Esztergom és Vidéke, 1930

1930-02-16 / 14.szám

Mi az igazság a város gazdasága elteni kritikából? Meszes Ferenc városi képviselő válasza az „Esztergom" cikkére. képviselőtől hallottam, minél fogva nem hittem el azt, amit Kubovich Ignác ny. kasznár úr állít második röpiratának 6. lapján, mely szerint az egész legelőterület a volt halastóval együtt 1950 hold. Amikor az „Esztergom" cikkírójának válaszában azt olvastam, hogy a város legelője kereken 1600 hold, amely mind használható, nyomban utána néztem, hogy állításaimat most helyesbitsem. Rájöttem arra, hogy a háború aiatt a katonák feltörtek a legelőből a legelőföldek V. táblája mellett, a halászháztól a Kolozs-útig 10—12 holdat. A háború után mostanig a fogolytábor helyén — ami a háború előtt szintén legelő volt — és a Wimmer-telep körül levő 60—65 holdat s végre az Esztergomból Dorogra vezető út jobb oldalán levő legelőből 1926 tavaszán 18 holdat, ősszel szintén 18 holdat, ez összesen 106 hold. Ehez jön a volt halastó területe 250 ho!d. Mindössze 1956 hold volna a legelőterület. Azt is tudjuk, hogy a felszántott 106 hold mind legelőterület volt és azt mondották illetékes helyen, hogy ismét azzá fogják visszaállítani. Kint jártam a Táborban is. Ott azt tapasztaltam, hogy a legelőből az ősszel kijelöltek a lövölde és a vasút között a fiúnevelő-intézet részére 25—27 holdat, amely ma is ki van karózva, de felszántva még nincsen.

4 A legelői trágya „Esztergom* cikkírója szerint a törvény rendelkezéseihez képest a legelő feljavítására használtatik fel évről-évre. Ezen állítás igazán nem helytálló, mivel mos!arcában a tiszti üdülőtelepre ós a város házikezelésű gazdaságának dinnyeföldjére szállították a legelői trágyát. Ami pedig a vadkárokat illeti, arra azt válaszolom, hogy a város 1926. szeptember 15-én kötött szerződést a vadásztársasággal, mely szerződés 10 pontja kimondja, hogy a szerződésben megállapított évi 1450 P haszonbér csak 1928. óv május 31-ig érvényes. Ezután állapodott volna meg a város a vadásztársasággal oly értelemben, hogy az évi csekély bér melleit tartozik a bérlő a vadkárokat is a gazdáknak megtéríteni. Tudomásom szerint a város a síkterületű bérlőkkel új szerződést kötött oly értelemben, hogy a régi bér letet négyszeresére emelte fel, ugyanakkor ezt megtehette volna az erdei bérlettel is. Ami a hegyi utakat illeti, arra az a megjegyzésem, hogy a hivatalos város arra is fordítson gondot, hogy a nyár folyamán, mikor a takarmányainkat és gabonánkat a hegyekből hazaszállítjuk, ne legyünk kitéve annak, hogy egy részét a tüskék és bokrok martalékául kelljen az utakban hagynunk. A kutakra vonatkozólag elismerjük, hogy a Barát-kutat két éve megcsinálták, de van azonkívül a városunk határában még vagy húsz kút, melyek legtöbbje a nyár folyamán ihatatlan vizet tartalmaz, a sok mindenféle piszok miatt. Végül kijelentem, hogy az „Esztergom és Vidéke" folyó évi 10. számában foglalt többi állításaimat a teljes egészében fönntartom. Schalkház Ferenc úr, Esztergom város gazdatisztje 1928. év december 23-án az „Esztergom és Vidéke* 101. számában azt irja, hogy a városnak a házikezelésben lévő gazdasága 340 holdból áll, mely magában foglalja a szántó-, rét-, faiskolaés a szőllőföldaket. Eszerint nem légből kapott azon állításom, hogy a városnak 340 holdja van házikezelésben. Ebből következik, hogy a városnak 1929. évi költségvetési előirányzata szintén erre a 340 hold területre vonatkozik, amelyben ennek a gazdaságnak a bevétele 53.700 P, kiadása pedig 45.925 pengő. A kiadás levonása után tehát előáll 7.775 pengő jövedelem, amit én 8.000 pengőre kerekítettem ki. Az 1929. évi költségvetés adatai alapján Kubovich Ignác nyugalmazott kasznár úr 1928. november hó 2 án irt tanulmányában kimutatta, hogy a város házikezelésű gazdasága még az általam jelzett 8000 pengő jövedelmet sem hozza meg, hanem ehelyett 3 941 pengő deficitet eredményez, ami azt jelenti, hogy a házilag kezelt gazdaság a költségvetés szerint semmi jövedelmet nem ad, hanem a város 3.941 pengőt ráfizet erre a gazdaságra. Kubovics úr kimutatta tanulmányában azt is, hogy az egyes művelési ágaknak (szántó, rét. Wimmer-telepi szőlő és a bolgárkert) mennyi jövedelmet kellene szolgáltatni egyenkint, ami összesítve 20.471 pengő. A helyesbített főösszeg 21.945 pengő és ez szintén megtalálható az „Esztergom és Vidéke" 1929. évi 5. számában, a város földbirtokáról szóló közleménye végén. Az 1929. év valóságos jövedelmét pedig majd ezután látjuk meg. A most készülő zárszámadásban valószínűleg nem lesz a gazdaságnak deficitje. Kizártnak tartom, hogy a föntjelzett 21.945 pengő jövedelem is befolyjon, még kevésbbé a Schalkház Ferenc gazdatiszt úr által — a költségelőirányzatban kitüntetett 7.775 pengő jövedelmen felül — kimutatott és szerinte a mult év januárjában már a valóságban bevett 29.948 pengő. Ez a számítás az „Esztergom és Vidéke" 1929. évi 2. és 3. számában található meg. Azt mi kisgazdák nagyon jól tudjuk, hogy a város rétjei soha nem voltak haszonbérbe adva, ezért azok bérbeadásét nem ajánljuk azon okból, mivel a rétek mindig jól teremnek, igy a várható jövedelmet ez után is megadják házi kezelésben. Az „Esztergom" cikkírójának magyarázata után is fenntartjuk mi földmivesek azt a meggyőződésünket, hogy a 340 holdas gazdaság kezeléséhez nem kell egy gazdatiszt és egy városgazda. Azt irja az „Esztergom" cikkirója, hogy légből kapott az az állításom is, hogy a városi legelő 1.300 hold, amelyből a katonai gyakorlatok miatt csak 800 holdnyi használható háborítatlanul. Azonfelül szerinte nem felel meg a valóságnak az, hogy a város 100 holdat felszántatott a legelőből. Végre az sem felel meg a valóságnak, hogy a város a mult ősszel 30 holdat felszántatott a tábori fiúnevelő intézet részére. A legelő területére vonatkozó adataimat egy szavahihető városi Meszes Ferenc városi képviselő. Mielőbb foglalkozni kell az elszállásolás és a kiadó lakások ügyével a jubileumi idegenforgalom szempontjából. Az országos Szent Imre év ünnep ségeiből Esztergom szab. kir. város közönsége is tradíciójához méltóan kiveszi a maga részét. A helyi bizottságok az országos bizottsággal egyetértően már megkezdették ezen nagyszabású ünnepségekre vonatkozó tárgyalásokat. Ezeknek fejtegetése egyáltalában nem képezheti jelen cikkem tárgyát, azonban ezen előkészületek nagy tömegéből ki akarok ragadni egy fontos, csupán Esztergomot érdeklő, nagy előkészítést igénylő kérdést, az elszállásolás kérdését. Tény az, hogy nagy tömegekkel kell számolnunk és tény az, hogy ezeknek egy jó része nemcsak egy napra érkező kiránduló társaság lesz, hanem sokan lesznek olyanok is, kik különböző okoknál fogva legalább is egy éjjelt lesznek kénytelenek, vagy akarnak önként városunkban tölteni. Ezen helyzet nemcsak egykét napon, hanem az ünnepségek egész tartama alatt sok alkalommal elő fog állani. Erre tehát nekünk alaposan elő kell készülnünk,, mert elvégre az elszállásolás helyes és ügyes megoldása városunkra nézve fontos kérdés. Nagyon jól tudom, hogy kemény fába vágjuk fejszénket, de szilárd jóakarattal, önzetlenséggel sok és nagy nehézséget át lehet hidalni. Lássuk tisztán városunk elszállásolási viszonyait, úgy amint tényleg vannak. A „Szent István Fürdő Szálloda" és a „Magyar Király Szálloda" öszszesen 30 szobával rendelkezik és mintegy 70—80 személy helyezhető el. Az előbbiben van ezenkívül mintegy 60 személy részére két nagy terem. Ezzel azután készen is vagyunk elhelyezési lehetőségeinkkel. Az elszállásolást két szempontból kell márlegelnünk és pedig 1. a személyenkintit 2. a tömeges elszállásolást illetőleg. A szállodákat nem tekintve, a személyenkinti elszállásolást az alábbiak szerint vélem megoldhatónak: A város vezetősége hívja fel a közönséget, hogy mindenki bocsássa lakásának egy nélkülözhető szobáját, a város által megállapítandó napibér mellett, a város rendelkezésére. Ezen lakások törzskönyvezve, részint az idegenforgalmi hivatal által lesznek az igénylők részére kiutalva, részint körzetenkint csoportosítva a két szálloda között felosztva, hogy a szobák megteltével azok bérlői a különböző időkben érkező ós magános elszállásolást igénylőket megfelelően el tudják helyezni. A továbbiak már részletkérdések, melyeket részletezni az elszállásoló bizottság feladata lesz. A tömeges elszállásolás kérdése sem ütközik nagy nehézségekbe, csak az arra hivatottak kezeljék jóindulattal az ügyet. Az ünnepségek Esztergomot érdeklő része túlnyomólag a nyári szünidőre esik. A vezetőségek jóakaratából rendelkezésre állanának — természetesen megfelelő díjazás mellett — a Ftrencrendiek, a tanítóképző, a szeminárium, a nőnevelő-intézetek stb berendezett hálótermei, A honvédelmi és népjóléti minisztériumoktól nagy mennyiségű teljes ágy és mosdófelszerelések volnának megfelelő használati díj mellett igénylendők s ezekkel az iskola s más erre alkalmas helyiségek berendezendők. Természetesen ezen elhelyezésekért megfelelő díjat szedne a város, hogy a kiadásait biztosítsa és e mellett az ünnepségek többi költségeire is alapot teremtsen. Ezzel összefüggésben említem fel, hogy a magánlakásaikat kiadók is bizonyos százalékkal járulnának a város ünnepi költségeinek fedezéséhez. Ezek megállapítása szintén részletkérdés. Kitérek még a kiszolgálásra, amely gyors és kifogástalan legyen, és a tömegéihelyezésekre vonatkozó kérdésre is. Az állami, vármegyei, városi stb altisztek és hivatalszolgák hozzátartozói, valamint más önként jelentkezők bizonyos díjazás mellett — a szállás-költségekből — bizonyára szívesen vállalnák a tömegelhelyezések gondozását, rájuk volna bízható megfelelő ellenőrizhető jegyrendszer mellett a fekvőhelyek soronkívüli kiutalása stb. Ennek megállapítása szintén későbbi részletkérdés. Bátor voltam ezt a pár eszmét felvetni, mert mint az idegenforgalmi hivatal volt vezetője, ezek beválásáról volt alkalmam meggyőződni. Nézetem szerint minden jól fog menni, ha a város vezetősége egy erélyes, körültekintő, pártatlan emberekből álló elszállásolási bizottságot állít össze s a mi a fő, a nagy közönség ezt a bizottságot odaadással támogassa, amiben — ismerve Esztergom minden szép és jó iránt lelkesülő közönségét — nem is lesz hiány. Adja Isten, hogy így 1 agyén, mert városunk hírnevéről, becsületéről és a hagyományos magyar vendégszeretetről és idegenforgalomtól várható jövedelemről van szó. Andrássy József ny. csendőrszazados. tfft Furfangos önbetörés és biztosítási csalás címén indítottak eljárást egybátorkeszi kereskedő ellen. Legutóbbi számunkban közöltük, hogy Dick Bernát bátorkeszi kereskedő feljelentést tett a csendőrségen, hogy üzletében autós betörők jártak és mintegy 120 ezer korona értékű árút raboltak el. Dick Bernát a betörés után a biztosítóintézetnek is bejelentette kárát. A csendőrség erélyes nyomozást iudított annál is inkább, mert az utóbbi időben nagyon elszaporodtak Párkányvidékén a betörések. A betörés nagyon titokzatosnak látszott és különösen az autó állította rejtély elé a csendőröket. Először is alapos házkutatást tartottak, hogy legalább valami nyom álljon rendelkezésükre. A. házkutatás során szenzációs felfedezést tettek. A ház egyik rejtett zugában megtalálták az eltűnt, illetőleg az „elrabolt" árút. Dick nem tehetett mást, mint bevallja az önbetörést. De ezután még megoldatlan maradt az autó szerepe. Legszebben fest és tisztít HALTENBERGER Széchenyi-tér 7.