Esztergom és Vidéke, 1931

1931-05-03 / 36.szám

Az irók és kiadók is meghozták a Magyar Könyvnapra a maguk ál­dozatát a Könyvnap Könyvével, a „Koszorúival, amikor ezt a cca 400 oldalas, szépkiállitású könyvet P 1.20-ért adja a magyar közönség kezébe. A „Koszorú" az erdélyi, felvidéki és vajdasági magyar irók antológiája, amellyel a könyvkiadók trianoni ha táron túl került magyar irókat hoz­zák át a határon. A Könyvnapon ezer és ezer magyar könyv kerül árusításra könyvesboltjainkban, de egy sem lesz igazabban és tragiku­sabban magyar, mint a Könyvnap Könyve, a „Koszorú". Szeressük meg a magyar könyvet s igaz, hű barátot nyerünk benne: szórakoztat, tanácsot ad, utunkban megbízható kísérőnk s végül bizal­masan áll rendelkezésünkre, amikor szolgálatait igénybevenni óhajtjuk, amikor szükségünk van reá. Azért úgy rendezzük könytárunkat, hogy képviselve legyen abban szépirodalom, történelem, szakirodalom, jogi és egészségügyi tanácsadó stb., akkor csak karunkat nyújtjuk ki s a könyv Uj rendelettel lehetetlenné akarják tenni a háziszappanfőzést a legőszintébb baráti tanácsot adja nekünk: önzetlenül, érdektelenül. A Magyar Könyvnap jelentőségéről nek, nagy jelentőségének megértésé­tesz tanúságot az, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter|körrendele­tet intézett valamennyi tankerületi főigazgatósághoz és tanfelügyelőkhöz a magyar könyvnap ügyében. A Ma­gyar Könyvnap a Magyar Irók Egye­sületének kezdeményezésére május 4.-én és 5.-én lesz és célja az, hogy a magyar irodalom nemzetfentartó jelentőségéről és a magyar könyv támogatásának fontosságáról az egész társadalmat meggyőzze és hogy a magyar irodalom szeretetét és a ma­gyar könyv becsülését a jövendő nemzedék szivébe mentőt erősebben belevigye. A miniszter az utóbbi cél érdekében elrendeli, hogy a közvet­len vezetése és rendelkezése alatt álló középiskolákban, középfokú és alsófoku tanintézetekben május 4.-én és 5.-én az egyik magyar nyelvű óra keretében a magyar könyv fon­tosságának és megbecsülésének is­mertetéséről gondoskodás történjék. A kiszivárgott hirek szerint a keres­kedelemügyi minisztériumban ujabb változtatást terveznek a lugkőren­deleten A lugkövet méreg listára akarják áthelyezni, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha a terv megvalósul, a jövőben csak gyógyászati, fertőtlenitési célok­ra lehet felhasználni, tehát csak or­vosi rendeletre lehet kiadni. Ha a változtatás életbelép, egyszer és mindenkorra lehetetlenné válik az évszázadok óta meghonosodott házi­szappanfőzés és a gazdáknak nem áll módjukban, — hogy kiváltkép­pen a disznóölés alkalmával fel­gyülemlett zsiradékot olcsó és jó­minőségű szappanná dolgozhassák fel. A lugkőrendelet megváltoz­tatása igen nagy károkat okoz a gazdáknak és csak a szappangyárak malmára hajtaná a vizet, amelyek tudvalevő­leg legnagyobbrészt külföldi eredetű nyersanyagokat használnak a gyári szappan előállításához. A rendelet megváltoztatását állító­lag az az okoskodás sürgeti, hogy a lugkő, mint méreg, leghatékonyabb okozója a természetellenes halálese­teknek. Ha igy volna, akkor haladék­talanul be kellene szüntetni a kötél, a spárga gyártását, be kellene tiltani a kések és egyéb szúróvágóeszkö­zök előállítását, meg kellene állítani a vonatokat, dróthálóval kellene be­födni a Dunát, Tiszát, mert ugyan­azzal a logikával meg lehetne álla­pítani azt is, hogy legalább annyit szerepelnek az öngyilkosság statisz­tikájában ezek az „eszközök" is, mint a marólúg. A gazdaközönségnek rendkívül fon­tos érdekei fűződnek a tervezett ren­delkezés megelőzéséhez — és mint értesülünk, az illetékes érdekképvi­seletek már meg is indították a moz­galmat a házi szappan védelmére. Űj és kitűnő cserépkálybát talált fel egy esztergomi kályhásmester Nagyfontosságú találmánnyal gaz­dagította az ipart egy derék iparo­sunk, Kállay Mihály, esztergomi kály­hásmester. Nemcsak a háztartásban lesz találmányának nagy haszna, ha­nem fellendíti az amúgy is pangó kályhás ipart. A m. kir. szabadalmi bir óság f. évi április 21-én hirdette ki a kiváló szakember szabadalmát, a nagy hatás­fokú, légvezetékkel berendezett cserép­kályha találmányra. Ezen berendezésű cserépkályha tüzelő eljárása minden eddigi fűtő­berendezést felülmúl. A mai súlyos gazdasági viszonyok között valóságos áldás az emberekre az uj találmány, mert az egyes ház­tartások fűtőanyagszükségletét mini­málisan számítva felére csökkenti le. Gazdasági szempontból még egy nagy előnye, hogy a fűtőberendezés a már meglévő régi cserépkályhákba is beszerelhető. Az uj találmány to­vábbi előnye, hogy e fűtőberende­zés és fűtőeljárás mellett a szobának ugyanolyan gyors felmelegítése lehet­séges, mint a legjobb vaskályhával, de ezenkívül tartósabb a meleg, mint bármely cserépkályhánál és garan­táltan félannyi tüzelővel. Városunkban és a vidéken már több igeo tekintélyes helyen, többek között vitéz Zsiga János dr., Gyulay Endre bankigazgató, Ujjady Béla ny. százados, az Érseki Papnevelő, a Szent Benedek-rendi székház stb építtette át kályháit az uj rend­szerre, kik a legnagyobb elismerés sei adóznak a feltalálónak. Kállay mester szaktudásának, to­vábbá szorgalmas kitartó munkájá­nak eredményét Esztergom közön­sége bizonyára örömmel fogadja és reméljük, hogy csakhamar el fognak terjedni a Kállay-féle kályhák. Beszéltünk Kállay mesterrel, aki elmondotta, hogy cserépkályhái vagy fára vagy szénre vannak be­rendezve és a tél folyamán csak egyszer gyújtottak be, tavaszig foly­ton égett. A szemináriumban felállított kályha, amely az átépítés előtt nyolc puttony szenet fogyasztott, most két puttony szénnel szolgáltatja a fűtést. Mindenki dicséri a Kállay-féle kályhákat, mert igen nagy megtakarítást lehet velük elérni. Kállay mester megérdemli, hogy találmánya iránt a közönség érdek­lődjék. HÍMEK írja meg Szerkesztő Dr! Sietsz az utcán a dolgod után, egy­szerre feltartóztat egy udvarias kö­szöntés s már nyújtja is a kezét feléd valaki, akivel talán ez az utcai beszélgetés a harmadik találkozásod. Sürgős tennivalód volna, mégis végig kell hallgatnod, amint komótos bő­beszédűséggel előadja, hogy milyen gyalázatosságokat követ el vele szem­ben a szomszédja, micsoda illetlen­ségeket önt át naponkint a kerítésen és még neki áll feljebb, pedig milyen parázna életet él; ország-világ csúf­sága az, amit szomszédja vele szem­ben elkövet! Ezt már nem lehet tűrni, ennek napfényre kell kerülni, ezen meg kell botránkoznia az egész városnak! Szelídre fordul a hangja, mikor igy szól: „Kérem, írja ezt meg a szerkesztő úri" Magányosan ülsz a kávéházban, egyszerre óvatos körültekintések után asztalodhoz settenkedik egy kitér­delt nadrág s egy tintafoltos kéz tu­lajdonosa. Síró hangon tiltakozássá sejtelmesült hangon suttogja, hogy főnöke hány visszaélést követ el a hivatalában s mégis fennen hordja az orrát, s ma is igazságtalanul le­szidta őt. Hamarjában semmire sem tud bizonyítékot szolgáltatni, de be­csületszavára mondja, hogy minden szava színigazság. Felmegy ő majd a miniszterhez is, de addig is „írja meg az elmondott panamákat, szer­kesztő úr!" A jókedélyű dr. úrral is összehoz a véletlen. Nagy kacagások között mondja a legfrissebb pletykákat, az intim kombiné-históriákat; a forrást nem nevezi meg, ahonnan hallotta, azt se szeretné, ha rá hivatkoznánk, mint informátorra, de azért „meg kell ezeket irni, hogy ráismerjenek az illetőkre!" ilyenforma informátorok zsonga­nak az ember körül: a panamákat és visszaéléseket, az ocsmányságo­kat csak úgy rázzák ki a kézelőjük­ből. Legtöbbször ők is másoktól hall­ják, de azért minden mondatuk után elhadarják „becsületszavamra mon­dom." Ez az egyetlen bizonyítékuk. Ők adják az információt. Az ujság­iró irja meg és vállalja érte a fele­lősséget I Üljön a vádlottak padjára, ha sajtópert kap; s ha elitélik, fizesse le azt a bagatel párszáz pengőt, vagy ülje le a kéthetet. Utóvégre a köz érdekében áldozatot is kell hozni. Az újságíró legyen az ő szórakozásáért küzdő gladiátor s az ő közügynek mondott piszkos érdekeinek helótája. Rohanjon fejjel a falnak — ez tet­szik a népnek és kell is, nem azért fizeti az előfizetési dijat. Ők ingyen adják ezeket az érté­kes információkat, ezeket a szenzá­ciós cikktémákat. Többre nem haj­landók, „Ön irja megszerkesztő úr I" — mondják. — Ha bolond volnék 1 „Rerum novarum M-ünnepéIy a Kat. Körben. Negyven év előtt jelent meg XIII. Leó pápának hires enciklikája, a „Rerum novarum". Az enciklika megjelenése akkor álta­lános feltűnést keltett nemcsak a katolikus világban, de más felekeze­tek körében is. A vitatkozások pro és kontra meg is indultak felette. Azonban mégis csak az idők folyása igazolta minden kétséget kizáróan, mennyi előrelátás, mekkora bölcses­ség rejl k ebben az enciklikában. A mai idők szelleme teljesen igazolja a próféta lelkű nagy pápát, aki korát majdnem félszázaddal előzte meg, s akit a jövő még fényesebben fog igazolni. Most ünneplik világszerte a katolikusok ennek nagy esemény­nek negyven éves fordulóját. Ebben az ünneplésből az Esztergomi Ka­tolikus Kör is méltó módon akar részt venni egyrészt azért is, hogy «Ml mm Férfi öltöny ós női ruhaszöveteket legújabb kimintázásban feltűnő olcsó árban árusítja IblxÉS SÁNDOR GÉG Széchenyi-tér 21. szám alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents