Esztergom és Vidéke, 1931

1931-05-31 / 44.szám

ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 44. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. VASÁRNAP, MÁJUS 31 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér APPONYI ALBERT A magyar kereszténység székhelyén hazafias kötelesség s a keresztény-nemzeti becsület dolga, hogy Apponyi Albert jubileumán a kegyelet szelleme szállja meg lelkünket. Apponyi Albertért hálát adni az Istennek, mintegy fogadalmi kötelesség. Az 1905-i koalíciós választások alatt járt itt Esztergomban s lelkesített bennünket. Aki, mint Apponyi Albert, a nagy eszméknek, a nemzeti politikai gerincességnek egész az áldozatkészségig fokozódott energiák forrását nyitotta meg a magyar politikai élet lelkében, — az örökös példaképe és világító fényoszlopa marad a történelem magaslatán nemzetünknek. A sok politikai szegénylegény, a délibábok hősei mellett, szinte jól esik a magyar léleknek Apponyiban a magyar politikai életnek csodálatos romantikus hősét látni. Fényben és ködben megy az ő szabályszerű, következetes történeti útján, a világító csillagfénnyel homlokán. Nem alkuszik, nem transzigái, nem taktikázik, nem igér, nem korteskedik. Nincsenek választási költségei, nincsenek kortes fullajtárjai és klikk-beli gárdistái, nem teszi kortestanyákká az egyesületeket, hanem politikai tekintélyével, súlyával és tudásával épiti a magyar történelmet és oldja meg a magyar politikában fölcsomózott problémákat, nehogy a fejsze a magyar fa gyökereire tétessék. A fölülről jövő elszéditésnek s kitüntetésnek, vagy viszont megfélemlítésnek, a kúszó-mászó rendszernek, melynek apolitikus ki van téve, nyilt bátorsággal tudott ellenállni. Hősi erőfeszítést csak a politikai defenzívában ismert. A független jellem hiánya, a nagy s épitő tudásra való képtelenség, a laza és epikureus életmód, az anyagiak hajszolása az álláshalmozásban és üzletezésben a szereplési léhaság nagyon gyakori politikai életünkben. Korunkban sűrű a leleplezett s közönnyel nézett panamaszobor. Mikor azonban Apponyi Albert jelenik meg előttünk, és végigmértük pályafutását, mint a tékozlófiú, meghajolunk puritán szelleme előtt; vigasztalást, enyhülést s megtisztulást érzünk közelségében. Látjuk, hogy nála a lelkiismeretnek, a hiúság vásárának, a becsületes meggyőződésnek nincsen alkalmi árjegyzéke, amiben pedig annyiszor csapódik le a hideg harmat az árnyékba borult s megcsonkított magyar popolitikai életre. Apponyi Albert életéből s államférfiúi gazdag működéséből méltán tanulhatjuk meg azt a leszűrődött tapasztalati igazságot, hogy miként a bércek öreg tölgye mélyeszti életszivó gyökereit az anyaföldbe, hogy a dúló viharoknak ellenállhasson, úgy mélyedt be Apponyi Albert a keresztényhazafias öntudat s érzés minden szálaival nemzetünk múltjába, történeti folyamatába, jellemébe s lelkivilágába, hogy igy megerősödve állhassa jelene s jövendője minden megpróbáltatásait s világtörténelmi tényezővé emelkedjék a háború utáni nemzeti létünk mentésében is. Politikai iskolázottságát Senynyei Pál és Zichy Nándor iskolájában kezdette és erősen keresztény alapon álló politikusnak indult. Hogy e téren nem lett annakidején vezér, az mint közismert tény, annak tudható be, mert azon korszakban, sőt később is, a kereszény politika, a Korona, sőt emiatt az egyházi körök részéről, nem részesült abban a felkarolásban, mint később. Az nagy történeti államférfiak fátumát ő is érezte, mint leláncolt Promotheusz sokáig, különösen Tisza Kálmán alatt. Nem értették meg akkor, mikor még a liberalizmus útján haladt minden tényező Magyarországon. Nem volt meg Apponyi Albertben Kossuth fanatizáló heve és merészsége; se Deák csendes filozófiája s elemző, bizonyító birói hangulata. Apponyi egyénisége inkább egy gótikus nagy műre emlékeztet, melynek felfelé törő csúcsivei s csodálatos bolthajtásai egy magasba törő fenséges ideált fejeznek ki: az európai nyugati kultúrák hatása legyen a magyar politika mestergerendája. Hogy mágnás volta mellett mennyire áthatja a modern demokrácia szelleme is, semmi se bizonyítja jobban, mint az összeférhetetlenségi törvény revíziójának és a titkos választás követelése a választások előtt; azután pár éve behozott erőszakos ajánlási ivek eltörlése. Megindokolt mindez annyival is inkább, mert látja a magyar értelmiség politikai függetlenségének felül elnyomását. Aki ismeri politikai életünk történetét, az bebizonyítva látja, hogy még a BánfTy-kormányzat alatt se feküdt megközelítőleg se a magyar értelmiség s polgárság az egyoldalú felsőbb nyomás hatása alatt ennyire a földön, mint napjainkban. „A központosító hatalom — jól mondta a minap Milotay, ma a legnagyobb magyar publicista, Miskolcon — egyre szűkebbre szorítja a társadalom cselekvési szabadságát, egyre nyirbálja jogait és semmi egyéniséget nem tűr a túlzott központosítás." Jellemző minderre, hogy a képviselőket ma tulajdonképen nem a kerület megnyilatkozása, hanem különösen a kormánypárton a pártközpont jelöli. Diktatórius kormányzat, a népakarat semmibevevése, nem alkotmányos szellemre való konszolidációs politika. Látjuk az országos elégedetlenségből mindezt. És egyben szomorú tapasztalat áll előttünk a külföldi diktatúrák következményeiből. Épen azért jól esik lelkünknek Apponyi Albert varázskörébe jutni, mert legelső érzésünk valami néma áhítat. Az ő meleg, türelmes, dolgos és élő hazafias nagysága lehetetlen, hogy át ne hassa a késő utódokat is. Lángoló hite és hazaszeretete, szive minden dobbanásával, agya minden gondolatával a későbbi korszakokban is be fog világítani. Még a kunyhókban is és hirdetni fogja, hogy Apponyi Albert minden ténykedésében: J^ater patriae, a haza atyja volt. Apponyi Albert politikai egyéniségébe merülve, gondolkodóba ejt az is, hogy egy ilyen kaliberű politikus a magyar nemzeti konzervativizmus vezérlő típusa: miért nem lett képviselő valamely keresztény főpapi székhelyen ? Ha az említett politikai fátumot vizsgáljuk, lehetne erről eleget irni. Zichy Nándor is megbukott annakidején Nyitrán. Pedig éppen az ilyen székhelyen legstilszerűbb, ha nincs helyi, egy országos nevű világi keresztény politikusnak a képviselősége. Ez reprezentálja igazán azon város világi közönségének keresztény hangulatát és jellegét. Sőt örülnünk kell, ha világi egyén vezet a keresztény politika alapján, papi városokban. Ez a megállapítás a mai időkre még jellemzőbb, mint a múltra. A múltban ugyanis kormányzatunk nem állott kimondottan keresztény alapon. Mig napjainkban úgy az egységes, mint a keresztény gazdasági párt a keresztény jelzőt legalább hirdeti. E mellett most a világiak között számosabb jóval az aktiv-keresztény-irányú publicista s politikus, mint a háború előtt. Nagyon is indokolt tehát, felemelő a közhangulatra, megbecsülő a világi keresztény politikusra, és értékesebb, vonzóbb a keresztény politikai erő függetlenségére, ha a főpapi székhelyeken kifelé is ők képviselik a keresztény politikát. Kemény ffy K. D. A Hősök Emlékünnepe Mint minden évben, az idén is május utolsó vasárnapján üli meg a magyar nemzet a háborúban elesett hős fiainak emlékünnepét. Esztergom város közönsége is méltó módon óhajtja kivenni részét a Hősök Emlékű népéből, hogy kegyeletét lerója a világháborúban elesett hős fiai iránt. Az ünnepély a kegyúri plébániatemplomban d. e. 9 órakor tartandó ünnepi szentmisével kezdődik. Istentisztelet után a Hősök-szobránál fél 11 órakor lesz az emlékünnepély a következő műsorral: Pelczuiann László! u férfiszabó Esztergom, Széchenyi-tér 16 Telefon 135 ä éü felöltöket i a legújabb divat szerint mérsékelt áron készít kedvező fizetési £ feltételek mellett. Úgyszintén hozott szövetből is.