Esztergom és Vidéke, 1931

1931-10-15 / 83.szám

ESnERGIWaVlOÍKE BSHBMMMHBHBWBBHHHBH ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 83. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. CSÜTÖRTÖK, OKTÓBER 15 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér A kath. nagygyűlés Irta: Qkolicsdnyi László dr. Az évről-évre ismétlődő ka­tholikus nagygyűlések mindig országos jelentőségű nagy ese­ményei a magyar katholikus társadalomnak. Az első ilyen nagygyűléseknek harcias politi­kai éle is volt. Akkor a katho­likusoknak tömörülése a kor­mány egyházpolitikai reformjai­val szemben való állásfoglalást jelentett. A katholikus társada­lom egyházi és világi tagjai tömegesen gyülekeztek és han­gos tüntetéssel tiltakoztak azok ellen a törvények ellen, ame­lyek az egyház tanításával és a hivek millióinak érzületével ellenkeztek, s amelyeket az or­szággyűlés a katholikus vá­lasztók akaratának ellenére meg­szavazott. Abban az egyházpolitikai küz­delemben elkésve ébredt a ma­gyar' katholikus íársadalom an­nak tudatára, hogy bár az or­szág lakosságának legnagyobb tömegét alkotja, bár szellemi és anyagi erői az ország minden más tényezőjét felülmúlják, szervezetlensége miatt nem szá­mithat győzelemre. Ennek fel­ismerése állította előtérbe a katholikus autonómia követe­lését, amelyben a katolikus tár­sadalom megszervezésének leg­célszerűbb formáját látták és az egyházpolitikai törvények re­víziójának célkitűzését, amely a kormány elleni hadüzenet jel­legével biró jelszava lett a ka­tholikus autonómia előkészíté­sére törekvő nagygyűléseknek. Ennek adott kifejezést Vaszary Kolos hercegprímás az első ka­tholikus nagygyűlésen mondott lelkes, lendületes, szép beszé­dében, amelyet ezekkel a sza­vakkal végzett: „követeljük a katholikus autonómiát és ennél kevesebbel nem fogunk meg­elégedni." Annak az erőnek, annak a lelkesedésnek, annak a szoros összetartásnak és egységes aka­ratnak, amely akkor a katholikus nagygyűlésen megnyilatkozott, megdöbbenő, félelmetes hatása voltakatholicizmus nyiltés titkos ellenségeire s a mi jámbor, naiv lelkünket akkor a katholikus álláspont fényes győzelmeinek reménye töltötte el. Az esemé­nyek azonban másképen ala­kultak. A politikusok taktikája sem küzdelemre, sem győze­lemre nem adott alkalmat. A közélet mezején új kérdé­sek s új ellentétek vetődtek fel. Hol egyes nemzetiségek kül­földről irányított mozgolódásai okoztak nyugtalanságot, hol az osztrákokkal gazdasági téren támadt érdekellentétek, hol a katonai kérdésekben a nemzet és az uralkodó között támadt viszályok kötötték le a közvé­lemény érdeklődését s az egy­házpolitikai reformok revíziója és a katholikus autonómia fele­désbe ment. Ezek fölvetésére a megváltozott helyzet nem mutatkozott alkalmasnak. Né­hány évben a katholikus nagy^ gyűlések is elmaradtak s nya­kunkba szakadt a világháború, a forradalmak, a bolsevizmus és a trianoni békeföltételek. Ezek után a megrendítő és szomorú viszontagságok után valóban jól eső, fölemelő és bizakodó érzéssel láttuk az utóbbi években a magyar ka­tholikus társadalom erőinek se­regszemléjét, tömegeinek együtt­érzését és a változott viszo­nyokhoz alkalmazott új felada­tok, új célok kitűzését a ka­tholikus nagygyűléseken. A most lefolyt huszonkette­dik katholikus nagygyűlés is számos új eszmével gazdagí­totta a magyar katholikus vi­lág* szellemi kincstárát, számos bölcs figyelmeztetést és útmu­tatást adott, amelyek gyakor­lati értékű feladatokat szabnak mind a vezető papság, mind a világi hivek számára. Külö­nösen nagy jelentőségűek a mai súlyos gazdasági helyzet­ben azok a szociális és karita­tiv természetű intézkedések, amelyeket a keresztényi test­véri szeretet nevében indított el ez a nagygyűlés a gazdasági helyzet nyomása alatt szenve­dők életküzdelmének könnyí­tésére. Ezekben az intézmények­ben fog megvalósulni az a gon­dolat, amelynek Magyarország hercegprímása a vigadói nagy­gyűlésen adott kifejezést, ami­kor azt mondta, hogy az egy­ház nemcsak az emberek lel­kével, hanem testi javaival is törődik. Az élet tapasztalatai szerint ez a kettő szorosan össze is függ egymással. Az emberek anyagi helyzetének megjavítá­sával legtöbb esetben a lelkü­ket is megmentjük. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy a jómódban lévők mind becsüle­tesek, jámborok és istenfélők, sem pedig azt, hogy a szánal­mas nyomorgók valamennyien bűnösök, csak arra mutatók rá, hogy a sanyarú életviszonyok­kal küzdő ember lelki egyen­súlya könnyebben megbillen, mint a rendezett viszonyok kö­zött élő emberé s ezért a bűn­ügyi statisztika tanúsága sze­rint is amazok közül többen tévednek a bűn útjára. Korunk erkölcsi sülyedésének is, amelyről Apponyi Albert gróf beszélt a nagygyűlés má­sodik napján, — nagy részben oka az általános gazdasági hely­zet is. Az erkölcsök megjavu­lását is előmozdítja tehát az, aki megjavítja a gazdasági helyzetet. Ebben a kölcsönha­tásban domborodik ki a krisz­tusi íelebaráti szeretet gyakor­lati erkölcsi jelentősége: sze­resd felebarátodat, tehát örülj az ő szerencsés boldogulásán, ne irigyeld az ő jómódját, se­gítsd meg őt, ha bajba kerül, mentsd meg őt, ha veszede­lemben van, mert ezzel nem­csak a testi javát mozdítod elő, hanem a lelkét is megmented. Ezt a keresztényi szellemet van hivatva terjeszteni és az emberek lelkébe vésni a katho­likus nagygyűlés és ezzel a szellemmel erősíteni az össze­tartozás érzetét mindazokban, akik a katholikus egyháznak — akár világi akár egyházi rendű — fiai. Az összetarto­zásnak ez az érzése a katholikus öntudat, amelynek ébrentartá­sára, erősítésére igen nagy szük­ség van. Meg kell azt valla­nunk önmagunknak a saját okulásunkra és javulásunkra, hogy az összetartozásnak az az érzése, amely a katholikus öntudatnak folyománya, nálunk katholikusoknál nincs meg olyan mértékben, mint más vallásfelekezetűeknél. Azt a szoros összetartást, amelyet más felekezetűeknél minden téren és minden alka­lommal az egymás megsegíté­sében, az egymás érdekeinek előmozdításában tapasztalunk, nem szabad megróni bennük, hanem követendő példának kell tekinteni, amely a katholikus önérzet megerősödésével nálunk is kell, hogy mindinkább meg­valósuljon és elterjedjen. Annál nagyobb szükség van a mai időkben ennek a ka­tholikus öntudatnak megerősí­tésére, mert egyházunkat kü­lönböző oldalokról állandó tá­madások érik, amelyek elhárí­tásához összes élő erőink egye­sítésére van szükség. A hívek seregének az egyház vezetőivel való találkozása és együttmű­ködése a katholikus nagygyű­léseken, egyik nagyon hatásós eszköze a katholikus öntudat megerősítésének s a benne rejlő erkölcsi erő gyarapításának. Ezt a feladatát a mostani, huszonkettedik katholikus nagy­gyűlés is íényesen betöltötte, amikor azoknak a gazdasági nehézségeknek dacára, amelyek a mostani viszonyok között igen sok embernek a részvé­telét akadályozták, a hivek tíz­ezreit hozta össze a fővárosba. Október 15-én lép életbe a kartelltörvény A gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokról (kartelekről) szóló törvény végrehajtása céljából a mi­nisztérium három rendeletet adott ki. Az első rendelet a kartelitörvényt október 15. napjával életbelépteti. A második rendelet a karlelltör­vény végrehajtását szabályozza és végül a harmadik rendelet a kartell­bizottság szetvezetéről és működésé­ről rendelkezik. A bizottság egy elnökből, egy he­lyettes elnökből és kilenc tagból áll és abban helyet foglalnak a gyáripar, a kisipar, a ke­reskedelem és a mezőgazda­Pelczmann László 1 férfiszabó Esztergom, Szécheuyí-tér 16 Telefon 135 = Uri öltönyüket ém felöltőket = a legújabb divat szerint mérsékelt áron készít kedvező fizetési °- feltételek mellett, mmmmtm* Úgyszintén hozott szövetből is.

Next

/
Thumbnails
Contents