Esztergom és Vidéke, 1931

1931-07-05 / 54.szám

ESZTERfiftHo/IIKE ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 54. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. VASÁRNAP, JULIUS 5 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Mi lesz Esztergommal ? Nem számitjuk, hogy Esz* tergom már félév óta él izgalomban, mert a választás óta eltelt egy hét eseményei még a félév izgalmait is felülmúlják. Szomorú, de dicsőséges is ez a hét. Szomorú, mert felfelé magának a polgárságnak kellett rámutatnia a súlyos bajokra, dicsőséges, mert végeredményben erkölcsi győzelmet aratott a polgárság. Az elmúlt hétnek három kiemelkedő eseménye van. Az egyik, hogy a polgárság a 12 éves klikkuralom megdöntését követeli, a másik, hogy sokan ki akarnak térni a hitükből, ha ez az állapot tovább igy tart. A politika érintkezik a vallással. A harmadik az Antóny-ügy. Legyünk teljesen tárgyilagosak és próbáljunk idegen szemmel nézni. Ne támaszkodjunk a helyi lapokra — mert hiszen azt is beszélik, hogy egyik vagy másik lap a választási küzdelemben elfogult lehet — tekintsünk el az esztergomi közvéleménytől is és vessük össze a budapesti lapok hiradásait. Majdnem minden fővárosi lap foglalkozott az elmúlt hét esztergomi eseményeivel. Ezzel kapcsolatban biztosan az a vád hangzik el az igazságot keresők ellen, hogy ismét világgávitték Esztergom nevét, ügyeit. Ez a vád a Huszár—Mátéffy—

Waldvogel - íéle táborból hangzik. Amikor ezt a túlsó oldalról halljuk, már igazat adnak nekünk. Ha ők félnek az esztergomi események továbbításától vagyis, ha nem akarják, hogy az ország nyilvánossága szerezzen tudomást Esztergom ügyeiről, akkor ők félnek, akkor az ő lelkiismeretük szólal meg és aggódnak a következményektől. A mi ügyünk és szándékunk tiszta, mi nem félünk a nagy nyilvánosságtól és vállaljuk a felelősséget minden ténykedésünkért. Ha összevetjük a pesti lapok tudósításait és valóban az eseményeken kivül állva gondolkozunk, arra a megállapításra jutunk, hogy itt Esztergomban nincs minden rendjén, itt sok helyen súlyos hibák vannak és távolról sem látjuk szabad lefolyását a választásnak. A törvényesség, a tisztesség és a közérdek céljait is félreszoritva találjuk. Egy pesti újságíró, akit lapja Esztergomba küldött, egy órai ittartózkodás után jelentette ki, hogy „én teljesen tisztában vagyok a lefolyt választással." Tisztába is lehet jönni, amikor maga a főispán jelenti ki, hogy itt sebesülés nem volt, hogy a Gróh-párt terrort fejtett ki, hogy a Gróh-párt pénzelt, hogy az Iparhank felmondta a váltókat és a kölcsönöket. Ezekkel mind a saját eljárásukat akarják födözni. A Mátéffy-klikk nem akar arról tudni, hogy több sebesülés történt, hogy már összeesett és véres embereket is kardlapoztak — ez a vér náluk nem számit. Ok nem átallották rágalmazni sem és azt is állítani, hogy Gróh dr. felmondja a kölcsönöket. Gróh József maga jelentette ki egy pesti újságíró előtt, hogy tiltakozott minden formában a voksvásárlás ellen és lemondott volna mandátumáról, ha tudomására jön, hogy csak egyetlen voksot is megvettek. Egy fővárosi lapban sem találunk olyan mondatot, amely Gróh József ellen szólna. Egy mondat sincs, amely Gróh József tisztességét és becsületét érintené. Sőt külön foglalkoznak személyével és a legnagyobb tisztelettel és nagyrabecsüléssel jellemezik. Mátéffyról ellenben annál több és annál lesújtóbb bírálat hangzik el az elmúlt 12 év miatt, amely idő alatt Mátéffy és klikktársai Esztergom városát az adósságok oly súlyos terhével rakták tele, amelyből kivezető utat csak akkor találunk, ha Mátéffyval együtt a klikk főbb emberei is távoznak a fórumról. Mátéffy mégis kiállt a porondra és meg is választatta magát képviselőnek — idegen rendőrséggel, fegyverrel, kardlapozással és vérrel. Ezzel több esik Mátéffy rovására. Igazán már nem is rováson tartjuk Mátéffyt, mert a rovás rengeteg, hanem a közmegítélés elé állítjuk. Van lelkiismerete Mátéffynak, van közmegbecsülő érzése, van igazságossága, van papi hivatása? . . . Legyünk jóérzésűek is Mátéffyval szemben. Ez a jóérzésünk a papnak szól. Feltételezzük, hogy jószándék vezette a várospolitikában és vállalkozásaiban. De hát ha minden összeomlott és semmivé vált kezei között, miért nem látja be, hogy nem lehet tovább a közélet élén? Miért nem tér jobb belátásra, ami még menthetne valamit további életéből és nyugalmából és ha másért nem, miért nem néz papi hivatására és papi ruhájára ? Miért nem tér belátásra híveiért is, akik nyíltan és elkeseredetten kijelentették, hogy nem tudnak tovább meggyőződéses hivei- lenni?! Ne zúdítsa magára Mátéffy az esztergomi társadalom lesújtó Ítéletét. Pedig még nem is szóltunk Mátéffy természetéről, modoráról és kifejezéseiről, amelyek sehogysem illenek egyházi férfiúhoz. Ezek magukban is tiltakoznak további politikai és lelkipásztori szereplése ellen. Ha van Mátéffyban még egy csepp jóérzés, akkor nem tétovázik tovább és lemond a terrorral szerzett madátumáról. Tegye azt csupán a város közbékéjéért, a katolikus centrum tekintélyéért. Ma már határozottan tudjuk, hogy a Mátéffy-párt bizalmasai félrevezették a biboros-hercegprimást. Ezért is kötelessége Mátéffynak, hogy visszavonuljon. Most néhány szót a kitérésről is. A polgárság igen nagy elkeseredéssel fogadta Mátéffy megválasztását és abban a pillanatban a 12 év egész keserűsége támadt fel benne. Megrendült lelkében, megrendült a jobb jövő hitében. Rettegett a következő évektől. És akkor nem bosszúból, nem is fenyegetésből határozta el magát a kitérésre, hanem lelki meghasonlásában, elkeseredésében. Igaz, a hitünkben nem szabad elkeseredettnek lennünk, hanem józanoknak, de végeredményben emberek vagyunk. A nép a maga módja és lelkülete szerint gondolkozik. A mi népünk lelke mélyéig katolikus, ezt tradíciók, egy veleszületés gyökereztették meg. És mégis nem volt más fegyvere. Ezzel csak kiáltani akart, hogy az utolsó óra ütött: segítsetek, akik segíthettek ezeken az állapotokon. És segíteni is kell. Minden órai késedelem veszteség. Minden óra, amely intézkedés nélkül múlik el, a helyzet és az ügy kissebbitését jelenti, hogy csak a nép látja nagynak a bajt. Nem, felülről is nagynak kell látni a panaszokat, kell, hogy felülről is betekintsenek a nép, a társadalom életébe és ugy segíteni, ahogy a nép ügye kívánja. Mi az ügyet a hercegprímás bölcs belátására bízzuk. Az adminisztrátorral ugyan nem látjuk Mátéffy befolyásának és további uralmának a végét. Mátéffy kap egy adminisztrátort, aki az egyházi teendőket végzi, Mátéffynak fizetnie kell majd adminisztrátorát és talán egyházilag fel is szabadul a preszszió, de politikailag maradna minden a régiben. Mátéffy megmarad továbbra is jogaiban, mint városi képviselő résztvesz a várospolitikában és nem fog engedni erőszakából, tovább lesz az egyesületeknek és köröknek vezetője és a feszült légkör nem fog tudni felszabadulni. Ne csináljunk fél megoldást, legyen már végre nyugalom és béke ebben a szerencsétlen városban. Most térjünk az Antónyügyre. Szembe került januárPelczmann László l u férfiszabó Esztergom, Széchenyi-tér 16 Telefon 135 = Cri öltönyöket és felöltőket = a legújabb divat szerint mérsékelt áron készit kedvező fizetési °- feltételek mellett, •IIIIIHIIMIIM^ Úgyszintén hozott szövetből is.