Esztergom és Vidéke, 1931

1931-10-18 / 84.szám

ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 84. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. VASÁRNAP*, OKTÓBER 18 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 120 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Élet és evangélium Közel két évtizede, hogy vér­ben és nyomorúság szennyé­ben fetreng és vonaglik a mo­dern fehér ember, büszke civi­lizációja, állami és társadalmi élete anélkül, hogy csak egyet­len halvány reménysugár is de­rengene valamelyről, jelezve az erkölcsi és gazdasági káoszból a kivezető utat. Hiába érik egy­mást a legkülönbözőbb nemzet­közi konferenciák, a megoldat­lan kérdések továbbra is meg­oldatlanok maradnak. Olyan a a mai ember állami és társa­dalmi életének sorsa, mint a viharzó tengeren azé a hajóé, amelynek elpusztult az irány­tűje és iránytű nélkül hányó­dik az éj sötétjében a hullá­mokon, amíg zátonyra nem jut, vagy szirthez nem vágódik, hogy maga is megsemmisüljön. A modern kapitalista államok társadalmi és gazdasági életé­nek az iránytűjét — az evan­géliumot mint ható és irányító tényezőjét — az úgynevezett tudományos felvilágosultság s a belőle fakadó politikai libe­ralizmus megsemmisítette és az embert lefokozta. A „haladó tudomány" kiölte az emberek­ből a hitet, a lelket és hol ra­vasz üzletemberré, hol pedig vérengző bestiává tette, amint életérdeke időnkint megkívánja. De ember igazán sohasem le­het, mert nincs élő hite, nem él benne a kereszténység szel­leme . . . A tizenkilencedik és husza­dik század eddig eltelt három évtizede nem egyéb a nyugat­európai s az amerikai fehér emberiség életében, mint az úgynevezett természettudomá­nyos felvilágosultság nagyará­nyú térfoglalása, azaz a keresz­tény lelkiségtől való eltávolo­dás drámai útja, amely meg­szülte a kapitalizmust a maga embert pusztító falánkságával, létrehozta világháborút a hoz­zá szükséges gyilkoló eszközö­ket, az öldöklő gépeket, gáz­bombákat, elszabadította a for­radalmak fúriáit s diadalra jut­tatta Oroszországban ugyan­csak a modern ember áltudo­domanyából kisarjadt marxis­must, mint világmegváltó esz­mét, amelynek gyakorlatba való átültetése a barbárságba taszítja vissza az emberek millióit. Az evangélium minden ko­roknak és minden nemzetnek adatott. S a katholicizmus, mely az evangéliumnak, a krisztusi igazságoknak hordozója és le­téteményese, nem szorítkozha­tik csak a templomok hűs csendjére, nem huződhatik meg a tudós fóliánsokban, nem ér­heti be a jámbor áhitatgyakor­latokkal, hanem érvényesülnie kell mindenütt, ahol élet, moz­gás és lüktető tevékenység iz­galma fűti a küzködő embert. A modern élet sorsa, a kapita­lizmus válsága, a lelki válság már évtizedekkel ezelőtt meg­pecsételtetett, mikor a krisztusi erkölcstan nélkül akarta az em­beriséget boldogítani. Azok a kérdések, amelyek ma mint sö­tét problémák vetődnek fel, ter­mészetszerű fejleményei a het­venesztendős liberális uralom­nak és berendezkedésnek, ered­ményei és következményei an­nak a gazdasági fejlődésnek, amely erkölcstelen és igazság­talan alapelveken indult útnak, hogy csődbe juttassa az embe­riséget. Az évenként összegyűlő ka­tolikus tábor — a seregszem­lén és demonstráción túl — kötelességének tudja, hogy az örök igazságok szemszögéből világítson rá azokra a problé­mákra, melyek az emberiséget lázasan gyötrik. Igaz, hogy az egyház elsődleges hivatása a lelkek üdvösségének munkálása, de mivel a katholicizmus a földi gondokba beágyazott, egész em­bert átfogó világnézet, minden­kor hivatásának ismerte az em­ber kenyérgondjainak könnyí­tését is. „Egyoldalú és hamis volna az a felfogás — mondja Páter Csávossy — mely a keresztény­séget úgy állítaná be, hogy egyedül csak a túlvilági dol­gokkal törődik és a földieket semmibe sem veszi. Szinte elképzelhetetlen, hogy a társa­dalmi válságok korában az evan­gélium fénye ne világítson rá a kapitalizmus elfajulásával elő­állott bajokra és ne nyúljon hozzá a lelkiismeret ama kér­déseihez, melyek az igazságot érintik. A nyomor és elszegé­nedés, az emberhez méltatlan élet kiütköző szörnyűségei nem tüntethetők el a keresztény jó­tékonykodás még akkora áldo­zatkészségével sem. Az erkölcsi kötelességnek jogi formát kell találnia, hogy vasgerendázata lehessen egy szociálisabb, egy boldogabb társadalomnak." Nagy kérdéseket megoldani a katholicizmus ereje, hatalma, eszközei nélkül nem lehet. Tör­ténelmi múltja, jelentősége, élet­igazító és lélekformáló ereje ér­vényesíti az egyház egész tar­talmát, amikor nagy problémák megoldásáról van szo, de min­dig megtalálja a lélek és anyag mindenkori egyensúlyát. Ezért van ma nagyobb szükség, mint valaha is, arra az iránytűre, mellyel a kétezeréves egyház mutatja a káoszból kivezető utat. HB Takarékoskodik a takarékossági bizottság Minden józan gondolkozású és becsületes polgára ennek a város­nak meg van győződve arról, hogy városi pénzügyeinket valahogy egyen­súlyba kell végre-valahára hoznunk. Ez azonban nem történhetik meg az adózópolgárság újabb megterhelteté­sével, sőt az eddigi terheken is köny­nyiteni kell a lehetőség szerint. Minthogy a mai nyomorúságos gazdasági viszonyok között jövedel mek gyarapításáról szó sem lehet, a kiadásokat kell csökkentenünk, nyújtózzunk addig, ameddig a taka­rónk ér, vagyis takarékoskodjunk. Igaz, hogy a közelmúltban műkö­dött a városházán egy takarékossági bizottság, de annak hangzatos jel­szavak mellett lefolytatott működé­séről azt mondhatjuk, hogy a ször­nyű nagy hegyek vajúdásából nevet­ségesen kicsi egérke született. Ugy látszik, a bizottságnak az a vélemé­nye, hogy takarékoskodni kell a ta­karékossági szempontokkal is. Megszüntetett ez a bizottság né­hány állást, igy megtakarithatónak vélt némi pénzt. Ha azonban a költ­ségvetésben utána lapozunk az igy megtakarítandó tétéleknek, azt látjuk, hogy azok összege nem több 6—7 ezer pengőnél. De vegyük, hogy a város megtakarít igy 10 ezer pen­gőt I Mi ez a több, mint 1.800,000 pengős költségvetéshez képest? Ne­vetséges egérke a Magas-Tátra mel­lett. Hozzátesszük még, hogy ezek a megtakarítások valószínűen papi­roson lesznek meg csak jórészt. Megtakarít ugyanis a város egy tanári fizetést. Mi lesz azonban akkor, ha a közoktatásügyi kormány a fennálló szerződés értelmében kö­veteli a tanári állás betöltését ? Akkor ez a megtakarítás elesik. Megtakarít még a város egy fogalmazói fizetést. Mivel pedig ez a fogalmazói állás eddig nem volt betöltve, ez a taka­rékossági tétel is csak a látszat ked­véért szerepel. Megszüntetett a vá­ros egy tanitói állást is, mondjuk ki, jogtalanul. Ha a közigazgatási biró­ság ebben az ügyben elmarasztalja a várost, nemcsak a tanitói fizetést nem mentjük meg a városi pénztár számára, hanem fizethetünk egy csomó peres költséget is. Tehát a takarékossági bizottság működésének eredménye alig több, mint „Nesze semmi, fogd meg jól 1" Meglehet az is, hogy olyan gyor­san kellett határozni a bizottságnak, hogy nem tudott körültekintő és alapos munkát végezni. Mi tehát a közjó érdekében segítünk kissé kö­rültekinteni és néhány takarékossági jó tanácsot tárunk a város vezető­sége, a közgyűlés és a közvélemény elé. Mert van még miben takarékos­kodni, csak akarni kell I Itt vannak először is a tisztviselői pótlékok és a képviseleti dijak. Rosz­szul esik még csak elgondolni is, hogy ma ennek a szegény, kis, csőd szélére jutott városnak polgármes­tere fizetés dolgában vetekedik a háború előtti, boldog Nagy-Magyar­ország minisztereivel, tanácsosaink pedig békebeli államtitkári fizetése­ket vágnak zsebre. Szegény város­nak a vezető tisztviselői legyenek, ha nem is szegények, de legalább szerények. 4—5,000 pengős évi jö­vedelmekből is meg lehetne tisztesen élniök. Ezen pótlékok, képviseleti stb. dijak eltörlése közel 30,000 pengőt takarítana meg a városnak. Azután igen nagy ennek a kis vá­rosnak az adminisztrációs személy­zete. Sokszor hallottuk, hogy egé­szen fölösleges a pénzügyi tanácsosi állás. Miért nem szüntetik meg ? So­káig csak egy mérnöke volt a város­nak, most kettő van. Az egyik ezek közül is fölösleges, az, aki kevésbé használható. A pénzügyi tanácsosi és fölösleges mérnöki állások kb. 15.000 pengővel szerepelnek a költ­ségvetésben. Ez megtakarítható volna. Nyilt titok, hogy a városi gazda­ságra a város mintegy 30,000 pen­gőt fizet rá. Ha a gazdaságot bérbe­adnák, nemcsak ez a ráfizetés ma­radna meg, hanem bérösszegből is Pelczmann László 1 g férfiszabó Esztergom, Széchenyi-tér 16 Telefon 135 = futat. Uri öltönyüket 8 es felöltöket = a legújabb divat szerint mérsékelt áron készit kedvező fizetési £ feltételek mellett. Úgyszintén hozott szövetből is.

Next

/
Thumbnails
Contents