Esztergom és Vidéke, 1931

1931-11-19 / 93.szám

Vita támad. Szó van a házikezelésben lévő gaz­daság megszüntetéséről. Az ellenzék semmiféle hasznot nem lát benne, a hivatalos álláspont pe­dig az, hogy a város gazdasága rentábilis és hasznothozó. Csákváry Mihály szól hangosan közbe: Ne engedjük ki Schalkház Ferencet és szüntessük meg a gaz­daságot. Végül a Közüzemi bérbeadását teszi szóvá Zwillinger és a Hungáriától kapott össze gekről és azoknak hovafor­dításáról kér pontos és rész­letes kimutatást. Glatz Gyula h. polgármester a feltett kérdésekre megnyugtató vá­laszt ad. A fegyelmi ügyekre vonat­kozólag kijelenti, hogy ő nem tudja felettes hatóságát megsürgetni. A reg­geli vonatjárat ügyében a vármegye felirt, de ő maga is minden lehetőt el fog követni. A Közüzemi bérbe­adásáról a kimutatás már folyamat­ban van. Zwillinger: írásban szeretnénk megkapni. Sántha József tanácsnok a kerü­leti beosztásokra vonatkozólag ad tájékoztatást. Mar dolgozik rajta és, hogy a mult választásnál kimarad­tak választók, az tévedésből ered. Scheiber Győző dr.: Miért marad­tak ki? Valaki közbeszól: Szándékos té­vedés. Sántha ingerülten válaszol: — Ezt visszautasítom. Zwillinger : 1100 szor tévedtek ? A képviselőtestület ígéretet kap, hogy a kerületi beosztás módo­sítva lesz és gondoskodni fognak a kimaradt válasz­tók felvételéről. A szervezési szabályrendeletről pe­dig azt jelenti Sántha tanácsnok, hogy már készen van. Aki pedig a hirdetési szabályrendeletet illeti, an­nak idején több ajánlat érkezett be, végül azonban csak egy pályázó maradt. Meg kell jegyeznünk, hogy a hir­detés körül sok panasz hangzik el kereskedők részéről és ezért mondta Toldy János, hogy: elveszik a pén­zünket. Sántha kijelenti, hogy módosítani fogják a díjtételeket is. A gazdaságra vonatkozólag is tájékozódást kap a képviselőtestület, de ez nem elégíti ki az ellenzéket. A h. polgármester utasította Schalkház Ferencet, hogy künnlakjék, de mivel a gazdasági lakás javításra szorul, egy-két hét beletelik, mig Schalkház kiköltözhet. Csákváry, Zwillinger dr., Toldy, Schwach, Meszes és többen a gaz­dasági számadást követelik. — Nem lehet rentábilis a gazda­ság — mondják. Toldy: Utcaseprő vezeti a köny­vet. Zaj támad. SZÍVÓS- Waldvogel: Mi van ebben ? — Szép kis gazdálkodás — szólt valaki. Schwach: Szégyene ez a város­nak. Mátéffy: Ez nem szégyen. Sántha: Hogy az utcaseprőt fog­lalkoztatják a piacon a városi kerté­szeti eladásnál, ezt nem lehet kifo­gásolni. Visszaélés nincs és ha csak egy répát is elsikkasztanak, tessék jelenteni. A képviselők zajongnak. A lárma mindjobban erősödik. Ujabb közbe­szólás hangzik: — Hány százalékot kapott a ta­valyi árusitó ? Sántha: Nem kapott semmit, mert semmiből kiadni nem lehet. Csákváry: Ez már igaz. Tehát semmi haszon nincs. Zwillinger: Házikezelést nem fo­gunk tűrni. Végre sor kerülne a költségvetés tárgyalására. Már hat óra. Zwillinger feláll és azt kéri, hogy a költségvetést tárgyalja a képviselő­testület külön napon. Olyan fontos ez, hogy részletes tárgyalást követel. Glatz: Nagyon sürgős az azon­nali letárgyalás, mert fel kell terjesz­teni. SZÍVÓS- Waldvogel ismét Mátéffyhoz megy, mert szintén ezen a vélemé­nyen van. Mátéffy azt mondja, hogy most kell letárgyalni. Éz meg is tör­ténik. László István pénzügyi tanácsnok bevezető tájékoztatást olvas fel a város pénzügyi helyzetéről. Hosszú és szónokias előadás ez az ismerte­tés. Sok frázis, körmondatok a nyo­morról, előre nem látott körülmé­nyek és számadatok. Majd egy óra hosszat tart ez a felolvasás. Amikor arról beszél László, hogy milyen nagy gonddal állították össze a költségvetést, Meszes közbeszól: — A jövő fogja megmutatni, hogy a város nem birja el. Ilyen közbeszólás is elhangzik : — Elherdálták a pénzt! László arra is kitér, hogy a múlt­ban a legmesszebbmenőleg takaré­koskodott a város. Scheiber : Na, na ! Meszes: Nem mondhatjuk. Zúgás. — Hol van a szanálás eredmé­nye ? — kérdik többen. László előre nem látott költségek­kai adja meg a feleletet. Antóny nyugdíja, kaszárnyatatarozás stb. Rá­tér László a városi gazdaságra is. Az egyik tétel szerint 1350 P tiszta jövedelem mutatkozik. Nevetnek. Zwillinger: Mibe kerül a Schalk­ház úr ? Kimutatja László, hogy mit ér a városi gazdaság. A gazdaság maga 10 ezer pengős befektetést csinált. Értéket képviselnek az épületek . . . — Papirfalak. — A gépberendezések . . . akarja folytatni László. — Ócskavas — hangzik a felelet. — Évről évre ráfizetnek. — Nem értenek hozzá. — Nagyobb építkezésre, utak épí­tésére vagy nagyobb befektetésekre még csak gondolni sem lehet — mondja más helyen László. Lépéseket fog tenni a város az államrendőrségi díj elengedéseért. László végül a költségvetés elfo­gadását kéri. Most a közgyűlés legnagyobb és legzajosabb eseménye következik. A reprezentációs költségek és pótilletmények tárgyalásánál Glatz Gyula h. polgár­mester és Brenner Antal dr. főjegyző, mint érdekeltek eltávoznak. Viola Ferenc áll fel nagy érdeklő­dés mellett. Első beszédjét mondja. Először hivatkozik az 5000—931. számú miniszteri rendeletre, amely lehetővé teszi, hogy a város a re prezentációs költségek és pótilletmé­nyek eltörlése révén 30 ezer 975 pengőt, ami 12 %-os pótadót tesz ki, taka­rítson meg. Hivatkozott arra, hogy a város adófizető polgársága 100 %-os pót­adó alatt roskadozik, a város adós­sága pedig több millió pengő. A ter­hek a szükségadók folytán emelked­tek és igy a város polgársága jövő évre nem bir el 97 %-os pótadót. Felemiitette, hogy sem az állami tisztviselők nem kapnak mellékillet­ményt, sem a városi főreáliskola ta­nári kara és a város tanítósága. Igazán visszás helyzet az — mon­dotta —, amikor város hivatalaiban 40—60 pengős havidijasok dolgoz­nak, hogy reprezentációs költségeket sza­vazzanak meg. Megemlítette, hogy a Tüdőbeteg­gondozó Intézet dologi kiadásait a a jövő évre csökkentették: tej- és élelmiszersegélyekre csak 300 pen­gőt, a gyermeknyaraltatásra csak 700 pengőt, szanatóriumi ápolásra mindössze 40 pengőt irányoztak elő. Ezek megdöbbentően kevés össze­gek, nagyon kevés: 748 pengő a napközi gyermekotthon támogatá­sára felvett összeg s igazán érthe­tetlen, hogy a gyermekvédelemre egy fillért sem irányoztak elő. Az inségakcióhoz való városi hozzájáru lás csupán 1000 pengő. Kijelentette, hogy amikor a népegészségügyre és népjólétre ilyen kevés összegeket irányoztak elő, akkor reprezentációs költségeket nem lehet megszavazni. Szóváteszik a polgármester fizeté­sét, amely a korábbi években 20 ezer pengőre rúgott. Azóta csökkentették a polgármesteri fizetést. Waldvogel is állítja, hogy azelőtt más volt a helyzet. — Akkor még pezsgőztek — vá­laszolják. Az ellenzék sűrűn szólt közbe. A hangulat igen fűtött. Sántha taná­csos, aki az elnöki székben ül. meg­rázza a csengőt és a képviselők felé kiált: — Igy nem lehet tárgyalni. Ugyanaz a helyzet, mint Antóny idején, amikor a reprezentációs költ­ségről volt szó. Már jó ideje folyik a vita és szinte várjuk, hogy Glatz is, mint annak idején Antóny, bejöj­jön és lemondjon a reprezentációs költségről. De nem jön be. A vita elmérgesedik. Zwillinger Ferenc szólal fel. Azt mondja, hogy szerzett jogok nincse­nek és a reprezentációs költséget a mai nehéz időkben, amikor minden második háznál megáll a végrehajtó, megszavazni nem lehet. De egyéb­ként is küszöbön van a polgármes ter választás és bárki legyen az, fi­zetéséből szépen meg tud élni. Gere János igen erős érvekkel, a földművesnép helyzetének kétségbe­ejtő példáival száll szembe a repre­zentációs költségekkel. Szóváltásba kerül Waldvogellel is, akinek az a véleménye Gere beszédjére, hogy az gazdasági előadás. Ismét zúgás tá mad, az ellenzékiek közül többen visszavágnak, mire Waldvogel azzal felel, hogy nem tűrhető, hogy itt zsidóiskolát csináljanak. A zaj foko­zódik. Szívós- Waldvogel: Nem lehet még jobban megnyomorítani a főtisztvi­selőket. Ő tudja legjobban, hogy mennyi költségei vannak a polgár­mesternek. Sokat kell reprezentálni és ez sok pénzbe kerül. A mai sze­rény polgármesteri fizetés mellett szükséges a reprezentációs költség. Ő maga harminchat egyesület tagja és ez nem csekély összeget jelent. A maga részéről szintén a messzemenő takarékosság hive, de ez ne jelentse azt, hogy a takarékossággal a hú­sunkba vágjunk. Meszes Ferenc : Csodálkozik azon, hogy Waldvogel csekély fizetésnek veszi a polgármesteri vagy a főjegy­zői fizetést. Miért nem tudnak meg­élni 12 ezer pengőből? Legjobb lenne felemelni a fizetést 30 ezer pengőre — mondja gúnyosan — akkor nem kell reprezentációs költség. Gere János még egyszer beszél. Közbeszól ekkor Nádler Rezső és azt mondja: — Maga kommunista, ne beszél­jen. Gere: Sajnos nekünk nem ad­nak igazat, mindig visszautasítják minden jó szándékunkat. Ha a pol­gármester nem tud megélni 10 ezer pengőből, akkor nem elég neki 20 ezer sem. Kubovics János is a földmivesnép bajait állítja szembe a reprezentációs költséggel. Mike Lajos a reprezentációs költség mellett szólal fel. Védi a he­lyettes polgármestert. Zwillinger erre igy felel és felele­tével ezt a véleményt alkotja Glatz Gyuláról: aki\tisztan véletlenül van itt és remélhetőleg nem is lesz itt. (Ha polgármester választásra kerül a sor.) Mátéffy is erősen száll sikra a reprezentációs költségek megszava­zása mellett. Közben több szóváltás történik az ellenzék és Waldvogel között. Mátéffy mondotta, hogy volt idő, mikor egyes osztályoknak jól ment. Waldvogel megjegyzi: A paraszt­nak. A fehérneműért eladta a krump­lit. Mátéffy Viktornak Schwach Sándorral támad nézeteltérése, mire végül Schwach igy válaszol: — Inkább mondja meg, hogy mi van a Hitelbankkal ? A városi párt főembereinek Viola Ferenc válaszol erősen az ellenzék nagy tetszése mellett. Kijelentette, hogy nagyon meg­lepte őt a városi párt vezéreinek fel­szólalása, mivel az „Esztergom" c. lap két izben is követelte vezércikk­ben a mellékilletmények eltörlését. Már pedig az „Esztergom" a párt hivatalos lapja és igy a párt felfo­gását adja vissza. Az „Esztergom" c. lap ugyanis 1931 március 13-i számában vezér­cikkben ez olvasható : „amig az or­szág ilyen nehéz helyzetben van, sen­kinek sem jár jutalom ebben az or­szágban tisztviselői munkakörében becsületesen végzett, bármilyen sike­res munkáért — a rendes fizetésén kivül." A vezércikk befejezésül pedig a következőket irja: „sietve meg kell jegyeznünk, hogy senki se forraljon haragot irántunk és senki se Ítéljen, amig XIII. Leó pápa híres „Rerum Novarum" enciklikáját át nem ta­nulmányozta — amely félszázados jubileumán is elevenen aktuális mind­nyájunk részére." Ugyancsak az „Esztergom" c. lap 1931. évi szeptember hó 16-iki száma vezércikkben foglalkozott a városi takarékossági bizottság munkájával és kárhoztatta, hogy az ipariskolai előadó tanitók diját egy negyedével leszállították. A vezércikk ezután a következőket irta: „Az ipariskolai nehéz tanitói munkáért bizony mi­nimális csekélység fog járni. Rend­ben van: itt is takarékoskodni kell, de ha ezt a minden tekintetben leg­súlyosabb takarékossági intézkedést végrehajtják, akkor az egész vona­lon minden személyi kiadásnál ilyen keményen takarékoskodjanak, — akkor semmiféle pótlékot nem oka runk látni a vároházán /" Viola Ferenc beszédét Csávossy Elemér jezsuita páter v szavaival fe­jezte be: „Amikor katholikus rész­ről valaki fel akarja emelni szavát a szociális igazságtalanságokkal szemben, éppen a katholikus társa­dalom hagyja cserben és demagóg­nak és kommunistának bélyegzi." Az ellenzék erőfeszítése a felszó­lalásokkal hasztalan volt, szavazásra került a sor és 22:18 arányban megszavaz­ták a reprezentációs költsé­get, később pedig a pótil­letményt. A tisztviselők is szavaztak a repre­zentációs költség kérdésében. A belépő Glatz Gyula h. polgár­mesteren látszott, hogy érzi a harc és a hangulat súlyát.

Next

/
Thumbnails
Contents