Esztergom és Vidéke, 1931

1931-03-29 / 26.szám

kitűnt — ami egyébként úgyis köztudomású —, hogy az egyesületben lüktető, tevékeny élet folyik s a vezetőség és a tagok hiven követik nagy alapitójuk: Kolping által megjelölt irányelvekéi. Különösen őszinte elismerésben részesült Merényi Gyula titkár, aki fáradhatatlan tevékenységet fejt ki az egyesületben minden irányban, nem különben Ammer József, a dalárda agilis vezetője és az egylet házi szerzője. A tisztújítás során újból megválaszto'ták a régi tisztikart. Ezek nevében Jakobek Jenő világi elnök köszönte meg az újból megnyilvánuló bizalmat. Végül a közgyűlés bensőséges ünneplésben részesítette azon érdemes iparosokat, akik már több mint negyven éve tagjai az egyesületnek. Varga József, egyleti könytáros elszavalta Homor Imrének a „Magyar iparos"-ról irott remek alkalmi költeményét, majd Mátéffy Viktor prépost-plébános felemelő beszéd kíséretében az egyesület díszokleveleit nyújtotta át az ünnepelteknek. Ezeknek neveit az alábbiakban adjuk: Csincsura Márton, Fritz György, Kleppek Alajos, Pelczmann László, Polusin Mátyás, Sehenkengel Antal, Stricz Lajos, id. Szedmer József és Varga Mihály. Majd az egyleti dalárda Ammer karnagy vezetésével üdvözlő dalokat énekelt. A kitüntetettek nevében Kleppek Alajos mondott köszönetet meghatott hangon. A közgyűlés a Hymnus hangjaival, a legbensőségesebb hangulatban ért véget Magánnyomozó iroda. Szabó Albert nyugalmazott detektivfelügyelő m. kir. államrendőrség által engedélyezett magányomozó irodája Esztergomban, Deák Ferenc u. 15. sz. alatt. Megfigyel, informál, kényes természetű ügyekben nyomoz, okmányokat beszerez, ismeretlen helyen tartózkodó vagy eltűnt egyéneket felkutat, úgv bel- mint külföldön. Legújabb plissé és gouvrérozás Schwachnál. HIREK A házasság felbontoatatiansága A nagyböjt utolsó pénteki szónoka Ibrdnyi Ferenc dr. theologiai tanár volt a vizivárosi templomban, ahol ez alkalommal a pasztorációs munka méltó betetőzést nyert. Serédi Jusztinián dr. bíboros hercegprímás intézkedése folytán a nagyböjt alatt missió volt azoknak a beszédeknek a sorozata, amely a házasságot, általában a házas életet ölelte fel és világította meg a katolikus tanítás szerint. Sohasem volt nagyobb szükség a házasságról elmélkedni, mint ma, amikor lépten-nyomon találkozunk a meglazító törekvésekkel, a házasság szentségét elhomályosító és bomlasztó jelenségekkel. Most eljutottunk a missió utolsó ciklusához, a házasság felbonthatatlanságához. Az eddigiekből láttuk a tiszta házas élet szentségét, keresztényi erejét, most pedig, mely örök érvényűvé teszi, a felbonlhatatlansággal fejezzük be. Semmiiéle földi hatalom nem bonthatja fel a házaséletet. A házasság természeti törvényen nyugszik. Minden egyes törvényt megelőzi a természetes törvény, amelyen minden törvény felépül. A házasság a természetes törvény hatáskörébe tartozik, mert az emberi természettel szoros. Csak akkor lehet komoly alapja a házasságnak, ha felbonthatatlan, mert a házasság nem adásvételi, időre szóló szerződés, hanem életfogytig tartó két személy tökéletes, bensőséges egyesülése. Az emberi személy nem képezheti az adás vevés tárgyát. Minden emberi kapcsoiat, amely személyhez fűződik felbonthatatlan és csak a halál vethet véget ezeknek a kapcsolatoknak. Az Ur is a családnál helyezte el Fiát, ahol erkölcsi légkör uralkodik, ahol megnyílik a sziv és a lélek, és ahol a szülői és fiúi érzelmek szent emlékekké emelkednek. Az ész is a felbonthatatlanságot vallja, mert ha felbonthatatlan az apa és a fiu az anya és a gyermekek közötti kapcsolatot, amely egész életünkben elevenen lobog, amikor elszakithatatiannak látjuk és érezzük a viszonyt, amely azt fejezi ki: az én anyám, vagy az én apám, akkor természetes, hogy az életet adó házasság is felbonthatatlan, elszakíthatatlan legyen. A biboros-hercegprimás templomot szentelt Ludányban. Serédi Jusztinián dr. biboros-hercegprimás a nógrádmegyei Ludány községben szerdán szentelte fel ünnepélyesen a Zichy gróf és Pejacevic Miklós gróf kegyurak és a hivek áldozatkészségéből kibővített templomot. A ludányi hivek plébánosuk, Kray Pál báró vezetésével diadalkapuval fo gadták a hercegprímást, akinek tiszteletére lampionos hódoló felvonulást rendeztek. Az ünnepélyen a hívekkel együtt résztvett Ernszt Sándor nép jóléti miniszter, Soldos Béla főispán, Baross József alispán, Jeszenszky Kálmán prelátus-kanonok, Zichy István gróf, a patrónus képviseletében, Krúdy Ferenc, Kray István báró,, és Tabódy Tibor országgyűlési képviselők, Paczolay Zoltán dr. tiszti főügyész, Vaszek Gyula losonci tiszteletbeli kanonok és a kerületi papság. Délután nagy népgyűlés volt, amelyen dr. Ernszt Sándor népjóléti miniszter és három jelenlévő országgyűlési képviselő intézett beszédet a gardákhoz a földtehermentesitő törvényjavaslatról. A hercegprímás csütörtökön visszaérkezett székvárosába. Lepold prefátus konferenciai beszédei Szombathelyen. Lepold Antal prelátus-kanonok, a. nagytumányú és kiváló egyházi szónok a mult héten Szombathelyen húsvéti lelkigyakorlatokat tartott az ottani úrhölgyek részére. Lepold Antal dr. prelátus gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspök meghívása folytán utazott Szombathelyre. Az illusztris szónok konferenciai beszédeinek állandóan 300 úrhölgy hallgatója volt. Uj hittudományi doktor. Major István esztergom-foegyházmegyei áldozópap, budapest-belsőferencvárosi segédlelkész a budapesti Pázmány Péter tudomány egyetem hittudományi karán a hittodmányok doktorátusát sikerrel letette. Ünnepélyes tudorráavatása tegnap, f. hó 28-án volt. Uj dorogi tanító. Dorog község iskolaszéke az újonnan szervezett tanitói állásra Meidlinger János etyeki rk. tanítót választotta meg. Az új tanítót állásában az egyházi főhatóság is megerősítette. Előadás Esztergomról a rádióban. Április 2-án nagycsütörtökön délután a Rádió Szabad Egyetem keretében dr. Lepold Antal prelátus kanonok Esztergomról tart ismeretterjesztő előadást, melyre felhívjuk olvasóink figyelmét. Ugyancsak Lepold dr. tollából hoz illusztrált cikket Esztergomról a legújabb Rádió Elet c. képes hetilap is. Gyümölcsfa permetező szerek lerakata Rottár „Hattyú" drogéria, Kossuth Lajos utca 20. Gyümölcsfa permetező gépek kölcsönzése. Idegen országokból til. Pern) Bolíviától a szomszédos köztársaságot a föld legmagasabban fekvő tava, a Titicaca-ió választja el. Jelenleg a két állam egy kissé feszélyezett viszonyban van egymással a tengerparti kikötő, Arica miatt. Ez ugyan ma Chiléhez tartozik, de a két ország mindent elkövet, hogy Északamerika hathatós közbenjárásával, valamelyik visszakaphassa az annak idején elvett igen font s kikötőt. Bolívia határállomása a tó partján Guaqui. La Paz-tól ide villamosított vonaton megyünk. Utunk első része folytonos szerpentinekben 4200 m magasságra emelkedik. Felérünk a fensikra, innen a határállomásig egész sima területen haladunk. Erintjük Tiahuanaco-X, a régi inkák romvárosát, amelyről már egy régebbi cikkemben megemlékeztem. Most is megcsodáljuk a cyklopszerű épületmaradványokat, a hatalmas, egy kőből faragott, valami furcsa emberi lényt ábrázoló monolitokat, a várszerű erődítményt, a Pucurát és a naptemplom romjait az épségben maradt, csodásan faragott kapujával együtt. A jelenlegi kis Tiahuanaco falunál megállunk. Az aymara gyerekek megrohanják a vonatunkat. Csupa kis üzletemberek. Sok indián „régiséget", bálványt kínálnak megvételre, de vevő nem akad. Tudjuk, hogy minden tárgy hamisítvány. Az állam már évekkel ezelőtt betiltotta itt az ásatásokat. A társaságomban lévő német tudós, aki most érkezett Kínából szörnyen fel van háborodva, hogy jól utánzott hamisitványokkal kereskednek. Kérdésemre, vájjon Kínában csak eredeti dolgokat adnak-e el — mélységesen hallgat. Guaquai állomás egy kis kikötőből és néhány kunyhóból áll. A kunyhók előtt kifeszített hálók ; lakói valószínűleg halászok. Átesünk a szokásos vámvizsgálaton. Nem szigorú. Úgy látszik átvinni mindent szabad. Már vár bennünket egy kis gőzhajó, ez bonyolítja le a forgalmat a két part között. A tó itt az állomásnál oly széles, hogy az ember azt hiszi tengeren jár. Az egy éjszakai hajóutat csodás szép holdvilágos időben tesszük meg. Mindnyájan fent vagyunk a fedélzeten, senkisem óhajt aludni. A hajófülkék szűkek, forrók és rosszlevegőjűek. Idefent kényelmesen elhelyezkedünk és némán csodáljuk az ezüstszínű vizet. Itt-ott elsuhan mellettünk egy kis, vitorlával ellátott indiáncsónak, a pálmaharáncsból készített balsa, a kékes fényben éles kontúrokkal lerajzolódnak, misztikusan hatnak. Feltűnik a régi perui inka birodalomhoz tartozó két legérdekesebb sziget: a Nap és a Hold sziget. Mindkettőn jól láthatók a hajdani királyi kastélyok és fürdők romjai, ma alig él rajtuk néhány szegény indián-család. Éjszaka kikötünk Puno városkánál. A helyiségből nem sokat látunk. A parti házakat és a kis móló

r

, csak a hold világítja meg. Hallom, itt az a rendelet, hogy teljes holdnál, takarékossági célból, villanyt használni nem szabad. Innen már csak néhány óra a tó északi partján fekvő Juliaca állomásig. Ez az állomás egy kis vasúti gócpont. Innen ágazik el két irányban a vonal. Az egyik a régi inka királyság egykori főszékhelye Cuzco felé vezet, a másik lemegy a tengerpartra, Mollendo kikötőhöz. Az én első utam Cuzcóba visz. Ha az ember vonaton ülve vizsgálja a tájat, önkénytelenül is azt kérdi: Lám, ez az a szép Peru, amelyről annyit mesél a mult? Végnélküli homoksivatagon megyünk át, amelynek az egyhangúságát csak egy-egy felbukkanó láma- vagy alpaka-csorda teszi egy kissé változatosabbá. A 337 kilométeres uton mehet órákig a vonat anélkül, hogy emberlakta helyet érintene. Messziről látunk néhány kis földszinű indiánfalut. Nem csoda, ha ezen a vonalon oly gyér a lakosság, mert itt fent alig akad viz és ami van, az is mész- vagy vastartalmú. Ameddig a szemem ellát, nem tudok felfedezni fát, vagy bokrot. Minden sivatagszerű pusztaság. Ugy látszik, Peru a végtelen távolságok birodalma, városok, falvak nagyon messze vannak egymástól és mert az ország belsejében vasutvonala alig van, így a lakosság között igazán csak a távíró tartja fenn az összeköttetést. Mintha ezen a perui fensíkon az utazás is fárasztóbb lenne mint Bo liviában. A levegő száraz, rengeteg a homok, a finom mészpor, mely itt mindent belep. Úgy festünk, mint valami inkakorabeli múmiák, a reánk rakodó különböző szinű homoktól. Átsétálok a második osztályra. Sok a perui indián és a kinai. Alig tudom a két typust egymástól megkülönböztetni. Mindkettő alacsony termetű, szénfeketehajú, sárgabőrű, csúnya teremtménye az Istennek. Az összes délamerikaí indián-typusok között, talán csak a peruinál fogadható el a tudósok azon feltevése, hogy az indián egy elsülyedt kontinensen át, jött valahonnan Ázsiából. Letelepszem közöttük. Első pillanatban idegenkedők, de amikor megkínálom őket cukorkával, egyszerre tolakodóan barátságosak lesznek. Mindegyiknek ezer mondani és mesélni valója lenne, ha megérteném őket. Az egyik, rendes spanyol nyelvet beszélő kínaitól megtudom, hogy az egész társaság, Cuzcó mellé, egy aratáshoz van leszerződtetve. Kilenc órai út után Cuzco-ba érkezünk. A pályaudvaron a szokásos delarn rikai kép : sok kíváncsi indián, kinai és spanyol. Amikor a Saksa huamanohegy lejtőjén épült várost megpillantottam, első érzésem az volt, hogy egy csendes, régi-régi városba jutottam, amely a spanyol tradicionális építkezési modort a maga teljességében még ma is megtartotta. A szűk utcákban magas kőházak sima falai, rajtuk alig néhány ablak, azok is vasráccsal ellátva. A kapu is rendszerint rácsos, az udvarok oszloposak, mélyek, sötétek, misztikusak. Girbe-görbe utcákon át döcög a kocsink. Azért mondom, hogy döcög, mert rendes kövezet helyett csak gödröket látok, amelyeket pocsolyák töltenek ki. Az utca közepén végigfut — valószínűleg — egy évezredes árok, tele szennyvízzel és szeméttel, amit a város lakossága dob ki a házakból. Utcái körülbelül két—három méter szélességűek, gyalogjárót nem látok sehol. A hagyomány szerint a várost 1660 körül földrengés pusztította. Schayné Gang/ Gitta. (Folyt, köv.)