Esztergom és Vidéke, 1931

1931-03-15 / 22.szám

Simor-kórbáz főnöknő jenek jubileuma Gavora M. Norberta irgalmas nővér, a Simor-kórház főnőknője, ma, vasárnap ünnepli fogadalmának 25 éves évfordulóját Ez a kis hir nemcsak Esztergom­ban, hanem számtalan, még távol vidéki ember szivében is őszinte és Örömteljes visszhangot ébreszt és nagyon sokan fognak csatlakozni a mi jubileumi jókívánságainkhoz. 25 évvel ezelőtt egy egészen fiatal leány Bécsben töltött jelöltösködés után, hallgatva az isteni hivó szóra az akkor még piliscsabai anyaház­ban a szent Vince-rend tagjává lett. Rövid egy év után került Eszter­gomba a Vörös Kereszt nevet vi­selő kórházba és ott előzékeny, köz­vetlen modoráért és fáradhatatlan szorgalmú munkájáért nemcsak rend­társai, hanem a betegek és azok hozzátartozói is rövidesen megked vélték és megszerették. A kórház­vezetés minden ágazatában nélkü­lözhetetlenné tette magát. A munka­torlódás és élelmezési nehézségek különösen a háború alatt voltak rop­pant nagyok, de minden nehézség elsimult, ha ő vette kezébe az ügyet. Sebesültek és hozzátartozóik egy-egy levél, vagy Esztergomba jövetelkor egy-egy látogatással igyekszenek le­róni hálájukat. A város fiatal leányai meg vasár­nap délutánonkint siettek felkeresni a jó „Norberta kedves nővért" aki­nek a társaságában oly jól érezték magukat. 1928. július 6.-a óta mint főnöknő vezeti Norberta nővér az időközben nagy prímásunkról elnevezett kórhá­zat, amivel csak a munkája, meg a gondjai szaporodtak. Kinevezése is osztatlan örömet és megelégedést vál­tott ki minden ismerőséből, pedig ezek igen nagy számmal vannak. Az ő főnöksége alatt voltak a korház­nak nehéz napjai, főleg a közelmúlt­ban. Ő azonban akkor sem csüg­gedt, lankadatlanul dolgozott tovább és igyekezett bizalmat önteni má­sokba is. És ilyenkor amellett, hogy amikor nekik is alig volt meg a be­tevő falatjuk, aki hozzá fordult, nem távozhatott soha üres kézzel. Városunk gyümölcstermelő közönségéhez 1 Szinte naponként hangsúlyozzák úgy közületek, mint egyesek, a sú­lyos gazdasági helyzet ránk nézve egyetlen kivezető útját: az okszerű gyümölcstermelést. Esztergom város gazdaközönsége kétszeresen érzi a sors mostohasá­gát, a trianoni békekötés elszakította közvetlen piacától, a gazdasági világ­krizis pedig betetőzte az előbbi ok­ból megindult folyamatos elszegé­nyedést. De mindezek dacára éppen e város gazdaközönsége földtalaja alkalmasságában olyan kincset bir, mely reális reményt nyújt a teljes anyagi talpraálláshoz. Esztergom határa kiválóan alkal­mas gyümölcstermelésre, de ennek a gyümölcstermelésnek okszerűnek kell lennie, mert akármennyire is köztudomású dolog, hogy a magyar gyümölcs ize, zamata versenyen ki­vül áll a világon, de ha ez a gyümölcs nem kifo­gástalan külsejű, nem egész­séges, nem jelenhet meg a világpiacon, mert nem tartós, nem szállitásképes, s nek kívánatos. Már pedig gyümöl­csünk kofakézen helyi piacon való árusítása komoly jövedelmi forrást nem jelenthet. Nagyon jól tudom, hogy az új irány áldozatot követel, különösen a mai helyzetben súlyos áldozatokat, de ne felejtsük el, hogy csak sirán­kozásból megélni nem lehet. Mindezeken felül közismert, hogy mily végtelenül szerény és megtilt mindenféle ünnepeltetést. Igy csak kórházi kedvesnővérek és a legbizal­masabb ismerősei tudnak erről a mai szép jubileumról. Egy pár szál szerény virággal kedveskednek a mai napon Norberta nővérnek, amikor az Ur oltára elé térdel, hogy elmondja hálaadó imáját és Isten további ke­gyelmét kérje. A magunk részéről a r/etűk virágaival üdvözöl ük Norberta nővért és kérjük Isten áldását további magasztos működésére. (B) Száz százalékkal felemelik a rokkantak és hadiárvák illetményeit A képviselőházban a rokkantkér­désben elhangzott egyik interpellá­ció kapcsán Ernszt Sándor népjóléti miniszter kijelentette, hogy a hadirokkantak és hadiár­vák illetményeit száz száza­lékkal fogják felemelni. Ernszt népjóléti miniszter nyilat­kozatában a következőket mondotta : Elvi álláspontom az, hogy hadi­rokkant ellátmányt élvező gyermek csak a háborúban született, vagy az idő alatt életben volt gyermekre vo­natkoztatható. A rokkantkérdés kü­lönben nekem szívügyem. Kijelentem, hogy az a szán­dékom, hogy a rokkantkér­dést gyökeresen rendezzem. Nem pepecselést akarok itt, hanem azt, hogy elfogadható összegek jus sanak a rokkantakhoz. Inkább sem­mit, mint nevetséges, semmire sem fogadható összegeket. Számszerűleg is közölhetem, hogy a szülőtlen ár­vák és hátramaradott szülők ellátási Összegét teljes száz százalékkal fo­gom emelni. Hallottam hangokat, hogy az ál­lamnak kellene a dolgot kézbe venni, mert hát igy, ez meg az! . . . Az állam megteszi a magáét, de min dent ő nem tehet. Le kell szokni a folytonos gyámolítás sorsáról, ez se­hol a világon nincs, csak épen ná­lunk. Tehát tenni kell valamit, még pedig sürgősen, mert nemcsak az egyes, de elpusztulhat egy város, egy ország is, amelynek a polgárai csak jajgatni tudnak. Azonban egy újságcikk keretében nincs módomban a kezdet lényegét alaposan ismertetni, tehát felkérem Esztergom gazdaközönségét, hogy e tárgyról kifejtett részletes ismerteté­semnél f. hó 17-én, kedden a Szent­györgymezei Kath Olvasó­körben este fél 8 órakor és 22-én vasárnap délután a Belvárosi Kat. Olvasókörben minél nagyobb számban szívesked­jenek megjelenni. Csukdssy András közgazdász. A MOVE esztergomi Sport Egyesület közgyűlése F. ho 8-án tartotta meg az esz­tergomi „MOVE" Sport Egyesület a XI. rendes évi közgyűlését. A Magyar Hiszekegy elmondása után dr. Darvas Géza ügyvezető elnök megnyitót'a a közgyűlést és üdvözölte az egybegyűlt közönséget. Majd ismertette az elmúlt év műkö­désének eredményét s egyben kö­szönetet mond úgy a vezetőknek mint a MOVE lelkes gárdájának. Különösen kiemelte a lövész szak­osztály kiváló teljesítményeit. A közgyűlés kiemelkedő eseménye volt a MOVE országos elnökség ré széről megjelent Jeny Imre országos alelnök hazafias, magas színvonalú beszéde, melyben további lankadat­lan szorgalomra és kitartásra hivta fel a magyar ifjúságot az eljövendő szebb s boldogabb Magyarország re­ményében, Azután program szerint meg örtént az egyes szakosztályok évi beszámolója. Azonban az elhangzott igen szép és megbecsülendő eredmények le­szögezése után, minden esetben a nehéz anyagi helyzettel való küzde­lem volt a beszámolók utolsó szava. A fent elmondottak után dr. Dar­vas Géza ügyvezető elnök ugy a maga mint az egész tisztikar nevé­ben lemondott az eddigi tisztségek­ről s egyben felkérte vitéz Szivós­Waldvogel József Örökös elnököt a választás megejtésére ki az egybe­gyűltek közös óhajához híven ismét ügyvezető elnökké nyilvánította dr. Darvas Gézát. Ezzel egyidejűleg a régi tisztikar újból megválasztatván a Himnusz eléneklésével ért véget a közgyűlés. A lagyar Revíziós Liga felhívása a hazafias közönséghez A magyar igazságért megindított küzdelem nagy erővel tör célja felé. A revízió gondolata meghódítja az igazságszerető lelkeket, a revízió a világpolitika központjába kerül. A magyar igazság revíziós vágya teljesülni fog. ha a nép súlyos gazdasági bajai és politikai küzdelmei köze pette is egységesen tud ra­gaszkodni igazához és kész áldozatot hozni a jövőjéért. Egy pengő tagdijat kér a Revíziós Liga a magyar igazság minden hívé­től. Ezt a szerény anyagi áldozatot kéri minden magyar embertől, hogy a végső harcot megvívhassa. Mindeddig csak egyesületek lehet­tek a Liga tagjai. A megnyilvánult közóhajnak tett eleget a Liga ak­kor, amidőn lehetővé tette, hogy egyéni tagjai is lehessenek ennek a közérdekű társadalmi szervezetnek. A „Revíziós Pengővel módot nyújt arra a Liga, hogy a magyar társadalom minden tagja beléphessen a Magyar Revíziós Ligába és részese legyen az új hon­foglalásnak. Azoké az ország, akik azt vissza­szerzik. Aki a „Revíziós Pengő"-t megváltja, tagjává válik a Revíziós Ligának és ezzel a magyar igazsá­gért küzdő harcosok sorába lépett. Magyarország ezeréves bástyáit az álnokság döntötte le és a magyar erő és kitartás, a magyar áldozat­készség fogja újjáépíteni. A Magyar Revíziós Liga. Magánnyomozó iroda. Szabó Al­bert nyugalmazott detektivfelügyelő m. kir. államrendőrség által engedé­lyezett magányomozó irodája Eszter­gomban, Deák Ferenc-u. 15. sz. alatt. Megfigyel, informál, kényes termé­szetű ügyekben nyomoz, okmányo­kat beszerez, ismeretlen helyen tar­tózkodó vagy eltűnt egyéneket fel­kutat, úgy bel- mint külföldön. Perzsa-vásár, kézimunka fonalak dús vá'asztékban Keménynél. (Útba­igazítás díjtalan. HIBEM A család élete Sokan nem vagyunk abban a helyzetben, hogy XI. Pius pápa Őszentsége levelét olvas­suk, amelyben a házasélet tisz­taságáról, harmóniájáról és szentségéről ir. Nekünk az élő­szavak jutnak a pápa Őszent­sége szolgái, a papok által, akik itt Esztergomban a nagy­böjti péntekeken szólnak hoz­zánk. De a szavakban és a Rómából felfogott hangokban nemcsak a Pápa beszél, hanem a mi hercegprímásunk is, aki­nek bizonyára az a legszebb munkája, hogy a távolról jött hangokat itt Esztergomban fel­erősítse és kiváló papjai által a. néppel közölje. Hiszen a vizi­városi templom a primási pa­lota mellett áll és nem termé­szetes-e, hogy ebben a tem­plomban jegyezzük a szent­beszédeket ? 1 Záborszky István dr. theolo­giai tanár beszélt az elmúlt pénteken. A család belső életét, jelentőségét, belsőségét tárta fel lendületes és mély gondolatok­ban. A családi élet rugója a családanya és az apa közötti viszony. Amig a férfi a család fenntartója, az anya az önfel­áldozás megtestesítője és amig a férfi munkájával él családjá­nak, az asszony a lelki han­gulaton és érzelmeken keresz­tül nézi a család életét. Ebben kell összetalálkoznia a két lé­leknek és összekapcsolódni az egymás megbecsülésében és szeretetében. Az anyát érzel­mei és szeretete, Öníeláldozása és áldozatossága teszi ember­feletti cselekedetek harcosává. A gyermek, amely összekötő kapcsa a családi életnek, neve­lést, fejlődést, jellemet vár szülőitől és ez az istentől ren­delt feladat, de a család belső eletét íelemelő tartalom is ma­radandóvá kell, hogy tegye a házaséletet. Nem jogi különb­ségeket kell tekinteni a családi életben, hanem a szeretet kap­csát, amelynek megerősítésén mind a íérflnak, mind a nő­nek fáradoznia kell. A legeszményibb családi éle­tet a Szent Család mutatja meg nekünk. Záborszky István finom meglátásokban boncolgatja a Szent Család belső életét, hogy a szent példákat követhessük, hogy a szeretet kapcsait és a maradandóság tényezőit meg­találjuk. A családnak fenséges hiva­tása van, épen olyan ez a hiva­tás, mint a papi hivatás, amely Isten országának gyűjti a híve­ket, mig a családi hivatásnak az emberiség fenntartása a célja. És ez a cél szent, nemes, Is­ten tetszésére lehet. Ne keressük mindig az igé­nyek kielégítését, hanem a ma­gasztos, a családi élet hiva­tásbeli tartalmát.

Next

/
Thumbnails
Contents