Esztergom és Vidéke, 1932
1932-01-24 / 7.szám
Esztergom közel kétmillió Speyer-kőlcsönnel tartozik. Olyan horribilis összeg ez a mai pénztelen világban, hogy a kölcsöntörlesztés szemponjjából a legsivárabb jövő előtt állunk. Igaz eddig mindig azt hangoztatták, hogy a Speyer-kölcsön hosszú lejáratú és nem veszedelmes, de végeredményben mégis fennáll az, hogy a kölcsönt ki kell fizetni, de addig is borzasztó terheket jelent a kamattörlesztés. Ebben a hitben élve, most egyszerre felvillanyozó hatást és a városok közt nagy örömet kelt, hogy a Speyer-kölcsönök fizetése óriási engedmény mellett lehetséges. Tárgyalások indultak meg pénzügyi körökben, hogy készpénzfizetés mellett egynegyed összegével fizethető ki a Speyer-kölcsön. Igy Vác, amely két és félmilliós Speyerkölcsönt vett fel 600 ezer pengő készpénz mellett fizethetné ki tartozását. Veszprém 453 ezer pengős kölcsönét 127 ezer pengővel válthatná meg. Esztergom városa 500 ezer pengő készpénzzel szabadulhatna a kétmillió pengő adósságtól. Érthető izgalmat kelt ez a hir a városokban, igy Esztergomban is, de az izgalom után felmerül a legfontosabb kérdés : honnan vegyünk elő készpénzt ? Bizonyára lesznek magyar városok, amelyek elő tudják teremteni a szükséges összeget. Esztergom, hirtelen nem is tudjuk, hogy miképen fogadta ezt a lehetőséget. Honnan vegyen elő a város 500 ezer pengő készpénzt ? Általános vélemény az, hogy ilyen óriási lehetőség mellett magának az államnak kellene a városok segítségére sietni, mert nemcsak arról van szó, hogy a városok megszabadulhatnának a fojtogató kölcsöntől, hanem 10—20 évre a drága kamatfizetés gondja is leesik vállukról, sőt a kamatokkal óriási megtakarítást érnek el a városok. Micsoda óriási hordereje lenne, ha azt tudnók, hogy kétmillió pengő helyett csak 500 ezer pengő a tartozásunk és micsoda megkönnyebbülést jelentene, ha nem kellene a súlyos és drága kamatokat fizetni. Már maga a megtakarított kamatok is óriási összeget tennének ki. önkénytelenül és kényszeredetten gondolunk vissza a Közüzemi bérbeadására. Mennyire mondták többen, hogy várni kell és nem kell elsietni a bérbeadást. Ha ma Közüzemink lenne, milyen kettős eredményt érhetne el a város ! Sajnos, ezen a polgárság már nem segíthet. Mindenesetre ujabb tanulsága van Esztergomnak, hogy hivatalos hatalommal városszanálást nem lehet végezni. A város polgársága figyelemmel kiséri a Speyer-kölcsön körül kifejlődő eseményeket és várja, vájjon reménye lehet-e, hogy a város terhe a saját terhével könnyebb lesz ? Ezeket egy rendkívüli közgyűlésen ken\ megbeszélni. á munkanélkülieket nem lebet kitenni lakásukból télviz idején Emlékezetes még, hogy Károlyi Gyula gróf miniszterelnök a szocialista szakszervezetek képviselőivel folytatott tárgyalásai során kijelentette, hogy a munkanélkülieket meg akarja védeni a kilakoltatás veszélyeitől. A minisztertanács legutóbbi ülésén foglalkozott ezzel a kérdéssel, úgy, hogy a közeli napokban erre vonatkozólag már rendelet is jele nik meg. A rendelet természetesen csak a kilakoltatás felfüggesztésére vonatkozik majd, de egyúttal nem jelent lakbérfizetési mentességet is Fényes sikerűnek ígérkezik az idei Öregcserkészbál Karneváli haditudósító jelenti: A fenti cimmel lapunk mult szombati számában részletes tudósítást közöltünk arról a nagyarányú és lázas fegyverkezésről, mellyel a „jókedv hadsereg" öregcserkész csapatai készülődnek az esztergomi farsang nagy eseménye az évről évre népszerűbbé és híresebbé váló Öreg cserkészbálra. Érdeklődtünk a hadvezetőségnél az ujabb fejlemények, csapatösszevonások és hadmozdulatok iránt, de a meginterjuolt vezérek állig begombolkozó titokzatossággal csak annyit válaszoltak hogy a magasabb stratégiai szempontok nem engedik az ujabb előkészületek nyilvánosságra hozatalát, nehogy a gondfolyamparti gyászhadak megneszeljenek valamit. „Körül vagyunk véve — mondotta a nagyvezérkar egyik Napóleonja — agyafúrt kémekkel és igy a legnagyobb óvatossággal kell el járnunk, hogy taktikai titkaink, meglepő hadicseleink és váratlanul harcbavetendő hadieszközeink idő előtt nyilvánosságra ne kerüljenek. Aki kíváncsi ezekre a dolgokra, az nézze meg a Fruskát és táncolja végig az öregcserkészbált és megláthatja, hogy miképen lehet legyőzni a rosszkedvet, bút, szomorúságot és a többi életkeseritő Chimérat. Annyit azonban már most is elárulhatunk, hogy a hadszinteret lényegesen átalakítottuk, hogy igy lehetetlenné tegyük az ellenség tájékozódását." A városban pedig mindenki a legnagyobb izgalommal várja a Fruska előadását és az Öregcserkészbált, ami nem *is csoda, hiszen a darabot hirből rengetegen ismerik, sőt sokan látták is már Budapesten, de természetesen ezen utóbbiak is meg akarják nézni, hogy - lássák, mennyire tudják megközelíteni *a kitűnő mű kedvelők a Belvárosi Színház együt tesét s az Öregcserkészbál pedig már olyen kitűnő hirnek örvend a mult bani tapasztalatok alapján, hogy a leányálmok legrózsásabbja: azon résztvehetni. A mi részünkről reméljük, hogy mind az Öreg Hollók kitesznek magukért, mind pedig a város közönsége megértéssel támogatja a vidám hadjáratot és megtölti mindkét na pon a Fürdő Szálló színháztermét. Ne felejtse el tehát senki a két fontos dátumot: Február 1. Fruska az Öregcser bálon, fél 8 órakor. Február 2. Fruska d. u. 5 órakor a szinielőadáson. Szerkesztőségi órák. Olvasó közönségünk kérésének és esetlege panaszainak meghallgatására elhatá roztuk, hogy szerkesztőségünk mindennap d. e. 10-től 12-ig készséggel rendelkezésre áll. Ugyanebben az időben Vécs Ottó szerkesztőnk is a szerkesztőségben tartózkodik. Sikerült szanálni a Hajós Egyletet F. hó 16-án a Széchenyi Kaszinóban tartotta meg az EHE évzáró rendes közgyűlését Mátéffy Viktor prépost-plébános elnöklete alatt. Közgyűlés után pedig ugyanott, hölgyek részvételével szépen sikerült társasvacsorát rendezett. A közgyűlés legkimagaslóbb eseménye volt v. Zsámbéky Pál pénz táros arra vonatkozó bejelentése, mely szerint tizenöt egyleti tag, név szerint Berán Károly, Berényi Zoltán dr., Farkas Jenő, Fekets László, Mátéffy Viktor, Mattyasóvszky Béla dr., v. Matus Gyula, Marosi Ferenc, Marosi Tibor, Marosi József, Rudolf Béla dr., Philipp József, Schenkerrgel Antal, v. Szomor Aurél dr. és v. Zsiga János dr. már 1928 ótafejenkint és évenkint 300 pengőt áldoztak az egyletért, amely az új csónakház megépítése és berendezése céljából bankkölcsönt vett génybe. Az adósságok magas kamatterhe mellett a kizárólag saját erejére utalt egylet ezen áldozatkészség és a legnagyobbfokú takarékosság dacára is — természetesen — csak lassú tempóban tudta adósságát törleszteni. 2zen gondosan kidolgozott és pontosan betartott programmot a mult év őszén felbontotta azon kellemetlen esemény, hogy a pénzügyi vál ság folyományaként a hitelező pénzintézet az EHE 20.000 pengős kölcsönét felmondta. Az egylet ennek folytán a csőd, a megsemmisülés küszöbén állott. Ha ez bekövetkezik, nemcsak a város lett volna szegényebb egy előkelő, szép múltú s nagy reményekre jogosító sportegylettel, amely Esztergomba bevezette s meghonosította a sportszerű evezést, amely a helybeli középiskolák növendékeit minden ellenszolgáltatás nétkül kiképzi a regattázásban, csónakjait versenycélokra rendelkezésükre bocsátja s amely a város idegenforgalmának számottevő tényezője, hanem a ma gyar evezőssport is elvesztette volna egyik legerősebb vidéki támoszlopát, mert hiszen az EHE a hazai, a bécsi és passaui versenyeken mindenkor megállta a helyét s dicsőséget szerzett székhelyének s a magyar név nek. Hogy huszonnégy év SZÍVÓS küzdelme és szakszerű munkája ne menjen veszendőbe, hogy városunk intelligens fiatalsága továbbra is él vezhesse a sportszerű evezés előnyeit és lehetőségeit, hogy Esztergomot a jövőben se kerüljék el a a túrázó evezősök, az egylet több tagja, névszerint Berán Károly, Be rényi Zoltán dr., Farkas Jenő, Fekets László, Mátéffy Viktor, Mattyasóvszky Béla dr., v. Matus Gyula. Marosi Ferenc, Marosi Tibor, Philipp József, Rudolf Béla dr., v. Szomor Aurél dr. és v. Zsiga János dr. fejenkint 1500 pengőt vál altak és rendeztek az EHE tartozásából. Az egyesületek életében, de általában a mai anyagias világban különösen ritka az ily önzetlenség s ezért megérdemlik az illetők, hogy dicséretes elhatározásukat a nyilvánossággal is közöljük. De üdvözölnünk kell az egyletet is, amely eddig is oly sokat tett a komoly, nemzetmentő és államépitő munka terén, s amely példát adott arra, hogyan kell a bajba jutott közületnek önmagán segíteni. Az az összetartás, amellyel az egyesület tagjai a veszély órájában önmagukra találtak, s amellyel az egyesületet külső segítség, legtöbbször hiábavaló kérése és várása, tehát minden időveszteség nélkül önmaguk szanálták, nemcsak az evezés-sport híveinek háláját, hanem minden igaz magyar és városát szerető esztergomi elismerését vivja ki. A közgyűlés eseményeit s a 25 éves jubileumához közeledő egyesület ez évi programmjának ismeteté sére alkalomadtán visszatérünk. Vergődő lelkek A bajor Alpesek fenséges havasi panorámájában, az örökös hóvalboritott hegyóriások között játszódik le ez a drámai jelenetekben gazdag filmtörténet, mely az esztergomi segélyre szoruló hadirokkanlak, hadiözvegyek és hadiárvák javára lesz bemutatva. Vergődnek a lelkek egy családfő Mosner Lőrinc istentelensége miatt, aki a csempészek között véli boldogulását feltalálni, de a sors keze ott is utoléri: a vámőrök halálra üldözik és egy óriási hólavina temeti el őt. A vallás éltető erejével táplált női lélek mintaképe a neje, Katalin akinek szivében az igaz hit világa, a hitvesi hűség és anyai szeretet lángja lobog és aki a legnagyobb életviszontagságok között még akkor sem hagyja el Krisztusát, amikor egyetlen fia a kis Peti a havasokban eltűnik. Az isteni gondviselés eszköze Antal atya. A hegyi kolostorból betanított kutyájával a fiúcska keresésére indul, megtalálja azt és átadja a kétségbeesés szélén álló szülőknek. Gyönyörű egy jelenet a darab végén, amikor a szent karácsony éjjelén a havasalji Kőnigssee csillogó vizén csendesen surrannak át a telt csónakok ... megkezdődik az éjféli mise ... Az oltár előtt egy erős férfi térdel és imádkozik: — „és bocsásd meg a mi vétkeinket 1" Ezt a remek filmet nézze meg mindenki I HÍMEK Gondtalan mulatozás, zenében, dalban, táncban kicsattanó öröm, jókedv szeretné bejárni far sangkor az ifjú szívek világát. De már szinte előre elhal a hang, megfagy a nóta, eltűnik a jókedv, ha a jelen élet sok szenvedése, — melynek gond, szükség, nélkülözés, nyomorúság, fájdalom, sorvadás a neve — jut az ember eszébe. A mult vidám világának visszasóvárgása a ma élvezeteinek a hiánya nyomasztólag hat a farsangolni vágyó fiatalságra. „Csak lemondás, örökös hiány, vantaianság, elzártság ; — hát hol s mikor lesz már egy kis felpezsdülés, élet-kirobbanás, vígság, öröm?" — hangzik az elfojtott keserűség bánatos szava. Igaz az ifjú, forrongó sziv feljajduló hangja. A föld gyermekének, a csak ez élet ifjúságának nehéz, alig lehet ma örömet találnia, mert az igazi örömöket, a tiszta, nemes lélek hangtalan, de felemelő örömeit — a világ kizárja magából, s igy a földi, véges, mulandó örömöket sem nyeri meg. Pedig mégis van öröm e világon. Van a természet csodás, daloló, zúgó, dübörgő, fénylő világában; van a nyomorúság, a veszedelem ellen kivívott harcban; van a végigharcolt s sikerült küzdelem után; van öröm az édesanyai szívben, a férfi mindennapi kenyérírt való verejtékezésében ; öröm kél a két szívben, midőn az egyik lélek önzetlenül, melegen, tisztán simul oda a másikhoz; lehet öröm — igazi öröm — a lélek világában, a másokért való öröm — megszerzésben. Akkor tehát, amikor oly kevés az