Esztergom és Vidéke, 1931

1931-06-25 / 51.szám

gom városát iskola — és fürdővá­rossá akarja avatni. Ebben a tekin­tetben Esztergom városa már olyan áldozatokat hozott, hogy már többet nem hozhat. E tekintetben sok mindent tett, ami szükséges ahhoz, hogy idegenek Esztergomot kellemesnek találják. Ebben az irányban haladnunk kell tovább, azonban ez is kétségtelen hogy nekünk valami külső és kormány segítséggel kell rendelkeznünk. Amikor a kormány külföldi vendége­ket kap, azokat Budapest után mindig Esztergomba hozza. Meg kell mon­dani hogy iskolavárossá fejlesztésünk érdekében a kormány ne kívánjon tőlünk még több áldozatot, hanem más városok mintájára épitse meg nekünk is a mi reáliskolánkat. Be kell fejeznem szavaimat és mi­dőn ezt teszem a választás előtt, mely egy hét múlva fog lezajlani, csak egypár szót bátorkodom mon­dani és pedig azt, hogy mi és én semmi egyébbel nem rendelkezünk, mint az igazság eszközeivel, abban a választási küzdelemben, amely lefolyik^ Úgy van! Úgy van ! Az én kezemben nincs semmi olyan tényező amely az én polgár­társaimat kényszeríteni, erőszakolni vagy megfélemlíteni tudnám. Úgy van I Úgy van! Lelkes éljenzés ! De ha volna, mélyen tisztelt ura­im, annyi erő a kezemben, ameny­nyit Isten egy ember kezében sem tett le, akkor sem tudnék hozzányúlni a polgárság lelkiismeretéhez. Lelkes éljenzés 1 A törvény szigorúan, sokszor bezá­rással, sokszor 1000 P-ős pénzbün­tetéssel sújtja ezt, aki a borba egy kis vizet keveri.* Sokkal nagyobb büntetést érdemel az, aki megzavarja a választó polgárok lelki­ismeretét és a választó polgárok lelkébe, an­nak helyébe a kényszer, a megfé­lemlítés, a szemrehányás és egyébb eszközökkel valami módon vizet, akar önteni. Mélyen tisztelt Polgártársak 1 Én egy Dávid vagyok a Góliáttal szemben. Nincs semmi a kezemben mint az én utam, amelyen, akadtak barátaim, akik minden érdek nélkül követtek. Úgy van 1 Ügy van! Lelkes éljenzés ! Mélyen tisztelt Polgártársak 1 Én, Isten előtt merem mondani, fe­hér lélekkel indultam neki ennek a küzdelemnek és mélyen fájdalom ha valaki ettől a küzdelem hevében eltért. Nekem az a célom, hogy fe­hér lélekkel távozzam a küzdelem­ből és ez a küzdelem nem véres harc kell, hogy legyen, hanem a polgárok önérzetének és lelkiismere tének kell, hogy legyen a harca. A Tábor mostoha gyermeke Eszter­gomnak... Az én programmom: Uram. add meg ne­künk a mindennapi kenyerünket. Felzúgó éljen és szűnni nem akaró taps. Mélyen tisztelt Polgártársak! A kenyérért imádkozzunk dolgoz­znunk és sokszor harcolnunk kell. Ha mi szembeállunk a Hősök emlé­kével, nem szabad elfelejtenünk kitar­tást, energiát követelni polgáraitól, mert minden nemzet olyan sorsot nyer, amilyet magatartásával megér­delmel. Éljenzés! Én egy szóval sem mondom senki­nek, hogy szavazzon rám, mert az egy gőgös ember, aki a tömeg­nek azt meri mondani, hogy 6 a hivatott arra, hogy titeket képviseljen az országgyűlésen. Óriási éljenzés. Ügy van ! Ugy van! Én azt mondom mindenkinek, aki még nem határozott, hogy egyedül és kizárólag lelkiis­meretének szavára hallgasson és ugy döntsön, hogy kire adja szavazatát. Éljenzés! Nekem nincs a kezemben sem erőszak, sem terror, az én lelkem­ben nincsenek indulatos érzelmek, ha én eredményhez jutok, ha én a Polgártársaim bizalmát el fogom ér­ni, érjen bármilyen támadás, mindig megfogok tudni bo­csátani az ellen vétőknek, és énbennem él a hit, hogy ezekkel a szavakkal elhatározást tudtam csöpögtetni abban a vonatkozásban, hogy egyedül is kizárólag lelkiis­meretükre hallgassanak és tegyenek félre minden kény­szert, erőszakot, megtévesz­tést és pusztán és kizárólag meggyőződé süket érleljek meg az alatt a 8 nap­alatt és én nem kételkedem, abban, hogy eredményhez fogunk érni, hogy mi győzni fogunk és meg fogjuk tudni vál­toztatni azt az irányt, amely Esztergom vá­rosát ilyen nehéz helyzetbe hozta. Kitörő éljenzés. Nem katona az, aki nem hisz a győzelemben, én hiszek benne, (Felkiáltások : Mi is. Éljen Gróh.) mert az igazságnak győznie kell és megvagyok róla győződve, hogy az Isten megfogja adni nekem azt az ünnepélyes pillanatot, hogy elmehetek az önök temp­lomába, amelyhez évről évre egy nemes pil­lanat füz és hálát fogunk adni Isten­nek, hogy a mi munkánk, a mi becsületünk győzelemre jutott. Issten éltesse önöket! A háromezernyi tömeg tombol éljenez és egy erővel kiáltjuk: Éljen Gróh ! Felhangzik a hangszórókon a Himnusz, a tömeg elhallgat és áhíta­tos meghatóan éneklik a nemzeti imát. A Himnusz után sem oszlik a a tömeg és még azután is lelkesen éljenzik : Gróh Józsefet! Harisnyák, keztyűk rendkívül olcsók most Illésnél Széchenyi-tér. Ingyen kaphat 1 Auto-Syphon­üveget, ha két tucat hozzávaló töl­tényt vásárol Brutsy Gyula cégnél. Bemberg, Parisette és Sevil­lák a legszebb választékban Illés Sándor divatüzletében Széchenyi-tér. Königsgrube porosz szalon­fűtőszén, a nagy hőfokú külföldi szenek ezen kitűnő márkája, Eszter­gomban mint körzeti egyedárusok­nál, kizárólag cégünknél kapható! Szíveskedjék szükséglet esetén árain­kat megkérdezni. Kiváló tisztelettel Marosi József és Fia szénosztálya. Délután Táborban tartott Gróh Jó­zsef dr. programmbeszédét. öt autó és két autóbusz vitte Gróh eszter­gomi kísérőit, amelyek között nagy­városiak és szentgyörgymezőiek is voltak. Több földmives polgár saját kocsiján ment, a kocsi oldalon a Gróh-plakáttal. Háromszázfőnyi közönség fogadta dr. Gróh Józsefet. Egy kis lány vi­rágcsokorral kedveskedett. Elsősor­ban visszapillantást vetett Tábor kelet­kezésére, amikor itt üveggyárat léte­sítettek, mindenki azt hitte, hogy a gyártelep nyomán hatalmas ipari ne­gyed fog itt kifejlődni. De ez a re­mény elszállt mint a szappanbuborék. Tábor lakosságát elhanyagolták, meg­szűnt az üveggyár, mindig rosszabb idők következtek és a munkáslako­sok összeroskadtak. Jött a háború, jött a 40 ezer orosz fogoly. Szenvedés, fogolysors. A há­ború után szóbajött, hogy a Tábort „Fogolyváros"-nak nevezzék és terv bevették, hogy megindítják a fejlő­dést. De csak kis házacskák épültek és kisemberek telepedtek meg, nagy emésztő gondokkal és terhekkel. A háború fogoly városára csak a Fiú­nevelő áldásos munkája vet felejtetőt. Mindig közelálltam és közelérez tem magam a tábori kisemberekhez — mondotta Gróh — akik a város­résszel együtt mostoha gyermekei Esztergomnak. Nem törődtek a mun­káskezek érdekeivel, a családokkal és azzal, hogy Tábor közelebb legyen a városhoz. Nem törődtek azzal, hogy a munkáskezeknek kenyeret adjanak, borzalmasan nőtt a munkanélküliek száma és sohasem hallgattak a pa­naszokra. Nem alamizsna, segély kell a munkásnak a magyar népnek, ha­nem munka, a mindennapi kenyér, hogy önmagát és családját eltart­hassa. Nem bün-e amikor azt halljuk, hogy külföldi szenet szállítanak itt mindenfelé és a jó dorogi és tokodi szén fogyasztása megcsappant és az idegen szénnel a magyar munkások kenyerét veszik el. Ezért van az a nagy munkanélküliség. Ez az állapot tovább nem tarthat. A legfontosabb és a legsürgősebb teendő, hogy piacot kell teremteni a magyar mezőgazdaságnak. Az ipar helyzetében elsősorban az építőipart kell erőre juttatni. Hogyan várha­tunk épitőfejlődést, amikor a béke­világi 2 koronás cement ára ma 6 pengő. A kartell olyan árat szab, amelyet megfizetni nem lehet. Ha nőni fog a munkanélküliség és nőni fog a teher és az eladósodás, óriási koldusgárda fog támadni. Lovasbandóriammal és diadalkapuval fogadta Szentgyörgymező lelkes népe dr. Gróh Józsefet Amikor a Táborból jövő autók elérkeztek a dorogi vámig, nemzeti szinü szalagos biciklisták csatlakoz­tak Gróh autója mellé. Most legelői ment Gróh autója és a városon vé­gig lépésben hajtatott. Gróh mellett Brutsy Jenő és Nádler Rezső ült. Sűrű éljen hangzott el a Horthy Miklós-úton és a Kossuth Lajos­utcán. Útközben találkoztak Macho­vics Gyula dr. érseki helynök, prael. kanonokkal, de ekkor a zugó „Éljen" a főpapnak szólt : A Központi kávé­ház előtt „Éljen Gróh" harsogott. Végig a Ferenc József uton a buda­pesti autós vendégek voltak szemlé­lői a lelkesedésnek. A Bibliotéka előtt szentgyörgymezői lovasok várakoztak magyar ruhában. A bandérium a menet élére állt és a kanonokok háza előtt a Vár-utcán keresztül vezettek. A Nádler féle vendéglő előtt diadalkapu emelke­dett zöld ágakból és virágokból ké­szítve, ezzel a felirattal: Éljen dr. Gróh József szeretett képviselőnk! Két fehérruhás kislány: Bartal Bözsike és Tóth Mariska vers kísé­retében virágcsokrokat nyújtottak át. A nép a Nádler vendéglő előtt he­lyezkedett el. Szédületes volt ez a látvány. Ember, ember mellett, egy hatalmas egység : egész Szentgyörgy mező, százan és százan Esztergom minden részéből. Itt is háromezer embetből állott a tömeg. Mondják: a zúgó Éljent a Fürdő-vendéglőig hal­lották. Szentgyörgymezőn is hangerősítő működött. A drapériás és virágos emelvény körül helyet foglalt Mész­lényi Zoltán dr. hercegprimási iroda­igazgató, prelátus-kanonok, a rendőr­ség vezetői, Brutsy Jenő és többen. A megafon előtt először Nádler István tanitónőképző-intézeti igazgató, pápai kamarás jelent meg, akit lel­kes és szeretettől teli meleg ünneplés­ben részesített a hatalmas néptömeg. Érces, szivekhez szóló hangon kezdett Nádler István beszélni. Az első szavaknál, amikor azt mondotta, hogy ő üdvözli Gróh Józsefet, az az éljen újra kitört és percekig tar­tott. — Szivból fakadó meleg szeretet­tel köszöntöm Szentgyörgymezőn Gróh Józsefet, aki a Keresztény Szo­ciális és Gazdasági Párt tiszta és és nemes eszméivel jött ide közénk. Ugy ismerjük őt vagy tizenöt esz­tendeje, akiben megtestesülnek a ke­resztény eszmék. Mindenkor ott ra­gyogott cselekedeteiben és munká­jában elgyökerezve és elmélyítve a szent eszme, amely fundamentuma a keresztényi életnek és amely nél­kül el sem lehet képzelni keresztényi jövőt. Ott láttuk őt minden komoly és igaz gazdasági és várospolitikai kérdés tárgyalásánál. Mindnyájan sú­lyos gazdasági helyzet átka alatt roskadozunk és ha visszapillantást vetünk, Gróh József volt az, akinek mindig volt súlyos szava a nép ér­dekei mellett és aki megértéssel és szeretettel karolta fel ügyünket. Hosszú éveken keresztül klikkekkel álltunk szemben, amely mindig győ­zött és elnyomta a tiltó szót. De ma a tények beszélnek és kérdeznünk kell: hová jutunk, ha ez igy tovább folytatódik. Üdvözöllek Téged, kedves Bará­tom, én és mi mindannyian jól tud­juk, hogy nem a képviselőségért, a címért vállalod a jelöltséget, hanem magáért az ügyért, a nép érdekeiért. Ez a cél vezessen továbbra is és segítsen győzelemre. Nem lehet leirni a lelkesedést, amely Nádler István szavai nyomán támadt. Valóban megszédül az em­ber, amikor annyi gonddal teli főt lát és akiket a szivük és szeretetük, akiket a szenvedéssel teli sorsuk ho­zott össze egy kivezető út hité­ben. Gróh József a délelőttihez egyen­rangúan és nagy hatást keltőén fej­tette ki itt is programmját, amely nemcsak meggyőzővé tette a hallga­tóságot, de elmélyítette azt a hitet, hogy Gróh Józsefben megtestesül az a vezető, aki Esztergomot méltóan fogja képviselni a parlamentben.

Next

/
Thumbnails
Contents