Esztergom és Vidéke, 1932

1932-04-03 / 27.szám

ÖTVENHARMADIK ÉVF. 27. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1932. VASÁRNAP, ÁPRILIS 3 Szerkesztőségés kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1'20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillé Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Választói névjegyzék kiegészítése és a takarékosság Az egész ország helyeslésével találkozott a főváros központi választmányának amaz egyhangú határozata, melyben tiltakozását fejezi ki a belügyminiszter rendelete ellen, hogy takarékossági okokból ebben az évben eltiltja a választói névjegyzék kiigazítását. Ez a tiltakozás helyén való is. Mert el is tekintve attól, hogy ez az intézkedés egy esetleges választásnál a legkülönbözőbb visszaélésekre adhat alkalmat s a választók százait ütheti el választói joguk gyakorlásától. Az élet változó körülményei, vagy az esetleg a hatósági áthelyezések következtében a választók ezrei kénytelenek lakást változtatni s kerülhetnek el egyik kerületből a másik, esetleg egy legtávolabbi kerületbe. Mi lesz most azok választói jogával, akik időközben kénytelenek lakást változtatni ? Megeshetik, hogy régi kerületükben azért nem szavazhatnak, mert ott állandó lakásuk (domicilium) nincs s adót sem fizetnek, uj kerületükben pedig azért nem szavazhatnak, mert a választók névjegyzékébe még feloéoe nincsenek. A választójogi törvény megfelelő feltételek mellett mindenki számára biztosítja az alkotmányos jog gyakorlását. A kifogásolt rendelet pedig éppen ezt akadályozza meg, ha csak ideiglenesen is. Az a kifogás sem helytálló, hogy csak most voltak az általános választások, a legközelebbi választások uj öt éve pedig még messze van, mert a mai gazdasági és politikai válságok idején senki se láthatja előre nem adódhatnake olyan körülmények, melyek esetleg uj választásokat tehetnek szükségessé? De kockázatos lehet ez a rendelkezés a szociáldemokratapárt előretörésének idején, midőn megtévesztő és látszatra tetszetős gazdasági programmjának elterjesztésével a vidék földműves társadalmának és munkásságának meghódítását tűzte ki céljául s arra a propaganda és szervezés minden eszközét mozgósítja. És amikor már is a falvak egész sorának beszervezéséről lehet beszélni az eddig aránylag immúnis <Dunáníúlon is. Ha igaz az, hogy cseppek teszik a tengert, porszemek alkotják a hegyeket, akkor nem lehet közönbös egyesek szavazata sem, mely esetleg a választások sorsát döntheti el vagy jobbra vagy balra. A szociáldemokratapárt s egyéb szélsőséges pártokkal vivott alkotmányos harcban minden polgári szavazatra szükség lehet. Már pedig a kifogásolt rendelet éppen ezen szavazatok érvényesítését akadályozhatja meg habár akaratlanul is. De tegyük fel, hogy a lakást változtatott szavazók joga érvényben is marad régi kerületükben, kérdés, hogy a mai nehéz megélhetési viszonyok között, mikor már a fillérek is számításba jönnek, vállalkoznak-e a választók a költséges utazásra, hogy szavazati jogukat gyakorolják. Nagyon érthető tehát, ha a vidék mindenben helyesli a főváros központi választmányának ismert határozatát s óvást emel a belügyminiszteri rendelet ellen. Kérdés ugyanis megéri-e ez az amugyis aránylag csekély összeg, melyet a rendelet ezen az uton megtakarítani vél, azt az árat, melyet az ország számos polgára választójogának elvesztésével fizet meg? Mikor annyi redukció és leépítés mellett is még mindig adódik elég sok alkalom a megtakarításra, a kettős állások, a nagy jövedelmek, a nagy vállalatok stb., stb. subvencionálása terén. A választői névjegyzék kiigazításának elmaradásával elért igen csekély megtakarítással igazán nem lesz már boldogabb az ország. A takarékosság helyénvaló alkalmazása lehet erény, de túlhajtása lehet hiba is, mint azt |nagy és kis dolgokban egyaránt a régi latin közmondás is le- Erre a hajlamosságunkra már szögezi: „Omne, quod est ni- nagyon is ráfizettünk történelműim, vertitur in vitium". Min- münk folyamán. Csak most is den, ami túlzás, már hiba. Mint ugy ne legyen evvel a garasebből a kifogásolt rendeletből kodó takarékoskodásunkkal! ? is kitűnik mi nagyon is haj- Somogyi János landók vagyunk a túlzásokra | Az Esztergomi Borászati Egyesület vesztesége Az Esztergomi Borászati Egylet 1931. évi jelentését olvasva, emlékezetünk önkéntelenül is a néhai Grósz bácsi felé fordul és emlékével adózunk azoknak a régi munkás és szorgalmas esztergomi polgároknak, akik saját egyéni vagyonukat becsülték és gyarapították és azt a közvagyont is, amelyet a polgárok bizalma reájuk bizott. Sajnos, a háború, a forradalom és az idő nemcsak ezeket a po'gárokat szólította el az élők sorából, hanem azt a szellemet is, amelynek kép viselői voltak, amely nem kritizált, nem gyűlölködött, hanem áldozatosan dolgozott. Ma már megszoktuk, hogy Kátó tógájában férfiak jelennek meg a fórumon, mindenkit és minden intézményt leszólnak és akik velük szemben a békének és munkának szavát merik hangoztatni, azokat rögtön megteszik destruktivoknak és kommunistáknak. Azt is megszoktuk, hogy ezek a Katók foglalják el fokozatosan midazokat a vezetőhelyeket, amelyeket éppen a fentjelzett harcmodor miatt a csendesen, komolyan dolgozó polgárok lassankint ott hagynak. Grósz Ferenc a Borászati Egyesület éléről való távozása után — minden esztergomi polgárnak becsű lését és tiszteletét vivén magával — jött a Borászati Egyesületnek a sajtó útján is hirdetett aranykora, amely lehet, hogy nagyon sok jóakaratot és szép terveket rejtett magában, de a való életben ezt a nagyrahivatott egyesületet elsorvasztotta és egyúttal hosszú időre megölte azt a szép és nemes eszmét, amelyet az egyesület alapitói, mint közkincset adtak Esztergomnak: a szőlő- és bortermelés kultiválását, annak hasznosítását és a termelőknek ecélból való tömörülését, szövetkezését. Kérdezzük, hogy azért a 10 ezer vengő veszteségért, amely az 1928— 30. évben keletkezett, ki felelős és hol marad a felelősségrevonás ? ... Hol vannak a hivalkodó és hangos vezércikkek, amelyek á takarékosságról, a közvagyon lelkiismeretes kezeléséről oly sokszer viharszerűen dörögtek ?... Azt szeretnénk hallani és olvasni, hogy a Katók most is megszólaljanak és felelőssógrevonassanak, mert nem tudjuk elképzelni, hogy ami az egyiknél hiba, a másiknál erény lehet. A Borászati Egyesület alaptőkéje 20 ezer pengő, ezzel szemben a már emiitett veszteség 10 ezer pengő, vagyis a részvényesek részvényeik értekének felét máris elvesztették. Ha pedig be fog következni a fennállás megszüntetésének lehetősége, amelyet a jelentés előre jelez és amelyet az aranykorszak idején keletkezett veszteség elő is segít, biztosra vehető, hogy a részvényesek bottal üthetik részvényeik értékének nyomát, amit a szegény esztergomi közönség nagyon sok helyi vállalatnál a közre káros áldozattal és sok kiábrándulással már úgyis megismert és megszokott. Nem akarnak ezek a sorok senkit sem bántani. A Borászati Egyesület vezetőségének lelkiismeretes, áldozatkész és a hibákat pótolni akaró munkájáért csak hála és elismerés jár és az ő erőmegfeszitésük, küzködésük, amely a jelentésből kihangzik, tanúbizonysága annak, hogy nem a Katók tógájára van szükség, hanem a mindenkit megbecsülő és összefogó erőre, amely ezt a megfeszített nemzetet, és annak agyongyötört és lassan minden vagyonát elvesztő polgárságát a békének, szeretetnek jegyében egyesíti és mindenkit arra a helyre jelöl ki és ott tesz meg vezérnek, ahol helye van és ahová szaktudása és hivatottsága őt szólítja. Mennyivel tartoznak a községek a vármegyének? A vármegyei számvevőség jelentése szerint az egyesített vármegye községei 1931. december 31-iki álla pótnak megfelelőleg vármegyei hozzájárulás cimén az alább kimutatott összegekkel vannak hátralékban: Komárom város 600, Bajna község 2.295, Bajót 1.330, Csév 5830. Csolnok 8, Dág 1.075, Dömös 840, Epöl 975, Kesztölc 720, Kirva 780, Leányvár 78, Mogyorósbánya 2.343, Nyergesújfalu 3.417, Pilismarót 8.200, Piszke 1.582, Sárisáp 1.819, Tát 5.525, Tokod 3.672, Uny 880, Ács Pelczmann László t 8 férfiszabó Esztergom, Széchenyi-tér 16 Telefon 135 I Uri öltönyöket ém felöltöket g a legújabb divat szerint mérsékelt áron koszit kedvező fizetési °- feltételek mellett, rnnsmmm^ Úgyszintén hozott szövetből is.