Esztergom és Vidéke, 1931

1931-12-20 / 102.szám

ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 102. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. VASÁRNAP, DECEMBER 20 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Zavaros helyzet Irta: Okolicsányi László dr. A Bethlen kabinett tiz évi kormányzása alatt annyira hoz­zászoktunk a belpolitikai hely­zet állandóságához és a parla­menti pártviszonyok zavarta­lanságához, hogy az a pártközi kavarodás, amely a mult héten tört ki, a közönség széles kö­reiben egészen érthetetlen je­lenségnek látszik és nyugtalan­ságot okoz, mert kifejlődését és megoldását senki sem látja. Bethlen István kérlelhetetle­nül szigorú fegyelmet tartott a kormánytámogató pártok közt. Ellenkező véleményt nem tűrt. Cselekedeteit vagy szándékait még azok sem merték bírálni, akik legközelebbi környezeté­hez tartoztak. Tudta azt, hogy fölös számmal talál olyan kö­vetőkre, akik vakon engedel­meskednek, hogy nyugodtan élvezhessék a nekik juttatott mandátumot vagy más poziciót, nem tartotta szükségesnek, hogy elnéző legyen azok tránt, akik neki nem tetsző hangokat pen­dítettek meg. Ilyenekkel kímé­letlen tudott lenni. Pártjával szemben álláspontja az volt, hogy „csak hódolat illet meg, nem bírálat". Hivei pedig úgy megszokták ezt a hódolatot, hogy ragaszkodtak hozzá. Kormány­zásának megszűnése számukra nem felszabadulást jelentett, ha­nem elhagyatottságot. Ugy érez­ték magukat, mintha gazdát­lanná lettek volna. Bethlen István politikájának főirányítója a külpolitikai hely­zet volt. Főcélja és vezérlő szempontja az volt, hogy Ma­gyarország nemzetközi állását erőssé tegye, Magyarország szá­mára a külföldön tekintélyt, bizalmat és barátokat szerez­zen. Ennek első feltétele volt a belső viszonyok rendezettsé­gének, a kormányzat állandó­ságának a biztosítása. Ehez kel­lett a föltétlenül fegyelmezett parlamenti többség. Olyan ország, amelyben par­lamenti válságok gyakran for­dulnak elő és a kormány mö­gött szilárd többség nem áll, nem számíthat a külföld bizal­mára. Gazdasági téren a kül­föld az ország helyzetét az ál­lamháztartási egyensúly, a va­luta szilárdsága és a kereske­delmi mérleg javuló irányzata szerint ítéli meg. Mindezeket a tényezőket a Bethlen-kormány fenn tudta tartani és ezért vol­tak is a külpolitika terén jelen­tékeny sikerei. Amikor a világgazdasági vál­ság a folyó év nyarán bekö­vetkezett, egyszerre nyilvánva­lóvá lett, hogy az ország gaz­dasági helyzetének eddigi ked­vező látszatát ujabb hitelek igénybe vétele nélkül tovább fenntartani nem lehet, uj köl­csönt pedig a nemzetközi pénz­piac megromlott helyzetében nem lehet szerezni. A gazdasági élet rejtett sebei kifakadtak s azokat nem lehet más tapasszal gyógyítani, csak olyannal, amely a nagybeteg saját húsából és bőréből való. Ennek a kinos és fájdalmas műtétnek a végrehajtásara a Bethlen-kormány nem vállalko­zott, hanem utódott keresett, aki lemondott arról, hogy tet­szést, dicséretet, népszerűségei szerezzen, hanem gyógyítani akarja az országot még aka­rata ellenére is. Soha még magyar kormány nem jött olyan népszerűtlen programmal, mint a Károlyi Gyula gróf kormánya. Tudta és bejelentette ezt ő maga a székfoglalójában. Azóta szaka­datlanul gyártja és ontja azo­kat a rendeleteket, amelyekre egymás után jajdul fel az or­szág lakosságának minden ré­tege, társadalmának minden osz­tálya, ijedtség, gond, aggoda­lom, elkeseredett tiltakozás és elégedetlenség tölti el az em­berek lelkét. Mindenki látja a bajok halmozódását, az életfen­tartás súlyosodását, az áldoza­tok nagyságát, a jogok sérel­mét, az igazságtalanságok el­hatalmasodását és senki sem sem látja a kibontakozást, a javulást, a célt, amelyért eny­nyit áldozni, ennyit szenvedni érdemes. Nem csoda, ha az elégedet­lenség hifejezésre jut a nemzet Polgármesterválasztás tizenhat óvvel ezelőtt ós ma Ülünk a kávéházban és a nagy tükörablakon át kinézünk az utcára — a Széchenyi téren a városháza felé ... Biztos nyugalommal áll lá bain a városháza. Ódon falával, cí­meres homlokzatával régi mult em­lékeit eleveníti meg az utca életén keresztül, és valami békességes han­gulatot is elénk varázsol. .. Templom­torony emelkedik fölötte, ami úgy látszik, mintha magából a városházá­ból emelkednék ki. Talán kissé ellenszenves, hogy a kávéház asztalánál irjuk e sorokat (miért lenne ellenszenves?), de ez mellékes, a fontos, hogy a város­házát nézzük, amely a közeli napok­ban ismét Esztergom életébe vágó esemény színhelye lesz. Nézzük a városházát az utca forgalmán, kará­csonyelőtti mozgalmasságán és az embereken át... Igy jobban tudunk látni, az ódon falak visszavisznek minket a múltba, az utca élete pe­dig megköt bennünket a jelenben. Asztalunkon egy régi esztergomi újság. Ennek lapjain is visszaszál­lunk a múltba. Az Esztergomi Friss Újság fekszik előttünk, 1915 decem­ber 31-i dátummal. Akkor is decem­ber volt . . . Tizenhat éve ennek. Milyen távol érezzük ezt az időt és mégis, mintha csak a tegnapba néznénk. Mennyi minden történt is azóta, mennyi mindent látott azóta Eszergom . . . de akkor is éppen olyan nyugalom­mal, komorsággal állt árkádjaival a városháza, mint ma. A történelem háborút ir az elmúlt időről, Eszter­gom tizenhat éve pedig összeomlást, forradalmat, kommunizmust, Párkány elvesztését és „konszolidációs" éle­tet foglal magában. 1915 december 30-án választott utoljára polgármestert Esztergom. Az Esztergomi Friss Újság első ol­dalon „Polgármesterválasztás" cimen ir cikket és a lap közepén egy fény­kép: Antóny Béla dr., az akkor megválasztott polgármester fény­képe. Először a fényképet nézzük . . . Alig ismerni rá, más arc, más vo­nások, ruhája akkori divat. Nem a mai Antónyt látjuk benne. Pedig az, mert a fénykép alatt betűk: „Dr. Antóny Béla, Esztergom szab. kir. város polgármestere. Se a képen látható Antóny Béla nincs többé, se a szabad királyi város. Hová is tűntek a régi szép képviselőtestületében, az ország­gyűlés tagjaiban is. Meglazul az egységes-párt évtizedes egy­sége. Bethlen hivei visszakíván­ják régi vezérüket, mintha ő tudna javítani a helyzeten. A másik kormánytámogató párt, a keresztény-párt állása meg­inog. Egy része ellenzékbe kí­vánkozik, a másik része nem akar szembehelyezkedni a kor­mánnyal, de egyes kérdések­ben megtagadja lőle a támo­gatást. A közel jövőben külön­böző változásokat jósolnak. Egyesek kilépnek a keresztény­pártból, mások az egységes­pártból, — kilépések után belé­pések is várthatók. Miniszteri tárcákéri is folyik a tülekedés. A keresztény-párt elveszti egyet­len miniszteri székét s ezzel gyöngül a befolyása kormány­ban. Ez az általános zűrzavar pe­dig a mai parlamentnek a szü­letési hibájából ered. Az általános választások ide­jén senki sem sejtette azokat a gazdasági bajokat, amelyek­nek kíméletlen erős kézzel való orvoslására a Károlyi-kormány vállalkozott. A képviselőválasz­tásokon a Bethlen-kormány par­lamentje jutott többségre és ez a képviselőház nem készséges instrumentuma Károlyi Gyulá­nak. Ezért nagyon kétesnek is látszik, hogy fog-e Károlyi Gyula gróf ezzel a parlament­tel tartósan kormányozhatni. Erőpróba folyik a kormány és a parlament között. A kor­mány tudja azt, hogy rendel­kezései nem népszerűek, sok­szor igazságtalanok, a lakosság húsába vágók és fájdalmasak, de azt mondja, hogyha ő ezek­ből enged, bekövetkezik a gaz­dasági összeomlás, az infláció, a csőd. Ha nem enged és a parlamentnek nem tud urává lenni, bekövetkezik a parla­menti válság, a kormányzás politikai fennakadása. Végzetesen szomorú helyzet! Erőpróba, széthúzás, zűrzavar, amikor legnagyobb szükség volna a belső békére, együtt­működésre, kölcsönös megér­tésre. Ez a zavaros helyzet nagy öröme a magyar nemzet ellen­ségeinek. Pelczmann László 1 férfiszabó Esztergom, Széchenyi-tér 16 Telefon 135 = Uri öltönyöket ém felöltöket I a legújabb divat s zerint mérsé kelt áron koszit kedvező fizetési °- feltételek mellett. «HHH» Úgyszintén hozott szövetből is.

Next

/
Thumbnails
Contents