Esztergom és Vidéke, 1930

1930-02-23 / 16.szám

i lesz Esztergommal, mi lesz már a helyzet megjavításával, mert már nyugtalanul csöndes a város. Lapunkban sokszor ki­tártuk a város, a lakosság ba­jait, sokan jöttek hozzánk, hogy segítsenek a bajok, a teendők rámutatására. A legjobb szándék, a köz, a város, a lakosság érdeke ve­zetett bennünket, hogy a ba­jok megvilágításával orvoslást, sürgős segítséget kérjünk. Most nem bocsátkozunk is­métlésekbe, mert mindenki tudj a, hogy csak a pénz segíthet mindannyiunkon. Nemcsak Esztergomban be­szélnek a válságos helyzetről, amely már nem is válságos, mert elérte a krízist, a lázmérő felszökött 42 fokra. Buda­pesten is tudnak a város ba­jairól. Mindenki panaszkodik. A tiszt­viselőtől a munkásig. És min­denki kérdezi: mi lesz, mert ezt sokáig birni nem lehet. És ezekben a válságos napok­ban kétszeres éberséggel és megítéléssel tekint felfelé a vá­ros népe: vájjon jön-e segítség. Generális segítség kell, mert kü­lönben csőd következik kímé­letlenül. Már ideges nyugtalanság nehezedik mindenkire. És emel­lett semmi sem történik, ese­mény sincs, ami lekötné a figyelmet, ami elterelné a gon­dolatokat. Azazhogy történt. A város bajainak tárgyalásai során egy­szer-kétszer disszonancia ve­gyült a közkérdésekbe és nem­hogy örömmel fogadták volna a tanácsok segítségét, érzékeny­ség, megsértődés volt a válasz. Amíg mi a legnagyobb ko­molysággal és a lakosság, a város elsőrangú érdekeinek szem előtt tartásával hoztuk hasábjainkra a halaszthatatlan tennivalókat, a disszo náns han­gok mellett csak egyszer hal­lottunk nyugodtabb szót, és ez is, kontra, jótanácsok sza­vaiba öltözködött. Hirtelen úgy éreztük ma­gunkat, mint az egyszeri tanár, akinek kérdésére a felelő kitérő választ adott és mindenről be­szélt, csak a tárgyról nem. Ebben az esetben is úgy va­gyunk, feltártuk a helyzetet, vártunk feleletet és kaptunk, — hogyan csináljuk meg a kosár­fonást. Tehát meg kell tanulnunk a kosárfonást, ebben a vajúdó időben. Szívesen megtanuljuk, ezer örömmel, de tessék arra felelni, hogy mit vigyünk benne a vásárra és hogyan hozzunk haza pénzt? Azt felelik, hogy a mai idők súlyossága nemcsak esztergomi tünet, hanem világjelenség. Nagy, gazdag magyar városok is válságos sorba jutottak. Ez nem lehet elintézése a bajoknak, ez nem lehet vigasz­talás és bíztatás, mert azokkal súlyosabb örvénybe sodródunk. Talán még nem késő, talán lehet még valamit tenni. Sza­vak helyett tenni, cselekedni. Hozzászólás „Egy jó tanács" c. cikkhez. Az „Esztergom" folyó évi 33. szá­mában Antony Béla dr. polgármester buzdítja az esztergomi kisgazdálko­dókat a belterjes gazdálkodásra. Hangsúlyozza közleményében azt, hogy Esztergom fekvésénél fogva egyrészt a bányavidék szomszéd­sága és Budapest közelsége, más­részt a bécsi piac könnyen hozzá­férhetősége (hajón) folytán, predesz­tinálva van a bortermelés helyett a gyümölcstermelésre és pedig: cse-1 mege-szőlő, nemes fákból álló gyü­mölcsösök, továbbá málna, eper, ribizli stb. telepek létesítése által. Az egyoldalú szemtermelés helyett ajánlja a tejtermelés nagyobb arányú felkarolását, azonfölüi a bolgárkerté­szetet ós a dinnyetermesztés térhódí­tását javasolja. Mivel a 18.000 lakosú városnak körülbelül a háromnegyed részét ki­tevő földmíves nép jól felfogott ér­dekéről van szó a jelzett cikkben, azért engedtessék meg nekem, hogy e helyen ezen nagy horderejű kér­déshez hozzászólhassak. Én is a belterjes gazdálko­dást tartom egyedül célrave­zetőnek, amelynek alapja a talaj termőképessé tétele és annak fokozása, jó mívelés­sel és gyakori trágyázással. Kézi munkaerővel bőségesen el van látva Esztergom, de hiányzik a kívánatos mennyiségű trágya. Utób­bit csak nagy állatállomány (vonós állat, tejelő és növendék szarvas­marha, stb.) tartásával lehet elérni. A nagy állatállomány alapja a törpe (negyedholdtól 4 holdig) és kis gazdaságnál (5 holdtól 100-ig) a megfelelő és jól gondozott legelő, amelyen a jelenlegi szarvasmarha­állománynál sokkal nagyobbat vagyis sokkal többet és értékesebbet lehet tartani, amelynek a trágyája, egy­részt elég lesz a lakosság birtoká­ban lévő mezőgazdasági mívelésre alkalmas területek (kert, szántó, rét, szőlő stb.) termőerejének biztosítá­sára, másrészt ehez a nagy mennyi­ségű trágyához ingyen jut az állat­tartó és állattenyésztő lakosság, mert a szarvasmarha tartása és te­nyésztése Esztergomban, ha elég le­gelő áll rendelkezésre, mindig ki fogja magát fizetni, a származó trá-' gya e szerint ingyen marad meg az állat tulajdonosának. Ha Magyarország földbirtokának a törpe- és kisbirtokosság kezén lévő föld, mívelési ágainak megoszlását vizsgáljuk, rájövünk arra, hogy a jobbágyság fölszabadítása alkalmá­val a legelő elkülönítésekor a köz­ségeknek juttatott közlegelő területe, a minőséget véve figyelembe, sehol sem volt kevesebb a trágyázandó területhez vi­szonyítva, mint a mai esz­tergomi legelő területe. Esztergomnak ugyanis a 7.200 katasztrális hold trágyázni való te­rületéhez van 1950 kat. hold legelő területe. E szerint minden három és fél holdra (37a) esik egy hold le­gelő, amelyre nélkülözhetetlenül szükség is van. Azok a községek szerencsések Magyarországon, amelyek a jobbágy­telkeket fél teleknél kisebbre nem osztották szét, a legelőt pedig érin­tetlen nagyságában kezelik ma is, mint közlegelőt. Ezekben a közsé­gekben jólét honol, mert virágzó az állattenyésztésük, nemkülönben a mezőgazdaságuk is. A belterjes gazdálkodás a mező­gazdasági termelésnél az egész vo­nalon igen sok istálótrágyát kivan, a műtrágyákon kívül. A fönt elő­sorolt gyümölcsök termesztése, úgy a gyümölcsös kertekben, valamint a csemegeszőlő, málna, eper, ribizli stb. telepeken, mind rendszeres trá gyázást igényel, ha évenkint jó ter­méseket akarunk belőlük nyerni. Ugyanígy vagyunk a bolgárkerté­szettel és a dinnyetermeléssel is. Miután a helybeli gabonatermelés nem fedezi a szükségletet, azért Esztergom gazdálkodó közönsége nem mondhat le a gabonafélék ter­meléséről az alacsony gabonaárak miatt, mivel több állatot bir ezután a jobb és több legelőn tartani, mint eddig, így több lesz a trágyája, amelyekből a szántóföldekre is több kerül, miáltal a termésátlagok holdan­kint emelkednek. Ez a termóstöbb­let majd ellensúlyozza az áreséseket. Ezen felül a termelő zsebében ma­rad az a fuvardíj is, amit a távo­labb vidéken vásárolt termény ide­szállításáért kellene fuetni. Mivel Esztergom városnak és vidé­kének közönsége évenkint tetemes mennyiségű bort fogyaszt, emiatt e téren mutatkozó szükséglet arányá­ban a régi hegyi talajokon a bor­termelést is folytatni fogják a város polgárai annál inkább, mert a lege­lőn élő állatok szaporodtával elég trágya jut a szőlőbe is, minek foly­tán a minőség javulásával a bor­termés átlaga is emelkedni fog hol­dankint, mely körülmény a terme­lést olcsóbbá teszi, így az idegen borfélék behozatala lehetetlenné vá­lik a város területére. Nagyon kívánatos volna, ha a Borászati Egyesület esz­tergomi bor-típusokat vagyis borminőségeket létesítene, az általam már jelzett féleségek alak­jában (p. o. fehér pecsenye, vörös, asztali fehér, kástélyos vagy siller­bor elnevezéssel), amelyet a bor­termelő közönség utánozhatna. Ha a mai városi legelőterület (a felszántott részeket és a volt halas­tavat is beleértve) a teljes egészé­ben a polgárságnak engedtetik át és megjavíttatik, akkor annyi szarvas­marha nevelődik fel e legelőterüle­ten, amellyel a városi lakosság te­hénállománya jóformán állandósul saját nevelésű, jótejelő tehenektől származó példányokkal, mindek foly­tán úgyszólván megszűnik a sok fáradságot és időmulasztást igénylő, meg nagy esélyekkel járó vásáro­zás. De megszűnnek részben a kato­nai gyakorlatok kellemetlenségei is, amennyiben a gyakorlatok idején a tehénállomány a halastó területén és a dorogi-út alatti részeken zavarta­lanul legelhet, a gulya és ökörcsorda is nyugodtabban legelhet, mint a múltban, mert nagyobb terület áll rendelkezésére. Kubovich Ignác nyűg. kasznár. Rövid időn belül néhány fontos cikknek eltörlik a forgalmiadóját. A súlyos gazdasági helyzet javí­tása érdekében az egységespárti kép­viselők egy csoportja azzal a kérés­sel fordult Wekerle Sándor pénz­ügyminiszterhez, könnyítse meg az adóterheket és tegyen intézkedése­ket a forgolmiadó végleges eltörlé­sére vonatkozólag. A pénzügyminisz­ter nem zárkózott el a kérelem elől és kijelentette, hogy módot ad a mult évi adók revíziójára. Az állam nem akarja, hogy fiktív adóterhek szerepeljenek. A forgalmi adót még nem lehet megszüntetni. A városok kölcsönöket úgy vettek fel, hogy biztosítékul adójövedelmü­ket kötötték le. Az állam ezen úgy próbál segíteni, hogy mis adókat enged majd át a városoknak. Rövid időn belül néhány fontos cikknek teljesen eltörlik a forgalmi adóját. Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Tele­fonszám 135. Házi ken­der szövésre elfogadtatik ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 16. SZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér 1930 VASÁRNAP, FEBRUÁR 23 Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepeao-vaszon, Kopper, törül­köző, konyha- és kenyérruha, abrosz (nagyban és kicsinyben) legjutányosabban beszerezhető

Next

/
Thumbnails
Contents