Esztergom és Vidéke, 1931

1931-10-01 / 79.szám

Megérkezett a tél előhírnöke. A télről beszél mindenki és mintha az augusztus óta tartó hideg napok kegyetlen figyelmeztetések lennének a lassan, de biztosan közeledő télre. Az egész ország fegyverkezik a tél ellen és ez a fegyverkezés a téllel járó nyomorúsággal akar megküzdeni. Akciók indulnak meg és mint minden évben a hatóságok sok reményt fűznek ezekhez az akciókhoz. A szegény ember, a nyomorgó nép, de az eladósodott kereskedő, az iparos és a földmives letargikusan néz mindennemű Ígéretek elé — a tél elé. De mit is szóljon az eladósodott ember, mit szóljon a munkanélküli, aki a nyár folyamán sem tudott munkához jutni és ha volt is keresete, ez csak pár napra, egy két hétre járt. Mit várhatnak ezek az emberek a téltől, amikor a termés időszakától sem kaptak semmit. Nekünk, a közérdek harcosainak ilyenkor reménybemártott tollal kell írnunk, bár tudjuk, hogy a remény kecsegtetése majdnem egyenlő a semmivel. De mégis a kétségbeeséstől kell óvnunk ez embereket. Amikor kötelességszerűen, de emberbarátságból is ezt megtesszük, egyben figyelmeztetést állítunk fel azoknak, akik tudnak segíteni, a vagyonosabbaknak, akiknek csak egy intésébe kerül, hogy enyhüljön a nyomor, vagy legalább is, hogy a félrebillent elégedetlenség egyensúlyba jusson, Esztergomban is nagy a nyomor, Esztergomban is ezrekre megy azoknak a száma, akik rettegnek a téltől, mert a nyár kereset nélkül mult el és jön a tél nincstelenül. Nem elég ma nyomorról beszélni, nem is tanácsos róla beszélni még akkor sem, ha a legékesebb szavakkal ecseteljük, úgy hogy megrendülünk tőle. Az az idő, amikor a nyomorról kellett beszélnünk, már lejárt. Cselekedeteket, tetteket várunk. Gyorsan, mert minden perc drága. Könnyelműség volt azt irni a klikk sajtója részéről, hogy Esztergom városa pénzügyileg a legrendezettebb a vidéki városok között. Könnyelműség volt ez, mert, hogy súlyos helyzetben van a város, azt érezzük eladósodott, a pénztelen, a szegény polgárokon. Azt mondani, hogy nem kell aggodalmaskodni, sötéten látni, Esztergomban nem lehet. Esztergom polgárságához másképen kell beszélni, Engedjék a polgárság embereit dolgozni. Higyjék el, a nép hallgatni fog ezekre az emberekre. Mert ezek az emberek meggyőződést, hitet fognak tudni adni, ezek az emberek azokhoz a sebekhez fognak nyúlni, amelyek a legjobban fájnak. Odanyúlnak majd a nagy keresetekhez, a dupla fizetésekhez, oda, ahol a férj és feleség is a megélhetésre külön is elegendő fizetést húz. Ezek az emberek tudni fogják, hogy az adót nem lehet feljebb srófolni, mert a polgár még évek előtti tartozását sem tudja fizetni. Tudni fogják azok a vezetők, hogy a tisztviselőktől nem elvenni kell, hanem hozzáadni, mert 100—200 P-ős fizetésből a tisztviselőcsalád meg nem élhet. Hiába vetnek ki külön adót, mert nem arány az, hogy 10%-ot vonnak le a kisfizetésekből és 15%-ot a nagyfizetésekből. Talán a tél beköszönte előtt ránk süt még a vénasszonyok nyara, az az idő, hogy megváltoztatott inségrendszerrel készüljünk fel a télre. turisták vándorgyűlése állást foglalt a tilos terülek ellen A vasárnapi turista kirándulás és vándorgyűlés programmszerűen folyt le és a lehető legjobban sikerült. Résztvettek a központ részéről Papp Dénes ügyvezető alelnök és Csúry József vezetésével 42-en, a váciak Zsembay Ferenc alelnökkel az élükön négyen, Szentendréről Üezsőfi Ferenc irányítása mellett nyolcan, a Mátraegyletet ifj. Fazekas József főtitkár, az eszperantó-turistákat Kovács Tódor dr. képviselte. A turista szövetség, az országos testnevelési tanács és a cserkész-szövetség képviseletében Zsembery Gyula társelnök jelent meg. A vendégeket a 8'57 órai vonatnál az esztergomi osztály tagjai fogadták. Egy részük autóbuszon ment föl a Bazilikába, mig a zöme gyalogosan — útközben a város főbb és érdekesebb pontjait is megtekintve. Szentmisehallgatás után a főszékesegyház mintatermében Lepold Antal dr. prelátus-kanonok ismertette a Malkes János, egykori primási mérnök által miniatűrben megkonstruált várat, a régi vár történetét és annak, mint királyi, később primási székhelynek és egyúttal fontos hadászati pontnak jelentőségét. Bemutatta a Várhegy planirozásának és újjáépítésének — elveszettnek hitt — eredeti tervrajzát, a régi székesegyházból megmaradt köveket és kapudiszeket. A szakszerű ismertetés után megnézték a kincstárat, kriptát, Szent István születési helyét. A városi múzeum megtekintése az idő előreha ladottsága miatt elmaradt. Déli 1 órakor társasebéd volt a „Fürdő^-vendéglŐben, melyről — a rendezőség dicséretére legyen mondva — az unalmassá vált toasztok elmaradtak. Ebéd után 3 órakor kezdődött a vándorgyűlés a szálló színháztermében. Bevezetőül dalárdánk elénekelte a Magyar Hiszekegyet. Majd Saly Arnulf dr. bencés tanár, osztályelnök üdvözölte a vándorgyűlést és a meg jelenteket. Utána Papp Dénes ügyvezető alelnök megnyitotta a vándorgyűlést, üdvözölte a vendégeket és kimentette Cholnoky Jenő dr. elnököt egy más turistaügyben közbejött elfoglaltsága miatt. A testvér osztályok üdvözletei után Pettier Gyula főtitkár tartotta meg fetolvasását ez erdei tilos területekről és a turista törvényről. A felolvasás után lépett a terembe szenkviczi Palkovics László alispán, osztályunk tagja, ki fogadva az elnök üdvözlését, biztosította a turistákat szeretetéről és megígérte, hogy a szóban lévő kérdést figyelemmel kiséri és azt hivatali hatáskörében erősen fogja támogatni. Komán Béla erdőmérnök, a városi erdők gondnoka, hozzászólásában a lokális helyzetet ismertette, megokolva az útelzárásokat, hangsúlyozva azonban, hogy a hivatásos és rendet tartó turistáknak az erdő — a már eddig is jelzett vonalakon — nyitva áll. Hozzászólott a kérdéshez Vörös Tihamér és végül Zsembery Gyula, ki ismerteti a szövetség ezirányban kifejtett és már több eredményt elért munkásságát. A felolvassanak és felszólalásoknak mottója az, hogy igenis a turistáknak egy bizonyos rétegét meg kell nevelni, de a szemetelő, gramofonozó és más módon zajongó és félmeztelenül heverésző álturisták és vasárnapi kirándulók miatt a komoly elemeket az erdőből kitiltani nem le het. A turisztika népegészségügyi és nemzetnevelő, honvédelmi, nemzetgazdasági és pénzügyi előnyös ha tását a tulajdonosoknak, — de még a bérlőknek is — el kell ismerniök. Éppen ezért meg kell alkotni mielőbb a turistatörvényt és ennek siettetésére a kerületek képviselőit kell megnyernünk, magunknak pedig útonútfélen ezt propagálnunk. A dalárda hatásos énekszáma — Huber: Fohász — után, mely nagy elismerést váltott ki, Csúry József dr., a történelmi emlékbizottság elnökének felolvasása következett. Össze hasonlította a külföldet hazánkkal. Amig az előbbi sovinizmusában talán még a talpa alatti földet is különbnek tartja a másénál, addig mi saját kincseinkei lebecsüljük és amazt magasztaljuk. Nekünk, turistáknak, tehát kötelességünk, hogy vándorlásaink, kutatásaink közben látott nemzeti, vagy helyi jellegű kincseinket, szépségeinket megörökítsük, vagy az esetleg már erre megalakult szerveket működésükben támogassuk, esetleg figyelmüket fölhívjuk, ezzel pedig hazánk ügyét szolgáljuk. Az érdekes és lenyűgöző felolvasást követte Magyar Endre felszólalása, ki az országos eszperantó egyesület ama indítványát terjesztette elő, hogy hassunk oda, miszerint a turisták külföldi útjukon érintkezési nyelvül az eszperantó nyelvet használják. A vándorgyűlés határozatot nem hozhatván az indítványt megszivlelésül a tagok figyelmébe ajánlja. A változatos tárgyú gyűlés Papp alelnök zárószavával és a Hymnus eléneklésével ért véget. A vendégek egy jól sikerült kirándulás emlékével és történelmi ismereteiben gazdagodva utaztak el az esti vonattal. Osztályunk elnöksége ezúton is köszönetet mond mindazoknak, kik a vendéglátás körül bármely módon is résztvettek. Kemény, titkár. Milyen illetékeket emeltek fel? A harminchármas bizottság elfogadta az illetékek emeléséről szóló javaslatot, melynek fontosabb részei a következők. A szokásos egy pengő hatvan filléres okirati illetéket két pengőre emelték. Ha azonban az okirat a kétezer négyszög centiméteres ivnagyságot meghaladja, kétszer akkora illetéket kell bélyegben vagy másként leróni. A másodpéldányok ezentúl egy pengő illeték alá esnek. Öröklési és ajándékozási okiratok ílletéktétele négy pengő lesz, minden egyéb vagyonátruházási okirat kétezer pengőig egy, kétezer pengőn túl két pengő. Minden olyan bekötött kereskedelmi könyv, amelyben az első bejegyzés a rendelet életbeléptetése után történt, ötezer négyszögcentiméteres ivenkint Ötven fillér illeték alá esik. A meghatalmazás illetéke két-két pengő lesz. Ha dij vagy jutalom van benne kikötve, ennek értéke után másfél százalékot kell leróni. Ha a per vagy eljárás tárgya az ötezer pengőt nem haladja meg, ötszáz pengőig ötven fillér, ezer pengőig egy pengő és ötezerig egy pengő ötven fillér az illeték. Az örökbefogadási szerződésnél, ha az örökbefogadott idegen állampolgár és amellett nagykorú, száz pengő az illeték, ha magyar és nagykorú, husz pengő, ha kiskorú, öt pengő, ha hadiárva, ötven fillér. A számlák és Ílletéktétele ivenként szintén erősen emelkedett. A számlán lévő értékek összege szerint: Kétszáz pengőig két fillér, ötszáz pengőig öt fillér, ezer pengőig tiz fillér, kétezer pengőig husz fillér, ötezer pengőig ötven fillér. Pelczmann László 1 Ü ka MA**. Uri öltönyöket • ém felöltőket 5 a legújabb divat szerint mérsékelt áron készit kedvező fizetési s leltételek mellett, mmmmm* Úgyszintén hozott szövetből is.