Esztergom és Vidéke, 1930

1930-03-06 / 19.szám

lését kifejezni. A dorogi bányászok e^y napi fizetésüket gyűjtötték egybe a tízeves kormányzói jubileum alkalmából, hogy az ünneplésSchmidt Sándor bányaügyi főtanácsos a kormányzó jubileumáról. Komárom-Esztergom vármegye díszközgyűlésén elmondott ünnepi beszéd. A dorogi bányászol A dorogi bánya ismét nemes tettel lépett az ország elé. A bánya tisztikara, altisztcsoportja és a bányászok mind, egy ragyogó elhatározással felajánlották egy napi fizetésüket a magyar inségakció részére, abból az alkalomból, hogy Jlorthy cMiklós kormányzó tiz éoes jubileumát tartotta. A dorogi bányászok már beírták nevüket a nemzet aranykönyvébe és országszerte kelt el hírük, amikor a revizió céljára a' fizetésükből összeadott nagyobb összeget adtak át a Revíziós Ligának. Nevük fogalommá vált az országban és mindenütt követendő példaként állították nemes elhatározásukat, cselekedetüket a hazafiasság, a tudatos nemzeti munkálkodás és a magyar tenniakarás megvallásában. Országszerte eljutott cselekedetüknek híre felébresztette a magyar munkastömegeket, a gyárakat, ipartelepeket, vállalatokat, egyesületeket és intézményeket, amelyek a dorogi példán megindulva csatlakoztak a magyar revíziós mozgalomhoz és a dorogi bányászokat, mint éltető és termékeny magot körülvéve, egy hatalmas védő bástyaként állottak a cMagyar Jöoo szolgálatába. Most ismét országszerte emlegetik a dorogi bányászokat, a vezetőséget, a tisztviselőket. . Ismét nemes, ékesen és kiáltóan beszélő példát állítottak az ország szine elé. Horthy Miklós kormányzó tíz éves jubileuma alkalmából nem a szines, a múló ünnepléssel fejezik ki hódolatukat, hanem csöndes, de méltóságos elhatározással az ország nagy asztala ele lépnek, és leteszik egy napi fizetésüket, a bányaügyi főtanácsostól kezdve valamennyien a szénporos vájárig. Horthy Miklós kormányzó felhívással szólott a magyar nemzethez, hogy senki se legyen, aki anyagi áldozatokkal vesz részt az ünneplésben. Ne legyen ünneplés anyagiakban ezekben a nehéz időkben es szűnjön meg minden olyan készülődés, amely a magyar társadalom filléreiből kívánja ünnepben részt vegyenek. A magyar inségakció számára adták át az összeget. A nehéz magyar sorsban, a súlyos időkben a nyomorúság, az ínség tátongó sebeire sietnek balzsamot vinni és ez a tettük a tíz év jubileumán egy díszes csokor, fönséges megnyilatkozás és magyar hazafias vallomás. Midőn Csonkavármegyénk, de egész sárba tiport szegény Hazánk sötét hétköznapjai közé ma egy ünnepet iktatunk, hogy az első magyar ember 10 éves kormányzásáról alattvalói hűséggel megemlékezzünk, ugy érzem hogy az a kórdós, sugárzik a díszközgyűlés igen tisztelt tagjainak szeméből felém : vájjon honnan merítem a bátorságot ahhoz, hogy mint a törvényhatósági bizottság egyszerű, szerény tagja mindannyiunk nevében kívánok érzelmeinknek kifejezést adni ? Méltóztassanak megengedni tehát, hogy elöljáróban e kérdésre* %zzal felelhessek, hogy a kitüntető megbízás vállalásához bátorságot ad: az az alattvalói határtalan ragaszkodás ós szeretet, szeretet, mely betölti szivemeMelkemet főméltóságú Kormányzó Űrünk iránti feltétlen hűséggel; azaz alázatos fiúi aggodalom, melylyel a lassú sorvadásra itélt és ezer bajjal vergődő Hazánk e fixpontját a magyar élni akarás e megszemélyesítőjét mindennapi imámba foglalom ; de bátorságot ad szülőföldemnek minden, tőlünk elrabolt szent emléke, melyek megelevenedve korbácsolják fel a szeretet és gyűlölet, a vágy és bosszúállás minden indulatát lelkemben, valahányszor Főméltóságú Urunk „nagybányai" előneve csendül meg fülemben; és végül bátorságot veszek abból a hitből, fanatikus szent meggyőződésemből, hogy ez első magyar ember, bár ma még az ország árbocához kötözve vergődve nézi a reánk rakott bilincseket, de a hazaszeretet magasba törő lángjától megszabadul kötelékeitől, s bilincseinket letörve kitűzi szent lobogónkat a Kárpátok, a déli és nyugati végek ormaira 1 Jeruzsálem pusztulása után a szent Kálvária hegyén Jupiternek és Venusnak templomokat építettek a rómaiak és Nagy Constantinnak kellett jönnie édes Anyjával, hogy e templomokat, a bálványokat lerombolva a romok alól kiássa Krisztus Urunk keresztfáját s a megváltás ez örök szimbólumát magasra emelje. Ilyen romok közé érkezett a forradalmak után nemzeti hadseregünk élén Horthy Miklós fővezérünk, hogy az idegen fajtájú világcsalók által sárba tiport tekintélytisztelet, vallás, hazaszeretet, tisztesség, becsület romjai alól kiássa és magasra emelje a kettős apostoli keresztet s azt a minden magyar szivéí-lelkét átható sugárzásával állítsa a mi magyar kálváriánk csúcsára. Ez apostoli kereszt fényében, de annak minden terhével együtt indult meg a 10 esztendős épitő-munka, melynek a romok eltakarítása után két feladata volt : a fegyelmezett nemzeti hadsereg megteremtése ós a munkakedv felélesztése. — Mindkét feladat teljesítése azonban a legnehezebb akadályokba ütközött. Az elsőnek az ország testének nagy részét elrabló s a véres koncot féltő ellenségeink féltékeny tiltakozása szabott határi, a másiknak a csonka Hazában előteremthető munkaalkalom elégtelensége vet gátat s ez álhidalhatatlan nehézségek dacára ott áll az ország kormányánál szilárdan, telve élő hittel, bizalommal, reménnyal Magyarország Kormányzója. Érzi és tudja, hogy e kettős feladatot meg kell oldania, mert erő nélkül nincs boldogulás, nincs munka, a világ ugyanis tele van jogtalansággal, de tele van az erő tiszteletével. A nagy Prohászka szerint a hadsereg nélküli ország fegyelmezetlen tömeg, prédája minden szomszédnak, törlő pokróca minden csizmának. Mikor a jeruzsálemi templomot épí tették, a várost körülfogó ellenség miatt mindenkinek egyik kezében kard a másikban a vakoló kanál volt, ugyanúgy állott az első magyar em ber is e 10 év alatt a szinte lehetetlennel küzdve. Az első feladat teljesítéséhez, a nagy nemzeti hadsereg kiépítéséhez hiányzott az emberanyag, a világégésben annyi dicsőséget szerzett erdélyi magyarság, a felvidék, a nyugati és déli részek annyi tűzpróbát kiáltott hűséges katonája. A munkaalkalmak megteremtése a legelemibb életszükségleteknek: az ércnek, a fának, sónak elrablásával, nyersanyag hiányában nem volt lehetséges, mikor egyúttal a fogyasztást biztosító területek hiányoznak. Kincses Kolozsvár, Arad, Kassa, Pozsony füstölgő gyárkémónyai felé idegen vezetők alatt idegen, munkásság tódul, az elrabolt földbirtokokra idegen bocskorosokat telepítenek. Es mégis: az egyik feladat meg van oldva ezer nehézség között, lehetetlen küzdelmek árán bá*-, de nemzeti hadseregünk él és át fogja magát vágni a környező rablóvilágon, mert Horthy Miklós egyik kezében kard van s amint a végtelen óceánokon tudott biztos csapást találni, a végzetes emberi és nemzeti sorsok tengerén is biztos utat fog találni nekünk. A másik feladat megoldásában azonban mindannyiunknak kell összefogni s felnézve az első magyar ember kétséget nem ismerő arcára, szent hittel és elhatározással kell megragadnunk a munka szerszámait tartó másik karját s összefogva kell áthidalnunk a nehézségeket, enyhíteni a sorsunkkal összefűzött elkerülhetetlen nyomort és szegénységet. Miután pedig meggyőződésem, hogy nemes vármegyénk minden tagja óhajtja kivenni e segítségből részét, méltóztassanak megengedni rámutatni egy lehetőségre, mellyel a hibájukon kívül munkalehetőséghez nem jutó szegényeken segíteni vélek, hogy magasztos ünnepünk ünnepe lehessen az ország minden lakójának. Főméltóságú nagy Urunk parancsa, hogy minden ünneplést mellőzzünk, ami anyagi áldozattal jár, e nemes elhatározást érezte át a dorogi bányamunkásság is, mikor vezetőségé' vei együtt elhatározta, hogy a mai napot szorgalmas munkában tölti s az e napra eső egész keresetét az ország szegényeinek és munka nélkül sinylődőinek felsegítésére ajánlja fel és e keresetét a főméltóságú Aszszonyunk vezetése alatt álló nyomorenyhítő akció javára befizeti. 1456-ban Hunyadi János, a hősleikű ferencrendi barát, Kapisztrán Szent János segítségével Nándorfehérvár alól elűzte a törököt. E nagyszerű, a világtörténelemben szinte páratlanul álló haditényt a római pápa úgy akarta az egész keresztény világ örök emlékébe vésni, hogy az egész világon elrendelte, miszerint a magyar győzelem emlékére minden keresztény templomban délben imára szólaljon meg a harang. Mi mai nyomorúságunkban nem tudunk nyomába lépni e magasztos elhatározásnak, azonban úgy érzem, hogy a dorogi 4000 ember mai csákányütése egy-egy harangsző, melyeknek együttes zenéje kell, hogy ős Esztergom vármegyéből az ország minÖTVENEGYEDIK ÉVF. 19. SZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. KERESZTÉNY POLITIKAI ES TÁRSADALMI LAP Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér 1930 CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 6 Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér