Esztergom és Vidéke, 1931

1931-04-19 / 32.szám

A megállapodás szerint, ha a pénzpiac megjavul, a városnak jogában lesz ezt az előzetesen kifizetett őszszeget visszafizetni és az évi bért kérni, ha ez olcsóbb lesz. A vállalat ezenkívül biztosit egymillió pengő készpénzkölcsönt, amely 8°/o-os. A mai súlyos időkben nincs példa ilyen kedvező feltételekre, különösen, hogy pénzkölcsönt lehessen kapni. Éppen itt említjük meg, hogy Komárom városnak 200 ezer pengőre lett volna szüksége, de hasztalan vott minden utánjárás, a pénzt nem tudták előteremteni. A város közvilágítására vonatkozólag a vállalat az eddigi közvilágítást szolgáltatja és minden évben 5 százalékkal emeli azt. Az első 20 év befektetése a bérlet megszűntével ingyen megy át a város tulajdonába, míg a bérlet utolsó 10 évében szükségelt befektetések csak a város hozzájárulásával létesülhetnek és megválthatók lesznek. Az egész hálózat, tekintettel arra, hogy egy nagyobb vidék ellátására kell berendezkedni, kibővül, nagyobb feszültségű áramra lesz szükség, átépítés történik és a mai faoszlopok helyett vas- vagy betonoszlopokat állítanak fel. A város belterületén körülbelül 6 km hosszúságban a faoszlopokat eltávolítják és vasoszlopokat fognak alkalmazni. A várost az évi béren kivül 600 Idegen országokból tH. Peru) Jobban a kíváncsiság vitt az ebédlőbe. Igy hát elindultam. Belépek az ajtón. Az ebédlő fényesen kivilágítva, minden asztalon sok virág. Kinai pincérek fehér egyenruhában várakoznak. Az asztalokon mindenféle üvegekben hüsitő italok, szeszes italt csak külön rendelésre szolgálnak fel. Miután angolul nem tudok, az étlap pedig négy nyelven van nyomtatva, igy az én kis kinaimnak minden egyes esetben fogpiszkálóval megjelölöm a hozandó étel spanyol nevét, ami azután mégsem zárja ki azt, hogy leves után fagylaltot hoz hús helyett. Figyelem az angolokat és arra a meggyőződésre jutok, hogy az evésben valóságos művészek, mind a minőség kiválasztásában, mind a mennyiség fogyasztásában. Zenekar nincsen, azt helyettesíti egy villanyzongora, jellemző az északamerikaiak zenekultúrájára. Tiz órai út után egy kis igénytelen kikötő öblében, Chala előtt horgonyt vetünk. Miután senkit sem látok felszállani a hajónkra, örök rejtély marad a néhány órai ottartózkodás. Másnap reggel Pisco elé érkezünk. Itt a Kordillerak hegyláncai egy kissé beljebb húzódnak, úgy, hogy ez a kis város, a többiektől eltérően — amelyek rendszerint a hegy oldalában húzódnak meg — síkságon fekszik. Itt szintén néhány órát állunk, úgy, hogy kimehetünk csónakkal a várost megtekinteni. Lakóinak túlnyomó része kinai, akik itt jólétben élnek. Egy cukrászdában elfogyasztjuk a fagylaltkészletet és visszaezer pengő bruttó bevétel után 5

ö

/otól emelkedő kulcs szerint részesedés illeti meg. A jelenlegi villanyáram ára nem emelhető. Ez a lényege a szerződésnek. A hétfőn kézbesítendő füzet részletesen tájékoztatja majd a képviselőket a tervezetről. Igy a közgyűlésen teljesen tájékozott lesz mindenki, de természetesen szakelőadó is fogja ismertetni az ügyet és megadja még azokat a magyarázatokat, amelyekre esetleg szükség lesz. Ha a képviselőtestület a javaslatot elfogadja, a bérbevevő vállalat azonnal folyósítja a szükséges öszszegeket. Más jobb ajánlat nincs. A város pénzügyének rendezésére csak ez az egyedüli mód van, mert a jelenlegi súlyos fizetési kötelezettségre másfél hónapi halasztás van. Ha tehát ez alatt az időn belül a város nem rendezi fizetési kötelezettségeit, mérhetetlen bajok elé néznek. A pénzpiac nem ismeréséből ered az olyan terv, amely azt célozza, hogy a fenmaradó Közüzemi Rt. hárommillió pengő kölcsönt vegyen fel hogy ezzel segítsenek a város pénzűgyén. Erről beszélni nem lehet, mert ez a terv naiv és komolytalan, már csak azért is, mert a Közüzemi Rt nak nincsen vagyona. Csak úgy lehetne erről tárgyalni, ha a villanyáramot felemelnék, de viszont ekkor ez a javaslat a fogyasztó közönséggel találná magát szemben és lehetetlenség, hogy a mai borzasztó gazdasági helyzetben még ujabb terhek háruljanak a közönségre Különben is a Hungária Rt.sietünk a hajóra. Éppen akkor érünk i oda, amikor Lima számára szállítandó néhány tucat ökör közül az egyik csupa félelemből vagy a piskói zöld legelők utáni vágyból, a vizbe ugrik. Persze azonnal egy lasszót dobnak utána és büntetésből barbár módon, a szarvainál fogva felhúzzák a hajó belsejébe. Este viharba kerülünk. Az ég fekete, mint a tinta, alig lelet megkülönböztetni a sötét viztől. Dacára, hogy elég közel haladunk a part mentén, a hegyek és a part láthatatlanok. Hatalmas, sistergő hullámok megreszkedtetik a hajót. Minden részében nyög, sir, mint egy megtámadott élőlény. A szél egy kissé az oldalára fekteti a Santa Annát, alig lehet járni a hajón. A fülkétől az ebédlőig az utat csak nagyon gyorsan, cik-cak menésben lehet megtenni. Itt a helyzet valamivel jobb, a terem a hajó közepén fekszik és elfoglalja a teljes szélességet, igy a himbálás nem érezhető oly nagyon. Most látom, hogy a világhírű francia boxoló, Charpantier is itt van, de nem igen vacsorázik. Bizonyára haragszik, hogy a tenger nem respektálja még az olyan hírességeket sem, mint ő. Korán reggel, vagyis utazásunk harmadik napján, párás, ködös időben, lassan kii~ontakozik Callao szép öble, Lima tengeri kikötője. Egy hisztorikus kikötő. A spanyolok alapították és háromszáz éven keresztül ez volt Délamerikának a kapuja az európai kultúra számára. Az akkori kicsi, de gazdag város sok szenvedésen esett át. Holland és angol tengeri kalózok kifosztották, a tizenhetedik században pedig oly gal történő szerződés éppen a közérdek kívánalmain épül fel és az a főinditó ok, hogy a százszázalékos pótadó mielőbb csökkenjék. Nagy érdeklődéssel és várakozással tekintünk a közgyűlés elé. A love Lövészcsapat díjkiállitása Nagy érdeklődéssel nézte a közönség az esztergomi MOVE Lövészcsapat dij kiállítását a Delka-féle kirakatban. A szebbnél-szebb és értékes serlegek, dijtárgyak és érmek nemcsak a lövészcsapat elsőre ndűségéről tesz tanúságot, hanem arról is, hogy az esztergomi lövészcsapat birtokában vannak a lövészet terén elnyerhető legszebb és legkitüntetőbb dijak. A sok serleg között ott láttuk a Klebelsberg-kupát, amely országos bajnokságot jelent, a Székesfőkáptalan vándordiját, Repold Károly építész fővárosi bizottsági tag diját, a Műegyetem által adott serleget. Már maguk a serlegek is nagy és Ha a Várban nem indul is meg az a rendezési munka, amelyet a primási város megkövetelne, mégis örömmel vesszük, hogy nagyarányú faültetés vette kezde ét. Nem kevesebbről van szó, mint hogy huszonötezer facsemetét ültet el a primási uradalom. Egészen önállóan megy végbe ez a munka, ame'ynek a célja, hogy a várhegy beültetésével a fási ás szakszerű és tökéletes legyen Olyan munka kezdődött meg, amely feltétele a nagyarányú tervezés alapjának. Huszonötezer facsemete egy egész erdőt jelent. 1 borzasztó föld- és tengerrengés pusztította, hogy a városnak és lakóinak még nyoma sem maradt. Később a spanyol alkirályok újra felépítették. A mai Callao virágzó, szép modern utcákkal, fényes üzletekkel. A forgalom nagyon élénk, teljesen nemzetközi. A világ minden tájékáról erre haladó hajók rendszerint itt ki is kö nek. Érdekes látványt nyújt a sok horgonyozó személy- és tehergőzös. A motorcsónakok ide-oda s.klanak. Az élelmiszerekkel megrakott lancsák az induláshoz készülő hajókhoz mennek. Máshol szenet hajózbe. Hangos, lármás az egész kikötő. A villamos egy félóra alatt bevisz bennünket a fővárosba, Limába. Nagyságra nézve Délamerikában a negyedik helyen áll. Lakóinak száma ma kb kétszázezer, köztük sok a bevándorolt kinai és japán. A tizenhatodik században, Pizarro a Rimák folyó mellett elterülő „San Oristobai" hegy tövében kitűzte a város első házának a helyét, tehát ő a tulajdonképpeni alapitója a mai virágzó Limának. A város hátterében még két kis hegy, a San Gregorio és a San Jeronimo bámul le a modern forgatagba. Lima nem olyan összehasonlíthatatlanul szép, mint Rio de Janeiro az Atlanti Óceán partján elterülő városok királynője, de múltja van. Arról mesél, hogy V. Károly, a világ hódítója — akinek az országában sohasem ment le a nap — neki a „Királyváros" címet adta. Meséli, hogy milyen jól uralkodott háromszáz éven keresztül, királyi hatalommal felruházott harminckilenc spanyol alkirály, akik templomokat, egyetemeelsőrangú munkáról tesznek tanúságot: az esztergomi MOVE lövészcsapat első az ország lövészcsapatai között. Gyönyörű a bajnoki zászló, amely kizárólag az esztergomi csapaté. Értékes és szép egyéni dijak is emelik a kiállítást. Az egyéni dijak az egyes lövészek tudását igazolják. Három Turul szobor külön is feltűnő. Több szobordij is vál tozatossá teszi a kiállítást Külön kirakat volt az egyéni dijakra és az érmeket el seri tudnók sorolni, annyi van belőlük. Ha valaki ezt a dijkiállitást szemlélte, olyan munkát lát a MOVE lövészcsapat részéről, amely egyedül áll ma az országban. Komoly ez a munka, nemzeti szempontból is számottevő és megérdemli az egyesület, hogy minden támogatásunkkal melléje álljunk. De egyben vonzó is, hogy minél többen lépjenek be az egyesületbe, hogy a sok dijjal, bajnoksággal kitüntetett kis csapat számban is emelkedjék, hogy tagjaival is erőt jelentsen. Talán egyedül a MOVE lövészcsapatáról mondhatjuk el Esztergomban, hogy él fejlődik és egyesületi élete virágzik. Ma már fogalom az esztergomi lövész és fogalom a lövészbajtársi élet is. Érdekes áttekinteni a faültetés megoszlását: 1000 drb bükkcsemete, 1000 gyertyánfa, 500 drb borostyánvessző kerül elültetésre a megfelelő helyeken. Különlegessége a faültetésnek, hogy szelíd gesztenyével is kísérleteznek, bizonyára jó eredménnyel. 200 drb szelid gesztenyefa kerül elültetésre. Az állandó zöldesitést 100 drb boró kával is szaporítják, továbbá a fenyőfákkal való beültetésre ket, kórházakat építettek, tudósokat hívtak az országba, újságokat alapítottak és a nagy indián birodalmat a lehetőséghez képest civilizálták. Elhelyezkedem egy jóképű angol szállodában és hamarosan a város megtekintésére indulok. Az idő gyönyörű napos és mégis olyan furcsa, nyomasztó a levegő, bénitólag hat az idegenre és elbágyasztja az embert. Számomra ez nem újság; egész Délamerikán végig, az Óceán partján fekvő városok klimája mind ugyanezt a hatást gyakorolja az idegenre ; főoka valószínűleg az állandó forró légáramlat. Lima a labirintszerű utcák tömege, különösen abban a részben, amelyet kinai negyednek neveznek. Piszkosan, titokzatosan, majdnem ismeretlenül fekszik itt a kinai rész. A várost átszelő Rimák folyó választja el a többi városrészektől. Azt mondják, hogy limai spanyolt ebben a negyedben ritkán látni. Bennünket, idegeneket érdekel ez a titokzatos sárga lakóság és érdeklődve figyelem a házakat. Milyen furcsa szine van itt a folyó vizének is! Amig a város közepén kristálytiszta és fehér, itt csúnyán, sárgán megy el a házak mentén, mintha csak mindazt az árnyékszerűséget — amit ezeknek az embereknek az arcukon és hasított szemükön meglátott! — hullámaiban akarná visszatükrözni. Feltétlenül maga a kinai is érzi, hogy ez nem az ő világa, ez ég alá és e nép közé ő nem való, azért ragaszkodik csak az ő fajtájához; úgy él, mintha örökké zárt ajtók mögött tartózkodna. Schayné Gangl Gitta. (Vége köv.) Huszonötezer facsemetét ültetnek el a Várhegyen