Esztergom és Vidéke, 1931

1931-06-18 / 49.szám

Választási háború ós béke Tolstoj világhírű hallhatatlan művének az a cime jut eszembe amikor az „Esztergom és Vidéke" a választási küzdelem kezdetének kezdetén Esztergomnak a békét követeli. Igaz, hogy a választás még nem háború, de harc és küzdelem, amely a béke állapotát mindig megzavarja. A polgárok, akik békésen együtt éltek, ilyenkor szembe fordulnak egymással. Pártokra szakadnak s mindegyik párt a másikat legyőzni törekszik. A harc hevében felforr a vér, s az elméken úrrá lesz a szenvedély. Akik ma még egyetértő testvérek, holnap ellenfelek, holnapután már ellenségek. így szokott ez lenni és nem is baj ez, ha a küzdelem után elhal a szenvedély, elmúlik a harag, győztes és legyőzött kezet fognak és felragyog fölöttük a béke napja. A háború magasztos célját akkor éri el, ha meghozza a békét. Ezt a célt nemcsak a nagy világháború nem érte el, amely olyan békével megnyugvást nem hozott, csak megváltozott formában a háborúnak folytatása lett, hanem gyakran a választási küzdelem befejezése sem hozza meg a hőn óhajtott általános megnyugvást, az igazi, tartós békét. A küzdelem egyik vagy másik fél győzelmével befejeződik, de utána is megmarad a harc hevében fellobbant harag, gyűlölködés, ellenségeskedés. Akik igazán szeretik városukat, akik komolyan akarják biztositani Esztergom jobb jövőjét és felvirágozását, azok gondoskodjanak arról, hogy a mostani választási küzdelemnek döntés után ne legyen ilyen sajnálatos következménye, amely hosszú időre megzavarná a város békéjét, nyugalmát. A veszedelem abban van, hogy a küzdelmet nem elvek ellentéte, hanem személyek versenye idézi föl. Mindakét jelölt ugyanegy pártnak a hive. Mindakettő ugyanazzal a zászlóval megy a küzdelembe. Mindakettő kimagasló állást tölt be a város közéletében. Az egyik lelkipásztor, az egyház szolgája, a másik ugyanannak az egyháznak egyik világi szerve, jogtanácsosa és a város egyik nagy gazdasági intézetének vezetője. Mindakettő tekintély és mindakettőnek vannak hivei, tisztelői, barátai, akinek bizalmára hivatkozhatik. Ezeknek a híveknek, tisztelőknek, barátoknak egymással szembekerülése kevesebb haragot és kevesebb érzékenységet okozna, ha elvi ellentétek volnának köztük. A mult nagy alkotmányos harcaiban gyakran láttunk heves küzdelmeket ellentétes elvek körül, amelyek — különösen a nagyobbszámu értelmiséggel bíró városokban — elmultak ugy, hogy a döntés után nem maradt az ellenfelek lelkében semmi tövise a harag nak, semmi utóize a keserűségnek. A 67-esek és 48-asok, a szabadelvűek és a konzervatívok a maguk álláspontjából semmit föl nem adva tiszteletben tartották a másik tábor elviálláspontját és a tiszta eszközökkel folytatott küzdelem után a döntésben megnyugodtak. Nem ilyen könnyű a megnyugvás akkor, amikor két tábort nem elvi ellentét, hanem csak az egyik személyhez való ragaszkodás vagy a másik személy iránti bizalmatlanság választja el egymástól. Az egyéni szempontok érzékenyebben érintik az embert, mint az elvi különbségek, Lehet valaki igen nagy tisztelője, sőt személyes barátja egyik jelöltnek s mégis ellene szavaz, mert más a meggyőződése. Ez nem bontó. Ellenben amikor mindakét jelölt zászlaja, pártállása, programja ugyanaz, akkor az, aki az egyikre vagy másikra sza vaz, nem politikai elvi meggyőződés bői teszi ezt, hanem azért, mert a másiknak a személye nem tetszik neki. Ez már bánt és ellenérzést vált ki. A választási küzdelemnek olyan elmérgesedését, amely a város békéjét még a döntés után is fenyegetné, minden esetre nagyon enyhíti az, ha az egész kortes hadjárat minden erőszakos eszköztől, minden törvénybe vagy tisztességbe ütköző cselekedettől mentesen ugy fog lefolyni, amint az Gróh József a központi választmányi ülésen tett kijelentése szerint kívánja. Erre pedig annál is inkább alaposao lehet számítani, mert ugyanakkor Mátéffy kijelentette, hogy Gróh József ezen kívánságával teljesen egyetért s ezt róla, mint hivatása magaslatán álló papról akkor is elhinnők, ha nem mondta volna. Valóban Esztergom város polgárait tölthetné el jogos büszkeséggel, hanem nagy örömet okozna az egész magyar katholikus társadalomnak, ha a mostani alkalommal a primási város olyan tiszta választást produkálna, amely méltó ennek a városnak ősi dicső múltjához, hagyományaihoz és a magyar kereszténységben elfoglalt magas helyzetéhez s amely követendő példul szolgálna sok más választókerületnek, amelyek éppen a mostani választásnál azt mutatják, hogy erre az erkölcsi magaslatra emelkedni nem tudnak. Égy szépséghibája mégis lesz ennek az esztergomi választásnak. Nem lesz elkerülhető, éppen a küzdelem személyes jellegénél fogva, hogy az eddigi képviselőjével szemben az ellenfelei a legélesebben gyakorolják a bírálatot az ő közgazdasági működése felett. Ez a birálat — amelyet mindenki, aki a közélet terén működik, eltűrni kénytelen, — még az ő legjobb barátai szerint is, akik mentségére sokat tudnak felhozni, rá nézve éppen nem lehet kedvező. Első sorban az ő saját érdeke volna tehát, de a város nyugalmának is a legnagyobb szolgálatát tenné, ha azokat a támadásokat, amelyek őt a választtási küzdelemben érhetik, bölcs belátással elkerülné. Nem volna ez gyáva megfutamodás, nem volna kitérés a felelősség alól, hanem férfias elhatározás volna, amellyel primási város más nehéz helyzetében a háború helyébe a békét állítaná. Dr. Okolicsányi László volt országgyűlési képviselő Egy fővárosi lap Esztergom helyzetéről. A „Magyar Közélet" c. budapesti lap egy hosszabb cikket közölt Esztergomról. Ebből a cikkből az alábbi részt emeljük ki: „. . . . Beszélgetünk emberekkel, akiknek nagyon sok egészséges tervük van a város fellendítésére. így Zwillinger ügyvéd arról beszél, hogy a földmivesnép sorsán kellene segíteni, miniszteri támogatással. A város élére olyan vezetőséget állítani, amely hozzáértéssel közmegelégedésre irányítaná annak sorsát. Mert az egyik főbaj most is az, hogy az utóbbi években egy-két olyan ember jutott ott nagy hatalmi szóhoz, akinek sem felkészültsége, se rátermett

T sége nem alkalmas arra. Dr. Gróh Józsefben látják azt a férfit, aki ha élére állna a városnak, tudna is azon segíteni. ..." Mentegetőző programmbeszódeket mondott vasárnap Mátéffy Vasárnap tartotta Mátéffy Viktor programmbeszédét. A Széchenyi-téren, amikor fél 11 óra után megkezdte beszédét, alig volt 2—300 ember. Beszédjében csak személyé ről, munkájáról, alkotásairól szólt, mindazokról, amelyekről már olyan sokat hallottunk. Inkább védőbeszéd volt, a meggyőzés kiváltása nélkül. Beszédjében foglalkozott a városi politikával is, amelyről azt mondotta, hogy voltak súlyos hibák, de a jövőben igyekezni fogja ezeket kiküszöbölni. A rosszul végződött vállalkozásaival kapcsolatban azt mondotta, hogy nem tudta kellőleg meg' választani munkatársait és ebben van minden baj. A saját személyi vonatkozások és mentegetődzések hatástalanok maradtak. De nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy durva támadásokkal is vegyitette Mátéffy abeszé dét és csak jóizlésünkben kell keresni, hogy azokat nem irjuk meg, Állithatjuk, hogy Mátéffy nem ma radt hű Ígéretéhez, hogy férfias és tiszta eszközökkel fog küzdeni. Egyébként az a vélemény, hogy nem programmbeszédét mondott Mátéffy, hanem gyászbeszédet. Szentgyörgymezőn délután beszélt a Kath. Olvasókör udvarán, ahol nem volt száz szentgyörgy mezei sem. A hangulat hideg volt és csak kísérői éljeneztek. Kire szavazzanak a kereskedők? mmmmmmmmmmmmmmm Gróh József dr. még kint lévő ajánlási iveit csütörtök estig okvetlenül be kell szolgáltatni a pártirodába, különben ezek az ivek teljesen értéktelenekké válnak. De még az utolsó órában is minden lehetőséget keressünk ki, hogy ujabb és ujabb aláírásokat szerezzünk, mert minél több alá írással indulunk a küzdelembe, annál biztosabb a győzelem. Königsgrube porosz szalonfútőszén, a nagy hőfokű külföldi szenek ezen kitűnő márkája, Esztergomban mint körzeti egyedárusoknál, kizárólag cégünknél kapható! Szíveskedjék szükséglet esetén árainkat megkérdezni. Kiváló tisztelettel Marosi József és Fia szénosztálya. Harisnyák, keztyűk rendkívül olcsók most Illésnél Széchenyi-tér. Erre a kérdésre a válasz csak az lehet, hogy kereskedőtársadalmunk egységesen zárt sorokban tömörül dr. Gróh József zászlaja alá s azt győzelemre segíti. Nem lehet közömbös reánk nézve, ki képviseljen bennünket a parlamentben, ki legyen érdekeink szószólója. Kereskedelmi Társulatunk diszelnöke minden tekintetben alkalmas arra, hogy benne megbízzunk, mert szé leskörű tapasztalatai és nagy tudása egyenesen predestinálják őt arra, hogy Esztergom városának minden polgárát méltóan tudja képviselni. Legyünk gerincesek százszázalékig, ne hallgassunk semmiféle csábításra, hízelgő szavakra, mert benne mindenkor a mi igaz barátunkat fogjuk találni. ízig-vérig pénzügyi ember, ismeri bajainkat. Örülni kellene, hogy végre olyan ember vállalkozik a képviselői mandátum megszerzésére, akit mi is szívesen látunk és támogatunk. Benne látjuk azt az embert, aki szembeszáll majd az antimerkantilista irányzattal, tőle várjuk bajaink enyhítését, kereskedelmi törekvésünk megreformálásának erélyes képviseletét. • Tőle várjuk, hogy képviseljen bennünket a vasárnapi általános munkaszünet kivívásában, a forgalmiadó fázisrendszerének megvalósításánál, a borfogyasztási adók és közterhek csökkentésénél stb. stb. Tőle várjuk, hogy harcosunk legyen abban a kérdésben is, hogy a kereskedelmet képesítéshez kössék, hogy kontárok ne kapjanak iparengedélyt és csak az nyithasson üzletet, akinek kellő szakértelme van hozzá. Az ilyen ember, aki szívvel-lélekkel a kereskedelem harcosának is vallja magát, támogatni kell, nem pedig gáncsoskodni ellene, mert csak így érhetők el azok a célok, amelyek mindannyiunk érdekében megvalósitanók. Több kereskedő. HÍREK A páduai szent hamvai immár hétszáz éve pihennek a hatalmas padovai bazilika hűvös kriptájában, de csodatevő lelke ma is itt jár közöttünk és könnyet töröl gondot űz, bánatot oszlat, az éhezőnek ételt, a szomjazónak italt nyújt. A jótétemény örökké élő parancsa az ő emléke és ki tudná felsorolni azon embermilliók számát és nevét, akik az ő nevében jutottak testi és lelki enyhüléshez, vigasztaláshoz ? Porladó teste Padovában pihen, de lelke ott száll London, Paris, Budapest, Sanghai és Capetown fölött, mindenütt, ahol az ő nevében az irgalmas szándék ajándékkal fordul a szegények és elesettek felé. Az egész világ jótevője Ő ma is, aki a bőség szarujával vándorol nyomortól nyomorig, gondtól gondig és siralomtól a megvigasztalásig. Korának egyik legnagyobb szónoka volt és hangja ma is itt dübörög a világ felett. Nincs szent, aki közelebb állana a milliókhoz, aki töbször és nagyobb sikerrel figyelmeztette volna minden korok emberiségét arra a krisztusi parancsra amely az irgalmaság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlását követelte. Hétszáz év alatt sok minden eltűnt Európa felszínéről. Hatalmasok, városok, országok süllyedtek el s tör ténelem viharaiban, az Ő egyszerű alakja minden században messzebbre világol. Alakjának fényességét minden évtized uj energiákkal gazdagítja és eltűnt az elmúlt hét évszázad alatt ezernyi hóditó gőgje és él, hódit az Ő alázatossága. Akkor, amikor az egész világ hódoló áhítattál áll meg dicső emléke előtt, a szivekbe az alázatossága költözködik és lelke szétárad közöttünk, hogy újra fogadalmat tegyünk : nem a mi gőgünk, hanem az ő alázatossága lesz az útmutatónk ...