Esztergom és Vidéke, 1932

1932-08-04 / 62.szám

ÖTVENHARMADIK ÉVF. 62. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1932 CSÜTÖRTÖK, AUG. HÓ 4 Főszerkesztő: Előfizetési'ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Dr. KEMENES ILLÉS Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. A Indovikások Esztergom város közönségének az elismerés zászlaját kell meghajtania a ludovikások előtt. Kettős köszönettel tartozik Esztergom a ludovikasoknak. Az egyik köszönet hétköznapi vonatkozású, a másik országos jelentőségű és kapcsolatos a magyar-olasz barátsággal. Örömmel és büszkeséggel néztük őket, amikor az idén az esztergomi utcákon újra megjelentek. A fiatalságot hozták magukkal, az új magyar jövő biztosítását csillogtatták meg a mi csöndes, már-már vérkeringését vesztő városunkban. Megcsillantak a szemek, és kipirosodtak az arcok. A csöndes Esztergom élete új impulzust kapott, mi polgárok pedig, akik folyton aggodalmaskodunk és küszködünk, biztatást és reményt, hogy utánunk a fiatal magyarság jön tele tűzzel, akarattal és tudással. Igen tűzzel, akarattal és tudással. A hétköznapból most az országos jelentőségre térünk. „Kár, hogy szegény ez az ország" mondotta Arlotta olasz követ a ludovikások harcgyakorlatán. Ez a pár szó elismerés és csodálat volt a ludovikások nagyszerű teljesítményének láttára. Tizennyolc-huszonkétévesek fejlődtek raj vonalba, vonultak fel gépfegyverekkel és ágyúkkal, repültek lovon az „ellenség" felé és teremtettek „harcteret" az olaszok ámulására. A fiatal arcok kemény vonást öltöttek, mögöttük hagyták az ifjúságot, az életet, a munkát; csak egy muzsika zengett körülöttük: kötelesség, akarat, tudás, bátorság, cselekvés, Mindent maguk csináltak, ludovikás volt az előőrs, a géppuskás, a tüzér, a huszár, a trén-kocsis, a parancsnok, mindenütt csak ludovikás volt. Az olasz elismerés a mi büszkeségünk és büszkeségünk a ludovikásoké. Ha mi gazdagok lennénk ! .., Elgondolkodunk Arlotta követ kijelentésén és azt mondjuk: gazdagok vagyunk, ha nincs is aranyunk, ezüstünk, Ezer olasz avangardísta és balilla Esztergomban Ezer olasz avangardísta és balilla érkezett a mult héten Magyarországra. Mussolini leventéit nagy ünnnepség gel fogadtak mindenütt, Szentgothárdtól kezdve a fővárosig. Pár napot Balatonleién töltöttek, majd innen diadalmenetben Budapestre utaztak. A fővárosban minden perc más és más élmény volt számukra, az utcákon a közönség éltette őket, a Várban pedig a magyar miniszterek előtt vonultak el. Este a rádióban szerepeltek. Másnap Visegrádra hajóztak, harmadnap pedig Esztergom készülődött lázasan fogadásukra. Megérkezés a Táborba. Szombaton reggel népes volt az esztergomtábori állomás. Már reggel nyolc órakor ott volt a gimnázium zenekara és sok cserkész, élükön Kemenes Illés dr. igazgatóval. Később megjött Brenner Antal dr. polgármesterhelyettes, azután a Kapisztrán János zászlóalj tisztikara Röder Jenő alezredes vezetésével. De kijött a fogadtatásra az esztergomi zászlóalj tisztikara is vitéz Lánghy Emil alezredessel. Kilenc óra előtt feltűnt Marsik Jenő tábornok, a balillák fogadtatásának rendezője, aki Orfeó Santival az avangardisták parancsokával jött. Társaságában volt vitéz Jány Gusztáv ezredes a Lu dovika Akadémia parancsnoka. A \ szalézi intézet is kivonult Czuczor János igazgatóval. Tábori és esztergomi lelkes közönség egészítette ki a vasútállomás szines és mozgalmas képét. Jön a vonat. Kilenc órakor feltűnt Kenyérmező felől az olasz vonat. — Jönnek, jönnek — morajlott végig a kis állomás közönségén. Két mozdony hozta az olasz a van* gárdistákat és balillákat. Az első mozdonyon zöld galyak és a balillák jelvénye. Utána tizenkét zöld olasz Pulmann-kocsi. Ezeken jöttek olaszországból Magyarországba. A bencés gimnázium zenekara rázendített a „Giovinezzá"-ra, az olasz himnuszra. Éljen és evviva hallatszott. A vonat ablakában feketeinges leventék dugták ki fejüket, felemelt kézzel üdvözölték a fogadó közönséget. A Giovinezzát már eljátszotta a zenekar, a vonat is állt már egy két perce, de az ajtók még mindig nem nyiltak. — Milyen fegyelmezettek — hallatszott a közönség sorából. Csak akkor szálltak ki, amikor Orfeó Santi belefújt a sípjába. A fiatalabbak, a balillák, fehér jelzést viseltek egyenruhájukon, az idősebbek, az avangardisták arany zsinorozást. Az első kocsiból Arlotta olasz konzul, Pignatelli herceg és Oxilia olasz alezredes, katonai attasé lépett ki. Az esztergomi fogadóbizottság feléjük tartott, kölcsönös üdvözlés és bemutatkozás. Az üdvözlések. Az ünnepélyes üdvözlés az állomás mögötti téren történt. A sort a gimnázium zenekara nyitotta meg, utánuk a balillák és avangardisták hosszú sora következett. A téren emelvény állt, ezzel szemben sorakoztak fel az olaszok. Brenner An al dr. h. polgármester olasz nyelven olvasta fel üdvözlő beszédét. Utána Orfeo Santi beszélt. Leventéihez szólt: — Azon a földön álltok most — mondotta — ahol a háború alatt sok olasz katona élt fogságban, ahol sok olasz testvéretek halt meg hazánktól távol. Ez a hely összeköt bennünket Olaszországgal. De emlékezzetek arra is, amikor a vonaton jöttünk Budánál római romokat láttatok. Ez az ország tele van róm*i maradványokai és ezt az országot olyan utak hasítják keresztül, amelyeket rómaiak építettek, amelyek Rómáig vezetnek, őrizzétek meg szivetekben ezt a szent emléket és amint az utak Magyarországot Rómával, úgy benneteket a magyar testvérekkel kössön ösze az az út, amelyen idejöttetek. Orfeó Santi után Czuczor János dr. szalézi igazgató üdvözölte az olaszokat. Magasan szárnyaló, lendületes és magával ragadó olasz beszéddel szólt a balillákhoz. Az olaszok meglepődve hallgatták, hogy Czuczor János anyanyelvükön szól hozzájuk. — Ne felejtsétek el olasz ifjak — — mondotta Czuczor igazgató — hogy ezer even keresztül Magyarország a Nyugatot, a nyugati kultúrát védte. És amikor Magyarország ezt az áldozatot hozta, mégis mi magyarok lettünk azok, akiket elnyom tak. Legyetek, olasz testvéreink, segítségünkre, hogy az elnyomatás igáját lerázhassuk. Ezer olasz ifjú lelkes éljenzése válaszolt a nagyszerű beszédre, majd a balillák zenekara eljátszotta a magyar Himnuszt. Harcgyakorlatok. A olasz balilla zenekar játszotta most a Himnuszt. Ezer torok Ejaeja-allala-t kiáltott. Ezután a 4. kerékpáros zászlóalj udvarán keresztül c Strázsa-hegy felé indult a menet. A cserkészzenekar indulóira masíroztak a balillák. Arlotta követ, Pignatelli herceg és Oxilia alezredes a a magyar előkelőségek kíséretében lovon vágtattak előre. A cél a Strázsa-hegy jobboldalán húzódó völgy végében emelkedő öregstrázsahegy volt. A balillák és az avantgardisták a közönséggel együtt a heggyel szemben emelkedő dombon álltak meg. A Ludovika parancsnoka az olasz vendégek tiszteletére itt rendezte a harcgyakorlatot. Gyönyörű kép nyílott a dombtetőről Balra Esztergom látszott a várral és a bazilikával, kissé megcsillant a Duna, előttünő az Öreg Strázsa-hegy szikláival és kis erdőségével, lenn zö'd rét. jobbra pedig Dorog kéményei füstölögtek. Az olaszok elragadtatással néztek körül. Egyszerre csak megkérdezték: — Milyen két temető az ott? — Orosz fogolytemető. — És olaszok nem nyugosznak ott ? — Nem, őket hazavitték. Nemsokára megkezdődött a harcgyakorlat. Tábor felől két előőrs jelent meg, felnyomultak egészen az Öreg Strázsa-hegy aljáig. Lövés dördült. A szemben lévő 212 es magaslatról az ellenség tüzelt. Csakhamar megerősítés érkeze t az Öreg Strázsahegy a'á. Puskatűzzel indult meg a harc. Később lovasok jöttek a gyalogosok segítségére. A lovak oldalán nehéz gépfegyver. De odaát sem hallgattak. Valahol a tüzérség kezdte meg a munkát. „Gránátok" csaptak le az Öreg Strázsára és, a hegy mögött a lovak közelében. Érdekesek voltak a lovak, összedugott fejjel, nyugodtan állottak. Ujabb gyalogság érkezett a Strázsa alá és hamarosan eltűntek a hegy bokrai között. A gépfegyver már a hegy tetején kattogott és az e őharcosok mindjobban megközelítették a 212-es magaslatot. A kékek harcoltak a pirosak ellen. A .harcosok mind ludovikások voltak. A feltevés az volt, hogy Esztergomban szétverték a kékek seregét, amely visszavonulni volt kénytelen. A visszavonulás s Cserepes völgyön át történt. A pirosak feladata az volt, hogy megakadályozzák a kékek visszavonulását, nehogy egyesülhessenek a Leányvárnál levő seregükkel. De főfeladat volt hogy megakadályozzák a leányvári zöm előrenyomulását is, legalább is hogy 12 óráig feltartóztassák. A pirosak egyre jobban előrenyomultak. Már elfoglalták a 212-es magaslatot. Az öreg Strázsán két gépfegyver volt, az orosz temető mellett pedig a pirosak ujabb huszár százada vonult fel, hogy megkerülve az Öreg Strázsát, a kékek elébe vágjon. A közönség felmehetett a 212-es magaslatra. Most már innen, ahol azelőtt puska ropogott, nézte a harc legfontosabb részét. Köröskörül a fűben, ahol a gránátok lecsaptak, foltok feketéiettek. — A huszárok — hallatszott a kiáltás. A pirosak huszárszázadának sikerült megkerülnie az öreg Strázsát és elvágni a kékek visszavonulási útját. Brilliáns huszárattakot láttunk. Előreszegzett karddal rohanAugusztus hó 4-én csütörtök 8 órától folytatólag Epizód Straus keringőkiráíy életéből MOZGÓBAN