Esztergom és Vidéke, 1931

1931-11-22 / 94.szám

ESítRGIrt ,,/llf KE ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 94. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. VASÁRNAP, NOVEMBER 22 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 120 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Antóny Csütörtökön tárgyalták a belügyminisztériumban Antóny Béla dr., volt esztergomi polgármester ügyét. Amikor tehát azt irjuk, hogy „volt esztergomi polgármester", ezzel már meg is mondtuk a belügyminisztériumi tárgyalás eredményét. Antóny sorsa eldőlt. Helyben hagyták a főispáni Ítéletet, ami nemcsak azt jelenti, hogy Huszár Aladár főispán ismét „felülmaradt", hanem azt is, és ez teljes súllyal Esztergom városára és polgárságára nehezedik, hogy Antóny Béla dr. nyugalomba vonul. Antóny Béla befejezte polgármesteri pályafutását. Ez a legfelső Ítélet egybeesik a város 1932. évi költségvetésével. Amikor a kettős közgyűlésről szerkesztőségünkben a tudósítást írjuk, a telefon élesen cseng és megdöbbenve vesszük Budapestről a hirt, hogy Antóny Béla dr. nyugalomba vonul. Nem a hir lényege döbbent meg bennünket, hanem "annak következménye. Minden józanul gondolkozó polgár is megdöbben. Rettenetes súllyal emelkedik fel a kérdés: hát mi történik még ebben a szerencsétlen, adóssággal, nyomorral, békétlenséggel teli városban ? Hiszen Antóny Béla nyugdíjaztatása ujabb terhet jelent a városra. A főispáni ítélet helybenhagyása ismét jelentékeny összeget visz el a város kasszájából. Ma 97%-os a pótadó, megterhelték ezt kedden Mátéffynak évi 2400 pengős segélyezésével és csütörtökön pedig Antóny nyugdíjaztatásával, 6—7 ezer pengős tétellel. A pótadó emelkedni kezd, mint a hőmérőben a higany és 100°/o-os pótadó tölé emelkedik. Ez azt jelenti, hogy több lesz a pótadó mint tavaly, amikor Antóny ügye a lejtőn megindult. Ha a város hőmérőjét figyelnők, azt látnók, hogy a láz 42 fokon áll. A város lázasan beteg, körülötte állanak az orvosok, injekcióznak, de a láz nem akar csökkenni, hanem megáll Mindent megszavaztak Lárma, asztalcsapkodás és derű a keddi városi közgyűlésen A város költségvetését kedden dél után tárgyalta a képviselőtestület. A közgyűlésnek az volt a bevezető érdekessége, hogy a városi párt főemberei a polgármesteri hivatalból léptek be a tanácsterembe. Meglepő volt, hogy kevesebb képviselő jött el, mint szombaton. Pedig a reprezentációs költségek megszavazásából kitűnt 18 : 22 arányszám eléggé igazolhatta, hogy ha a független képviselők közül többen mennek el a közgyűlésre és az ellenzékhez csatlakoznak, a városi párt teljesen lehetetlenné válik. Azoknak, akik szombaton ott voltak, de kedden nem jöttek el, ment ségükre szolgál az az általános vélemény, hogy nem érdemes és célravezető az esztergomi redszerrel hadakozni, mert a szavazásnál úgyis összeomlik az erőfeszítés. Ezt az álláspontot helytelenítenünk., sőt hibáztatnunk kell. Dolgozni kell a közért a legnagyobb energiával. Rá kell mutatni a mult hibáira, a várospolitika és városgazdálkodás kisiklásaira és ha valóban olyan súlyos a helyzet, amit jobbról is állítanak, akkor nem lehet tétovázni, közömbösnek vagy semlegesnek, enni, akkor nem lehet kímélet sem. A képviselőket semmi más elv vagy szempont nem vezetheti, nem érvényesülhet sem személyi kérdés, semm klikk vagy pártkérdés, mint tisztán az a tény. hogy ők a polgárság megbízottai és ók a polgárságnak számonkéréssel, birálattal, kötelességteljesítéssel és felelősséggel tartoznak. Ha ma mindenféleképen is a hivatalos, illetőleg a városi párt akarata érvényesül, egyszer úgyis eljön az idő, amikor mindenkinek felelnie kell. Halljuk ezt az országos politikában is hangoztatni. llllllllltlIMIIIIIIII a 42-ik fokon, amelynél magasabb láz már nincs, amely után — a halál következik. Elkeserednünk, kétségbeesnünk kellene. Nem tesszük. Hideg nyugalommal várjukaz eseményeket és hisszük, hogy még „változnak majd az idők és az emberek." Sajnos, a jelenlegi körülmények között nem volt nehéz a városi párt munkája és minden úgy történt, ahogy a vezérkarban megtervezték. Talán a városi párt sem helyezett olyan nagy súlyt a keddi közgyűlésre, mint a szombatira, amelyen a kemény diót már feltörték. A reprezentációs költségeket és a pótilletményt megszavazták és gondolták, ha ez a veszedelmes kérdés keresztülmegy, a költségvetést sem lesz nehéz a pártfalakon áthúzni. A reprezentációs költségekről csak annyit, hogy az eladósodott polgár, a vagyonkájából kipusztult földműves, a tönk szélén álló kereskedő, a munka nélkül lévő iparos joggal kérdezi: ma, amikor mindenki keserű könnyel hoz áldozatot, amikor „minden második háznál megáll a végrehajtó", szabad-e reprezentálni és nem destruál e a külön díjazás ?.. . Hát, ha az a kistisztviselő belenyugszik a fizetéslevonásba és kis fizetésébe, a földmives, kereskedő, iparos keserves keresetébe, miért nem elégszik meg a főtisztviselő a törvényes magas fizetéssel. Ami megtörtént, változtatni rajta legalább is egyelőre nem lehet. Igy megértjük azt a fásult, lethargikus hangulatot, ami kedden a közgyűlési teremre ránehezedett. Részletesen tárgyalják a költségvetést A költségvetés tárgyalása előtt Toldy János szólal fel. Arra kéri a képviselőtestületet, hogy a költségvetést minden személyi és pártérdektől mentesen tárgyalja. Kéri a helyettes polgármestert, hogy részletes tárgyalást rendeljen el. Glatz Gyula örömének ad kifejezést, hogy összhangra van remény és kijelenti, hogy a részletes tárgyalást már elrendelte. Zwillinger Ferenc: Mivel László István p. ü. tanácsnok expozét adott a költségvetésről, nekünk feletetet kell adni erre. Nemcsak kötelességet teljesítünk ezzel, hanem jogunk is van hozzá, hogy mindent becsületes kritika tárgyává tegyünk. A költségvetést össze kell kapcsolni a múlttal és a jelennel és hű tükröt kell adnunk. A múltra kellemes volt visszatekinteni, mert sokszor százan ültünk itt és a város polgárságának szine-java jelent itt meg minden foglalkozási ágból képviselve. Meszes Ferenc: Akkor béke volt. Zwillinger: A tanács sajnos a múlté. Bizonnyára takarékosságból szüntették meg, ami elég nagy hiba. Ma a polgármester képviseli a tanácsot. Egy szem nem lát annyit, mint több szem. Helyesnek tartanám, ha felírnának az országgyűlés mindkét házának, hogy állítsák vissza a tanácsot. Egy hang: Nincs [felirati jogunk. Gere János : Minek a tanács, hisz itt vannak mindnyájan. Zwillinger megmagyarázza, hogy mit jelentett azelőtt a tanács. Ma a polgármester egyszemélyben felelős. Azután igy folytatja: A szanálás kérdése is fontos, de ezzel nem kívánok foglalkozni, mert azt mondták, hogy az még nincs befejezve. Én ugyan nem látom eredményesnek, bár Huszár főispán az ellenkezőjét állítja és szép cikket is irt róla. De tudjuk, hogy minden cigány a maga lovát dicséri és természetes, hogy az neki tetszik. De szó lesz még erről, ha az összes elszámolások ide kerülnek. Sok ellentétet is látok eddig a szanálásban, amely sokkal optimistább, mint ahogy a való helyzet mutatja. Ha jól emlékszem Lenkei és Gróh jelentette ki: lehet, hogy eleinte tetszetősnek és kedvezőnek tűnik a tervezet, de a szanálást csak később lehet elbírálni. Ma még nem nyomorít a végrehajtó, de majd 30 év múlva. . . Egy közbeszólás: Még előbb. Marosi : Beszéljenek akkor róla ! Számord: Megint el fog telni egy óra. Waldvogel: Költségvetésre. Gyerünk 1 — szól Glatz felé. — Ez az ő taktikájuk ! Zwillinger ... a végén fogjuk majd látni. Ki kapott províziót? Zwillinger: Van egy tétel a főispáni kimutatásban V2 %-os provízióról. Mennyi ez az összeg ? — 54.560 P — halljuk a feleletet. Waldvogel: Nem erről van most szo. Valaki : A könyvelő kapta. Frommer: Mi nem tárgyaltunk Pelczmann László i u u Cri öltönyöket és felöltőket S a legújabb divat szerint mérsékelt áron készit kedvező fizetési S feltételek mellett. ammamm> Úgyszintén hozott szövetből is.