Esztergom és Vidéke, 1931

1931-01-11 / 4.szám

Virág és Szántónál téli ***** mesterhelyettességet elvállalja. Gróh József dr. nincs a teremben. — Mivel csak egy jelentkező van — folytatja Palkovics alispán. — Éljen Sániha — szól közbe Zwillinger. Sántha József dr. int, hogy nem vállalja. — Éljen Etter főügyész. Etter Jenő dr. szótlanul ül. Zwillinger ezután az ügyrendhez kért szót a 16. §. alapján. Ivét felemeli és az alispán elé teszi. — Titkos szavazás elrendelését ké­rem! Palkovics alispán: — Mivel csak egy jelentkező van, Glatz Gyula menekült főszolgabíró, a titkos szavazásnak helye nincs. — óvást emelek és meg fogom felebbezni a választást. Különben Glatz Gyula állami tisztviselő, aki ennélfogva meg sem választható. A helyzet izgatott. — A többség más mellett lehet — folytatja Zwillinger. — Lehet, hogy üresen marad sok cédula. Frey jelentkezik szólásra, de nem kerül rá a sor. Sántha József dr. áll fel. Meg­köszöni a bizalmat, hogy neve el­hangzott. — Ha engem a felsőbb hatóságom nem támogat, nem vállalhatom ezt a feladatot ebben a nehéz időkben — mondotta. Zwillinger: Nincs abszolút több­ség. Alispán : Vitába nem bocsátkozom. A választási eljárás ellen felszólalni nem lehet. Zwillinger mond valamit. — Rendreutasítom — kiáltja az alispán. — Éljen Etter — felel Zwillinger. — Éljen Glatz — mondják töb­ben. A terem egyik oldalán szótla­nul ülnek a képviselők. — Éljen Glatz Gyula — hangzik újra. — Glatz Gyula menekült főszolga­bitót a polgármesterhelyettesi állásra megválasztottnak nyilvánítom — hallatszottak az alispán szavai és ezzel a választás megtörtént. Glatz Gyula azonnal leteszi az esküt. Az uj polgármesterhelyettest Mike Lajos kir. közjegyző üdvözli. Azt mondja, hogy a város képviselőtes­tülete előlegezte a nagy bizalmat és reméli, hogy az ő személye iránt érzett felsőbb hatósági támogatásnak és a vármegye jóindulatának meg lesz az eredménye. Benne látja azt a bölcs és becsületes munkát, amelyet feltétlenül megkíván a város jobb jövője. Sohasem fog csalatkozni a képviselőtestületben akkor, amikor arról lesz szó, hogy a város érdeké­ben kifejtett munkájában támogassák. Glatz Gyula az üdvözlésekre ezek­kel a szavakkal válaszolt: Mit várunk 1931-ben ? Glatz Gyula beszéde — őszinte, meleg szívvel köszö­nöm meg a képviselőtestületnek, hogy bizalmával kitüntetett és engem Esz­tergom város helyettes polgármeste­rének megválasztani kegyes volt. Annál is inkább jólesik nekem ez a bizalom, mert én erre a kitünte­tésre sohasem gondoltam, de nem gondolt erre a felettes hatóságom sem. Vállaltam a n.héz tisztséget, mert a város vezetőkörei erre fellettesha­tóságom utján felkértek és én kellő meggondolás után e kötelesség telje­sítése elől nem térhettem ki. Bemutatkozásom során szükséges­nek tartom rámutatni arra, hogy 3 évi frontszolgálat beszámításával majd­nem 25 évi közszolgálatom van. Pá­lyámat Bács-Bodrog vármegyében kezdtem, mint gyakornok, aljegyző, majd mint járási főszolgabíró. Köz­megelégedésre szolgáltam nehéz idők­ben vármegyémet, mig 1919-ben a szerb megszáilócsapatok a hűségeskü megtagadása miatt kiutasítottak. Ekkor kerültem a belügyminiszté­riumba, ahonnan Esztergomba ren­deltek ki szolgálattételre s itt ért az a megtiszteltetés, hogy a város he­lyettes-polgármesterének megválasz­tottak es én ennek a bizalomnak meg is akarok felelni. Erős az elhatározásom, hogy min­den nehézséggel szemben teljes erőm­mel a város jobb jövője érdekében a képviselőtestülettel karöltve, nyíltan, törvényes munkával, fáradhatatlanul dolgozni fogok. Ismerem az ősi, történelmi tradi ciókkal szentelt város földjét, lakos­ságát is megszerettem. Ismerem a város adminisztrációját, de ismerem nehéz helyzetét is. A város nehéz helyzetén segíteni kell és erre a legbiztosabb kilátása­ink is vannak. Meggyőződésem azon­ban, hogy elsősorban a város tiszti­kara csak ugy láthatja el eredmé­nyesen a város közönségével szem­ben feladatát, ha a jogkereső közön­séggel szemben az életben alkal­mazkodó, gyors és feltétlen előzé­keny .szerénységgel, fokozottabb és gazdaságos munka teljesítménnyel anyagi áldozatok árá \ látja 'el szol­gálatát és mozdítja elő ezzel a városi pótadó mielőbbi csökkenését. Én ezeknek a szempontoknak érvényt is fogok szerezni. A város, valamint a lakosság ügyei­ben — felekezeti tekintet nélkül — keresztény, nemzeti, igazi krisztusi szellemben kívánok dolgozni. A szorosan egymásrautalt keres­kedő, iparos és gazdatársadalom egy­formán nehéz helyzetén csak közös érdekeket szolgáló eszközökkel lehet könnyíteni és csak megértő együtt­működéssel érhetünk el eredményt és én ennek megszervezését szak­férfiak meghallgatásával készséggel fogom előmozdítani. A város jobb jövője érdekében különösen fontos az egyre emelkedő átmenei idegenforgalom lekötése és kihasználása, aminek előfeltétele,hogy nyújtsunk is valamit, mint amilye­nek az olcsó élelmezés, villatelek, a Dunapartnak vikendtelep részére való átadása stb. Ha munkám nem fog eredményre vezetni, én magam leszek az, aki a konzekvenciákat levonom. De ünnepélyesen fogadom, hogy működésem alatt minden tevékeny­ségemmel kizárólag a városnak, mint erkölcsi testületnek és a város kö­zönségének érdekeit fogom szolgálni. Hogy azonban nehéz feladatomnak minél jobban megfelelhessek, kérem a képviselőtestületet és a tisztikart, hogy engem munkámban hathatósan támogatni kegyeskedjenek. Az utolsó szavakat Brenner An­tal dr. főjegyző mondotta. Üdvözlő szavakat intézet a polgármester-he­lyetteshez a tis2tikar nevében, akik­nek működésére, munkájára feltétle­nül szükség van és akik felelősség­gel állnak itt a mult dolgai iránt és akik átérzik ennek a nagy napnak a jelentőségét és súlyát Vécs Ottó. Az 1931. esztendő véleményem szerint a megpróbáltatásoknak és súlyos gazdasági gondoknak további sorozatát hozza a bajtól é& nyomo­rúságtól gyötört társadalom nyakába. Semmi remény sincs, hogy a halálos kórban sínylődő nemzetgazdaságunk, melynek kórokozója a nemzetközi piacnak a Paris környéki békék által teremtett gazdasági és politikai at­moszférájából eredő krónikus meg­betegedése, annyira megerősödjön, hogy ne éreztesse súlyos hatását az egyesek magángazdaságában. Sajnos, ahhoz sem az idei, de jó egy pár el­jövendő esztendő sem lesz elegendő, hogy gazdasági életünkben az egész­séges vérkeringés, az erőtől duzzadó produktiv és intenzív életfunkció helyreálljon. Természetesen könnyű megállapítani, hogy amíg az állam gazdasági élete a gyilkos kór krízi­sében vergődik, addig egy varos gaz­dasági életében sem lehet szó az állapotok jobbrafordulásáról. Igy Esz­tergomban is, még a leghelyesebb gazdaságpolitika, legokosabban fel­épített munkaterv mellett is csak annyiban érhető el javulás majd a város életében, amennyiben azt nem­zetgazdaságunk esetleges javulása lehetővé teszi. Ebből tehát az következik, hogy keresni kell oly lehetőségeket és meg­oldásokat gazdasági életünk fellen­dítése és megerősítése érdekében, melynek eredményeként nagymérték, ben lokalizálnék gazdasági életünket külső behatásoktól. Igy alakulna ki egy special san, hogy úgy mondjam, a város egyéni tulajdonságainak megfelelő várospolitika és gazdsági Programm. Mert Esztergom városá­nak — hála Istennek — vannak oly speciális adottságai, melyek talán idővel a város egész jólétének fog­ják alapját képezni. Ez pedig a vá­ros geográfiai és geológiai fekvése. Jól tudom, hogy a város vezető­sége és közönsége már több, mint tíz éve nemcsak hogy rájött mind­erre, hanem éppen ezen helyes el­gondolások alapján, súlyos áldozatok árán, nagy beruházásokat is eszkö­zölt. Mert ha félre teszünk minden kicsinyesen személyi és a társadalmi rétegeződésből eredő érdeket, s csak a város gazdasági fejlődését tartjuk szem előtt, úgy el kell ismerni, hogy városunkba fellendülést, eleven moz­gékonyságot csak az üdülést, pihe­nést és szórakozást kereső tömegek­nek tartós itt időzése hozhat. Jól ismerem azokat a tarthatatlan és komolytalan ellenérveket, melyek a városnak nyaraló és fürdővárossá való fejlesztése ellen elhangzottak és elhangzanak. Éppen ezért boncoljuk fel ezt a kérdést egészen apró ré­szeire ! Esztergom város gazdasági életé­nek főnyomorúsága, hogy piacának felvevőképessége majdhogy semmit érő. A mezőgazdaság és az ipar hiába megy termékeivel az eszter­gomi piacra, ott a kereslet oly mini­mális, hogy árút elhelyezni alig le­het s a környék is alig vesz fel va­lamit, hisz az is hasonló bajokkal küzd. A vége ezen depressziónak az, hogy a földmives pincéje, kamrája tele van borral és gabonával, mig ő maga lassan rongyokban jár, az ipa­ros raktára zsúfolva ipari termékek­kel, s a háza dobra kerül; a keres­kedő pedig arról álmodozik, hogy slkerül-3 inzolvenciáját ötven száza­lékra szanálni, vagy pedig csődöt akasztanak a nyakára. Vannak, akik arról álmodoznak, hogy majd, ha megnyílik számunkra a párkányi határ, akkor majd min­den jóra fordul. Adja Isten, mentől hamarább, de mi egyelőre éhezünk és rongyosak vagyunk, tehát számoljunk az adott helyzettel. Esztergomnak piacot kell terem­teni, élénket és nagyigényűt, mely magához vonzza a város mezőgaz­daságának és iparának minden pro­duktumát, erre pedig nincs más és megfelelőbb mód, mint a városnak belső életét és külső megjelenését ennek a legfőbb célnak megfelelően átformálni. A vaskalaposoknak és a sültgalambváróknak felhívom figyel­mét a dorogi piacjelenségekre, melye­ket figyelhettek hosszú éveken át. Midőn a bánya üzeme lehetővé tette, hogy a munkások ezreit alkalmazza és azokat jól fizesse, Dorog, mint fogyasztópiac olyan jelentőségűvé vált, hogy nemcsak városunk ter­melőpiacát szívta maga felé, hanem országos vonatkozásban is nagy je­lentőségűvé vált. A község hatalma­san fejlődött külső csínban és jelen­tőségben, virágzó műhelyek és ke­reskedések nyíltak egymás után. A magyar gazdasági élet fekete péntek­jének beköszöntésével a bánya is megismerte korunk leggyászosabb emlékű főnevének értelmét a „sza­nálás"^. A fejlődőképes piac előfel­tételei megszűntek, életfunkciója meg­állott. Következménye: mint a dög­vészé, vagy tájfuné ; gyönyörűen fej­lődő, virágzó gazdasági élet pusztu­lása. Tönkrement egzisztenciák, lezárt üzletajtók, hideg tűzhelyek, kiván­dorlás stb. Ez a külső behatásoknak kitett piac és gazdasági élet grafikonja. Itt áll a példa és annak tanulsága. Teremtsünk megfelelő előfeltétele­ket egy erősen impulzív piac szá­mára oly rnódon, hogy annak élet­képességét külső behatások alá ne áshassák. Ezt pedig csak egyféle­képen látom megoldhatónak és pe­dig, mint már mondottam, hogy meg­felelő vagyoni feltételekkel rendel­kező tömegeknek figyelmét kellő rnódon felhívni arra, hogy Esztergom városa kiválóan alkalmas hely üdü­lést, nyugalmat, sportlehetőséget vagy szórakozást keresők számára, akik ezeket oly mértékben találják meg falai között, mint kevés helyén ha­zánknak. Természetesen itt nemcsak az ed­dig teljesen hiánvzó reklámra gon­dolok, hanem azokra az előfeltéte­lekre, melyek nélkül nyaraló és fürdő­város el sem képzelhető: a város­nak sürgős és komoly gonddal esz­közölt rendezésére. Mert nem vár­ható addig komoly idegenforgalom, mig olyan, Balkánt megszégyenítő, utcái vannak a városnak, mint pl. Árok-utca, vagy a külső tabáni rész, azután Szentgyörgy- stb. utcák, hogy ha az ember át akar menni a túlsó oldalra, hát egész földkörüli útra kell indulnia. Nem is szólva a város köz­tisztasági állapotáról, különösen nyáron. Minden szál virág, minden bokor, mely városunkban gyökeret hajt, már a szebb és boldogabb Eszter­gom felé visz bennünket. Ezért ne fájjon az örökké kritzáló és leki­csinylő gyanusitóknak, de soha pro­duktive nem cselekvőknek, hogy a városban szép rajzú parkok, virág­tömegek, fasorok temetik már a régi patópáli Esztergomot, melynek séta­Hüselyem crepe de chine szép báli színekben 4.80 pengő Virág ós Szántónál

Next

/
Thumbnails
Contents