Esztergom és Vidéke, 1932

1932-06-16 / 48.szám

ÖTVENHARMADIK ÉVF. 48. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1 932 CSÜTÖRTÖK, JUNIUS HÓ 16 Főszerkesztő: Előfizetési'ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Dr. KEMENES ILLÉS Csütörtökön 10,'vasámap 20 fii. Hová megyünk? (dr.) Pár évvel ezelőtt még csendes város voltunk, csendes város a legcsendesebbek közül. Igazi vidéki város. Ha felvetődött valamely eszme, elvakult lelkesedéssel rajongtunk érte. Tipikus polgárai lettünk a kisvárosnak. Talán el sem hisszük, hogy innen ered minden bajunk. Pedig igy van. A snobizmus két év előtti divat, de ezt a divatot mi már régebben kultiváltuk. Hogy félre ne értsük, snobok mindig voltak, de snobdivatot mi előbb űztük. Hogy mi az a snobizmus ?. .. Ezt mindenki ismeri. Hogy mi erről beszélünk, már maga ez is snobizmus. Olyan szó ez, ez, mely álöltözetben jár. Ki igy, ki amúgy értelmezi. Az öltözet mögött — inkább a maskara mögött — mindig ugyanaz van. Öt évvel ezelőtt az volt a jelszó, hogy Esztergom fürdőváros. Nagyszerű programmot dolgoztunk ki, fényes jövőt rajzoltunk magunknak és beleringattuk magunkat abba a hitbe, hogy ezzel városmegváltást vívunk ki. Fürdővárost akartunk és nem láttuk azt, hogy még a krumplitermelésünk se jó, vízvezetéket építettünk, pedig még konyhakertészetünket se tudtuk öntözni. Keramitot raktunk le és nem tudtuk — mondjuk meg őszintén — szitkozódás nélkül felmenni a várba. De ez mind semmi. Mi igazi snobok akartunk lenni. Egy napon kimondták, hogy egész gazdálkodásunk rossz. Hogy lehetünk olyan maradiak, hogy szőlőműveléssel is foglalkozunk?! Ki kell vágni a szőlő tőkéket, úgy sem érik meg a fáradságot és nem hoznak any nyi jövedelmet, mint ameny nyit belefektetünk — mondták. Földiepret, vagy málnát a helyükre — volt a jelszó. Jó ideig tartotta magát ez a délibáboskodás, de ez sem elégített ki bennünket. Egyszerre csak új jelszó röppent fel az esztergom közélet egére: isko laváros legyünk. Megkezdődött az iskolaépítkezés. A vároldalban a tanítóképző nőtt ki, mely egy művészszakember véleménye szerint nem sikerült alkotás. Azután kimondták azt, hogy a Deák-utcai iskola nem jó az eleminek — megépítették a Sz. Imre-utcában az új iskolát és a Deák-utcába beköltöztették a reáliskolát. Ami nem volt jó az elemi iskolának, jó kellett, hogy legyen a reáliskolának. Hát mi ez? Az elemi iskolával pedig úgy jártunk, mint valamikor a Szent Anna-zárda épülettel. Az építész elkészítette a tervet, az épület el is készült és akkor jöttek rá, hogy nem lehet fölmenni;az emeletre, mert elfelejtették megépíteni a lépcsőházat. Az elemi iskolánál az udvart felejtették el. A fürdő és iskolavárost később egy szóba foglalták: Budapest Badenje. Azaz, hogy idegenforgalom. Megalakult az idegenforgalmi bizottság: szobrot állítottunk képzeletben Lueger bécsi polgármesternek, ankéteket tartottunk sorjában — és közben a pesti lapok azt Írták, hogy veszett kutyák garázdálkodnak itt és hogy a város csődbe került. Hát most kikötöttünk a politikánál. Sokat kellett nyelnünk. Eddig az idegenforgalom porát — ezután pedig a várospolitika porát. Bizony nagy port vert az fel. Dehát azon már túl vagyunk. Ma már kissé tisztultabb a levegő. Keresztény, szociális és gazdasági programmal indultunk annakidején. Ez a programm odafejlődött, hogy azt mondják: se nem keresztényi, se nem szociális, se nem gazdasági eredmények nincsenek. A programm csak programm. Összekötöttük a programmot a személlyel. A személy hirdette a programmot, nem pedig a programm önmagát. Sokszor ugy is volt, hogy a személy hirdette magáról: hogy ő a programm. Akkor a személyprogramm idejét éltük. Uj jelszó dívott: a programm én vagyok. Por lepi a programmot. Feltámadt az ellenzék — valljuk meg —, programm és vezér nélkül. Közben volt elég idő, hogy a szociáldemokraták is megvethették lábukat. Keresztény szociális programm volt a jelszó, de elég alkalom volt arra, hogy a Független Kisgazdák is szervezkedhessenek. A hivatalos irány a Bethlen-rendszer volt, a polgárság körében azonban ellenzéki hangulat hatalmasodott el független kisgazdapárti eszmétől is vezetve, itt-ott radikális eszmék hódítottak, a sajtó hangot keresett, de nem találhatott, külön csoportba került a kereskedő, az iparos, a földmives, személyi harc dúlt, közben a kormánykeréknél más szelek kezdtek járni. Hát hová is megyünk mi ?... Nagy ünnepséggel ülte meg a reáliskola fennállásának 75-ik évfordulóját Hetvenöt évvel ezelőtt, Esztergom városa áldozatkészségéből nyilt meg a reáliskola. Hetvenöt év olyan idő, amely minden szónál, minden elismerésnél többet mond. Mert, ha az esztergomi reáliskoláról véleményt akarunk mondani, akkor nem kell mást tennünk, minthogy az intézet 75 éves múltjára hívjuk fel az érdeklődők figyelmét. A hetvenöt év azt jelenti, hogy a reáliskolának volt, van és lesz létjogosultsága, volt, van és lesz rendeltetése a város kulturális és művelődési életében. Megfelelt és bevált rendeltetésének a reáliskola, szükség van rá, olyan munkát végzett, amely maradandó, amelyet a mi esztergomi életünk megkívánt. Nemes munkának szolgálatában áll és nemes munkát, dicséretre, megörökítésre érdemes munkát végeztek azok, akik az intézet élén állottak, akik az intézetet 75 éven éven keresztül istápolták, vezettek és akik a 75 év növendékeit tani tották. Ha valaki egyszer Esztergom nevelés- és iskolatörténetét megírja, az esztergomi reáliskola a legelsők között foglal helyet a munkában. Szerényen, hivalkodás nélkül dolgozott 75 éven keresztül a reáliskola. Szerény volt mindig, szerény ma is, de annál gazdagabb eredményekben és erkölcsi javakban Olyan szerény és csöndes volt mindig, küzködő, türelmes, sok bajjal és gond dal megbirkózó, mint maga a város is. Szerény és szegény volt és az ma is. Mint a magyar boldogulás lobogott, kereste a megállapodást mindig. Dolgozott, fáradozott, hogy szépet, nemeset alkosson, hogy igazi esztergomi hajléka legyen az esz tergomi tudásnak és műveltségnek. De vándorsorsra rendelte a sors, vándorolnia kellett, mint a magyar boldogulás: se itt, se ott nem lelte meg azt, ami rangot és méltóságot biztosit. A reáliskola rangja és méltósága 75 éven keresztül, a mai napig mindig a munka, az önzetlen fáradozás, az emberfaragás művészete és a nemes becsületesség volt. Szerényen meghúzódni, bárhol, bármelyik ócska fedél alatt, csak helyet kapni, mert a tudomány a palotában is, a kunyhóban is, a szabad ég alatt is, lakoma és szárazkenyér mellett is tudomány. Nemzetinek, hazafiasnak, becsületesnek, erkölcsi igazságosnak lenni csak egyféleképen lehet, akár szegények, akár gazdagok vagyunk. Ebben szellemben folyt le hétfőn délelőtt az ősi vármegye székházában a reáliskola 75-ik jubileumünnepsége. Az ünnepség méltóságát, jelentőségét kifejezésre juttatta, hogy Serédi Jusztinián dr. biboros-hercegprimás is megjelent a jubileumon. Az előkelőség soraiban ott láttuk Lingauer Sándor dr. főispánt, aki nemcsak a vármegyét, hanem a kultuszkormányt is képviselte. Ott volt Acsay István tankerületi kir főigazgató, Fehér Gyula dr. nagyprépost, Báthy László felsőházi tag, prelátus kanonok, Drahos János dr. prelátus-kanonok, Hamvas Endre dr. pápai kamarás, hercegprimási titkár, Eitner Elemér Ákos főszékesegyházi igazgató, többen a helyőrség tisztikara közül, Frey Vilmos és Mátéffy Viktor országgyűlési képviselők, Bleszl Ferenc kincstári főtanácsos, Reviczky Elemér főszolgabiró, a társintézetek igazgatói, illetőleg tanárai és még számosan a város közéletéből, továbbá a szülők és a volt tanítványok. A műsor három első száma szavalat volt. Flór Géza II. o. t. Batiz: „Magyar hajnal felé", Szentmiklóssy György V. o. t. Goethe Sanger-ét és Egyedi Béla VII. o. t. a W

L'Agónia" c. verset szavalta el nagy hatással. Ray mann János dr. tanár vezényle tével az ifjúsági énekkar Szent Imredalt adott elő kitűnően. Az intézet történetét Krompaszky Sándor tanár, igazgató-helyettes ismertette élvezetesen és hűen. (Ismertetését vasárnapi számunkban egész terjedelmében hozzuk.) Majd Obermüller Ferenc igazgató az ünnepi beszédét mondotta el a hallgatóság nagy figyelme között. Obermüller Ferenc igazgató magasszárny alású, szép felépitésű jubileumi beszédet mondott. — Mint háromosztályos reáltanoda kezdte meg működését a reáliskola. Ma nyolc osztálya van és a 75 év előtti 34 növendék helyett ma 319 Junius hó 16, csütörtök 8-tól folytatólag Mikor leszel az enyém? „A hercegnő adjutánsa" A MOZGÓBAN