Esztergom és Vidéke, 1931

1931-05-21 / 41.szám

Világosan láthatjuk tehát, hogy csak a tisztviselők és a főispán környezetéhez tartozók szavazatával tudták a többséget biztosítani, igaz, nagyon kevés számmal, 5 szavazattal. Ez a 5 szavazattöbbség nem jelent győzelmet, sőt inkább csúnya kudarcot. Az „Esztergom és Vidéke" is igazolva van, hogy amikor állást foglalt a szanálásban, a város közvéleményét tolmácsolta és valóban igaz az, hogy Huszár Aladár dr. fő ispán szemben áll a város közhangulatával és közvéleményével. Hangsúlyoznunk kell, amint azt a közgyűlésen is megmondották, hogy nem a Közüzemi bérbeadását, hanem 2 millió pengő kölcsönt igért a főispán. Hétfőn az a hir terjedt el a városban, hogy bizalmat akarnak megszavaztatni Huszár Aladár főispánnak. Nemcsak a szavazás szerint lehetetlenség ez, hanem a város közvéleménye is tiltakozik ez ellen a törekvés ellen. Esztergom város képviselőtestületéről a legnagyobb elismeréssel kell szólnunk, mert kezdettől fogva határozott összefogásban védte a város közérdekét és a hétfői közgyűlésen is a legnagyobb szolidaritást vállalta a közvéleménnyel. Az öt szótöbbséggel hozott határozatot megfelebbezik, ami nemcsak a rettenetes szerződés miatt történik, hanem azért is — amint Gróh Esztergom város iskolaszéke szombaton délután ülést tartott. Mátéffy Viktor előadó azt közölte az iskolaszékkel hogy a kultuszminiszter egy esztergomi tanitói állás megszüntetését, illetőleg az államsegély megvonását rendelte el. Mivel a város nincs abban a helyzetben, hogy saját erejéből fizessen egy tanítót, az iskolaszéknek sürgősen választ kell adnia, hogy melyik tanitó állását szüntes sék meg. Mátéffy Viktor kimutatta, hogy a Szent Tamás-fiúiskolában 169 tanulóra 4 tanerő esik, mig ezzel szemben a többi iskolában sokkal nagyobb a tanulók létszáma. A Szent Tamásfiúiskolában azonban benfoglaltatik egy olyan osztály is, amelynek tanulói nagyrészben szentgyörgymezőiek. Ha szanálást kell végrehajtani, akkor csak a Szent Tamásfiúskolánál lehet. Azt azonban nem mondotta Mátéffy Viktor, hogy a szentgyörgymezei tanulók, illetőleg a Szent Tamásfiúiskola V. osztálya helyett elvitték a szenttamási első osztályt és épen Mátéffy Viktor volt az, aki az osztályokat szétválasztotta. Mátéffy Viktor szociális szempontokra hivatkozva olyan tanitó szanálását kívánta, aki családi viszonyaival, vagy koránál fogva könnyen el tud helyezkedni. Felolvasta Mátéffy a tanfelügyelői iratot, amely az állás megszüntetésére vonatkozik. A Szent Tamás-fiúiskolánál — mondotta Mátéffy — Vécs Ottó az V. osztály tanítója, aki sem társadalmi vagy népművelési munkát nem végez és csak az iskolai kötelességét teljesiti. Vécs Ottó hírlapírással foglalkozik. Amikor Mátéffy Vécs Ottó nevét mondotta, egy közbeszólás arra hivta tel a figyelmet, — amiről már különben régen beszélnek — hogy Vécset azért akarják szanálni, mert hirlapirói munkát végez és cikkei nem tetszenek a felsőbb hatóságnak. Vécs Ottónak már januárban megmondták, hogy újságírása és tudósításai miatt tanyára fogják helyezni. Nádler István pápai kamarás, tanitónőképző-intézeti igazgató állt fel elsőnek és azt mondotta, hogy ve József dr. a közgyűlésen kifejtette —, hogy nem azok a felelősek a szerződés következményeiért, akik a szanálást tervezték, hanem a képviselőtestület. Súlyosbítja a szerződést az is, hogy a Hungária nem fogadta el a pénzügyi bizottság által javasolt összes pontokat és szigorúan ragaszkodik akaratához. Csak kisebb módosításokhoz adta hozzájárulását, az életbevágó pontokat, így, hogy köteles lesz 2—4 év múlva kölcsönt adni, megtagadta, és az a kétes kitétel marad a szerződésben, hogy igyekezni fog kölcsönt szerezni. Nagy jelentőséggel bir Nádler Istvánnak az a felszólalása is, amikor azt mondta, hogy a Közüzemi adósságainak kifizetése után legfeljebb csak 100 ezer pengő marad a város szanálására. Zwillinger Ferenc dr. egyik felszólalása is jellemzi a közvéleményt: Ez a szerződés temetése a jognak és temetése a város autonómiájának. Nagyon tárgyilagos volt Mike Lajos dr., aki azt mondotta, hogy senkitől sem szabad kierőszakolni a szerződés megszavazását és mindenki szavazzon a meggyőződése szerint. Amikor a szavazás megtörtént, a képviselők elhagyták a termet, pedig hátra volt az egymillió pengő kölcsönfelvétel megszavazása. De már senkit sem érdekelt a dolog. Körülbelül tizenketten maradtak benn. Vécs Ottó állását szüntessék meg és keressenek más megoldást. Vitéz SZÍVÓS Waldvogel József azt válaszolta, hogy Vécs Ottó ellen sok kifogás van újságírói működése miatt és mivel Vécs tudositója az Estlapoknak is, el kell Ítélni az ő munkáját. Waldvogel tendenciát lát Vécs újságírásában és személyi támadásba és lekicsinylésbe tévedt. Vécs hazafiságát is kétségbe vonta azzal kapcso latban, hogy az Est-lapok esztergomi tudositója. Nádler István áll fel újra és hoszszabb erélyes beszédet mondott, amelyben Vécs Ottó védelmére kelt: — Vécs Ottó értékes cikkeket itt — mondotta a többi között — és ezek a cikkek mindig a város közérdekét keresték, sőt ezek mögött a város közvéleménye állt. Vitéz Szivós-Waldvogel Józsefnek arra a megjegyzésére, hogy mintha kétség férne az Est-tudositás miatt Vécs hazafi ságához, rá kell mutatnom arra a munkára, amikor Vécs a trianoni határt bejárta és a határ lehetetlenségeit megírta. Tudom, hogy miért van ez a nagy harag és tudom, hogy miért akarják a szót belefojtani. Nagyon veszedelmes dolog ez és ami nem más, mint a szabad sajtó és az emberi jogok elnémitása. A kritikát el kell fogadni, különösen akkor, ha az a közvélemény hangja. Vécs cikkei mindig tárgyilagossak voltak. Végül Nádler István azt javasolta, hogy nyugdíjjogosult tanitó állását szüntessék meg. Gróh József dr. is kétszer szólalt fel Vécs Ottó védelmében: — Vécs Ottót mindenképpen félre akarják tolni — mondotta. — Ha bűnös az újságírás miatt, miért nem indítottak ellene sajtópört, ha pedig mint tanitó van ellene kifogás, akkor ellene ott van a fegyelmi eljárás. Vécs Oltó szanálása ezek után mél tinytalan és igazságtalan lenne, mert sem a sajtótörvény ellen nem vétett, sem pedig mint tanitó nem követett el olyant, ami fegyelmit vonna maga után. — Csodálkozom, hogy bűnül róják fel Vécs Ottónak, amiért az Estlapokat tudósította, holott az Estlapokban a legkeresztényebb férfiak: gróf Apponyi Albert, gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter és Berzeviczy Albert és mások irnak. Mátéffy azt válaszolta, hogy sem sajtópörről, sem tanitói fegyelmi eljárásról nem lehet szó, hanem egy állás megszüntetését rendelték el és ehez kell ragaszkodni. Mátéffy is sérelmesnek vett magára nézve több cikket, mert őt is támadták. — Hát itt van a baj és ezért kell Vécsnek távoznia — szóltak közbe. Mátéffy mindenképen ragaszkodott a kultuszminiszteri rendelethez és előadása Vécs Ottó ellen szólt. Bleszl Ferenc kincstári főtanácsos is felszólalt és teljes mértékben osztotta Nádler és Gróh véleményét. Szölgyémy Gyula ny. igazgató tanítónői állás szanálását kérte, Nádler István szintén indítványozta, hogy szanáljanak egy tanítónőt. Követelte továbbá, hogy a szanálást elrendelő miniszteri leiratot olvassák fel, amelyben kifejezetten áll, hogy nyugdíjjogosult tanitó állását szüntessék be. Ez az irat nem volt az előadó iratai között. Végül azt határozta el az iskolaszék, hogy a legközelebbi ülésen dönt a szanálásra kerülő tanitó személyében. Nyilatkozat Nagyon jól tudom, hogy miért akarják az én állásomat megszüntetni, annak ellenére, hogy nem állami tanitó vagyok, hanem községi és pedig életfogytiglan megválasztott. Nem keresem most, hogy mi módon lehetséges ez a szanálás. Azt mondta az iskolaszéki előadó úr, hogy én nem végzek semmiféle társadalmi munkát és nem veszek részt a népművelésben. Akkor is kellene erről beszélni, ha nem akarnának szanálni. Én azért nem veszek részt a társadalmi és népművelési munkában, mert az én társadalmi munkálkodásom az újságírás. Erre van kedvem és ambícióm. Sajnos azonban, Esztergomban ezt nem veszik az illetékesek társadalmi munkálkodásnak. Nagyon csodálkozom, hogy amikor országszerte látunk tanítókat és tanárokat az újságírás munkásai között, akkor szót pazarolnak arra, hogy a tanitó újságíró végez-e társadalmi munkát ?! Szóvá tették az iskolaszékben, hogy én még Antóny Béla polgármester úr felfüggesztése előtt erős biráló cikket irtam a város vezetőségéről. Emiatt feljelentő levelet küld tek az iskolaszékhez. Vitéz Szivós Waldvogel József tábornok úr elfelejti, hogy szerkesztőbizottsági elnö künk volt és abban a kérdéses cikkben az ő szellemét lehetett érezni. Azt is elfelejti, hogy már októberben és novemberben szigorú bírálat hangzott el a vármegyeházán a város vezetőségéről és azt mondotta Huszár Aladár dr. főispán úr, hogy teljes tájékozatlanságot és készületlenséget tapasztal a város vezetőségének munkájában. Azoknak a cikkeknek tartalma ebből az ülésből és ebből a bírálatból eredt. De emlékezzék csak a tábornok úr a tavalyi sajtóperre, amit azért kaptam, mert két biráló cikk jelent meg lapunkban a mérnöki hivatalról a tiszti üdülővel kapcsolatban. Elfelejtette Tábornok Ur, hogy honnan eredtek ezek a cikkek ? De én emlékezetébe hozom azt is, amikor Antóny Béla dr. polgármester a Közüzemi bérbeadása ügyében Budapesten tárgyalt. Akkor interjút kértem Antóny polgármester úrtól és a cikket hűen megírtam és szerencsére a kefelevonatot fel is olvastam Antóny dr. polgármester úrnak. Nem szoktam cikkeimet megmutatni és ebben az esetben csak háromszori kérésre tettem meg azt, hogy telefonon az interjút felolvastam. De ebben nincs is semmi, csakhogy ehhez az interjúhoz a Tábornok úr név nélkül egy záradékot irt és emiatt lett aztán a kellemetlenség — nem a Tábornok Úrnak, hanem nekem.^ Tábornok Úr nemcsak tudósításaim miatt haragszik reám, hanem a parkosítás és szépítés miatt is. Tábornok Ur ugyanis zokon vette, hogy a szépitőmunkája miatt egy két közlemény jelent meg. Ezeket az írásokat a földmivesnép panaszai alapján irtam meg, mert éppen akkor az inségakcióról irtunk és mivel sok volt a munkanélküli, Tábornok Ur szépítése nem találkozott a szociális gondolkozással. Egyébként nemcsak én láttam ezt sérelmesnek, hanem mások is. Tessék felmenni Glatz Gyula helyettes polgármester úrhoz, akinél két cikk van, amelyek erősen bírálják a Tábornok Úr szépítő munkáját. Felelős szerkesztőnk a cikkeket nem közölte és a cikkíró kívánságára elküldte azokat a helyettes polgármester úrhoz. Vájjon mi lenne, ha Tábornok Úr lenne a helyemen ? Milyen cikkek jelennének meg és lenne-e közbéke? Tábornok Úrnak nemcsak egy-két újsághírem fáj, hanem hogy egyáltalában az újságoknak dolgozom és hogy a közvélemény szerint írom meg a cikkeket. Én már csak ennél maradok és ha Tábornok Úr tetszésével ez nem találkozik, arról én nem tehetek, és ez csak azt jelenti, hogy nem egy úton haladunk. Vécs Ottó. Kell-e pénz- és jogügyi bizottság? A Hungáriával kötendő villanyvilágitási szerződés tárgyában a város vezetősége részéről követett eljárás méltán azt a hitet kelti a város közönségében, hogy a fenti bizottságokra semmi szükség nincs, a bizottságok tagjainak lelkiismeretes, önzetlen munkája voltaképpen akadémikus jellegű vita, sőt üres szalmacséplés. A Hungária bérleti ajánlatát a fenti bizottságok két napon tárgyalták s majdnem egyhangúlag hozott határozatokkal lényeges módosításokat eszközöltek a szerződéstervezeten. E módosításokkal szemben a város vezetősége nem jelentett be különvéleményt. Dacára ennek, legnagyobb meglepetésünkre a közgyűlésen a város vezetősége nem e bizottságok javaslatát ajánlotta elfogadásra, hanem a Hungária eredeti ajánlatát, amelyen csak stiláris, kénytelen módosításokat engedélyezett a részvénytársaság. Nemcsak a város közönségét reprezentáló pénz- és jogügyi bizottság iránti, mindenkit — tehát a város vezetőségét is — kötelező tisztelet és megbecsülés, de az ügyrend is megkívánja, hogy e bizottságok javaslatát ismertessék s ennek elfogadása tárgyában döntsenek először. Az természetesen előfordulhat, hogy a bizottsági javaslattal szemben a közgyűlés elnöke vagy előadója külön véleményt jelent be, s a közgyűlés hivatott a két javaslat közül választani. Azonban a városházán, most a pénz- és jogügy: bizottság javaslata a döntés percében szóba sem került s a közgyűlés elnöke csak az előadói javaslatra nézve provokált döntést. Ezek után megértjük azt, amit a közgyűlésen többen felpanaszoltak, hogy az albizottságok tagjai nem tanúsítanak kellő érdeklődést az albizottsági ülések iránt. Sőt csodálkozunk azon, hogy még akadnak olyan naiv emberek Esztergomban, akik bizottsági gyűléseken fecsérlik drága idejüket, melyet egyébként jobban értékesíthetnének. Dr. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Esztergom mostoha gyermekén, a tanítóságon kezdik a szanálást