Esztergom és Vidéke, 1931

1931-05-07 / 37.szám

nik más, mint hogy új adósságot csinálunk. Ki mondja meg azt, hogy mi lesz két év múlva és hogy hol lesznek azok, akik ezt a szerződést hozták. Annyit tudunk, hogy a város megmarad és a polgárság fogja viselni a terheket. De miből fogják fizetni a kamatokat, ha még a Közüzemi sem lesz ? A szerződés megítélésénél arra a véleményre jutunk, hogy nincs ma pénzügyi vagy jogászember, aki a 30 éves szerződés következményeit fixirozhatná. Lehetetlenség megmondani, hogy mi lesz 10, 20 vagy 30 év múlva, mert közrejátszhatik a villamostechnika, a gazdasági és a pénzügyi helyzet. A szerződés akkor lenne helyes, ha a város érdekeit tekintetbe véve, tapasztalatok alapján azt maga a város készítette volna el. De nem ez történt. Amikor a megboldogult Tiefenthal József volt Esztergom főmérnöke, ő az új szerződéshez tapasztalatokat gyűjtött és ezeket felhasználva hatott oda, hogy a szerződés szigorúan védje a város érdekeit. Ezt kellene most is tenni és a felsőbb hatóságnak nem lenne más dolga, minthogy bírálja el a szerződést. Éppen fordítva történik. A terve zet a főispáné és bizalmas embereié. A városnak semmi szerepe nem lehetett abban. Szinte az az érzésünk, hogy nekünk csak megszavazni kell, anélkül, hogy szót merjünk ellene emelni. Igy gondolják azok, akik a terveket készítették, de viszont mégis csak mienk az utolsó szó és nem mondhatunk mást, hogy ez a szerződés rettenetes Esztergomra nézve. A befektetéseknél sincs biztosítva Esztergom érdeke. A 6. paragrafus ezeket tartalmazza : „ Mindazok a bővítések és átalakítások amelyeket a Hungária jelen szerződés tartama alatt az esztergomi, dömösi, visegrádi, duna bogdányi, zebegényi és szobi elosztóhálózatokon, továbbá ezen hálózatok és a nagymarosi villamosmű nagybani áramellátását szolgáló nagyfeszültségű vezetékeken és tartozékain végrehajt, a város tulajdonát képezik és jelen szerződés lejártakor a városnak díjtalanul adandók át. Kivéve az utolsó 10 évben létesített bővítéseket, ame tyekért a város az átadáskor fenálló értéket, mely a szóbanforgó bővítés eredeti költségéből az élet tartam figyelembevételével megállapított avulási hányad levonása után fenmarad, a Hungáriának megtéríteni tartozik. A szerződés utolsó 10 évében a Hungária csak a város előzetes hozzájárulásával eszközölhet ilyen befektetéseket, a város azonban a hozzájárulást nem tagadhatja meg..." A személyzetről azt foglalja magában a szerződés, hogy a villamosmű átvétele folytán szükségessé váló szaporításánál első sorban az Esztergomi Közüzemi Rt. meglévő személyzetének tagjait alkalmazza. Az átveendő személyzet létszáma tekintetében a Hungária a várossal jelen szerződéssel egyidejűleg külön megállapodást létesít. Ki biztosit bennünket arról, hogy az alkalmazottak egy vagy két év múlva is a Közüzeminél lesznek ? A Hungária átveszi a személyzetet, de egy év múlva fel is mondhat az embereknek. A szerződés 24. pontja is kritikus, mely ezt mondja: „Ezen szerződésben foglalt jogügylet uján járó bélyegilletéket és az ezzel összekötött költségeket szerződő felek egyenlő arányban viselik, mindamellett azzal a korlátozással, hogy a Hungáriát e cimen legfeljebb 10.000 P azaz Tízezer pengő költség terhelheti. Amennyiben a szerződő felek várakozása ellenére a felmerülő költ ségekből a Hungáriára nagyobb összeg esnék, úgy azt a Hungária helyett a város tartozik viselni." Még pénzhez sem jutottunk, máris 8—10 ezer pengőt kell letennünk. Honnan vesszük ezt? A matematikai számítást és a pénzügyi véleményt sem szabad figyelmen kivül hagynunk. Hiba a Hungária részéről nincs, amikor a 30 évi bér fejében 1 millió 400 ezer pengőt ad a városnak. Ez az összeg a járadékszámításból ered és a kamat eléggé kedvezményes. Arról szó sem lehet, hogy az évi 125 ezer pengő bért véve alapul, a város 30 évre 3 millió 750 ezer pengőre tartson igényt. A Hungária helyesen számított és valóban 1 millió 400 ezer pengőt kaphat csak a város, ha az évi bér 125 ezer pengő. Meg is fordíthatjuk a számítást, valamivel kevesebb mint 125 ezer pengő esik egy évre az 1 millió 400 ezer pengő után. Pontos számitással, 125 ezer pengő évi bért véve alapul, nem 1 millió 400 ezer pengő, hanem 1 millió 470 ezer pengő jön ki. Hol van ez a 70 ezer P ? A hiba Ott van, hogy ilyen szerződésbe akarjuk a várost vinn', mert az 1 millió 400 ezer pengő a 30 évhez viszonyítva csak garasokat jelent a városnak. Egy tál lencse az örökség helyett. A veszteséget, ami Esztergomot éri, csak akkor látjuk rneg, ha feltételezük, hogy a város az évi bért évenkint a bankba teszi. Ebben az esetben 30 év múlva több mint őt millióra emelkedik a bér. Hogy csak 1 millió 400 ezer pengőt kapna a város, azon nem lehet segíteni, mert a kamatot, sőt annak kamatját is, 30 évre előre kell fizetni. Ez az, ani nagy teher és ezt nem birja a város. Az egymillió pengő kölcsön csak pillanatnyilag segít a városon, mert azt két, legfeljebb négy év múlva vissza kell fizetni. Lesz akkor annyi pénze a városnak? Alig hihetjük. Most az a helyzet, hogy a város 1 millió 400 ezer pengőt kap, amiből ki kell fizetni a Közüzemi adósságát, marad — hogy a hivatalos számítást vegyük — 1 millió pengő, a 30 év bérösszege, de ezzel szemben új adósság is fennáll, ami szintén 1 millió. Tehát csak időt nyerünk és az adósság megmarad. Ha pedig két év múlva követelni fogják az 1 millió pengőt, a helyzet sokkal rosszabb lesz, mint ma. A szanálásnak egyetemesnek kell lennie és ne részletekben jelentsen — a város hátrányára — megoldást. A városnak közel öt millió pengő adóssága van. és igazi szanálás akkor lenne, ha legalább az adósság fele, a nehéz tartozások szűnnének meg. A terv szerint azonban — leszámítva a Közüzemi tartozását — tisztán csak egy millió pengőt kapnánk a szerződéssel és 30 évre mondanánk le a város legértékesebb vagyonáról. De vegyük politikailag is a szanálást. — Vakok lennénk, ha nem látnánk politikát ebben az áldatlan ügyben. Ez a politika azonban káros. Meg kell mondanunk, hogy ez a terv a Közüzemivel Antóny polgármester gondolata és talán békességesen lehetett volna a szanálást egy évvel ezelőtt elintézni, ha el nem gáncsolják. Éppen azokat látjuk most a szanálási terv mögött, akik annak idején azt annyit kárhoztatták. Ne higyje senki, hogy Antónyt menteni A Bencésdiák Szövetség Esztergomi Osztálya a régi diákok anyagi támogatásával hatalmas emléket emelt Magyarország első szent királyának: Szent Istvánnak és fiának: Szent Imre hercegnek, a magyar ifjúság védőszentjének és örök ideáljának. Ezt a remekbe sikerült domborművet, amelyet Zászlós István szobrászművész alkotott, a gimnázium kaszárnya felé eső oldalán helyezte el, hogy onnan hirdesse a jövő katolikus magyar diákoknak, az esztergomi bencés gimnázium növendékeinek, az ő örökszép Intelmeit, amelyeket egykor fiához, Imréhez intézett. Mert ez az Intelem minden idők ifjúságának szól és csak akkor lesz boldog, s ismét nagy és hatalmas Magyarország, ha ifjúsága István király atyai Intelmeinek szellemében nevelkedik, azt követi és az lesz rugója minden cselekedeteinek az élet bármely megnyilatkozásában. A leleplezés vasárnap történt fényes keretek között. Az ezzel kapcsolatos ünnepségek azonban már a szombat esti hangversennyel kezdődtek, amelyen Őeminenciája Serédi Jusztinián dr. bíboros hercegprímás is megjelent. Az idb Zsolt Nándor ambiciózus vezetése alatt működő fúvós zenekar és Hajnali Kálmán énekkara szinte csodálatosan szép zene- és énekszámokat adtak elő Madaras Aurél Szentgyörgymező lelkes és buzgó plébánosa nem is késett kijelenteni kedves és szép beszédében, hogy a Szent Imreünnepségeket legillőbben a zene és dal vezetheti be. Este 8 órakor azután a fúvószenekar és 250 lampionos mellett felvonult az ifjúság a hercegprimási palotához s itt szerenádott adtak a magyar Sión Főpásztorának, hálájuk és hódolatuk kifejezéseképen a Szent Imre-év gondolatáért. A hangulatos zenés felvonulás az egész várost az utcára hivta. Maga az ünnepség különben a megállapított sorrend szerint folyt le. Vasárnap reggel ébresztővel járt körül a fúvószenekar. Délelőtt 10 órakor ünnepélyes nagymise volt a ferencrendiek templomában, amelyet Haász István dr. tábori püspök celebrált fényes segédlettel. A szent mise áhítatát a gimnáziumi énekkar által előadott szép énekek csak fokozták. Délelőtt fél 12 órakor áldotta meg Serédi Jusztinián dr. biboros-hercegprimás az emlékművet, melyet Gróh József dr. bankigazgató, a Bencésdiák Szövetség Esztergomi Osztályának elnöke leplezett le mély gondolatokban gazdag és nagyhatást keltő, akarjuk, mert vele szemben egy városcsőd áll. Új levegőnek, városvezetésnek, új rendszernek kell jönnie, az egészséges városszanálással. Ezt csak azok végezhetik el a város javára, akik távolállnak az elmúlt esztergomi tiz év rendszerétől. A szanálás lehetetlensége a közeledő választásokra is vet árnyékot. Mire számithat a kormány, amikor a legnagyobb közönyösséggel volt irántunk. Segítséget sohasem kaptunk és kilátásunk sincs rá. Huszár főispán szembentalálja magát a polgársággal, tehát az ő szanálási terve nem segítség, hanem az elégedetlenség fokozása. Vele együtt tehetetlenül áll az országgyűlési képviselő is. A bajok már igen nagyok. Nem most kellett volna Esztergom ügyeibe belenyúlni, hanem legalább is öt évvel ezelőtt. Dr. feltűnően szép beszéddel. Szavai a hallgatóságot mindvégig lebilincselték. Lelkesítőén szólott az ifjúsághoz és a volt növendékek nevében háláját és köszönetét tolmácsolta a bencésrend iránt, végül átadta a város képviseletében jelenlevő Brenner Antal dr. főjegyzőnek az emlékművet, aki azt szép beszéd kíséretében vette át a város nevében. Utána Huszár Károly volt miniszterelnök beszélt, rámutatva a Szent Imre-év felemelő eseményeire. A megáldás után a Bencésdiák Szövetség és Esztergom város megkoszorúzták az emlékművet. A tervező művészt, Zászlós Istvánt, az egykori bencésdiákot ezalkalommal sokan üdvözölték mesteri alkotásáért. Az ünepélyen a funkcionáriusokon kívül ott láttuk még Haász István dr. tábori püspököt, Breyer István dr. felszentelt püspököt, Fehér Gyula dr. nagyprépostot, Meszlényi Zoltán dr. hercegprimási irodaigazgató, prelátuskanonokot, Lepold Antal dr., Drahos János dr., Jeszenszky Kálmán, Szokolay Antal és Török Mihály dr. esztergomi prelátus kanonokokat, Rácz Kálmán dr., a miniszterum középiskolai ügyosztályának főnökét, Schwöder Ervin kultuszállamtitkárt, Sárközi Pál dr. egyetemi magántanárt, a pannonhalmi főapátság perjelét, baráti Huszár Aladár dr. főispánt, szenkviczi Palkovics László alispánt, Szolomayer Tasziló budapesti bencésgimnáziumi igazgatót, P. Böle Kornél, szentdomonkos-rendi priort, az állomásparancsnokság tisztikarának képviselőit és sokakat társadalmunk kiválóságai közül, valamint a nagyközönséget, a szülőket, az intézetek növendékeit s a volt tanítványok közül is nagyon sokat. Délben a rendházban díszebéd volt, melyen a biboros-hercegprimással az élén résztvettek a funkcionáriusok s ünnepségen megjelent fővárosi és vidéki, valamint a meghívott előkelőségek. Délután 4 órakor a Prímás-kertben az ifjúság tornaversenyét tartotta meg, több ezer néző s az ünnepség összes előkelőségei előtt, sőt megjelent azon a bíboros főpásztor is. A verseny végén Haász István dr. tábori püspök gyönyörű, izzó magyar hangú beszédet intézett az ifjúsághoz. Nem szabad az elmondottak után megfeledkezni arról, akinek fáradozása, utánjárása nemcsak ezt a szép emlékművet, de a gimnázium lépcsőházának művészi freskóit hozta bencés gimnáziumunknak s általa Esztergom városát tette gazdagabbá műalkotásokban. Nem "tudunk elA Bencés Diákszövetség szoborleleplezése ős ünnepségei