Esztergom és Vidéke, 1932

1932-01-17 / 5.szám

A plébánosi segély megfelebbezóse január 21-i felirata, melyet a vár­megye hazafias érdemekben gazdag, 48 után rabságot szenvedett alis­pánja, a mi mostani alispánunknak atyja : Palkovics Károly szerkesztett erős jogérzékkel s alkotmányos, hő­sies lelkülettel a vármegye^ integri­tása s jogai megvédésére. És ami­kor az országgyűlést 1861 augusz­tus 22-én feloszlatták, Scitóvszky prímás mint örökös főispán bátor válaszfeliratában kijelentette: hogy a vármegye az országgyűléstől meg nem szaväszott adók- és újoncokra nem kötelezhető. Mindezeket azért emiitjük, hogy tanuljunk s okuljunk a nehéz idők nagy embereinek példáin a megye védelmében ma is, amikor a megyé­ért nehéz és mentő korszak mun­kája nehezedik ránk. A Bach-korszak után, már az alkot­mányos kiegyezés idejében, 1874­ben ujabb megpróbáltatás kisértette a megyét. Ezen év tavaszán napi­rendre került a vármegyék közigaz­gatási reformja, újból való rendé zése s esetleges kerületi felosztása. A terv az volt, hogy Esztergom vár­megye egyesittessék Komárommal s a székhely Komárom lenne. Elkép­zelhető a fájdalmas megdöbbenés, amely a megye minden hűséges fiát érintette erre az éretlen s fölületes tervezetre. Vármegyeszerte mozgalom indult meg a megye önállóságának megvédelmezésére, mely a vármegye fenntartása érdekében rámutatott a jogi, a történelmi s a gazdasági okokra, arra kérve az országgyűlést, hogy ha szükséges, a megye területi kike­rekitésével lehet a megye érdekét és erejét szolgálni. Minden megyei köz­ség előadta nézeteit a fenntartás mel­lett s odakötötte magát a vármegye mozgalmához az önállóságtnegvédel­mezésére. A kívánságok érvényesíté­sének élére Simor prímás állt s a vár­megye a belügyminiszterrel szemben erősen résen állott. Kimutatta, hogy a miniszteri tervezetet nem ismerheti el „üdvös célra vezetőnek." A politikai rend=zer változása mi­att s mert látta a kormány a ke­mény ellenállást, a tervezetet félre­tették s többé nem folytatta*. A vár­megye szembeszállt azokkal, akik legszentebb jogait s javait fenye­gették. A vármegye illetékes vezető ténye­zőinek ilyen fellépése és összefogása mint látjuk, vértezője lett a primási vármegye megmentésének s önálló­ságának. Meggyőződésünk, hogy az illetékes köröket ma is a mult pél­dájának lelkülete vezérli, hogy leg­alább a jelenlegi állapot fenntartas­sák Sőt mozgalomnak kellene meg indulni, hogy a régi Pilis megye, A hegedű (lese) Napsütéses, virágos rét, virágos ház. Halvány aggastyán lakik benne, szőke lánnyal, meg a hegedű. A halvány ember naphosszat a hegedűvel beszélget. A szőke lány meg énekel. Egyszer aztán — nem beszél többet a halvány férfi, hanem a pa­takmenti szomorúfűz mellé költözik és azóta alszik. És a lány egyedül marad a he­gedűvel. S most már ők ketten be­szélgetnek az elköltözött ről. Néha kimennek a szomorúfűz alá, s ilyen kor a szőke lány hosszan, sírón énekel. Magához szorítja az árvát, a hegedűt, s az magától megszólal, felel, válaszol, vigasztal. De a lány szeme a messzibe néz, ahol párás ködbe vész a vár. Vagy csak sejtés az csupán ? Látomás az ég párás peremén ? Egy alkonyaton a lány a fűz tör­zsének dőlve szétküldte lelkét. A hegedű megint vele volt s talán szebben szólt mint máskor, pedig amely oly sokáig már Esztergom vármegyéhez tartozott, legalább a pomázi járás, Esztergom megyéhez csatoltassék s akkor a szintén csonka Komárom megye Győrrel kapcsolód­hatik. Amint a nagy, a mammutfizeté­seket le kell szállítani minden vona­lon, úgy a túlzott nagyságú várme­gyékből is bizonyos részek az ad­minisztráció könnnyitése miatt el­vonhatok s a kisebb vármegyék ki­kerekithetők. Ilyen mentő rendezési akcióval fölösleges a vármegyéket spórolási cimen megszüntetni s ki­tenni számos tisztviselőt a letörő anyagi helyzetnek. A vármegyék rendezésénél a fő­súlyt különben is arra kellene helyezni előrelátással, hogy a vármegye ne politizáló testület, hanem tisztán, tulajdonképeni hiva­tásának megfelelően, közigazgatási szervezet legyen. A politika meg­fertőzi a vármegye egész mozgását. Ha a politikától mentes lesz a vár­megye, mint pl. a bíróság, rendőr­ség s egyéb szervei az államhata­lomnak, akkor fölösleges lesz a fő­ispáni állás, ami különben országo­san elterjedt meggyőződés. Ma a fő­ispán amúgy is csak politikai s vá­lasztás ügynöke a kormánynak. És mert a változó kormányokkal leg­többször kicseréltetnek, fölösleges nyugdijterhét is képezik az állam háztartásnak. A takarékosság ezen a vonalon is eszközölhető. A főispán­ság emellett nagyrészt elhelyezkedése a protekciós politikai s nagy családi összeköttetésekkel rendelkező egyé­neknek. Egyik-másik főispán emiatt önmagával eltelve, még ma is az 1848 előtti megyét szereti maga előtt látni, a kiskirályok, a régi várispánok korát, akik jobbágynak tekintik a pol­gárságot, amelyet különösen válasz­tások idején, mozgatható sakk-figura gyanánt kezelnek az alkotmányos rend szégyenére. Az alispán szépen elkormányozhatja a megyét, amint a külföldön is a megyékben vagy kerületekben is csak egy vezető van s a politikai fogalomtól mentesített. Maradjon a vármegye a közigazga­tás nagy és nemes feladatának ke­retében s a politikai janicsárkodás sal ne legyen semmiféle hatalom jog­tiprásainak az eszköze. Keményfy K. D. Menhelyi gyermekek azonnal elhelyezhetők. A gondozásba venni óhajtók érdeklődhetnek a telepfel­ügyelőnőnél Simor utca 6. Minden vasár- és ünnepnap össztánc a Magyar Királyban. csak a fűz legszomorúbb ága érin tette meg. Egyszer csak a párás csendből előlép egy magas fiú. Koronát visel­hetne homlokán. És szól: — Add nékem hegedűd te lány, Megveszem! Mi árat kérsz érte ? Nekem most nagyon kellene. Oly bús vagyok ! . . . Mert nekem nin csen társam. Nincs kinek elmondjam, mit érzek én, ha a madár t dalolni hallom, ha a nap vörösen csúszik ah az égen, meg amikor virágot tépek, hogy tele van vele két ka rom. Mindezt egyedül látni s hal­lani s nem kérdhetem meg senkitől, hogy neked is tetszik-e, te is örülsz ? Add a hegedűd, hogy szólhassak én is, hogy kinyithassam a lelke­met. De a lány nem adta el még kin­csekért sem. Máskor ismét eljött az ifjú, gyors lova futva száguldott a réten. — Mindig csak hegedűdre gondo­lok — mondta ismét. {— Ha már eladni nem akarod, add egy napra kölcsön, holnap alkonyatkor vissza­kapod. Csak egyszer legyen vala­Ismeretes olvasóink előtt, a vá­rosi képviselőtestületnek ama jog­talan és pazarló határozata, amely szerint Mátéffy Viktor kegyúri plé­bános részére havi 200 pengő se­gélyt szavazott meg. Ezt több vá­rosi képviselő megfelebbezte. A vármegye mult évi december 9-én tartott törvényhatósági kisgyű­lésén tárgyalta ezt a felebbezést. Tudtuk, hogy az a kisgyűlés, amely­nek feje Huszár főispán, Mátéffynak százszázalékig mindenben támoga­tója, viszont a főispánnak Mátéffy is készséges uszályhordozója min­denben, még feljebbvalója akarata nak ellenére is. Tudtuk továbbá, hogy az a kisgyűlés, amelynek tag­jai Mátéffy és Waldvogel, a felebbe zést el fogja utasítani, de hogy ezt a szilárdul megalapozott felebbezést ilyen gyenge megokolással vesse el, ezt valóban nem hittük. Lapuik tere nem engedi, hogy a megye határozatával ismét szembe­állítsuk a felebbezést, azért itt csak mint a gyenge elutasító határozat­nak iskolapéldányát közöljük főbb idézeteiben: „ .. . a törvényes határidőben be­adott felebbezósei folytán felülvizs­gálat alá vévén, azt a kellőkép in­dokolt méltányossági szempontok fi­gyelembevételével, valamint tekintet­tel arra, hogy ezen ideiglenes jel­legű segély a város kegyúri terhei­nek emelkedését nem vonja maga után és arra a város költségvetésé­ben megfelelő fedezet áll rendelks­zésére, a felebbezések elutasításával jóváhagyja . . . stb." A fellebbezők részére az elutasító határozaton kivül a polgármester­nek a törvénybe ütköző következő határozatát is kézbesítették : „Egyidejűleg a képviselőtestület határozatát a jóváhagyási záradék­kal ellátva azzal adom ki a szám­vevőségnek, hogy a káplántartási díjnak egyidejű beszüntetésével gon­doskodjék a havi 200 pengőnek Má­téffy Viktor kegyúri prépost-plébá­nos kezeihez leendő szabályszerű fo­lyósítása iránt." Ezért a határozatért Glatz polgár­mester valószínűleg fegyelmi vizsga lat alá kerül, mert lehetetlen, hogy a főispán a polgármester törvényel­lenes és jogtalan eljárását meg ne torolja íme bekövetkezett az, amit hangoztattunk hogy t. i. az új pol­gármesternek nincs meg a kívánt gyakorlati jártassága; ez még való szinűleg sok kárt fog okozni a vá­rosnak. A felebbezők a vármgye eluta­kim, csak egy napra társam. Könnyezett. A leány megszánta és feléje nyújtotta a hegedűt. — Vidd, de holnap ilyenkor hozd vissza. A fiú meg vitte boldogan fel a hegyre. Beszélt hozzá és simogatta. Másnap korán, már virradatkor magához vette és megmutatta he­gedűnek az erdőt, a fákat, a virágos ágat. A tó rezgő tükrét. A harmat cseppeket a virág kelyhén. S várta a választ. — Szólj, tetszik-e néked? A hegedű néma maradt. Kérte, unszolta : — Válaszolj I Beszélj ! Ugy mint odalenn a völgyben. De nem jött válasz. Lehevert a fűre, karjára vette és eldédelgette, mint egy gyermeket és sirt vele. Aztán egy hosszút álmodott. Azt, hogy újból lent járt a völgyben, meg azt, hogy a hegedűt elfeledte — visszavinni. S hogy a szőke szép lány bánatos. A szőke lány bánatos ? Ugrott fel gyorsan. S amint felugrik, a hegedű megkoccan. Ni, majdhogy itt felej sí tó határozata ellen a belügyminisz­terhez felülvizsgála i kérelemmel for­dultak. Ennek főbb pontjai a követ­kezők : „Ezen határozat ellen alulírottak felebbeztünk, azonban azt Komárom és Esztergom k. e. e. vármegyék törvényhatósága 12.102. ai. 539. kisgy. 1931. számú határozatával el­utasította. Ezen igen gyengén megokolt, fő­leg a méltányossági szempontokra alapított, de jogi érvekkel nem tá­mogatott határozat ellen Nagyméltó­ságodhoz fordulunk felülvizsgálati ké­relemmel, hivatkozván a fellebbezé­sünkben felsorolt okokra, de pótló­lag utalunk az 1868 évi LIII. tc. 23. §-ára, amely szerint a „külön­böző vallásfelekezetűek által lakott községben és városban, mely házi pénztárából egyházi célokra ... se­gélyt szolgáltat ki, e segélyben igaz­ságos arány szerint minden ottan lé­tező vallásfelekezet r szesítendő." E szerint, ha a város a kanonica visi­tációban előirt és igy vitathatatlan kötelezettségén felül a kegyúri plé­bánost segélyben részesiti, akkor elő­áll a most idézett törvényszakasz alkalmazásának lehetősége, sőt szük­ségessége, vagyis a város az ev. ref. az ág. ev. és izraelita hitközségek részére aránylagosan megfelelő se­gélyt lenne kénytelen kijárulta*ni, amelynek összegét sem a képviselő­testület netn kutatta a jelen felül­vizsgálati kérelmünk által megtáma­dott határozatában, sem nem ismer­tette azt a város polgármestere, sőt alulírottak sem tettünk erre nézve számítást; az azonban kétségtelen, hogy a város amúgy is túlterhelt költségvetését ez még inkább sújtani fogja, már pedig a terhek további fokozását a város agyonnyomorított közönsége el nem bírja. Továbbá utalunk az 1927. évi V. tc. 49. szakaszára, amelynek értel­mében a város a tisztviselői és ha­sonló állású alkalmazottjai részére a törvényes fizetésen, tehát Mátéffy esetében a kanonika visitációban meg­állapított illetményeken kivül pótlé­kot, segélyt stb. csak akkor engedé­lyezhet, ha a város anyagi helyzete ezt megengedi. Már pedig határozot­tan állítjuk, hogy a kegyúri plébá­nos egyben országgyűlési képviselő; a múlthoz képest, kivéve természe­tesen a külön díjazással egybekötött országgyűlési képviselői teendőit, újabb rendkívüli feladatot nem tel­jesít ; a város anyagi helyzete pedig, miként felebbézésünkben is már tü zetesen kifejtettük, nem teszi lehe­tettem. Minek is kértem, hiszen ez nem ért meg engem, ez a néma — néma tárgy. És lassan telt a nap, lassan lett csak este. S ahogy leszállt a nap, alig leste s már indult is a hege­dűvel. — Bocsáss meg gyermek, te szép szőke lány, hogy elvettem tőled, esdekelt. íme, visszahoztam. Ott álltak éppen, ahol tegnap este. A lány visszavette lassú mozdulat­tal. Éppen enyhe szél suhant a ré­ten át s a fűz lankadt ágait meg­himbálta, úgy, hogy hosszú puha ága hozzájuk ért, aztán a hegedűre tévedt s mint egy eleven vonó, a hegedűn hosszút, mélyet zendített... Forró, édes lett a c önd. A puha alkonyatban két szerelmes szempár égett. — Bocsáss meg, azt hittem, hogy én — a hegedűt szerettem. Pedig, látod, csak néked szil ily szépen, csak nálad él a hang, Bennem meg él a szépség és él a te édes képed. Már tudom. Te kellesz nékem, nem a hegedű. v. HollónéF. N.

Next

/
Thumbnails
Contents