Esztergom és Vidéke, 1931

1931-04-16 / 31.szám

Jelen lehet-e a sajté a pénzügyi­bizottság ülésein? előrelátás és logika mellett az lett volna a teendője, hogy ezen ujabb befektetés összegét vagy hozzácsapja a város által kimutatott és leltárilag átvett 664,356 pengő értékéhez, vagy pedig a dolgok természete szerint egy külön alapot létesít és az igy nyert összegeket mint értékcsökkenő és folyton pusztuló felszerelést meg­felelő tartalékolással konzerválja. Nem az én egyéni elgondolásom ez, hanem az egész világ gazdasági életében elfogadott és követett egye­düli helyes elv, hogy a csökkenő és pusztuló ér­tékű és pótlásra szoruló tár­gyak pótlásának fedezésére tartalékot gyűjtenek. Ez alól kivételt az Esztergomi Köz­üzemi Részvénytársaság sem élvez­het. Aki pedig anélkül akar gazdál­kodni, az a gazdálkodás legelemibb gyakorlati elveivel sincsen tisztában. Ugyanezen helyzet áll fenn azokra a beruházásokra is, amelyek 1927— 1930. években létesítettek és ame­lyek az előbb már emiitett 176,577 pengőt 656,697 pengőre egészítik ki. Vagy talán ez a befektetés az idők folyamán értékéből nem fog veszíteni? Ez a felszerelés talán örökéletű ? Vizsgáljuk csak meg mi fog tör­ténni akkor, ha ez a 656,697 pengő érték 10—15 év múlva 2—300,000 pengő pótlásra fog szorulni. Csiná­lunk tehát ujabb 2—300,000 pengő adósságot és ezzel felborítjuk a mér­leg egyensúlyát ? Nem. Tartalékot lé­tesítünk és a pótlást abból fedezzük. Nagy érdemként iparkodik a vá­lasz feltüntetni a tűzbiztositási alap létesítését, melyen 14,528 pengőt tüntet ki. Az Esztergomi Közüzemi Rt. ezzel a létesítménnyel a város közönségé­vel kötött szerződés alapján tartozik. A szerződés 4. pontjának 3. bekez­dése előírja, hogy az üzemet min­dennemű elemi kár ellen biztosítani tartozik. Ugyanezen szerződés 5. pontja akként intézkedik, hogy a tűzbiztositó intézetek által nem viselt és meg nem té­ritett károk biztosítására a tiszta haszon öt százaléka tartalékolandó. Itt tehát valamelyes érdemről, előre­látásról a részvénytársaságnál szó sem lehet. Ez csak arra bizonyíték, hogy a város közönsége a szerző­dés megkötésénél előrelátóbb volt, mert tartalék létesítését kö tötte ki magának. Sokat hangoztatja a válaszcikk, hogy mi mindent létesítettek rövid néhány év alatt. Én mindezt nem vonom kritikám tárgyába. Inkább arra szorítkozom, hogy megállapít­sam, mit fizettek ki a létesítményekre. Mert alkotni, rendelni könnyű dolog. Sokkal nehezebb a rendelt dolgok kifizetése. Erről az évvégi mérlegek hallgatnak. De hallgat az évvégi be­számoló is. Úgy lehet, ez igy kívá­natos. Azt a felvilágosítást nyertem a Közüzemi Rt. egyik funkcionáriusá­tól, hogy a költség számla (mely a legháládatosabb és egyben a leg­türelmesebb számla a könyvvezetés szempontjából) rejti a törlesztés adatait. Nem tudom ugyan, mi lehet az, amit törlesztés cime alatt rejtegetni kell. Mennyire célszerűbb és az igaz­ság keresésével mennyivel összhang­zóbb lett volna, ha a Közüzemi Rt. vezetősége felajánlja az általam ki­fogásolt Költség számla megtekinté­sét. Ehez egy nyilvános számadásra kötelezett vállalatnál ugyan senkinek semmi köze nincsen, de egy közérdekű és köz­üzemi részvénytársaságnál nyitott könyv kell, hogy legyen. Menjünk tovább. Az Esztergomi Közüzemi Rt. 1930. évi első kilenc hónapjának nyers mérlege fekszik előttem. Ebben ez áll, hogy a detail üzlet forgalma (sic!) 6,887 pengő 25 fillér volt. Ez, nyert értesülésem szerint legfőként oly cikkekből áll, amelyen 9 százalék a brutto haszon. Ezért az üzletért fizetnek vagy 1500 pengő évi bért, egy tisztviselőnek és egy tisztviselőnőnek összesen 500— 600 pengőt, fűtést és világítást ad­nak ; szóval többet adnak ki, mint amennyit bevesznek. És ez húzódik már évek óta anélkül, hogy ellene bármit is tennének. E tétel tehát évi 10.000 pengőt emészt fel a vállalat hasznából. Ha a vállalat egyébként kimuta­tott hasznát az előbbiek alapján tar­talékok képzésére használták volna fel, nem lett volna adóköteles kimu­tatott haszon és ezen is megtaka­rítottak volna évenkint 6—8,000 pengőt adó cimén. És ha az a cél lebeget a Közüzemi Rt. vezető­sége előtt, hogy a folyton pénzzava­rokkal küzdő városon segítsen, adta volna oda a városnak a tartalékokat kölcsön formá­jában. Ezzel mindenesetre elérte volna a Közüzemi Rt. az adómentességet. Megnyugtathatom a válaszcikk író­ját, hogy a leendő bérlő már csak az adózás szempontjából is fog tar­talékokat létesíteni. Nem vitás tehát, hogy vannak megtakarítható tételek. A költség számla betekintése után egyebeket is felhozhatnék, nem szólva arról a megtakarításról, amely a tisztviselő­fizetések számlán elérhetők és ami­ről már előzőleg szóltam és amit a válasz cikkekkel megcáfolva nem látok. Nem kell tehát megtakarításokért a szomszédba menni, nem kell fel­vetni a kérdést, hogy talán tudnám-e én a villanyáram beszerzési árát mér­sékelteim. Erre az a válaszom, hogy azt szép szóért nem mérsékelhetik. Vannak a szerződésnek erre részle­tes megállapításai és ha azokból az arra való jog kitetszik, nem kell egy pillanatig sem késlelkedni az árak mérséklésének követelésévei. Ezzel befejeztem mondanivalóimat és az olvasóközönség dönt afelett, jónak látja-e a Közüzemi Rt. veze­tését vagy sem, és afelett, hogy jobbat remélhet a vállalat bérbeadá­sával vagy sem. Cikkem befejezése után kaptam azt az értesülést, hogy a Közüzemi Rt. igazgatóságának egyik, jegyző­könyvbe lefektetett határozata sze­rint a város területén kivül lé­tesített hálózata és egyéb létesítményei a szerződés le­jártával nem mennek át a város tulajdonába, hanem csak a birtokolt részvények arányában fogják a várost megilletni. Ez megdönti — valódisága esetén — azt a sokat hangoztatott kijelen­tést, hogy a város adott presztízse fejében megkapja majd a szerződés lejártával a teljes felszere lést. Ma a városnak 80 százalék körüli részvényállománya van. A 20 szá­zalék ; degen kézben lévő részvény a 656,697 pengő értékű beruházás mellett 132,000 pengőt jelent meg­váltás szempontjából a vá­ros terhére. D. A hétfői pénzügyi bizottsági ülés­nek kínos incidense volt. Az ülésen képviseltette magát az esztergomi és a komáromi sajtó. Mikor az ülést Glatz Gyula pol­gármester-helyettes megnyitotta, vi­téz Szivós-Waldvogel József szólásra állt fel és kijelentette, hogy nem haj­landó tárgyalni, mert jelen van egy olyan lap tudósítója, aki tendenció­zusan elferdíti az esztergomi ügye­'ket. Kérte az elnököt, hogy távolít­tassa el a hírlapírót. Erős vita támadt. Glatz Gyula pol­gármester-helyettes kijelentette, hogy a bizottsági ülés nyilvános, tehát azon a sajtó kép vi se lői jelen lehetnek. Ezen a véleményen volt Brenner Antal dr. főjegyző és Sántha József dr. tanácsos is. Zwillinger Ferenc dr. visszautasí­totta vitéz Szivós-Waldvogel táma­dását. A kinos vitának az vetett vé­get, hogy a jelenlévő két hírlapíró elhagyta a termet. Amikor a sajtó képviselői elhagy­ták a termet, Zwillinger Ferenc dr. újra felszólalt és védelmébe vette a sajtót. Zwillinger felszólalását több bizott­sági tag helyeselte. Maga Glatz Gyula polgármester-helyettes is ki­jelentette, hogy legjobban szerette volna, ha az e et nem történt volna meg. Az esettel kapcsolatban kénytele­nek vagyunk vitéz Szivós-Waldvogel József ny. tábornok úrhoz egy-két Több helyről panaszkodtak, hogy az esztergomi reklamirozás terén sú­lyos sérelmek érik a kereskedőinket. A reklamirozás horribilis módon megdrágult. Nem néhány százalék­kal emelkedett a bér, hanem három, négyszeres árral. Ez arra késztette az esztergomi kereskedőket, hogy kérvényt intézzenek Glatz Gyula polgármesterhelyetteshez, a sérelmek megszüntetése végett. A kereskedők a következő bead­ványban fordultak Glatz Gyulához: „Alulírottak mély tisztelettel for­dulunk Esztergom város Polgármes­teréhez, hogy üzletünkön lévő rek­lámtábláink ügyében sérelmeinket orvosolni szíveskedjék. Indokolásainkat alább soroljuk fel: Általános és súlyos gazdasági vi­szonyok mellett a már meglévő adó­kötelezettségeinknek sem tudunk ele­get tenni, ennek dacára a város a reklámtábláinkat is megadóztatta. A reklám vállalatot oly egyén vette al­bérletbe, aki a város által meghatá­rozott dijakat 100 °/o-al emelte anél­kül, hogy erről bárkinek is előzetes tudomása lett volna, csupán egy fize­A vármegyei közigazgatási ülésen előadták, hogy Ujszászy Imre mű­szaki tanácsos kieszközölte a mi­nisztériumban, hogy az állam építse meg a Horthy Miklós-utat, annál is inkább, mert keramittal burkolták a régi és az új vám közötti szakaszt, keramitos az út a Horánszky utcától a Fürdőig és igy feltétlenül szüksé­ges, hogy a közbeeső szakasz is keramitot kapjon. kérdést intézni : Miért kérte a hírlapíró eltávolítá­sát, amikor nyilvánvaló, hogy ezt azért tette, mert a szóbanforgó hír­lapíró lapja már hosszabb idő óta szigorú kritikával figyeli az 6 vá rosi ténykedéseit. A tábornok úrnak — úgy látszik — nem tetszik a kritika és kelle­metlen neki, hogy a nagy nyilvá­nosság előtt bírálják várospolitikai munkáját. Ha tendenciózitás történt, miért nem indított sajtópert ? Aki a nyilvános kritikát nem tűri, illető­leg nem birja el, az legokosabban teszi, ha a közszerepléstől visszavo­nul. Mátéffy Viktor országgyűlési kép­viselő is megvédte a sajtót és hang­súlyozta, hogy az újságírókkal a nyilvánosságot zárják ki. Mike La­jos dr. királyi közjegyző is csatla­kozott Mátéffy Viktor válaszához. Bizonyos, ha szavazásra kerül a sor, Waldvogel egyedül marad, mint ahogyan egyedül maradt a tárgyalás alatt is. Mátéffy, Mike, Gróh, Számord és Zwillinger, de mások is tiltakoztak a szanálással kapcsolatos intézkedé­sek ellen. Már évek óta nem volt olyan összhang, amilyen most a pénzügyi bizottságban volt. A nagy bajban egymásra találtak a képvise­lők és ez igy van rendjén. Egyedül Waldvogel erősködött a főispáni ter­vezet mellett. Örülünk, hogy a vá­ros közérdeke már teljes erővel kere­kedik felül az egyéni hatalmi kérdé­seken. tési felszólítás adta tudtunkra a di­jak felemelését. Nem tudjuk megérteni ezt az eljá­rást mi, üzlettulajdonosok, kik a ret­tenetes lakbért, adót, fűtést, világí­tást stb. kénytelenek vagyunk a mai lehetetlen üzletek mellett viselni s amikor egy kis reklámtáblácskát teszünk saját üzletünk fölé, hogy fel­hívjuk a közönség figyelmét magunkra és üzletünk forgalmát ezáltal fokoz­zuk, még eszébe jusson valakinek, hogy ezen a cimen is megvámolja­nak bennünket és fokozzák amúgy is kibírhatatlan terheinket. Kérjük a Polgármester urat ez ügyben intéz­kedni, hogy ezen igazságtalan eljá­rás javunkra megoldást nyerjen." A kereskedők panasza jogos. Már eddig is több kereskedő levette üzle­téről reklámját, mert nem tudják a magas bért fizetni. Különben is nem csak az üzleti reklámkészülékek bére magas, hanem mindenféle reklám diját felemelte a reklámvállalat. A magunk részéről is kérjük a kereskedők sérelmének mielőbbi or­voslását. Nemcsak Esztergom sürgette en­nik az útszakasznak a megépítését, hanem az idegenek is, mert igen hátrányos volt, ha egy autó lesza­ladt a két vám közötti keramitról és a Horánszky-utcáig a rossz köve­zetű úton kellett haladnia. Különben is a külföldi idegeneknél is vissza­tetszést keltett a közbeeső rossz sza­kasz. Ha az új keramit út elkészül, már csak a Fürdőtől a primási pa­Keramittal fogják burkolni a Hortny-ntat és aszfaltot kap a Szent Lőrinc-utca Az esztergomi kereskedők panasza a reklámvállalat ellen

Next

/
Thumbnails
Contents