Esztergom és Vidéke, 1931

1931-12-13 / 100.szám

nek. Abban az időben a város pol­gársága teljes ellenszenvvel fogadta Glatz Gyulát, mert mögötte a fő­ispánt és az erőszakos pártot látta. Ki kell jelentenünk, hogy Glatz Gyu­lában jólesően csalódott a polgár­ság, mert rövid helyettes polgármes­tersége alatt a legnagyobb készség­ről, a legelőzékenyebb magatartás­ról és szociális cselekedeteiről tett tanúságot. Tény, hogy a városka zán harmónia kelt életre és a tiszt­viselők között megértő, összefogó munka indult meg. Ez már régen hiányzott a városházán. Ezzel szemben a közfelfogás sze­rint Glatz Gyulának két hátránya van. Az egyik, hogy a főispán és a klikk áll mögötte, a másik, hogy közel áll a nyugalombavonuláshoz, ami idővel újabb súlyos terhet jelent a városnak. Leghelyesebb lenne, ha Glatz Gyula látja, hogy a közvélemény mind a két oknál fogva nem támo­gathatja őt a polgármesterválasztás­ban, ő maga vonuljon vissza és en­gedjen szabadfolyást a polgármester­választásnak. Glatz Gyula nem fog veszíteni azzal, ha visszalép és csak az elismerést nagyobbítja és mélyíti el maga iránt a város polgársága részéről. A többi pályázóról még nem irha tunk, mert hiszen a vélemények és az álláspontok most vannak kiala­kulóban. A gimnázium december 8-i ünnepsége December 8-a nagy ünnepe az esztergomi bencésgimnáziumnak. Az intézet Mária-kongregációja ezen a napon ünnepélyt szokott rendezni, amely méltán felkeltheti a város közönségének érdeklődését. Az idén a mult éveket felülmúlva sikerült a dec. 8-i ünnepség, ame­kórum ellen vétünk, ha azt tesszük, amit súlyosan élitélünk a keresztény állásponton. Meg­lett öreg emberek sem emlé­keznek olyan gyűlölködő s egy­mást szétválasztó hangulatra, mint amely még most is sok helyen nyomja a lelkeket, az átélt választások hatása alatt. A hatalom emberei persze hangoztatják, hogy ne térjünk vissza a választásokra, felejt­sük azokat, legyen csend stb. Hát az igaz, nekik kellemetlen lehet viselt dolgaik felhányása. A lelkiismeret is talán megkondul egyikben-másikban. De viszont az is régi igazság: hogy akit a politikai küzdelmekben ütöt­tek, gyaláztak, rágalmaztak s személyeskedve elnyomtak, az nem felejti el kommandóra az átélteket; az nem tud ezek fe­lett egyhamar napirendre térni. Noha ma sok a félbenmaradt jel­lem, a határozatlan egyéniség, az ide-oda hajlongó nádszál, azért minden lerágalmazott és sortüzes izgatást szenvedő ellen­zékitől azt kívánni, hogy némán viselje el a ráuszított durvaságo­kat, ez már rabszolga állapotlen­ne. Béke s feledés csak ott törhet lassan-lassan elő, ha a győzők le­szerelik viszont a lehengerelés, a letiprás, a boszúállás további rendszerét és ráeszmélnek arra, hogy hatalmi téboly, a hazafias, politikai alapon álló ellenzékie­ket lekicsinyelni, azokat destruk­lyet most is a gimnázium díszter­mében tartottak meg. Előkelő es nagyszámú közönség jött el az ünnepélyre. Pontban 5 órakor megjelent Serédi Jusztinián dr. biboros-hercegprimás, akit a kö­zönség felállással üdvözölt. Ott volt szenkviczi Palkovics László alispán, Lepold Antal dr. és Jeszenszky Kál­mán prelátus-kanonokok, Kemenes Illés igazgató a tanári karral és más előkelőségek. A terem zsúfolásig megtelt. Az ünnepélyt a biboros­hercegprimás megérkezése után nyom­ban megkezdték. A műsort az inté­zet kitűnő fúvóskara Mayerbeer: Santa Marta-jával nyitotta meg, majd részleteket játszott a Faust-bó\. Gergely Andor III. o. t. a Szeplőte­len Fogantatás ünnepére gyönyörű verset szavalt szép és jó előadásban. Az ünnepi beszédet SZÍVÓS Donát, a budapesti bencés reálgimnázium ta­nára mondotta, mintegy befejezés­képpen a háromnapos lelkigyakor­latoknak. Beszéde mindvégig lekö­tötte a hallgatóságot, amelyben csak megerősödött az a lelki érzés, hogy SZÍVÓS Donát megtalálta az igazi utat az esztergomi lelkekhez. Beszé­dét teljes elismeréssel fogadták. Tiz perc szünet után az intézet műkedvelő gárdája Hoitsy L. Pál .* „A márki bűne 11 c. 5 felvonásos drámáját adta elő. A szindarab a szereplők tökéletes játékával és a maga szép történetével az előadás minden részletében lekötötte a kö­zönség figyelmét. A szereplők közül Saint Germain grófot Cioso István VIII. o. t. játszotta hűen és dicsére­tesen. Színészi alakításai voltak. Hermann aranyművest Horváth Jó­zsef alakította jellemzően. Bende György kitűnően adta a suhanc sze­repét. Reusz Ferenc Juliani márkit, Bartal Ernő Helmout grófot és Szatzlauer Gyula Crequi bárót ját­szotta nagy felkészültséggel és rá­termettséggel. Henriket, a vak fiúcs tiveknek minősíteni. A választásoknál gyakran for­dulnak elő jobbról-balról is olyan kilengések, amelyek hasonlók sokszor a csárdai jelenetekhez. A csárdai legények duhajkodá­sukban mindenkit kidobnak a csárdából, aki nem a nótájuk sze­rint danol vagy táncol. Mienk a világ, mienk a hatalom! Ezt ri­koltozzak megittasodva a saját hatalmuktól a választási inté­zők is. Azzal azonban legtöbb­ször nem számolnak, hogy mire a mámor gőze elszáll, bekövet­kezik a devalváció abban is, hogy a duhaj nem jelent egyben erőt és tekintélyt a po­litikai közéletben. Ezt a deval­vációt első sorban majd a ha­talom emberei fogják észreven­ni és arra ébrednek, hogy mindenféle janicsár szolgálatnak le fog tűnni a napja. Igazi keresz­tény lelkület a bosszúállást nem ismeri. A megtorlás, az ellen­zéki felfogás bosszúálló üldö­zése bolsevista tempó. Ha úgy elgondolkodunk afölött, hogy a politika örve alatt mi minden grasszál napjainkban, eszünkbe jut Szemere Miklósnak az 1897­iki Széchenyi lakomán mondott s a Bánffy-korszakra vonatkozó hires kijelentése: „Magyaror­szágon a tisztességes embernek túl nagy handicap teherrel kell lefutni az életpályát s alig fizeti ki magát a tisztesség". (Vége köv.) Keményfy K. D. kát Hollósy Miklós játszotta kedve­sen és meghatóan. A többi szereplő : Fritscher Ferenc, Kuczogi Kálmán, Magass Miklós, Nagy Rezső, Tóth Ferenc és Schwanauer J. is dicsére­tesen látta el szerepét. Magass Mi­hály mint súgó fáradozott és járult a darab sikeréhez. A szindarab rendezése elsősorban két hónapi fáradhatatlan és ambí­cióval teli munkát dicsér. A rende­zés vezetője Horváth Anzelm tanár volt, akinek buzgósága, mindenre A Károlyi kormány megalakulása után a 33-as bizottságban nem ki­sebb dologról tárgyaltak szigorú ta­karékosság céljából, mint egyes vár­megyék összevosásáról. Először az volt a terv, hogy több főispáni ál­lást szüntetnek meg, ami egyben a vármegyék összevonását is szüksé­gessé tette volna. Esztergomvármegyére, illetőleg az esztergomi járásra vonatkozólag ar­ról volt szó a fővárosi lapok köz­lése szerint is, hogy Esztergom Komárom várme gyét Győrmegyéhez csatolják, sőt Mosonvármegyével is bővülni fog a Duna mentén elterülő egy fő­ispánság alá kerülő közigazgatási te­rület. Ebben az esetben a főispáni székhely Győr lett volna. Elősegíteni látszott ezt a lehetőséget az a kö­rülmény is, hogy időközben a győri főispán meghalt és már-már befeje­zettnek tekintették, hogy Komárom­Esztergom vármegye Győr várme­gyével egyesül. Beszéltek arról is komoly formában, hogy a győri fő­ispán Huszár Aladár dr. lesz, de mindeddig sem az egyik, sem a má­sik elgondolás nem valósult meg. Ezzel kapcsolatban vitéz Keresz­tes-Fischer József belügyminiszternek az volt az intenciója, hogy a vár­megyék összevonása annyira kényes közigazgatási és tradicionális kérdés, hogy annak tervezetét a legnagyobb megfontolás és kidolgozás tárgyává kell tenni. Az tény, hogy ha sor ke­rült volna a vármegyék összevoná­sára, a csonkaországban legfeljebb A gazdasági válság és a közpénz­tárak helyzetének megromlása a leg­aktuálisabb kérdéssé tette azt a prob­lémát, hogy fizesse-e az ország a külföldi adósságokat, vagy pedig szüntesse be a törlesztéseket s az igy megtakarított devizákat a szük­séges nyersanyagok beszerzésére for­dítja. A megoldás közelről érinti a városokat is, amelyeknek a Speyer­kölcsönök visszafizetése egyre na­gyobb gondot okoz. Jellemző erre, hogy a közelmúlt napokban Székes­fehérvár város átiratot intézett mind­azon várasokhoz, amelyek Speyer­kölcsönt vettek fel, mondván, hogy miután azok a jövedelmek, melye­ket a Speyer-kölcsÖn törlesztésére irányoztak elő, megfogyatkoztak, kér­ni kellene a kormányt, hogy más állami jövedelmet engedjen át ezek helyett a városoknak. Jelenleg ugyan­is a székesfőváros az esedékes rész­leteket nem tudja előteremteni s fe­dezet hiján kénytelen lesz a törlesz­tést felfüggeszteni, Ilyen körülmények között általá­nos figyelemre tarthat számot az a nyilatkozat, amelyet Lukács Ödön miniszteri tanácsos, a városi háztar tási ügyek főosztályának vezetője adott a városok kölcsöneinek ügyé­ben. kiterjedő figyelme biztosította, hogy az ünnepély kiváltsa a közönség megelégedését. Horváth tanár mel­lett Monsberger és Pályi tanár is sokat fáradozott. Külön meg kell emlékeznünk a díszletekről, a szín­padi finom berendezésről és a sze­replők ruháiról, amely összevéve nemcsak korszerű képet varázsolt elénk, hanem a leghűbb miliőt is megteremtette. A közönség a legszebb elismerés­sel távozott az ünnepélyről. hét egyesitett vármegye lett volna. Ugy látszik a vármegyék össze­vonására vonatkozó tervezet időköz­ben módosult, amennyiben az ujabb jelentések szerint csak az egyes járások új el- " határolásáról, illetőleg más vármegyéhez való csatolásá­ról van szó. Érről az ujabb tervről most közöltek tudósítást a fővárosi lapok és a be­avatottak szerint ez a járásösszevonás na­gyobbmérvü megtakarítást eredményezne,) sőt ugyanazt célozza, mint az első­terv a vármegyék összevonásával. Esztergomvármegye, amely tulaj­donképen csak egy járásból áll, ter­mészetszerűleg került a tervezetbe. Mivel a járás nem nagy és mivel Pestvármegye különben is átnyúlik a Dunazúgba, könnyű megoldás le­hetősége adódott. Ezenkívül az esz­tergomi járás természeti fekvése, fel­színi alakulása ís azt mutatja, hogy az esztergomi járás Pestme­gyéhez csatoltassék. Közigazgatási szempontból sem há­rul nehézség az elé, hogy ez a já­rás Pestvármegyébe olvadjon. Az esztergomi vármegyeházán ért­hető izgalmat keltett ez a hir, mert ennek valóraválása után megszűn­nék az esztergomi főispáni állás, egyszóval Esztergomvármegye jelen­legi szervezete. — Az a nézetem és meggyőző­désem, — mondotta Lukács Ödön, — hogy a városoknak a kamatokat és a részleteket pontosan meg kell fizetniök. Ennek kell elsősorban ele­get tenni. A kormány különben is elhatározta, hogy a forgalmiadó többletének egyharmadából segély­alapot teremt azzal a rendeltetéssel, hogy ebből az alapból elsősorban az önhibájukon kivül esetleg nehéz hely­zetbe jutó városokat támogassa {köl­csöneik rendezésében. Miknlás-estély a zárdában Szombat délután kedves ünnep­séggel emlékezett meg a vizivárosi zárda Mikulás napjáról. Meghitt és szeretettel teli volt ez a Mikulás­ünnepély, amely ez alkalommal tisz­tán házi jellegű volt. Az ünnepély melegségét és fényét Serédi Juszti­nián dr. biboros-hercegprimás a meg­jelenésével is emelte. Az előadáson a tanári kar és a növendékeken ki­vül mint vendégek megjelentek: Báthy László, Jeszenszky Kálmán prelátus-kanonokok, Nádler István pápai kamarás, tanitónőképző-intézeti igazgató, Hamvas Endre dr. pápai kamarás, hercegprimási titkár, Bari­Pestmegyéhez akarják csatolni Esztergomvárme­gyét a járások összevonási terve szerint A forgalmi adóból fogják segíteni a városokat kölcsöneik rendezésében

Next

/
Thumbnails
Contents