Esztergom és Vidéke, 1931

1931-07-09 / 55.szám

IM E Rfi m M. KE ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 55. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. CSÜTÖRTÖK, JULIUS 9 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1'20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér A helyzet változatlan Kétféleképpen kell értenünk ezt a mondatot: a helyzet változatlan. Egyik értelme az, hogy Mátéffy Viktor megválasztásával maradna minden a régi a várospolitikában és a társadalmi életben. Hiába felelik erre az ellenpártból, hogy Mátéffy majd igyekezni fogja a hibákat kijavítani, ebben mi már nem hiszünk, mert tények szólnak Mátéffy ellen. Mindjárt le kell szögeznünk, hogy tulajdonképpen nincs is ellentábor. Az ellentábornak klikk a neve és csak néhány pártfőember akarja a tábort képezni. Azok, akik Mátéffyra szavaztak és amikor várospolitikáról, a város súlyos helyzetéről van szó, egészen biztosan Mátéffy-ellenesek, mert ők is tiltakoznak a klikkpolitika ellen. Azt hisszük, hogy Mátéffy maga is belátja magányos perceiben, hogy hatalma a múlté és hogy nem fog tudni többe arra a magaslatra emelkedni, ahonnan a tömegekre hathat. Mátéffynak ma be kell látnia, hogy nagyon is túllépte hatáskörét és országgyűlési képviselőségének értékét és súlyát lerontotta a megbukott vállalatokkal, kegyúri plébánosi méltóságát pedig a szerencsétlen politikai szerepléssel. Most pedig, hogy Mátéííy Viktor nem lelkipásztori ügyvezetője többé plébániájának, még inkább vesztett erejéből és súlyából. Erre meg kérdezhetjük azt is: vájjon a Mátéffy-pártiak szavaztak-e volna Mátéffyra, ha tudták volna, hogy képviselőségével elveszti plébániáját? Tény, hogy Mátéffy elszakadt híveitől. Inkább azt kellene mondani, hogy Mátéffyt megtagadták hivei. Hogy ez mennyire igaz, bizonyítja, hogy a Nagyvároson többségben volt Gróh József. Mátéffy Viktor a .helyébe kinevezett adminisztrátorral elveszti közvetlen plébánosi befolyását, sőt a hívekkel való érintkezés is megszakad ezzel. Mátéffy nem más ma Esztergomban mint képviselő, még hozzá olyan képviselő, aki csak a hatalommai és az erőszak árán szerezte meg a mandátumot. Éppen úgy áll a dolog, mintha ideküldtek volna egy képviselőjelöltet, akit a nép nem akart, de aki a hatalom segítségével mégis bejutott. Nyilvánvaló tehát, hogy ennek a mandátumnak sem a képviselő, sem a polgárság nem örül, ennélfogva sem az egyik részről, sem a másik részről nem lesz köszönet, végeredményben közmegelégedés sem. Mátéffy nem reagál arra, hogy mondjon le mandátumáról. Ha mérlegre tesszük azt a sok támadást amit kapott és ha veszszük, hogy mindezek a katolikus plébánost érték, akkor Mátéffynak • össze kellene roskadnia a közmegítélés alatt. Mátéffy nem mozdul, nem reagál, Mátéffy most is az akar lenni, ami volt. Görcsösen ragaszkodik ehhez. Nem fontos neki a közvélemény. A közérdekkel szemben önérdekkel erőszakoskodik. Erre csak az a feleletünk, hogy Mátéffy másodszor is elkövette a nagy hibát, amit papnak elkövetni nem lett volna szabad. Két hónappal ezelőtt választhatott volna az egyház és a hatalom között — és választotta a hatalmat. Helyesebben a politikát. Most ismét a politikát választotta : igaz, nem önszántából. Nem kérdezhetjük-e ezek után hogy miben több Mátéffy: papi hivatásában-e vagy a politikában? A politikája már megbukott, a polgárság már ítélkezett felette, plébánosi működésében pedig adminisztrátor vált szükségessé. Igy levonhatjuk a konzekvenciákat. Mátéffy mandátumára vonatkozólag még csak annyit, hogy az sem a városnak, sem Mátéffynak nem lesz megnyugvására. Ki-ki viselje a következményeket. A „csakazértis" politika meg fogja magát bosszulni. „A helyzet változatlan" második értelme az, hogy a polgárság ma is azt mondja: nem tudunk a történtekbe belenyugodni. Ki is bővítik ezt az emberek: Mátéffyval a főispán távozását is követeljük. Ha valótlanságnak veszik ezt az ellenpárton, csak annyit kérünk, menjenek el Nagyvárosra vagy Szentgyörgymezőre, ott majd meghallják a véleményt. Ez a vélemény azonban nemcsak jelenség, hanem elkeseredés is. Már pedig, ha Esztergom két nagy városrészében — benn a független polgárok között is — ez a közhangulat, akkor azt nem lehet figyelmen kivül hagyni és segíteni kell a bajokon, hogy nagyobb bajok elkerülhetők legyenek. Mátéffy talán azzal védekezik, hogy „a mult vasárnap tele templomban tartottam a misét és hogy a hivők nagy száma az irántam való ragaszkodásnak a jele." Nem, igy nem lehet az emberek szemét bekötni. Nem akarunk már többet az ismert szemfényvesztésekből. A kezünk közé cédulák, üzenetek kerültek, hogy mi készül a templomban. A vasárnapi nagymise közönségét öszszeverbuválták. Politika a templomban. Ez történik ma a primási városban, ez a helyzet ma itt és mi aggódva nézünk a további napok elé. A béke nem rajtunk áll. Ma már későn érkezik a túlsó tábor békülekenysége. Az együttműködésről ezek után nem lehet szó. A bajok és a polgárság megítélése sokkal súlyosabb, semhogy elfogadhatnánk a békejobbot. A béke már csak úgy jön vissza, ha a 12 éves klikk főemberei a főispánnal és Mátéffy val együtt eltűnnek a porondról. Érdekes határozatok az egri egyházmegyei zsinaton a plébánosok politikai szerepléséről. A szombaton lezajlott egri egyházmegyei zsinat igen érdekes törvényeket és szabályokat hozott a katolikus papságról. A zsinati határozatokból, amelyek a papok magán és társadalmi életét is rendkívül szigorúan szabályozzák, az alábbiakban ismertetünk néhányat: A papságról általában. „A mostani időben, amikor a vallásosság, jó erkölcs és buzgó áhítat helyébe részint közönyösség, részint divatos bűnök léptek és hatják át a legszélesebb rétegeket, amit sokan nem kicsinylendő célzatossággal nagyrészben a papság rovására irnak, mintha a papság vagy nem teljesítené kötelességét, vagy élete példájával lerontaná azt, amit szavával épített, ez időben, amikor az Egyház és hitelvei a Haza és törvényei ellen egyesek és egész szervezetek részéről tervszerű, állandó izgatás folyik : ha valaha, ma szükség van arra, hogy a nép vezérei, pásztorai feladatuk magaslatára emelkedve, mindenek mindenévé váljanak, kiknek szava mások épülésére, életük másoknak vonzó például szolgáljon, kik a tiszteletet nem külsőségekkel, de lélekmentő munkával a nép szeretetét a szeretet műveivel biztosit ják maguknak. A pap viszonyai híveihez. „A papnak gazdag és szegény között különbséget "nem szabad tennie. Az öregek, betegek, Ínségesek, megtévelyedettek iránt jóakaró atyai szeretetet tanúsítson. Az időviszonyok megkívánják, hogy a terhes munkában elfoglaltak iránt különösebb figyelmet és részvétet tanúsítson, érdeklődjék állapotuk, viszonyaik iránt, felkeresve őket otthonukban vagy műhelyeikben.

11 A reverenda viselése. „A hivatalos foglalkozások alkalmával a reverenda viselése szigorúan kötelező. A komoly, fekete szinű, nyakig gombolt és térden alul érő világi ruha kolláréval kivételesen viselhető. Nyilt mellény, rövid kabát (még zárt mellénnyel is), világos szinű runa viselése szigorúan tilos." Színház, mozi, táncmulatság... „A pap korcsmába, kávéházba ne járjon. A plébánián ne tűrjön zajos mulatságokat. A nyilvános helyeken való szórakozásra, a színházra és mozgóképszínházra vonatkozó tilalom szigorúan betartandó. Tilos a táncmulatságokon való részvétel. Nem szabad táncmulatságok védnökségét elvállalni. Ha plébániája körében kaPelczmann László 1 u lm férfiszabó Esztergom, Széchenyi-tér 16 Telefon 135 = n D. < P Cri öltönyöket és felöltőket = a legújabb divat szerint mérsékelt áron készít kedvező fizetési °- feltételek mellett, BBSBBBH^ Úgyszintén hozott szövetből is.