Esztergom és Vidéke, 1931

1931-11-05 / 89.szám

ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 89. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. CSÜTÖRTÖK, NOVEMBER 5 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1'20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér á télen majd elválik Az elkövetkezendő tél a legválságosabb és megpróbáltatást hozó időszaka lesz a Trianon utáni magyarságnak. Nagy feladatok, égetően sürgős kérdések megoldása vár ránk, milliók létét kell biztosítani s közben védekezni kell a settenkedő veszélyek ellen: fegyelmezetten s öntudatosan kell állni mindenkinek a helyén ; legények kellenek a gátra, akik biztosítják a külső rendet, a zavartalan munkát s emellett a mindennapi kenyér biztosításával a lelkek harmóniáját is. Szörnyű teherpróba lesz a tél. A gyenge termés, a tetőfokát elérő gazdasági válság mellett ezer baj nyűgösködött ránk. A magyarság elpusztíthatatlan életerejét s jobb sorsa érdemességét fogja bizonyítani az, ha kiállja ezt a megpróbáltatást is. Azzal tisztában kell lennünk, hogy a falat kenyeret, a fűtött szobát, az életszükségletek kielégítését mindenki számára biztosítani kell. A meginduló ál* lami és társadalmi akcióknak ez legyen a végcélja. Mert hazug és embertelen, önző és keresztényieden az a rendszer, amely egyes társadalom rétegeket úgy ment át a válságon, hogy más milliókat az éhhalálnak dob oda. Nagy lemondás, íokozott áldozatkészség, megértő emberbaráti szivek kellenek ide, áldozatos hazafiság, együttérzés a nyomorgókkal és annak a gondolatnak, hogy „minden magyar ember testvére minden magyar embernek" valőravállása fog átsegíteni bennünket 1931—32. telén. Most a sajnálkozás csak üres szóbeszéd, ma hamis szemforgatás és sajnálkozó gesztusok nem oldják meg a kérdést. Akinek van: adjon, aki felesleggel rendelkezik ; hozzon áldozatot, aki teheti: gyakorolja minél sűrűbben a krisztusi parancsot: az irgalmasság testi cselekedeteit. Eleget beszéltünk, Ígérgettünk s szavalgattunk. Tettek kellenek. Meg fogjuk-e csinálni ? A télen majd elválik. Uj társadalmi és rend Az eddig mondottakból egyelőre annyi már nyilvánvaló, hogy gróf Károlyi Imre könyvében a kapitalizmus gyenge ellenfélre, illetőleg védelmezőre talált. Még gyengébbnek bizonyul azonban Károlyi akkor, mikor a magántulajdon alapján álló katholikus Egyházat egyszerűen azonosítja a magántulajdonnak természetjogban gyökerező tanát elferdítő és meghamisító mai kapitalizmussal s ennek vétkeiért javainak kisajátításával elsősorban a katholikus Egyházat akarja büntetni. Hiába vetné itt valaki ellen, hogy itt valami olyat akarok imputálni Károlyinak, amiről ő könyvében egy szóval sem tesz említést. Ez látszólag igaz, ámde nem szabad szem elől téveszteni, hogy ez a beszédmód már ahhoz a jól bevált taktikához tartozik, melyhez az Egyház ellenségei szívesen szoktak folyamodni s mely igen alkalmas arra, hogy a gyanútlanokat megtévessze. Akár néven nevezzük a gyermeket, akár nem, a lényeg ugyanaz Igen sok naivitás kell annak a feltételezéséhez, hogy a „burzsuj és gazdag egyház" kárhoztatása ne vonja maga után igen sokaknál azt az ódiumot, melyet egy a mai nyomort és válságot okozó kapitalizmust ostorozó könyvnek szükségszerűen ki kell váltania. Nagyon jól alkalmazható itt az írás szava: „ A kéz ugyan Ézsaué, de a hang az Jákobé." Kár, hogy ennél a pontnál nem hivatkozhatom a Rerum Novarum enciklikára, mert Károlyi ezt el nem ismeri. Nem ismeri el pedig azért, mert nem tartja célravezetőnek, hogy a földkerekségnek csak egy tizedrészét kitevő katholicizmus feje adjon direktívákat az egyetemes emberiségnek a szociális bajok orvoslására. Nem szólva arról, hogy ezen a cimen Károlyi gróf még sokkal kevésbbé vindikálhatja magának a direktivaadás jogát, inkább azt kell feltételeznem, hogy Károlyi a Rerum Novarum-ot egyáltalában nem ismeri. Különben sokkal óvatosabbnak kellene lennie, semhogy a kapitalizmussal való kacérkodás vádjával illesse azt a katholikus Egyházat, melynek feje éppen az emiitett enciklikában élesen ostorozta a kapitalizmus vétkeit már negyven évvel ezelőtt, amikor a kapitalizmussal szembeszállani még nem volt divat, vagy üzlet, hanem rizikó, melynek vállalásához igaz ságérzettől hajtott bátorság kellett. Hogy pedig a katholikus Egyház sohasem a farizeus szerepét játszotta, mikor a kapitalizmus elfajult forrná jávai szemben állást foglalt, azt Károlyinak és a vele hasonló gondolgazdasági világfelé ? kodásúaknak is be kell látniok, ha az általuk kárhoztatott kapitalista társadalmi és gazdasági rendszer elveit és célkitűzéseit akárcsak futó pillantással is összhasonlitják azzal a mentalitással, mely az Egyházat akár a különböző lehetséges gazdasági rendszerekkel szemben elfoglalt álláspontjában, akár a javaival való sáfárkodásában minden időben eltöltötte. Mindenekelőtt a kapitalizmus fogalma szorul tisztázásra. Föltétlenül igaz az, hogy a kapitalizmusnak nevezett gazdasági rendszer, nevezzük azt akár tőkebefektetéssel a tőke gyarapítását célzó gazdasági rendszernek, akár szükséget ébresztő és haszonra dolgozó gazdasági rendszernek, magában véve sem az első esetben, sem a második esetben nem jelent olyant, ami feltétlenül rossz és elvetendő. A tőkebefektetés csak akkor esik erkölcsi megfontolás alá, mikor a pénztőke a dologi tőkével szemben túltengő hatalmi helyzetbe jut, a haszonra való törekvés pedig, ha az tisztességes eszközökkel és a közjó figyelembevételével történik, erkölcsi szempontból éppen úgy nem kifogásolható, mint a tisztességes és természetes Önszeretet. A tisztességes haszon buzdító tényező és egyúttal jutalom a gazdasági élet fellendítését eredményező tevékenyke désért, mely ha az erkölcsi törvények követelményeire figyelemmel van, valóban alkalmas a közjó elŐmözdi tására. Nem is szólva a kapitalizmusnak az Egyház által kárhoztatott pogány formájáról, teljes félreismerésen alapszik az a felfogás, amely a katholikus Egyházat akár az imént körülirt mérsékelt kapitalizmus, akár más gazdasági rendszer zászlóvivőjének, vagy protektorának teszi meg. Az igazság az, hogy az Egyház a különböző gazdasági életformákkal szemben éppen olyan semleges, mint a különböző kormányformákkal szemben, ha azok á közjóra és az erkölcsi törvényre egyébként tekintettel vannak. Az Egyház csupán azoknak a legminimálisabb erkölcsi törvényeknek a hangsúlyozására szorítkozik, melyeknek bármely gazdasági rendszernek meg kell felelnie. Abban a pillanatban amelyben az Egyház ezenfelül bármely gazdasági vagy kormányformával szemben excluziv álláspontra helyezkednék, valóban abba a hibába esnék, melyről őt ellenségei igazságtalanul vádolják, — túllépné saját illetékességének a határát. Ez az álláspont azonban egyáltalán nem zárja ki, hogy az egyház a különböző lehetséges kormány és gazdasági életformák között azt részesítse előnyben, mely a kereszt ény élet és szellem befogadására és előmozdítására a legalkalmasabbnak látszik. Hogy ezt az életformát az Egyház éppen a nyereségvágyban Öncélt kereső, az emberi méltósággal, közjóval, erkölcsi törvénnyel és vallással mit sem törődő individualisztikus kapitalizmusban látná, azt komolyan bizonyára senki sem állithatja. Ha pedig a katholikus Egyház természetébői és megnyilatkozásaiból vont következtetéseken kivül még konkrét tényeket is kere sünk, kérdem: hogyan illethető a haszonra és nyereségre dolgozó kíméletlen kapitalisztikus ideológia vádjával az a katholikus Egyház, melyről már szinte köztudattá vált, hogy javaira és vagyonára inkább csali rá szokott fizetni, nemhogy a a szükségletek fedezésén felül még nyerészkedésre is gondolhatna. A közjóra való tekintet és a nemzetgazdaságiam szempontok mellett az Egyháznak elsősorban azoknak a magasztos céloknak az érdekében kell javainak lehető legmaximálisabb produktivitására és igazságos megosztására törekednie, melyek az egyházi vagyont legitimizálják s minden támadás ellen a leghathatósabban védik. Az Egyháznak ilyen irányú igen kívánatos törekvése azonban éppen úgy nem kárhoztatandó kapitalizmus, amint ugyancsak nem kapitalisztikus ideológiára vall az Egyháznak egészen a mult századig változatlanul fenntartott s csupán a gazdasági viszonyok változása következtében enyhült tanítása, mellyel a modern vagyon eltolódásokban oly nagy szerepet játszó kamatszedést tiltotta. Ha pedig valaki Károlyival azért támadná az egyházi vagyont, mert szerinte az az Egyházat természeténél fogva nem illeti meg, azonfelül, hogy teljes tájékozatlanságot árulna el az Egyház természete és küldetése felől, mindenek előtt igen gyenge szociális érzékről tenne bizonyságot, mikor az egyházi terhek viselését a terhek alatt már amúgy is roskadozó népre akarná áthárí tani. De különösen rossz szolgálatot tenne a vallásosságnak, bármennyire hangoztassa is az ellenkezőjét, mert a történelem tanúsága szerint az Egyházzal szemben annak akarata és tiltakozása ellenére elkövetett vagyonrablás csak az első lépés szokott lenni az egyház üldözéséhez és a vallásosság teljes kiirtásához. (Folytatjuk. Lacza István dr. mmmmmmmmmmmm Téli szénellátás ! Saját érdekükben figyelmeztetjük igen tisztelt vevőinket, hogy még a megrendelések feltorlódása előtt magukat jóminóségű „Dorogi" rostált fűtőszénnel és száraz vágott fával ellátni szíveskedjenek. Már kis, 10 métermázsás, fuvar kocsi dorogi szenet házhoz szállítva nagybani áron számítunk! Marosi József és Fia szénosztálya. Pelczmann László l férfiszabó Esztergom, Széchenyí-ter 16 Telefon 135 £ Uri öltönyöket ég felöltöket g. a legújabb divat száriul mérsékelt áron készít kedveső fizetési S feltételek mellett. wmmmmm> Úgyszintén hozott szövetből is.