Esztergom és Vidéke, 1931

1931-08-13 / 65.szám

ESZTCRfi(n»YttKE ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 65. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. CSÜTÖRTÖK, AUG. 13 Szerkesztőségés kiadóhivatal Simor-utca20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Jó példára van szükség A képviselőház legkomolyabb tagjai egyre erélyesebben követelik a képviselői tiszteletdíjak és a képviselők létszámának csökkentését a takarékossági vitával kapcsolatban. Bátran állíthatjuk, hogy az utóbbi tiz év parlamenti életében nem vetődött fel gondolat, amely általános helyeslésre talált volna a társadalom legszélesebb rétegeiben, mint a takarékosságnak felülről való megkezdése. Tiz év óta csak szavakat hallunk és olvasunk a takarékosságról, pedig ha valaha — mint Eckhardt Tibor mondta, — szükség volt a jó példára, akkor ma szükség van. A példaadást pedig a takarékosság terén is az ország törvényhozóinak kell megkezdenie, hogy a sok rossz példa, — az álláshalmozás, a gyűlésekről való távolmaradás, összeférhetetlenség — után végre lássa az ország, hogy a képviselőház is átérzi a nehéz helyzetet. A képviselők fizetése, amely eredetileg a hatodik fizetési osztálynak lelel meg, most az ötödik fizetési osztály színvonaláig emelkedett, törvényes alap nélkül. Ha a mai képviselői, jegyzői és alelnöki fizetéseket öszszehasonlítjuk a törvényben megállapított összegekkel, akkor is azt látjuk, hogy ezek a mai fizetések nagy mértékben túlhaladják a régiek összegét. Már az előző ciklusban is többen sürgették a képviselők fizetéscsökkentését, sőt egy indítvány is került a Ház elé, hogy az állam nehéz pénzügyi viszonyaira való tekintetből a törvényhozás tagjai is szerezzenek érvényt a takarékosság elvének. Az indítvány abból a helyes erkölcsi felfogásból indult ki, hogy a képviselők is vonják le magukra nézve az elháríthatlan következményeket és ők is alkalmazzák magukon a megtakarítás kényszerét. Sajnos, az előző parlament nem tudta megreformálni önmagát, nem tudott alkalmazkodni a kor szükségleteihez, nem ismerte fel, hogy lélektani szempontból is milyen nagy jelentősége lenne annak, ha a törvényhozók önmagukon alkalmaznák elsősorban a szociális parancsokat. Az indítványt akkor a képviselők igen nagy többsége leszavazta s igy a várva-várt példaadás elmaradt . . . Nagyon szomorú árnyékot vetne az új parlament tagjaira, ha hasonló önzést és érzéketlenséget tanúsítanának a nemzet bajaival szemben. Mert ha valaki érez magában hivatást, hogy törvényhozó legyen, akkor éreznie kell a kötelességet arra is, hogy fokozottabb mértékben képviselje a társadalmi felelősséget. A képviselő ne legyen kerületének csak kijáró ügynöke, a kerteseknek eszköze, ne az igazgatósági tagságok gyűjtése legyen ambíciójának a netovábbja, hanem álljon az élre akkor is, ha a közérdek, a szociális kötelesség áldozatokat követel. Amikor a nemzet egyetemessége roskadozik a terhek és megpróbáltatások szinte elviselhetetlen súlya alatt, akkor a társadalmi köztisztesség íratlan törvénye, a a szociális gondolkodás méltán elvárja, hogy a törvényhozók is osztozzanak a kereszthordozásban még akkor is, ha ez alól ki tudnának bújni. Kétségtelen, hogy sem a képviselői tiszteletdijak csökkentése sem az álláshalmozás megszüntetése, vagy maga a takarékosság gondosabb keresztülvitele nem szünteti még a csonkaország összes gazdasági bajait. De még sincs igazuk azoknak, akik ezzel érvelnek s erre hivatkoznak, mikor önző állásponjukat védelmezik, mert ilyen válságos időkben, mint a mostaniak, a példaadás lélektanának hasznos és termékeny hatásai vannak. A válság rövid lefolyására nem is számíthatunk. Éppen ezért a nemzet egész erkölcsi erejének megfeszítésére van szükség, hogy kibírják az áldozatokat és lelkileg ne roppanjon össze a nemzet. Ilyenkor erkölcsi példaadásra van szükség — felülről. Amikor a törvényhozás házában a gazdasági válság okait és orvoslásának módozatait kutatják, ne feledkezzenek meg, különösen a takarékosságot illetőleg az erkölcsi szempontok jelentőségéről sem. Mert sajnos a gazdasági helyzetben ma anynyi, szinte leküzdhetetlen nehézséggel állunk szemben, hogy talán éppen az erkölcsi hatású cselekedetek révén tehetünk legtöbbet. Tegyék meg ezt elsősorban azok, akik az ország, illetve a vármegyék és városok vezetésére vállalkoztak, hogy cselekedetükből érezze a nemzet, hogy vele együtt küzdenek azok is, akik legfönt vannak. Ezzel egyúttal súlyosabb csapást mérnek a felforgató elemekre, mintha reggeltől estig szavalnak ellenük . . . HB. Segítségért kiált a nyomor a Garamés Ipoly-völgyben is Az esztergomi járás népe sokszor fordul a párkányi járás felé, amely egykor éléskamrája volt a mi vidékünknek. A hegyes, kopár esztergomi járásnak nincs jelentékenyebb termőföldje, ami van, az a megélhetésre sem elég. Hiszen, ha végigtekintünk a dunaparton egészen Süttőig, a gyárkéményekből, az ipartelepekből is látjuk, hogy gazdaságilag itt más a berendezkedés és a megélhetés, a kenyér utja átvezet a Duna túlsó felére, ahol Párkány mellett síkságba szökik a föld és ez a gazdagon termő sikság a kiegészítője az esztergomi járásnak és föltétele a nép megélhetésének. A legérthetőbb magyarázat az, hogy az esztergomi járás gyomra a párkányi járás. A Garam—Ipolyvölgy Esztergom felé nyílik és szinte természetes, hogy az élete ideirányul. A trianoni határral megszűnt ez a természetes összetartozás és nemcsak az esztergomi járás vesztett, hanem a túlsó fél is. A mi helyzetünkről már sokszor irtunk és a békeszerződés óta elmúlt tizenkét esztendő után ma gazdasági katasztrófa vesz körül bennünket és tanácstalanul, bizonytalanul, mármár kétségbeesve éljük napjainkat. Az egy hét előtti gazdasági jelentésünk a járásból szomorú képet tár elénk. Amikor ez a helyzet nálunk, önkénytelenül kérdezzük, vájjon milyen a sorsa a túlsó vidék lakosságának ? A hozzánk érkezett jelentések szerint a túlsó fél népe is sok bajjal küzd és katasztrofális a helyzete. Ez a helyzet annál súlyosabb, mert a vidéknek gazdagon termő földje van és amikor ma nyomorkiáltásokat hallunk odaátról, nem a föld termőképességében kell keresnünk a bajt, hanem Trianonban és abban az uralomban, amely a túlsó fél magyar gazdáját eladősitotta és tönkretette. Amint nálunk, odaát is katasztrofális a termés. A becslésekben mindenkit csalódás ért. A cséplést mindenütt befejezték, de annyi termés sincs, hogy abból a megélhetést biztosítsák. A búzából 1—2 q termett. Ennek a borzasztóan csekély terméseredménynek a sok elemi csapás is az oka. Mintha átok lenne a vidéken. A rozs valamivel többet hozott, az árpa termése ugyanannyi, mint a búzáé. Rosszak a kapások is. Sorozatos károk érték a gazdákat. A nagy szárazságban nem tud kifejlődni a cukorrépa. A földmunkások kenyér nélkül vannak, keresetkilátás nincs. Ugyanilyen helyzet van Komárommegyében is, ahol Gután, a hajdan virágzó és nsgy községben az aratás után nincs kenyere a népnek. Ha a cseh kormány nem ad vetőmagot, az őszi vetés több helyen elmarad. Ezenkívül a nép hátralékban van az adókkal és egymást követik az árverések. Az idén több az adó, mint tavaly. A vízkárok is óriásiak. Éppen ezért azt is kéri a nép, hogy a Garamot és az Ipolyt szabályozzák. Mindezekből azt látjuk, hogy a gazdasági krizis a Dunán innen és túl is nyomorúságb m tartja a népet. Mindenhol arról beszélnek, hogy ez az állapot sokáig nem tarthat. Kell végre jönni egy olyan változásnak, amely a magyar gazdanép felszabadulását jelenti a nyomorból és a hosszú évek szenvedéséből. Károly király ünnepségek Tihanyban Augusztus 16-án nagy ünnepségek színhelye lesz a tihanyi bencés monostor, illetve a IV. Károly király emlékére létesített tihanyi Kálvária. Délelőtt 10 órakor ünnepélyesen fogadják a vendégeket a tihanyi monostor előtt. A közönség innen a hősök emléktáblájához vonul, ahol beszéd kíséretében koszorút helyeznek el Baranyay Jusztin, Vásáry István dr., Debrecen város polgármestere és Simon Sándor dr., Székesfehérvár helyettes-polgármestere. Majd ájtatosság következik a monostori Pelczmann László 1 férfiszabó Esztergom, Széchenyi-tér 16 Telefon 135 I Cri öltönyöket és felöltőket = a legújabb divat szerint mérsékelt áron készit kedvező fizetési °- feltételek mellett. mmmmmm> Úgyszintén hozott szövetből is.