Esztergom és Vidéke, 1930
1930-03-01 / 18.szám
ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 18. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1930 SZOMBAT, MÁRCIUS 1 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér A kormánya© Jubileuméra Irta: baráti Huszár Aladár dr. főispán. Az évfordulók a véges emberi lét határkövei, amelyeknél a lelkiismeret és a gondolat megáll és átértékeli újra az elmúlt időszak cselekedeteit, szándékait és eredményeit. Ha így van ez az egyszerű ember szürke életével, annál inkább kell, hogy így legyen, ha oly életről van szó, amely nem önmagáé, hanem a nemzeté és amelynek útjait saját népének és a népek összességének tekintete kiséri. A magyar nemzet a mai napon ilyen évfordulóhoz ért, amidőn decenniumát ünnepli annak a napnak, amelyen a nemzetnek, a nemzetgyűlésben kifejezésre jutott souverain akarata, nagybányai oiíéz Jiorthy Miklós fővezért Magyarország kormányzójává választotta. Ünnepet ül ma az egész — magyar nemzet, nem fényes, hivalkodó ünnepet, de Kormányzójának bölcs akarata és parancsa szerint a magábaszálás csendes ünnepét, amelyen a lélek felemelkedik a Mindenhatóhoz és hálatelt szívvel mond köszönetet, hogy a nemzetet a mélységekből újra az élet útjaira vezette. Ma látjuk csak valójában, hogy mily mélységeket jártunk és minő esés volt az, vértől ázott szenvedésteljes multunk legnagyobb elesése, amelyben nemcsak a jog és birtokállományunk nagyrésze veszett el, de elveszett minden erkölcsi erő és érték is, amely egy népet nemzetté magasztosít. Más nemzetet és népet is összezúztak már a világtörténelem nagy katasztrófái, más nemzet és nép is állíttatott nem egyszer a lét, vagy nem lét nagy kérdése elé, de mert volt bennük etnikai erő ellentállani és odavetni testét a végzet rohanó kerekei elé, vagy elpusztult dicsőséggel, vagy felemelkedett újra. Csak minket, keletnek büszke harcos népét, a világégés bátor, elszánt katonáját fertőzött meg az erkölcsi és lelki rothadásnak oly mértéke, hogy ellenállás nélkül tűrtük, hogy oly né.pek szedjék szét apáink örökét, amelyek ezer esztendőn át szolgálták és félték a magyart. Amikor össze kellett volna szedni a nemzetnek minden erejét, hogy egy nagyszerű és hatalmas erőfeszítéssel elhárítsa a végzetet, amikor hősöknek kellett volna születni, árulók teremtek és az áldozatkészség szent tüze helyett a vörös mocsár rothadó gőze lepte el a nemzetet. A végzet pedig beteljesedett rettenetes következetességgel és a világ egyik legbüszkébb népén kiütöttek a világhistória hullafoltjai. És ekkor, ebben az apokaliptikus pusztulásban és összevisszaságban megjelent a szabadító, a férfi, az ember, a magyar, akiben még volt hit, erő és akarat. A szabadító fehér lovon jött, hogy felvegye a harcot a vörös fenevaddal és követték ő* megtépett, fakó arcú legények és a megszaggatott zászló, szűz Máriás zászló, megalázott nemzetem szent zászlaja. A legények fakók és megtépettek, katonák voltak, magyar katonák, nekünk az ő megtépettségükben is a világ legszebb, legdaliásabb katonái, akik a vezér parancsára visszahozták ennek a szerencsétlen nemzetnek elveszett, meggyalázott lelkét. A Vezér, a fehér lovas szabadító Jíozíhy cMiklós volt és aki ma feltekint az ő nemes alakjára r SAJ . iT KÉSZ1TÉSÜ asftSK- rsWS Pplrzmann Lászlónál t háZI S7ÖVÖtt ahrOM vbanéskiC8invben * wii/Ciiiaiiii L.ad&iuiiai i 0 t abrosz (nagyban és kicsinyben) legjutányosabban beszerezhető Esztergom, Széchenyi-tér sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatib
