserkész-versenyek lebonyolításával, amely munkájában segítségére voltak a 2. B.K.G. és a helybeli főreál iskola 211. sz. „Sirály" cserkészcsapata. Szeptember 3- 4.- és 5.-én a csonkaország egész cserkésztársadalmának figyelme Esztergom felé fordult, ahol a sorozatos külföldi sí kereket aratott vizesek küzdelmeitől volt hangos a kék Duna partja. Szombaton d. u. 6 órakor a kajakversenyek végeztével dr. Mattyasóvszky Kassziámak a Holló cserkészcsapatok örökös főparancsnokának és a város katonai előkelőségeinek jelenlétében Werner Gyula táborparancsnok jelentése után nyitotta meg ünnepélyesen a versenytábort Zsembery Gyula dr. cserkészszövetségi társelnök, majd pedig a tisztelgő kürtrivalgás és feszes tisztelgés mellet i lobogó felvonás után Kemenes Illés dr. főgimnáziumi igazgató a „Holló" csapatok szervezőtestületi elnöke és a cserkészet őszinte barátja üdvözölte a 140 főnyi versenyzői gárdát, a döntőbírói kart, a vendégeket és az ország különböző csapatainak képviselőit. A zászlódiszes árboc tövén fellobbant a tábortűz, amelynek elején Glatz Gyula polgármester mondott üdvözlő beszédet a vendéglátó város nevében. A vándordijas őrsi versenyek a vasárnap reggeli egyidejű katholikus és protestáns istentiszteletek után fél 7 órakor kezdődtek el. D. e. 10 órakor érkezett a verseny táborba a magyar Főcserkész: gróf Teleki Pál ny. miniszterelnök, Papp Antal államtitkár, a Magyar Cserkész-szövetség elnöke, vitéz Farkas Ferenc a jamboree vezérkari főnöke a szövetség főtiszt viselőinek kíséretében és az egész nap folyamán szemlélték a versenyeket és a döntőbirák nehéz munkáját. D. u. megjelentek a táborban Lingauer Sándor dr. főispán, szenkviczi Palkovics László alispán, a X. cserkészkerület társelnöke, Etter Ödön vezérelnök-igazgató, Etter Jenő Szeptember 7 szerda és csütörtökön 8-tól folyt. 5,7 és 9 órakor tökön Megszólalt a szivein AJpár Gitta és Gustav Fröhlich egyetlen ragyogó filmje. MOZGÓBAN