Esztergom és Vidéke, 1932

1932-06-02 / 44.szám

EsnroauiiEKE ÖTVENHARMADIK ÉVF. 44. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1932 CSÜTÖRTÖK, JUNIUS HÓ 2 Főszerkesztő: Előfizetési'ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Dr. KEMENES ILLÉS Csütörtökön 10,'vasárnap 20 fii. 1920. jnoins 4. Tizenkét éve . . . Tizenkét éve, hogy a világ minden tája felé leszakították rólunk test­véreinket. Tizenkét éve, hogy a „győzők" igazsága Magyar­ország testének kétharmadrészét odaítélte olyanoknak, akik arra soha rá nem szolgáltak. Az erőszak évei egyre őrlik, gyengítik azokat a kötelékeket, amelyek az elrabolt területen sínylődő testvéreinkkel szoro­san összefűztek. A munkás élet sodra szétágazó irányba tereli a lelkileg egységes magyarsá­got s azzal fenyegeti, hogy minden közvetlen nexus, amely a lelki egységet legjobban éb­rentartja, az idő multával egé­szen el fog sorvadni. Ha sokáigigy tart, nem ma­rad csak sajgó érzésünk a tria­noni határon innen és túl, amelynek azonban kiestek a támasztópillérei. Számolnunk kell azzal, hogy eltompul a fájdalom, hecgedni kezd a seb s eljön az az idő, amikor a magyarság Trianon fekete napját esetleg már csak szürüének fogja látni. Trianon gyásznapjára az első fájdalom hevével kell vissza­emlékeznünk, míg a bilincseit magunkon érezzük! Tizenkét esztendő alatt új koldusnemzedék cseperedett fel. Azóta a betevő falat robotjá­ban sokszor elernyedt a karunk, meggörnyedt a derekunk és fá­radtság telepedik lelkünkre, de nem tart sokáig ez a bódulat, mert a francia királyi tivor­nyázó tündérpalotából vércse vijjogáshoz hasonlatosan elre­pül hozzánk a harang szava, a temetés gyászának kongása. A gyászra való emlékezés szi­vünkbe kergeti a vért és új erővel, keményebb akarattal járjuk tovább a feltámadás felé vezető magyar kálváriát. Nem felejtjük el a minket ért véres igazságtalanságot soha, de nem zengő szavakkal és pillanatnyi felbuzdulásokkal, hanem néma erőfeszítéssel és hangtalan munkálkodással dol­gozunk a végső, glóriás győ­zelemig. Hozzájárni! a pénzügyminiszter a bor­fogyasztási adó 50'jn-os csökkentéséhez A magyar bortermelők hosszú har­cának eredményeképen a borfogyasz­tási adó megoldás felé közeledik. A szőlősgazdák nevében a parla menti szőlőtermelő blokk néhány vezető tagja felkereste Korányi Fri­gyes báró pénzügyminisztert, aki hosszas tárgyalások után kijelentette előttük, hogy a borfogyasztási adót 50 százalékkal leszállítják. A borfogyasztási adó leszállítása már évek óta a szőlőbirtokosok leg elsőrendű kívánsága. Mióta a bor ára ilyen mélyre hanyatlott, lehetet­lenség^ volt be nem látni, hogy for galmának rendkivül nagy akadálya az a magas fogyasztási adó, amely­nek kulcsát a változott viszonyok­nak megfelelően nem változtatták meg. Elvben már régóta meg volt a kormányban a hajlandóság, hogy ezt a természetes kívánságot teljesítse, azonban megnehezítette a kérdést az, hogy a borfogyasztási adó a vá­rosoknak igen fontos jövedelemfor­rásává lett és hogy ennek az adó­nemnek hozama az utóbbi évek alatt növekedőben volt. Az államnak tehát nem elég az adó terhét leszál­lítani, de ugyanakkor gondoskodnia kell annak a hiánynak pótlásá­ról, amit ezzel a városok költségvetésében okoz. A pénzügyminiszter kijelentéséből kitűnik, hogy ebben az irányban is sikerült kedvező megoldást találni. A hazai szőlőtermelés, mezőgaz­daságunknak ez a fontos ága min­denesetre a legnagyobb kíméletet ér­demli, hiszen helyzete olyan, hogy teljes tehermentesítést, sőt támogatást érdemelne. A városok egészen bizonyosan könnyebben segíthetnének magukon, mint a szőlőtermelés, amelytől mint­egy háromnegyed millió dolgozó ma­gyar ember sorsa függ. Panaszos levél a külvárosból Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Nagy érdeklődéssel olvastam tudó ­[ sítójuknak Szentgyörgymezőn tett út­I járói és arra kérem, hogy láto­gasson el alkalomadtán mihozzánk is a Petőfi-utcába, a Honvéd-utcába és a kapcsolt egyéb szépnevű utcákba, melyeknek lakosai nevében e napok­ban már hozott panaszos levelet becses lapjuk. Hogy csinosítják városunkat, a szennyes útszegélyeket virágágyak­ká, gazos, szemetes zugokat parkocs kákká varázsolják, ne kifogásoljuk. Dicséret a szépitőknek, akik íaját zsebükből fedezik a költségeket. Kö­vessük nemes példájukat és ne félt­sük az utcagyerekeket, hogy nem lesz, hol játszaniuk A gyereknek csak javára válik, ha nem csavarog az utcán, ahol csak rosszat tanul, kárt tesz. Vidéki városban élünk ahol minden háznak van udvara, kertje. Ott a gyerek helye, szülei szeme előtt. Hogy az állatok ne tegyenek kárt a virágágyakban, parkokban, a gazdák pásztorok, a rendőrség, a közönség dolga. De abban már szívvel lélek­kel csatlakozom Petőfi-utcai polgár­társaim felfogásához, hogy ne csak a közönség által létesített virágos ablak, virágágy, park legyen, hanem utcáink, tereink útteste is fejlődjék. A virágos ablaksorok között vissza­taszítóan hat a portól, sártól ellepett, trágyarakásokkal tarkított úttest. És ebben a tekintetben a perifériák ut­cáinak lakói jogosan panaszkodhat­nak, tiltakozhatnak. Szívből örülünk pompás Széchenyi-terünknek, a re­mek kisdunapartnak, csinos Kossuth Lajos-utcánknak. De amikor áhítato­san, szinte lábujjhegyen végigme­gyünk a tisztárasöpört, az öntöző­kocsitól fényesre mosott aszfalton, keramiton, topekán, keserűséggel gondolunk a mi utcánkra, amelyet a temetőntúli részletében utcaseprő, öo tözőkocsi sohasem látogat, melynek macskafejkövezetét sárba, porba, trá­gyába temetett lyukas fazekak éke­sitik és melyen éppen az újonnan parkírozott rész tájékán végig vo­nul. Esztergom szomorú specialitása : a folyóka. Ez a folyóka városunk szégyene. Mennyit restelkedtem már miatta látogató rokonaim, barátaim előtt és sohsem felejtek el egy jele­netet, amelynek szemtanuja voltam, amikor néhány évvel ezelőtt a refor­mátusok püspöke látogatta meg vá­rosunkat. A díszkapu a Malonyai­utca és Simor János utca sarkán ál lott. Ott fogadták a püspök utat, ott hangzott el az üdvözlőbeszéd, ott nyújtották át fehérruhás lánykák a virágcsokrot városunk legtekintélye­sebb folyókájának partján és bűz­körében. Teljesen érthetetlen előt­f tem, miért keil a házak mosogató vizének az utcára kerülnie, amikor tapasztalatból tudom, hogy az ud­varnak, kertnek valamelyik sarká­ban ásott 1 köbméteres gödör min­den szennyvíz mennyiséget tökélete­sen elnyelni képes. Röviden: köszönet és elismerés a város szépitőinek* de kérjük a város vezetőségét, hogy a perifériák utcái­nak kövezetére is gondoljon, tiltsa be a folyókákat a fenti megoldás előírásával, juttassa nekünk is a söprés, öntözés áldásait, nemcsak azértv mivel erre vezet az út halot­tainkhoz és erre járnak nyaraló ven­dégeink, hanem mivel elvégre mi is ugyanannyi adót fizetünk, mint a város szivének lakói. Egy külvárosi polgár Színtársulat jön Eszter­gomba Az Szent István Fürdő Szálloda színháztermébe június 11-én újra bevonulnak a Thalia papnői és pap­jai, hogy a mai nehéz időben meg­próbálják elfelejtetni az esztergomi közönséggel a mindennapi gondo­kat. A társulatot a legjobb hir előzi meg. Sopronban és Székesfehérvá­ron a napi sajtó a legnagyobb elis­meréssel nyilatkozott a társulat mű­ködéséről. A megnyitó előadáson, szombaton, június 11-én, az idei évad legsike­rültebb operettjét, a Maya-t adják. A címszerepben az esztergomi kö­zönség kedvencét, Trillap Ilonkát fogja viszontlátni. Partnerét Szabó Lászlót szintén ismeri a közönség. A táncos szubrett Gellért Marika partnerével Erdődy Kálmánnal, nagy tánctudásukkal egy csapásra meg fogják hódítani a közönséget. Egy karakterszerepben Homonnay István mutatkozik be, kinek tulajdonképeni bemutatkozása a Mosoly országá-ban lesz. Szárnyaló tenorja feltűnést fog kelteni. A zenekiséretet a székesfe­hérvári honvédzenekar látja el. Mindezekből kitűnik, hogy egy nagyszerűen szervezett társulatot kap Esztergom. iniimiiniHiiiiiiiniiii Magánnyomozó iroda. Szabó Albert nyugalmazott detektivfelügyelő m. kir. államrendőrség által engedé­lyezett magánnyomozó irodája Esz­tergomban, Deák Ferenc-u. 15. sz. alatt. Megfigyel, informál, kényes ter­mészetű ügyekben nyomoz, okmányo kat beszerez, ismeretlen helyen tar­tózkodó vagy eltűnt egyéneket fel­kutat, úgy bel- mint külföldön. Reál tricó előírás szerint kétszálú garantált zöld indranthren festéssel minden nagyságban monogrammal 2'20 P Schwach Sándornál. Ingyen rendelés a szegény tü­dőbetegeknek. A Tüdőbeteggon­dozó intézet (Szent Imre utca 24. sz.) minden hétfőn és pénteken d. u. 6—7 óráig ingyen rendel a szegény tüdőbetegeknek. lunfns bő 2.-án csütörtökön 8-tél folytatólag Embervadász * X 27. Bűnügyi világfilm Kémdráma MOZGÓBAN

Next

/
Thumbnails
Contents