Esztergom és Vidéke, 1932

1932-06-09 / 46.szám

ÖTVENHARMADIK ÉVF. 46. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Főszerkesztő: Dr. KEMENES ILLÉS 1 932 CSÜTÖRTÖK, JUNIUS HÓ 9 Előfizetési'ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. MEGS LASZLO Talán szokatlan, hogy vezető helyen irunk egy irodalmi eseményről. Mécs László a mai költészet vezéralakja, igy őt vezetőhely illeti meg. Más vonatkozások miatt is kell, hogy vezetőhelyen Írjunk Mécs Lászlóról. E sorok szüleletése: a gondolat, nem szombat-esti esztergomi kulturelőadás felé vezet, tehát nem viszszafelé az időben, nem is Mécs László az ember felé, nem is szerteágazva, a magyar városok felé, ahol Mécs László megjelent és szavalóestét tartott, hanem előre nézünk, a jövőbe, és úgy megyünk Mécs László ütemére. Mécs László költészete evangélium. Modern evangélium. Ha politikus ember Mécs László költészetét, evangéliumát politikai programmá tudná átalakítani és azzal a szuggesztióval, hittel és erővel, azzal a többhatásu és magávalragadó beszéddel tudná hirdetni politikai evangéliumát, mint Mécs László, akkor a politikus új csillag lenne magyar életünkben. Olyan csillag, melynek fényét kontinens látja. Mécs Lászlót mindenféleképen vezetőhely illeti meg. Mécs László szól a gazdagnak, de ugyanekkor szól a koldusnakis. Szól az életről és szól a bajró), szenvedésről. Szól a gyermeknek és szól az öregnek. Szól a munkásnak és szól a diplomatának, szól a hatalmasoknak és szól az elnyomottaknak. Bénának, erősnek, gyengének, rongyosnak, jólöltözöttnek, éhesnek és jólakottnak: mindenkinek szól. Egyszerre csak észrevesszük, hogy sokaságban, tengernépben hallgatjuk a mai magyar idők költő-evangelistáját. Körülnézünk és látjuk, hogy mindnyájan egyformák vagyunk, az aranygyűrűs úr ép úgy hallgatja Mécs Lászlót, mint a rongyos suhanc, a kabátos ember éppen úgy, mint a paraszt, a lisztes ember épen úgy mint a kalapácsos ember.Kitágultszembogárral, előrenyújtott nyakkal, ágaskodva, nyitott szájjal hallgatjuk Mécs Lászlót. Néha éles a szó, talál, sokszor talál, de mindig másnál és másnál és ilyenkor itt is, ott is lehúzza fejét valaki. Az álpolitikus, a demagóg, a kétszínű az álszent, a kevély, az akarnok húzza le fejét. A tömeg előre dől és ha tudna, még jobban felágaskodnék. Csodálatos erő, csodálatos varázs sugárzik Mécs László költészetéből, életevangéliumából. Költészete ima is, könyörgés is, parancs is, biblia is, álom is, valóság is, regény is, film is* És politikai evangélium is. Egyetemességében himnusz. Ha Magyarországnak Mussolinije, Hitleré, Zamorája, Macdonald-je, Gandija lenne, azok politikailag Mécs Lászlóban egyesülnének. Ha Mécs László a parlamentben mondaná el költeményeit, á szélső baloldal éppen úgy tapsolna, mint a szélső egységespárti. A radikális éppenúgy, mint a liberális, a tiszántúli képviselő éppen úgy, mint a dunántúli. A magyar jövő programmja evangelizálódik Mécs László költészetében. Maga a költészet szellemi haladás, irány, maga a tartalom, az irás pépedig a programm. Programm a mindennapi életre, a szociális haladásra, a szépre és nemesre, az igazságra, a törvényre és programm a történelem zenéjében is. Mécs László költészete muzsika — a jövő idő most hallható nyitánya — amely csevegő, mint a csermely csobogása, szökdelő mint a pillangó tánca, szerelmes mint a fülemüledal, beszélő mint a prédikáció, méltóságos mint a folyam hompölygése, fönséges mint a bazilika, zúgó mint az orgona, morajló mint a felkorbácsolt tenger, dörgő mint villámok csattogása, sejtelmes- félelmes mint a vörös hold . . . És íorradal mias, mint az Örvénylő ár. Aztán — aztán a diadalmas himnuszba zsong szava. És mi búsmagyarok, mi vesztett magyarok, mi küzdelmessorsú magyarok, szózatként hallgatjuk Mécs László himnuszát . , . Az esztergomi Mécs-est Szombat este előkelő, lelkes publikum töltötte meg a Fürdő Szálló színház-termét. Az agilis 14-es öregcserkészek rendezésében Mécs László, a mai magyarság legnagyobb költője tartotta szavaló-estjét. Az előkelőségek között ott láttuk Jeszenszky Kálmán dr. és Szokolay Antal dr. prelátus-kanon okokat, vitéz Lángi Emil alezredest, a helyőrség parancsnokát és a tisztikar több tagját, Glatz Gyula polgármestert, a bencés rend több tagját Kemenes Illés dr. igazgatóval, Szomszély Antal dorogi bányalelkészt, többeket a vármegye részéről, tanárokat és számosakat az irodalom barátai, legfőképen Mécs László tisztelői közül. Dicséretes számban jöttek el a dorogiak, de nem hiányoztak a tokodiák sem. Mindenki feszült érdeklődéssel várta Mécs László megjelenését. Kilenc órakor kezdődött a szavalóest. Legelőször Eggenhofer Béla dr. főorvos, az öregcserkészek titkára vezette be a szavaló-este.t. Közvetlen és megnyerő beszédben mondta el az est jelentőségét és az Öregcserkészek munkálkodását. A műsor első száma Laub István zongoraművész, a Zeneakadémia kiváló tanárának zongora-játéka volt. Kitűnő tudással, technikával és finom művészettel játszotta számát, amely minden mozzanatában gyönyörködtette a publikumot. Hosszan tartó taps honorálta Laub István pompás játékát. A konferanszié szerepét Magasi Artúr dr. bencés tanár, az országosan ismert költő töltötte be. Magasi Artúr volt a legilletékesebb, hogy Mécs Lászlóról beszéljen. Szép és lendületes beszédben rajzolta meg Mécs László költői arcképét és irodalmi értékű ismertetéssel magyarázta a Mécs-költészetet. Sok helyen szónoki erővel és tartalommal kötötte le a hallgatóság figyelmét. Különösen kidomborította, hogy miben van Mécs László költészetének hódítása és ereje. Reflektorszerűen megvilágította, hogy miért szeretik a Mécskölteményeket felekezeti és politikai különbség nélkül. Igen találóan és szakavatottan fejezte ki magát Magasi : Mécs aranyhíd a konzervatív és a haladó irodalom közölt, arany hid a liberálisok és a keresztényfelfogásúak között, aranyhíd a felekezetek között egyetemes költészetével. Igen nagy tetszéssel fogadta a közönség Magasi Artúr dr. beszédét. De a konferáló nem röstelkedett megjegyezni azt sem, hogy amikor a dorogiak olyan nagy számban jöttek el a Mécs-estre, Esztergom nem képviseltette magát ilyen arányban. Mindamellett telt sorok voltak, de tőben is lehettek volna. Rövid szünet után Mécs László lépett a színpadra. Hosszantartó hatalmas taps fogadta. A premontrei szerzetesek fehér reverendájában, világos-kék cingussal állt a lámpák világosságában. Barnás, fürtös haja szőkén fénylett. A tapszúgás után költői méltóságában egyenesedett fel. Azután megszólalt és hangja, mint a harangkondulás hallatszott. Verseinek egyik gyémántjával kezdte. Utána még jobban zúgott a taps. A férfiak valamennyien tapsoltak. A nők mindig tapsolnak. Mécs László meghódította az esztergomi közönséget. Ilyen lelkesedést, tapsot még nem láttunk esztergomi művészestén. Nagy szó ez, mert hideg, nagykritikus, közönyös a mi publikumunk. De felmelegedett már az első költemény alatt és lelkesen ünnepelte a költőt. Öt verset szavalt el Mécs László és vers vers után erősödött a lelkesedés. Ismét Laub István következett, ugyancsak pompás és művészremekű zongorajátékával. Amikor újra szétnyílt a függöny, már előre zúgott a taps. Kedves jelenetek szövődtek most Mécs László szavalásába. Innen is, onnan is felhangzott a kérés, hogy most ezt a költeményét, azt a költeményét szavalja el Mécs. A hordárt — mondták a jobboldalon. Áz üveglegendát — kérte valaki a baloldalon. Mécs László mosolygott és eleget tett a kérésnek. Mint a nemesopál színváltozása, ragyogása, olyan volt Mécs minden költeménye. Most égőpiros a ragyogás, most kék, aztán zöld, majd tüzes és kápráztató. De nemcsak a színekben művész Mécs László, hanem a hangban is. Muzsika volt minden szava, költeményének tartalma pedig rezonanciát keltett a hallgatóságban. Különösen két szép költeményében volt aranyveretű. óriási hatást és csodálatot váltott ki az „Aranyos kicsikém" és a „Tinódi Sebestyén" c. költeményével. Szimbolikusan szép volt „A hordár" c. költemény. Nagy tetszést aratott a „Rohanás a tavaszba*- is. De mi röviden fejezzük ki véleményünket: a mai magyarság királyköltőjét hallottuk. Az est utolsó számában Laub István zongoraművész méltóképpen zárta be az esztergomi Mécs-estet. Laub István, akinek művészi és tökéletes technikával előadott számai mindvégig gyönyört váltottak ki a hallgatóságból, a következő darabokat játszotta : Liszt: Legenda, Poldini: Konzert etűd és Chopin : Scherzo cisz-moll Chován: Kossuth-rapszodiája. Ráadásul Scriabine : Nocturneját balkézzel valóságos virtuozitással játszotta. A közönség sok-sok szeretettel, nagy elismeréssel és hálával távozott. Az Öreg Hollók szép, aranyszalaggal átfűzött babérkoszorúval aaa R«II ezredes m mu mm 8-tól folytatólag 5,1 és 9 órakor A viiágháboru legveszedelmesebb árulójának története MOZGÓBAN