Esztergom és Vidéke, 1931

1931-01-18 / 6.szám

Virág és Szántónál téli Le fogják náliltui a telefondíjakat A november 15-én életbe léptetett felemelt telefondijszabás ellen újra és újra fellángol a harc minden vidéki városban. A vidéki sajtó egyöntetűen mindenütt sikraszállt a telefonelőfizetők s különösen az iparosok és kereskedők érdekei mellett, akiket az indokolatlanul magas telefondijak az elé a dilemma elé állítottak, hogy vagy elviselhetetlenül nagy költségtöbblettel terhelik meg havi költségvetésüket, vagy pedig leszereltetik a telefont, illetőleg a beszélgetéseket a minimumra redukálják. A legtöbb helyen az utóbbi történt, a telefon — az emberi észnek s a technikai haladásnak ez a csodálatos eredménye — a rövidlátása tarifa politika következtében némaságra kárhoztatva áll az Íróasztalokon. Az elmúlt hónapban a városokban nem telefonáltak az emberek visszatértünk a küldöncök korszakában, csak legeslegvégső esetben nyúltunk ahhoz a telefonhoz, amivel a zseniális felfedezők, tudós kutatók az egész emberiséget ajándékozták meg. A telefonnal való takarékoskodás A héten Budapestre utaztam. Piliscsabán beszállt két úr a fülkémbe. A diskurzust igy kezdik : „Na megint polgármesterakasztás lesz" ... Rákosrendezőn ismét két úr száll a kocsiba. Így szól az egyik: „Mit szólsz hozzá, megint be fognak csukni egy polgármestert" . . . Gondolkoztam ... Ki lehet itt nagyobb bűnös, a közállapotok, vagy a polgármester ? Polgármester „ pan am a-atmoszférával" van telitve a levegő. A közvélemény hamarosan levetkőzteti az embert. A vizsgálat nagyon soká húzódik, mig annak vége lesz, a levetkőzte tett ember teljesen átfázik. Holott lehetséges, hogy csak a cipője talpán van egy kis lyuk, amit be lehetett volna foltozni anélkül, hogy levetkőztetni és annyira átfázni hagyják az embert, hogy belepusztulhasson . . . * * * A városi közgyűlésen Tátus János közbeszólt: „Glatz személyében a főispán ül a polgármesteri székben." Az értelmes józan magyar földmives logikája. Ha ez igy van, annak — a változott viszonyok mellett — nagyon örülünk. Az államhatalom képviselője tartja kezében a város gyeplőjét. Ez ma nagy szó és örvendetes jelenség, hogy az államhatalom részéről azonnal komoly Ígéretet kaptunk, hogy terheink csökkenni fognak és szanálják a várost. Mi remegő idegességgel várjuk ez ígéret valóraváltását és hiszünk abban. De egy kérésünk van, ne méltóztassanak azt a szanálást 3—5 évre preliminálni, mert addigra mindnyájan elpusztulunk. * * * A közgazdászok azt mondják, hogy a gazdasági életben van egy bizonyos „mélypont", melyet ha elértünk, meg kell indulni a javulásnak. Ép oly törvényszerűséggel, ahogyan a romlás elindult. A viszonyok javulni fognak, az események tisztulni, nem azért, mert mi akarjuk, hanem azért, mert a gazdasági élet akarja, dikolyan méreteket öltött, hogy az előfizetők legnagyobb részének számláján a telefondíj még 12 pengőt sem tett ki, vagyis a postának még annyi jövedelme sincs, mint a tarifaemelés előtt volt. Igaz, hogy a telefonra feltétlenül rászorulók számláján sok helyütt tekintélyesre nőtt a beszél getési dij, mindent Összevetve azonban a posta telefonból eredő jövedel mei feltétlenül csökkentek. Mindenki előtt joggal felmerül tehát a kérdés: érdemes volt e ilyen könnyelműen kísérletezni az állam legjövedelmezőbb vállalatával ? Szegeden az elkeseredett kereske dők a telefondrágitás miatt leszerelték a telefonokat, a villamos áram árának felemelése miatt nem világitjak a kirakatok s hasonló megmozdulásokról olvashatunk az ország minden részéből. Joggal remélhető tehát, hogy a kereskedelmi és iparkamara által Bud János kereskedelmi miniszterhez benyújtott memorandumnak sikere lesz s rövidesen elrendelik a telefondijszabás revízióját. tálja ezt. Megállás nincs és nem lehet. Mi nem hisszük, hogy ez a „mélypont" már messze legyen, hogy a tisztulás sokáig várasson magára. Ha a közgazdászok nem tévednek, a főispán igéretét a szanálásra készpénznek vehetjük, — aminthogy vesszük is. A gazdasági helyzet javulásával a kamatlábak jelentékenyen csökkenni fognak. Városunk 400.000 pengős kamatai szintén csökkenni fognak. Nemcsak városunk, de az állam is csak akkor lesz igazán abban a helyzetben, hogy nagy kölcsönnel, kisebb kamattal konvertálhassa száz felé lógó adósságait. Avagy más városok egytől-egyig nem ezután áhítoznak, — s nem ilyen helyzetben vannak ? Sok adósságunk van, sok pénzt kiadtunk, közmunkákra s egyebekre. De kérdezzük: mi lett volna Esztergom város dolgozó munkásaival, iparosaival, kereskedőivel, polgáraival, ha munka nem lett volna. Honnan tudott volna ez a trianoni város magángazdasága csak a maga emlőjéből táplálkozva, munkát pro dukálni. A magángazdaság erre kénytelen volt, sőt kényszerítve volt kölcsönöket felvenni. A háború előtt sem álltunk rózsásan, de 1914 óta amit veszítettünk értékben és elmulasztottunk eredményekben, amióta az államhatalom minden más erőt felszítt és magába fagyasztott, nem is tudtunk más erőhöz folyamodni — hogy munkánk lehessen — mint a kölcsönhöz. Ez a kölcsön most éget bennünket. Természetes mert nem tudunk törleszteni, kamatot fizetni. Mi ennek az oka? A város polgárainak lerongyolt gazdasági helyzete. Az, hogy nincs munka, hogy a felvett kölcsönökből eredő munkát már elfogyasztottuk, abból további produktiv erőt nem tudunk nyerni. Szép dolog a takarékosság és takarékoskodni kell is minden vonalon. Mi örülünk a főispán úr ezen programmjának is, de meg kell jegyeznünk : a takarékosság csak a mínuszt tudja nivellálni, ki tudja esetleg egyensúlyozni a hiányokat, talán dacolni tud az idővel, de egymagában nem hozza meg a javulást, sem pedig a megoldást. Ezt csak egyedül a munka hozhatja meg. Ezt kérjük és várjuk a főispán úrtól, az általa képviselt államhatalomtól. Mert ma csak egyedül az államhatalom képes nekünk munkát adni. Ha munkát kapunk, tudunk adót, vízdíjat, közterheket fizetni, akkor a várost lehet szanálni, s mi is meg tudunk élni. Egyelőre: gazdáink, fuvarosaink, iparosaink teljesen munka nélkül állnak, tengődnek, nyomorognak. A fogyasztás — minden vonalon — minimumra redukálódott, kereskedőink egyre-másra mondják be a fizetésképtelenséget, és húzzák le végleg rolóikat. Tisztviselőink adósságot-adósságra csinálnak. Napszámosok, egyéb munkások teljesen munka nélkül a szegényházba menekülnek, ingyen ebédért könyörögve. Fekete kép, de ez a helyzet! Gróf Bethlen István miniszterelnök az egységes párt szerda esti ülésén nagy beszédet mondott. Ebből a beszédből közöljük azt a részt, amely a közélet tisztaságáról szól: Ma mindenki, aki magát vezérnek tekinti a közéletben, a közélet tisztességéről szónokol. El akarják hitetni azt, mint hogyha ők volnának azok, akik a közélet tisztasága tekintetében monopóliummal birnak. Ezeket tisztelettel bá'or vagyok figyelmeztetni arra, hogy a közéleti tisztaság nem ugródeszka egyesek részére a politikai életben való érvényesülésre. A magyar nemzet, amely normális és tisztességes gondolkozású, azokat, akik magukat ilyen módszerrel kívánják a közéletben előtérbe tolni, semmire sem értékeli, mert itt mindenkinek egyformán kötelessége a közélet tisztaságára ügyelni, mindannyian ügyelünk is. Csak az aggszüzek azok, akik el akarják hitetni a világgal, hogy nekik az érintetlenség terén monopo liumuk van. Voltak, vannak és sajnos a nehéz gazdasági időkben lesznek is visszaélések, mint ahogy mindig voltak tolvajok, mindig voltak betörők és mindig voltak gyilkosok. A közélet tisztasága nem abból áll, hogy ilyenek elő ne fordulhas sanak, hanem abból, hogyha ilyenek előfordulnak, akkor azok méltó büntetésben részesüljenek. Én merem állítani, hogy tízéves működésem alatt sohasem tettem egy lépést, ma sem teszek és sohasem fogok tenni egy lépést abban az irányban, hogy a bűnök, amelyek a közélet terén elkövettetnek, eltussoltassanak, vagy elkerüljék illetékes biráikat. Én innen felszólítok mindenkit, ha tud valamit, méltóztassék az illetékes helyen közölni és biztosithatok arról mindenkit hogyha igaznak bizonyulnak azok, amelyekről tudomást szerzett az illető, senki sem fogja méltó büntetését elkerülni. De tiltakozom az ellen a leghatá rozottabban, hogy ennek a nemzetnek a becsülete, a kormánynak, a bürokráciának egy tisztességes tisztviselői karnak becsülete sárba hurSzanáljon bennünket a főispán úr, de ezt a dolgot ott kell megfogni, amit úgy hivnak, hogy : munka. Siralom végignézni városunkon, melynek főutcáján fényes nappal alig látni egy-két kocsit végigkocogni. Primási székhely vagyunk, reprezentálni ide küldi a kormány a külföldi vendegeket. A bazilika kincses gazdagságának árnyékában a legnagyobb szegénység ül a kétségbeeséssel. Hóna alá kell nyúlni ennek a városnak 1 Ha Párkánynál kivágták gyomrunkat, Dorognál ne váglak le lábainkat, hogy tovább ne mozoghassunk. Revideálják a dorogi heti vásár ügyét, ez is az államhatalomtól függ. Redukálják, vagy töröljék el a kövezetvámokat, hogy ebbe a városba egy kis élet, forgalom jöhessen be, ne akadályozzák meg a mi hatóságaink, hogy este 11 óráig átkelni lehessen a hidon. Ne vigyenek el innen fűtőházat, osztálymérnökséget, csendőrséget stb. Ne csonkítsanak még jobban, ne szegényítsenek bennünket tudatosan! 5. coltassék és hogy itt az csempésztessék bele a magyar közéletbe, mintha rothadtak volnának az állapotok. Nehéz időkben vállaltam a felelősséget ebben az országban. Olyan időkben, amikor a felelősség kedvéért gyakran testi épségemet és becsületemet is bele kellett vinnem a felelősség vállalásába. Nem szoktam megijedni a felelősségtől és nem fogok ezután sem. Aki fél osztozni ebben a felelősségben, az távozzék nyugodtan. Az ne legyen ennek a pártnak a tagja és ne támogassa a kormányt. Mert nincs de noralizálóbb a közéletben mint az, hogyha támogatják az egyik oldalon egyesek a kormányt, de odakünn ellenzéki beszédeket mondanak és ellenzéki magatartást tanúsítanak. Nincs ennél demoralizálóbb jelenség a magyar közéletben, amelyet nem lehet eléggé megbélyegezni. Távozzék mindenki nyugodtan aki a felelősségben osztozni nem kivan, semmiféle szemrehányás nem fogja követni az illetőt. De ne osztassék m.

j

g ez a tábor, amelyre az országnak szüksége van ezekben a nehéz időkben, amelynek egységét fenntartartani a nemzet erdekében tartom kötelességemnek, mert csak ez az erő az, amely ebben az országban a rendet, a fejlődést, a haladást és a kritikus állapotokból való kimozdulást lehetővé teszi. Ezt tudja az or

;

zág és én bizom benne, hogy erről az ország majd annakidején tanúbizonyságot tesz. NÉPMŰVELÉS Komárom. Tóth Kálmán tanitó „MÍ van egy csepp vizben" cimű ismeretterjesztő előadását nagy érdeklődéssel fogadta Komárom közönsége. Trógmayer Jenő kiválóan szavalt és ügyes szavalónak bizonyult Balásy Margit is. Bischóff Géza karnagy szép népdalokat énekelt Rigó Gyula zenekarának kíséretével. Ez a kiváló zenekar még több értékes számmal bővítette a műsort. A város szanálása általános szempontból MWMMNMMMMMMMWMMMMMMMMMMMMMMMMMM Bethlen miniszterelnök beszéde a közéleti tisztaságról műselyem crepe de chine szép báli színekben 4.80 pengő Virág ós Szánténál