Esztergom és Vidéke, 1931

1931-09-20 / 76.szám

Néhány szó a városi gazdaságról Mult szerdán tartott gazdasági és pénzügyi bizottsági ülésen végre napirendre került komoly formában a városi „Házilag kezelt gazdaság" kérdése. Nagy vita indult meg e tárgyban. Mellette és ellene nyilatkoztak, de volt olyan bizottsági tag is, aki sem mellette, sem ellene nem foglalt állást, mert nem-látta tisztán a házilag kezelt gazdaság gazdaságos vagy ellenkező helyzetét. Ennek a bizottsági tagnak volt igaza, mert tiszta képet alkotni a gazdaság helyzetéről az eddigi költségvetés és városi számadás szerint tényleg alig lehet. Nem csoda tehát, ha a bizottság egy kisebb bizottságot küldött ki, jó közigazgatási szokás szerint (nagy fazékban főztek kis fazekat), hogy minden tételt vizsgáljon át, készittessen néhány évről tisztán a házilag kezelt g«edaságról számadást és mindezek alapos leszűrése után fog határozni a gazdaság sorsa felett. Helyeselnünk kell a bizottság el járását, mert azt látjuk, hogy végre komolyan óhajt foglalkozni ezzel az üggyel, melyről a város minden gyakorlati emberének az a meggyőződése, hogy az egész a mai összetételében gazdaságos nem lehet. Mielőtt a magunk tapasztalatait e hasábra vetnők, a bizottság figyelmének felhívása céljából, hivatkoznunk kell az „Esztergom" folyó évi augusztus 9-i számában „Megjegyzések a város jövő évi költségvetésére" V. I. aláírással megjelent, a városi gazdaságra vonatkozó cikkre. A cikk írója kimutatja, hogy pusztán az alkalmazottak személyi járandóságaiból 50 62 pengő esik "teherként holdanként. A cikkíró Szerint ugyancsak gazda legyen, aki pusztán csak ezt a terhet ki birja hozni a mai viszonyok mellett. Az idézett cikk pedig csak nagy vonásokban mutatott rá a készkiadásokra és csupán célzást tett az adó stb. teherviselésre. Eddig ezen adatok megcáfolva nincsenek. MÍ úgy tudjuk és a költségvetési előirányzatból is látjuk, hogy egyes felszerelések és állatok beszerzési ára után 10 %-on felüli kamat is terheli a gazdaságot, tehát ezt is hozzá kell adni az 50*62 pengős tehertételhez. A házilag kezelt gazdaság terhére csupán három pár lovat vettek fel. Ugyan ki fogja azt elhinni, hogy háromszáz holdas gazdaság igalebonyolitását három pár lóval el lehet végezni. A „Fogattartás" cim alatt hét pár lovat találunk. Tudomásunk szerint ebből hat pár a gazdaságban is igáz és egy pár pedig belső szolgálatra használtatik fel. Ez a hat pár ló kocsisaival szintén a gazdaságot terhelik. Az általuk jövedelmező szemétfuvarozás pedig a gazdaság ja vára irandó. Van a városnak juhászata is, ami azonban legelő fenntartás cimen van elszámolva. A kétszázegynéhány birka száraz takarmányozását egészen pontosan feltüntetik, de a legelőbért nem. A városi legelőn minden állat után szabályszerű bért kell fizetni. Miért nem fizet a juhászat, illetőleg a házigazgaság a legelő bárányok után legelőbért? Ha tiszta képet akarunk nyerni a város gazdaságáról, akkor a juhászat legelőbérét kihagyni nem szabad, mert ez szintén kiadást jelent. Eddig tartanak megjegyzéseink a városi gazdaságra vonatkozólag. Nem hallgathatjuk azonban el e tárggyal még összefüggő egynémely dolgot sem. Ha már van a városnak házilag kezelt gazdasága, miért hagyja parlagon heverni a város belső területén az értékes Népkertet? Hol felszántják, hol nem, de termelni még csak csalamádét sem termelnek rajta. A másik értékes és nagyon is kihasználható terület a városmajor kertje. Nyakig érő bogáncs terem benne. Lehet, hogy ez igy rentábilis. Nem tudjuk, de elhinni sem birjuk, hogy azonban mind a két terület szégyene a városi gazdaságnak, azt mindenki mondja, aki a két területet ismeri. Azt hallottuk, hogy a városi legelő tele van tövissel. Megnéztük és bizony igaznak találtuk azt, amit mondottak. A szentgyörgymezői közbirtokosságnak nincs gazdasága, de legelőjén a tövist kivágták és halomra gyűjtve várta a meggyújtást. Szeretnők hinni, hogy a kiküldött bizottság tárgyilagos bírálatot fog mondani és akkor minden mesterkélt szépítgetés dacára is úgy fogja a házilag kezelt gazdaságot a város közönségének bemutatni, mint nem jövedelmező üzemet. Ilyenre pedig a városnak jelenlegi szorult helyzetében szüksége nincs és nem is lehet. Gazda. mmmmmmmmmmmmmm Csak bazai szénnel fűtsünk! A kereskedelemügyi minisztérium a külkereskedelem mérlegére súlyosan nehezedő szénbehozatali tétel csökkentése végett már régebben elrendelte, hogy az állami és önkormányzati hatóságok csupán belföldi termelési szénnel fűtsenek. Ennek az intézkedésnek következetes végrehajtására a kormány a mai nehéz gaz dasági helyzetén fokozottabb gondot fordít és Kenéz Béla dr. kereskedelemügyi miniszter éppen most adta ki azt a körrendeletet, amely a hivatalokat és hatóságokat ily irányú rendelkezések legszigorúbb végrehaj tására utasitja és hasonló rendelkekezés megtételére a társminisztériumokat is átiratban kérte fel, aminek az eredménye, természetesen, nem is maradhat el. Hazai szénbányáink erősen felkészülve várják a bekövetkező fűtési évadot, azonban feltéüenül kívánatos lenne, ha a közönség is már idejekorán gondoskodnék a hazai szénkereskedelem útján téli tüzelőszerszükségletének fedezéséről, mert a hazai széntermelés a házi tüzelésre alkalmas nagyobbszemű szén kibányászásának ugrásszerű növelését nem engedi meg. tmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm 2000-nél több a tannló középiskoláinkban Egy hete már, hogy megkezdődött a tanítás az esztergomi iskolákban. Új évszámot irnak a diákok : 1931—32. Mozgalmasak voltak a beiratási napok, izgalmasak a vizsganapok és lázas-ünnepélyes a Veni Sancte napja. De ma már rendes kerékvágásba lendült a munka és a diákok lassan-lassan az órarendet ismerik meg kívülről. Mint minden esztendőben, az idén is nagy gondot okoz a szülőnek az iskoláztatás, sőt sokkal súlyosabb gondot, mint az előző esztendőkben. De megedződtünk már a gondokban és tudunk bizni, hogy szorgalommal, munkával, hittel, Isten segítségével meg lesz a gyümölcse a szülők áldozatkészségének és törekvésének. Az esztergomi iskolákba örömmel küldik a vidéki szülők is gyermekeiket. Egy kis seregszemlét tartottunk az esztergomi középiskolák fölött és azt a beszámolónkat közöljük itt. A bencés gimnáziumban 553 növendék iratkozott be. Tavaly 621 volt a létszám. Az első osztályba 83 tanulót vettek fel. A mult évben 138 tanuló volt az első osztályban, ami 9 7-re redukálódott, tehát a II. osztályba most 97 tanuló jár. Bejáró öszszesen 101 van, ezek közül 63 Dorogról, 38 Tokodról jár be naponta. Óriási előnyt jelent a szülőknek, hogy az iskoladijakat havi részletekben lehet fizetni. — Kemenes Illés dr. igazgatónak jó impressziói vannak az intézet növendékeiről. A tanári karban több változás van, amit már megirtunk. De még az utolsó héten is történt változás, amennyiben Nemesik tanár helyébe Pállya Hubert mennyiségtan tanár került. A reáliskolában az idén 302 növendék van. Tavalyi létszám 270 volt. A tanári karban egy változás történt. Róth János pályázat útján a soproni evangélikus lyceumba került s igy esztergomi helye üresedésben van. Róth János 19 évig működött Esztergomban és ez alatt az idő alatt a magyar—németet tanitotta, de más munkásságával is köztiszteletet szerzett. A város nem akarja Róth tanár helyét betölteni, minden bizohnyal takarékossági szempontból. Kívánatos azonban, hogy ezt az állást mégis töltse be a város, mert a hiányzó szaktanár nélkül nem lehet sikeres a modern nevelőoktatás. Ha a város súlyt helyez a reáliskolára, akkor elő is kell segítenie, hogy a reáliskola tanitómunkája a legteljesebb legyen. Kérdés a szigeti vadgesztenyefákhoz. Szegény szigeti vadgesztenyefák •' Olyanok vagytok, mint sok, elnyűttruhájú koldusasszony, kinek egy véka korpa is elég, hogy halott mellett éjeket virrasszon.. . A tavasz későn jött meg étidén. Marcimban brummogott még a hó, f

a

Sy józanította rügyes szavunk, hiába vártuk, hogy kilombosoáva egyszívvel mondjuk: boldogok vagyunk. Szegény szigeti vadgesztenyefák!! Hiába gyúltak rózsaszín virágok, mint karácsonyi, bízó gyertyafények sebhelyes, hívő ágaitokon •.. mult a tavasz és csak nem volt eső és sorakoztak a vézna, téli rémek... S a nyár néktek \sah izzadó robot volt Összehajolni lombsátort csinálva, hogy elbújhasson a pihenő ember önmaga elől és mások elől. És nagyon szúr a nap erős parancsa, de még nagyobb parancs a rendelt várta És mi lett a sok rózsaszín virágból?? Keserű bélű és szúrós, dárdás héjú, fanyar, vaá, blazírt, keserű gesztenye .. És mi leit a sok álmoáozó tervből?? Újra csak semmi, újra több csalódás, fekete színben elsírt letenye... Szegény szigeti vadgesztenyefák •'! Az idén az ősz is korábban ostoroz uzsorás széllel, szüntelen esővel... Maroknyi termésünk is megrohad, s szüreti nóták ritmusa helyett nem hallani csak jósló átkokat... Ugy-e, szigeti vadgesztenyefák, hiába mindez, ha meg is jön a tél, nem hagyjátok kivágni fázós fátok, hogy vörös tüzet gyújtson véletek és melengesse mások érdekét a Júdás pénzen bérelt agitátor ? ? ! Ugy-e, szigeti vadgesztenyefák, nem ingadozunk?? Lesz még igazunk, egyszer csak lesz már olyan tavasz is, hogy megfogan minden mézes virágunk és lesz nyarunk, mely bennünk is dédelget s az ősz nekünk termi édes gyümölcsét ... fia jő a tél, fehéren emelt fővel. ugy-e nem adjuk fel reményünk, várunk, nem lázadozunk, szorított ajakkal állunk... havas lehet fejünk, szivünk és fázunk, de várunk ?!!.,. Hisz van Isten, úgy-e mig várunk ? ? ... Magasi Artúr. A Loire völgye 1931 augusztus hó E szóra: Loire völgye, mindenki egy regényes, romantikus, festői, sziklás, fenyőkkel benőtt, égbe szökő meredek hegyeket képzel el, melyek között a rohanó, habzó, rakoncátlan folyócska csak nehezen tud magának utat törni . . . S mekkora lesz csalódása, mikor megérkezik Bloisba, a „regényes" völgy fővárosába, egy sima, bokros vidéken találja magát. A Loire medrét apró erdőségek kisérik, maga a folyó talán az egyedüli, amely beváltotta a hozzá fűzött reményeket: gyorsan folyik medrében, habár nem is tajtékzik s nem görget mázsás kősziklákat. Ennyi előkészítés után nézzük a völgy nevezetességeit. Ez a vidék arról nevezetes, hogy ide építették kastélyaikat a 16. és 17. században a francia uralkodók s példájukon felbuzdulva maguk a tehetősebb nemesek is. A híresebb kastélyok most állami tulajdonban vannak, mint jó kereseti források. Egyedül Chenonceaux-ot birtokolja a híres párisi csokoládégyáros: Menier. A kastélyok építészeti szempontból nevezetesek csupán, mert a mesés fölszerelésüket a forradalom megsemmisítette. Igy Chambord a francia világi röneszánsz egyik remeke. A kastély Zita királyné szüleié volt, most per alatt áll. A francia állam és a pármai hercegek pereskednek érte. Itt egy érdekes lépcsőre hivták fel figyelmünket: két oldalon lehet felfelé menni a lépcsőn, egy helyre jutunk ki, de menetközben nem látjuk egymást. Blois kastélya szintén röneszánsz. Itt ismerkedett meg XIV. Lajos Ma dame La Valiiere kiasszonnyal. Álli tólag ugyanő irta be a kis kápolna ablakába a következő szavakat: „Souvant la famme varié." A bloisi kastélyhoz fűződik Guise herceg meggyilkoltatása, kit a befolyását féltő Medici Katalin anyakirálynő gyilkoltatott meg. Chaumont gótikus és röneszánsz keverékű kastélya Diane de Poitiers tulajdona volt, ki viszont I. Ferenc francia királynak lévén a kegyencnője, a remek kastélyt tőle kapta, de később Medici Katalin elvette tőle. Amboise-hoz ismét véres emlékek fűződnek. Itt gyilkoltak meg a hitújítások idejében 1200 hugenottát. A vár érdekes gótikus épület. Egyik legérdekesebb kastély a Chenonceauxi. Ugyanis a kastély egyik szárnyát a Cher patak fölé építette az akkori tulajdonos : Diane de Poitiers, hogy elég nagy bálterme legyen. Ezekből a kastély-történetekből előttünk áll a forradalmat megelőző korok története s nem lehet csodálni, ha a végtelen pazarlás megindította azt az elsöprő áradatot, melynek hullámai a különben csendes Loire völgybe is eljutottak, s elvittek minden megmozdithatót. ^ ^ Posztóárúhá: