Esztergom és Vidéke, 1931

1931-03-08 / 20.szám

déli 12 órájáig adja ki a vasút és visszautazásra legkésőbb a vasárna­pot, vagy ünnepnapot követő nap déli 12 órájáig bezárólag érvényesek. Korlátozások is vannak a weekend­jegyek használatánál, még pedig a hatvanöt kilométeren tulí távolságra érvényes jegyeknél csak azon az állomáson szabad ugy le- mint fel­szállni, amely állomásig a jog ér­vényes. A turisták utazásának megkönnyí­tése végett egyébként a Turista Szö­vetség most beadvánnyal fordult az Államvasuthoz, amelyben kérte, hogy csoportos utazás esetében már öt személy is igénybe vehesse a hatos csoportok számára megengedett fél­áru utazási kedvezményt, az esetben ha megváltják mind a hat jegyet. A Rövid időn belül ismeretesek lesz­nek azon ajánlatok, amelyek a vá­rosi vizsgálattal kapcsolatban az évek óta keresett olcsóbb kölcsönt érintőleg felsőbb helyről kilátásba helyeztettek. A kölcsönajánlatok a városi villamosüzem és ezzel kap­csolatos koncessziók bérbevételén alapulnak vagyis az ajánlattevők a nagyarányúvá fejlesztett városi vil­lamosüzem biztos és csak emelked­hető jövedelmének a maguk részére történő, úgy tudjuk, 30 évre való biztosításával jönnek a város segít­ségére azon célból, hogy a város terhes függőkölcsö­neinek amortizációs köl­csönné történendő átalakítá­sához megfelelő tőkét (köl­csönt) adjanak a városnak. Kétségtelen, hogy akkor, amikor a város a vizimű és útépítés vállal­kozóitól terhes kötvény hitelt vett igénybe és különféle terhes rövid­lejáratú függőkölcsönökkel fedezte túlangazsált háztartási szükségleteit, és ezt tette abban a biztos remény­ben, hogy a javuló pénzügyi hely­zet, részére egy előnyös konvertálást fog lehetővé tenni, ma, amikor en­nek lehetősége messze van, eljött az utolsó ideje annak, hogy háztar­tási költségvetését egy a mai viszonyok köze­pette kedvezőbb feltételű amortizációs kölcsönnel tehermentesítse, illetve megkönnyítse. Eljött az utolsó órája annak, hogy a meddő és kilátástalan kölcsön után­járások helyett reális kölcsönaján­latokkal foglalkozzunk, amely költ­ségvetésünkben számottevő kamat­megtakarítást biztosithat. Még szerencse, hogy a mintegy 53 kilométerre terjedő kifejlesztett városi villamoshálózat s a villamos koncessióknak a Kö üzemi Rt. által 50 évre való megszerzése ma bázisul szolgálhat egy komoly köl­csönajánlatnak s reményt nyújt ne­künk, hogy nehéz hitelügyi helyze­tünkön könnyíthessünk. A várt kölcsönajánlatnál két szem pontot kell mérlegelnünk. Az elsőnél vizsgálnunk kell a nyújtandó kölcsönt pénzügyi szempontból vagyis hogy az mennyivel előnyösebb a város által eddig élvezett kölcsönöknél, mennyi lesz annak elfogadásával a költségvetésben elért megtakarítás; a második, hogy az ajánlatban a villamos mü kezelése az eddigi köz­üzemi kezeléssel szemben a városra nézve milyen előnyöket biztosit. Az első szempontnak mérlegelése nem nehéz feladat s pénzügyi szak­értőink ezen kérdéssel hamar tisztá­ban lesznek. Mindenesetre azonban az ez üzem bérjövedelmének a szerző­dés tartamára történő előlegezése — MÁV hosszas tárgyalás után eleget tett a turisták kérésének, amint te­hát az erre vonatkozó rendelet meg­jeleoik, ami a közeljövőben várható, a turisták igénybevehetik ezt a ked­vezményt. Kérte továbbá a szövet­ség a csoportos utazás esetén sze­dett személyenkinti huszonötfilléres illeték eltörlését is. Ebben az ügy­ben kedvezően folynak a tárgya­lások. Érdekes ujitást vezet még be a tavasszal az Államvasút, ugyanis külföldi példán okulva, kör utazási je­gyeket léptet életbe, mégpedig a kül­földiek számára a belépő határtól a kilépő határig és a belföldiek részére a kiinduló állomástól ugyanoda vissza érvényes többféle kombinációban. mint kölcsön — nézetünk szerint a kivánt feltételek mellett csakis annyi időre szólhat, amig azt kedvezőbb kölcsönnel visszafizetni nem tudjuk. Vagyis a város részére stornodij nélkül biztosítandó a visszafizetés joga, ha arra kedvező alkalom kínál­kozik. A második szempont azonban ko­moly stúdiumot igényel, mert, mér­legelni kell mindazon értéket, jöve­delmezési és fejlődési lehetőségeket, amelyet a szépen kifejlesztett városi villamos mű, mint vagyontárgy a város háztartására jelent s hogy ezen értékek bérleti hasznosítása a városra nézve milyen előnyöket biz­tosit. Itt különös figyelem fordítandó az üzemi költségek korlátozására, nehogy ennek emelése a jövedelem csökkenését eredmény ezze. Ezen kér­désnél célszerűen használható fel a legutóbb tartott vizsgálatnak erről szóló véleménye. Általában ennél a kérdésnél a tár­gyalási alap a meglévő közüzemi bérleti szerződés lehet, bár nem hin­nénk, hogy a Közüzeminek szigorú szerződését bárki is átvállalná. Itt különös figyelemben részesítendő a hálózat továbbfejlesztésének kérdése. Annak idején, amikor a visegrádi hálózat megépítése tárgyaltatolt, volt olyan felfogás is, bár nem érvénye­sülhetett, amely ezt a Közüzemi, nem pedig a város érdekeltségébe akarta létesíteni. A jövőben nem tá masztható kétség a tekintetben, hogy a városi hálózat meghosszab itása és az ezzel járó koncessziók csakis a városi villamos mű tartozékaiként szerepelhetnek, amennyiben ezeknek szükségét, hasznosságát a város el­ismeri és pénzügyi megalapozását a város közönsége vállalja. Különös gond forditandó arra, hogy a villamoshálózatban fekvő városi vagyon értékében a bérleti idő alatt ne csök­kenjen. A Közüzeminél ettől nem kellett félni, mert azt a vátos irányította, abban a városi akarat érvényesült, de még élénk emlékünkben van a Ganz-féle bérlet, amelynek lejártá­val egy teljesen lehasznált üzemet kellett a városnak átvennie. Bár a tervezet biztosítékot nyújt a tekintetben, hogy az új bérlő a mai áramárakat a szerződés tartamára nem emelhet', mégis biztosítania kell a vá rosnak magát arra, hogy a szénárak csökkenése, vagyis a villany termelési költségé­nek apadása esetén a közön­ség is jutányosabb áron jut­hasson a villanyhoz. 30 év hosszú idő s igy előrelátó­lag a megváltozható viszonyokra is kell gondolnunk. A szénárak ma abnormálisan magasak s bár a vil­lany dorogi egységárára nézve szer­ződésünk áll fenn, mégis gondos­kodnunk kell arról, hogy a változható szénárak mel­lett a közönség érdekei is megvédhetők legyenek. Tény az, hogy az ajánlat elfoga­dásával 30 évre kiadja a város kö­zönsége a kezéből azt az üzemét, amely eddig is tetemes jövedelmet biztosított a város pénztára részére. A város ma kényszerhelyzetben van, kölcsönre, olcsóbb kölcsönre sürgős szüksége van, de mégsem szabad ezen nagyfontosságú döntésnél a kényszerűségnek a fősze­repet játszania. Tudnia kell minden jó esztergomi­nak, hogy a közel jövőben napi­rendre kerülő kérdésben benne van a városnak ugy a mostani, mint a jövő generációnak számottevő köz­vagyoni érdekeltsége. Minden adózó polgárnak tudnia kell, hogy a dön­téssel hosszú időre lemond egy oly jövedelmi forrásról, amely részére a saját kezében csak emelkedhető jö­vedelmet biztosithat. Tekintve, hogy a konkrét ajánla­tok miniszteriális szakemberek fel­ügyeleti rostáján szűrettek át, s igy azok vizsgálatánál egyedül a város érdekei mérlegeltettek, teljes nyugodt­sággal várhatjuk azoknak a plénum elé terjesztését. Természetesen az ajánlat teljes és részletes ismeretének hiányában nincs módunkban azzal tüzetesebben fog­lalkozni, de ugy véljük, szolgálatot tettünk a köznek, hogy a kérdést annak fontosabb oldalairól megvilá­gítottuk s ezzel az iránta érdeklő­dőknek némi tájékoztató alapot ad­tunk. Felvétel a tanítóképzőbe. Az esztergomi érs. róm. kath. tanító­képző-intézet I. osztályába és a vele kapcsolatos internátusba az 1931/32 tanévre magukat felvétetni óhajtók kellően felszerelt kérvényeiket április hó 30-ig az intézet igazgatóságánál adják be. Pályázati feltételek azono sak az állami jntézetekbe való fel­vételhez közöltekkel. Bővebb felvilá­gosítást az igazgatóság ad. Mostanában sok szó esik az esz­tergomi parkosításokról, a Széchenyi­tér és a b< Ivárosi templom előtti tér rendezéséről. Éppen ezen a hé­ten több panasz érkezett a lakosság köréből, az Árok-utcából, a Batthyány Lajos'-utcából, a Csarnok utcából és a Vörömarty-ulcaból. Az ottlakók arról panaszkodnak, hogy térdig ér a sár az utcájukban, a közlekedés igen nehéz és nem egyszer meg történt, hogy az autókat lovakkal kellett a sárból kihúzni. A lakosság nem tudja hazaszállítani a szenet és hiába volt eddig minden panasz, a bajokon nem tudtak segíteni. Ezzel szemben az történik, hogy a Széchenyi téren luxuskiadásokat csinálnak és minden munkanélküli­séget és utcaérdekeket mellőzve a meglévő szép parkokat elpusztítva, felesleges kiadásokba bocsátkoztak. Nem lehet a mai súlyos esztergomi helyzetben, amikor rengeteg a mun kanélküli amikor üzleteket -árnak be, amikor semmi forgalom nincs és a földmives nép nehezen bir adót fizetni és amikor a vasutk örüli csa­tornázásra sincs pénz, olyan mun­kákat végeztetni, amely az egész la­kosság ellenzésével találkozik. A par­A leventezenekar Az esztergomi leventezenekar meg­alakulását annakidején mindenki öröm­mel fogadta és Esztergom közönsége szinte büszke volt arra, hogy végre saját zenekara van a városnak. A zenekar rohamosan fejlődött, úgy hogy rövid idő alatt már szerepel­hetett is a nagy nyilvánosság előtt. Az érdem természetesen Schönwäld-.r Károlyé, akinek vezetésével a zene­kar jövője biztosítva volt. Fáradha­tatlan törekvésével és buzgóságával a leventezenekar szép nivóra emel­kedett és az ország többi zenekará­hoz viszonyítva számottevő ered­ményre tett szert. Hiszen jól tudjuk, hogy leventezenekarunk egyszercsak megjelent az utcán és meglepően jól játszották a különböző indulókat, majd a strandfürdőtelep pavillonjá­ról a fürdőközönséget szórakoztatta. Néhány év mult el már a meg­alakulás óta és ma ott tartunk, hogy minden ünnepélyesebb alkalmakkor szinte nélkülözhetetlen a leventezene kar. Igen ám, de a zenekar a saját erejéből nem tarthatja fenn magát és most a fejlődés első éveiben a közönség, illetőleg tehetős intézmé­nyeinek segítségére szorul. Külön kell dicsérőleg megemlékeznünk azokról a magán segítségekről, amelyek ed­dig is nagyban hozzájárultak a zene­kar fenntartásához. A megalakulás óta eltelt pár esz­tendő most szükségessé teszi, hogy a zenekar bizonyos pótlásokat tegyen, igy pótolni kell a felszerelést és a zenészek ruháit. Kérjük az ismert mecénásokat, hogy a leventezenekar felszerelésé­nek pótlására hozzájárulni szívesked­jenek. Hiszen közös érdekről van szó és nem tudjuk elgondolni, hogy most amikor a zenekar fejlődésben van, a megsegítés elmaradjon. Bizalommal fordulunk az Eszter­gomi Takarékpénztárhoz, amely min­denkor nagy megértéssel nyújtotta segítségét és amely a legjobban igénybe vette a zenekart, igaz azon­ban, hogy az ilyen szereplésekért a zenekart honorálta. Ott vannak a többi intézmények is és reméljük, hogy a szükséges összeg hamarosan összegyűl. Külön kell elismernünk a levente vezetőség agilitását, amely tisztán Esztergomnak tesz fáradozá­sával szolgálatot. Ha magánosok nyújtanak segítséget, intézmények annál nagyobb mértékben járulhat­nak a nemes célhoz. kositás érdeke lehet az idegenfor­galomnak, a fürdőzésnek, de nem lehel érdeke a 100 °foos pótadót fizető lakosságnak. Annál inkább nem lehet érdeke, mert ezt a parkosítást és szépítést erőszakos kisajátítással vezetik és nemcsak hogy a közvéleményre nem hederitenek, de még szakemberek véleményét is mellőzik. Igaz, hogy nemcsak ezen a téren jelentkezett ez az egyéni elhatalmaskodás és tul­kapás, hanem más közügyekben is és éppen ideje volna, hogy ezek az állapotok megszűnjenek. Itt van a mérnöki hivatal, amelynek ma kul­túrmérnöke is van, és amely mint műszaki téren szerintünk a legille­tékesebb az ilyen közmunkák meg­oldásában. Bízzuk csak az ilyen dol­gokat a műszaki vezetőkre, akiknek munkája elé bizalommal nézhetünk és nyugodtak lehetünk afelől is, hogy ebben az esetben semmiféle gán­csoskodás nem lehet, mert a szak­munka mégis csak szakmunka és ami a fontos mögötte áll a képvi­selőtestület határozata. Érdeklődtünk a városházán, hogy mennyibe kerül a parkosítás a vá­rosnak (?) Kijelentették, hogy egy mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm A városi villamosüzem bérbeadásával kapcsolatos kölcsönajánlatok kérdéséhez Hogyan áll a parkírozások ügye?

Next

/
Thumbnails
Contents